Bosnyák Csilla Színes dallamok hangszerekre 1. című kottájának megjelenésekor örömmel regisztráltuk, hogy olyan kiadványt kínál, amely nem egyetlen hangszerrel ismerkedők számára készült: a 4-8 éves korúként megjelölt célközönség a furulya, gitár és zongora iránt érdeklődőket egyaránt magába foglalta. Ugyane három hangszer ifjú játékosainak készült – a javasolt életkornak 10 évesig való kiterjesztésével – a második kötet, amelyen Bosnyák Csilla mintegy társszerzővé emelte a kottagrafikán túl a kíséretek komponálásának feladatát is ellátó Lajhó Gyulát.

Magyar gyermekdalok, népdalok és műdalok gazdag választékát kínálja ez a kotta is, az előzményhez hasonlóan javasolt zongorakísérettel (amelynek megszólaltatására esetenként idősebb gitáros partner is vállalkozhat). Tendenciáját tekintve, bővülő hangterjedelemmel, de még mindig a törzshangok felhasználásával – az 58 dal közül mindösszesen kettő lépi túl ezt a határt a furulyásoknál (a Debrecenbe kéne menni és az Icike, picike).

A Színes dallamok kiadványok nagy értéke, hogy a gyakorlatban vizsgázott anyagot tartalmaznak. Tehát, mintegy Bosnyák Csilla pedagógiai tapasztalatait kamatoztatják, megkönnyítve tanárok munkáját a hasznos és sikerrel alkalmazható játszanivaló keresésében, és olyan szülőkre is gondolva, akik maguk nem játszanak hangszeren, és az egykori énekórákon szerzett alapvető zenei ismeretük is a feledés homályába merült. Ugyanakkor számol azzal is, hogy vannak kísérletező kedvű gyerekek is, akikben felmerül a kérdés: mi van, ha másik hangról kezdeném a dalt. A kötet beköszöntőjében felhívja a figyelmet arra, hogy a zeneveled.hu honlapról ingyenesen letölthető a speciális jellel ellátott dalok transzponált verziója is.

Játékos zenetanulást kínálnak e kiadványok, ugyanakkor ez a fajta játékosság a magasrendűek közé tartozik: szinte észrevétlenül, de megannyi játékszabályhoz kötött. De a szabály nem egyértelműen megkötöttséget (lehatárolást) jelent! A színes billentyűs klaviatúrák láttán észrevétlenül sajátítják el a legkisebbek is az egyes billentyűkhöz tartozó törzshang-neveket, az pedig megint csak játék-lehetőség, hogy – eltekintve a kottakép konkretizálásától – transzponáltan, a klaviatúra teljes terjedelmét kihasználva, különböző magasságokban(fekvésekben) is megszólaltatható ugyanaz a dalocska. A kottakép láttán pedig mindhárom hangszer játékosai biztonsággal tájékozódnak a némiképp kibővített egyvonalas oktáv hangterjedelemben.

Saját gyakorlat alapján állíthatom, hogy az 1. füzet két-három hangos dalait – kezdetben „puskázva” a hangnévvel ellátott billentyűs ábráról – gond nélkül énekelték ABC-s hangnevekkel a legkisebbek is. Később, immár kotta nélkül, ugyanezt a „szöveget” a billentyűk látványával kapcsolták össze – és akkor már csak egy lépés volt az ötvonalas szisztéma bekapcsolása a tájékozódásba. A korábban játékosan megszerzett gyakorlati kottaismeret biztos alapot kínál a több hangot tartalmazó, nagyobb hangterjedelmű dalok lejátszásánál, megtanulásánál.

A nagyobb hangkészlet további játék-lehetőséget kínál a kis zongoristáknak. Ők már korábban is különböző megszólaltatási lehetőségeket „találhattak ki” maguknak: egy kézzel játszva, avagy a két kéz között elosztva a hangokat (a folytatás: egy- vagy többoktávos unisono kétszólamú előadás). A nagyobb hangterjedelmű daloknál újabb „szempont” kerülhet a látóterükbe: a hangok praktikus elosztásán túl (magasabb hangok: jobb kéz, mélyebb hangok: bal kéz) a zenei tagolásé, formálásé. Akár ütempáronként, dallamsoronként játszhat felváltva a két kéz, tehát, a hangkészlet némely része közös területet jelent ilyenkor.

Aki szinte maga-magától felfedezve rátalált ilyen megoldásokra, örömmel látja majd őket viszont a zongoraiskolák, zongora-ABC-k köteteiben, s nem fog problémát jelenteni sem az, amikor a dallamot megosztva szólaltatja meg a két kéz, s az sem, amikor „összeérnek” a kezek, azonos billentyűt szólaltatva meg egyidejűleg (nem lesz szükség majd annak magyarázgatására, hogy a zenei logika indokolja két szólam közös hangjánál a kétszeri lekottázást, s az esetleges zárójelezést…).

A „Színes dallamok hangszerekre 1-2.” köteteit Szabó - Zs. Magdi képei díszítik

Ugyancsak megkönnyíti a későbbi zenetanulást, hogy akkor már rendelkezik egyfajta zenei alap-repertoárral a gyerek. Mert a felnőttek számára magától értetődően „közismert” dalok mindegyike mindenkinek először újdonság – aztán pedig a ráismerés örömforrás-lehetőségét biztosítja. Mert napjainkban mind kevesebb daloló gyerekkel találkozunk – a kicsik is szívesen élnek a készen kapott lehetőségek passzív élvezetével, tehát, szinte meg kell tanítani a „csináld magad” mozgalom mintájára a zenei aktivitást. (Saját tapasztalat: ügyes hangszeres gyerek is szívesen vonja ki magát az éneklés alól a hangszeres órán, akár még azt is „bevállalva”, hogy nem tud énekelni…)

Ismét dicséretes, hogy a kotta végén a szövegközlés nem szorítkozik egy-egy versszakra, ezáltal ismétlőjeles utasítás nélkül is többszöri eljátszásra késztetve a játékost, amennyiben van énekes partnere (zongorista és gitáros olyan élményhez is juthat, hogy saját énekét kíséri – egyben az intonációt segítve – a dallam unisono játékával, avagy arra is vállalkozhat, hogy a dallamot énekli, és hozzátanulja a kíséretet.

A kíséret erényéül szolgál, hogy nem elégszik meg mechanikusan ismétlődő sztereotip fordulatokkal, hanem változatos játszanivalóról gondoskodik a partnernek. Aminek akkor van a legnagyobb haszna, ha a dallamjátszó képes „igazi” kamaramuzsikus módjára, figyelemmel követni társa játszanivalóját, tehát a komplex hangzást.

Szabó - Zs. Magdi illusztrációja

Olyan játékos zenélést kínál ez a kiadvány, amely nem távolít el a „lényegtől” – közben kikapcsolódásról gondoskodik a tetszetős kivitelezés, Szabó-Zsombók Magdi kedves-szellemes illusztrációinak gyűjteménye. És aki örömmel találta meg a katicabogarakat az 1. kötet valamennyi oldalán, most szorgoskodhat, hogy megtalálja a méhecskéket…

Fittler Katalin