MAGYAR ÖRÖKSÉG
DÍJAS LETT KRULIK ZOLTÁN ÉS A MAKÁM
EGYÜTTES
101. alkalommal ismerték el
Magyar Örökség Díjjal a magyarság kiemelten fontos értékeit. Hat kitüntetettet
méltattak a Magyar Tudományos Akadémia Dísztermében, 2022. június 18-án tartott
átadóünnepségen. Ezúttal hat kitüntetést adtak át, a díjátadó ünnepség kulturális programja
keretében rövid műsort adtak a Jászság Népi Együttes táncosai, akiket a
Csík együttes zenészei kísértek, valamint Krulik
Zoltán és a Makám együttes zenélt és adott elő
három szerzeményt.
Magyar
Örökség-díjban részesült Balassa Zoltán helytörténészi,
publikációs és honismereti tevékenysége (a laudációt
B. Kovács István történész, régész, író, néprajzkutató mondta el); a
déli harangszó (laudátor: Gazda
István tudománytörténész, kutatóintézeti igazgató); Igyártó Gabriella népművészeti
hagyományőrző munkája (laudátor: Vincze
László papírmerítő mester); a Jászság Népi Együttes népi
tánckultúrát őrző tevékenysége (laudátor:
Mihályi Gábor, a Magyar Állami Népi Együttes vezetője, a Magyar
Táncművészek Szövetségének elnöke); Krulik
Zoltán és a Makám együttes
zeneművészete (laudátor: Jász Attila költő, szerkesztő,
esszéíró); Vizsoly – a vizsolyi református
egyházközség szolgálata és a vizsolyi biblia (laudátor:
Trócsányi László, a Károli Gáspár Református Egyetem
rektora).
A Magyarországért Alapítvány kurátorai 1995-ben
határoztak úgy, hogy egy bizottságot felkérve Magyar Örökség Díj (MÖD) néven
létrehozzák a Magyar Szellem Láthatatlan Múzeumát. A bírálóbizottságnak
korábban Makovecz Imre, Mádl Ferenc, Fekete György és
Hámori József volt a vezetője. A Magyar Örökség Díj gondozását 2003
márciusában a Magyar Örökség és Európa Egyesület (MÖEE) vállalta magára.
A Hungarikum Bizottság 2021 júniusában kiemelkedő nemzeti értékké
nyilvánította a Magyar Örökség Díjjal kitüntetett személyek lezárult
életműveit, ezáltal a Magyar Értéktár részévé válhatott a magyar
történelem kiváló alkotóinak munkássága.
JÁSZ ATTILA LAUDÁCIÓJA:
AZ ELÉRHETETLEN FELÉ
KRULIK ZOLTÁN ÉS
A MAKÁM
Krulik Zoltán és a Makám zenekar a Magyar Örökség Díj átvétele után a Magyar
Tudományos Akadémia dísztermében. A díjátadón a zenekar előadta a Napének,
az Ősz, és az Éj című Makám dalokat,
amelyeket az együttes korábbi YouTube felvételeiről alább
felidézünk. A képen: Krulik Zoltán (középen), Keönch
László, Farkas Boros Attila, Kuczera Barbara
Klára, Korzenszky Sarolta, Bede Bori, Magyar Dávid, Eredics Gabriella, Rácz
Varró Zoltán és Bata István
Makám: Napének (ének: Korzenszky
Klára) (3:53)
(Közreműködik: Korzenszky
Klára - ének; Krulik Zoltán - gitár, vokál; Kuczera Barbara -
hegedű, vokál; Eredics
Dávid - szaxofon, vokál; Boros Attila - basszusgitár;
Keönch László - ütőhangszerek, vokál
(2014)
Makám - Ősz (3:36)
Album: Almanach 2004. track
13. Zarándokének 2008. (track 12.)
Makám – Éj (5:07)
Makám Karácsony,
Avilai Szent Teréz templom, Budapest (2015.12.19.)
Ülünk
a teraszon, a barátom és én. Este van, majd éjszaka, észrevétlenül reggel,
napközben. Este borozunk egy kicsit, a barátom mindig óvatos, hetvenedik nyara elmúltával tudatosan is vigyáz magára. De kivételes
alkalom van, találkozás. A szülővárosában játszott, vagy csak sétált egyet
a temetőben, esetleg csak leszállt a vonatról, hogy nosztalgiázzon egyet
gyerekkora helyszínein. Tizennégy éves koráig lakik azon a kényszerrel
városiasított helyen, amit hegyi indiánkánt le szoktam
ipari rezervátumozni. A három faluból (Felsőgalla,
Alsógalla, Bánhida) a
szocializmusban egyesített város igazi multikulturális gyűjtőhely –
szlovák, német, magyar lakosságával. Az egykori kisfiút, a barátomat polgári
értékrend szerint nevelik a szülők és nagyszülők, így a téridő
görbület számára olykor kiegyenesedik, gyerekként teljes életet élhet. Amikor
visszagörbül (a téridő), akkor olyan élmények érik, amit aztán
felnőttként ír majd meg, prózában. Hogyan segédkezik a nagypapának a
háborúban megsérült Turul-szobor helyreállításában. Hogyan nézi félelemmel
vegyes csodálkozással az orosz tankok vonulását a házuk előtt ötvenhatban.
Aztán megint kiegyenesedik a téridő görbület, és reménytelenül szerelmes
lesz egy kislányba, aki hatvan év múlva egy könyvbemutatón tudja majd meg.
Jöhetnek az első igazi, meghatározó zenei élmények is. Nem a könyvtárban,
vagy másik verzió szerint az énekórán hallott Beatles-lemez a mérvadó. A Szabad
Európa Rádióban titokban hallgatott Rolling
Stones-számok is fontosak a kamaszodásban, de jóval korábbi az ősélmény. Az
egykori Zoltika minden vasárnap templomba jár, és ámulattal
hallgatja a latin nyelvű misét. A gregoriánhoz való vonzódása itt
kezdődik, majd Pannonhalmán mélyül el. Zenei étvágyának sokszínűségét
is innen hozza, e multikulturális tégelyből. Pannonhalma a következő
stáció, nagyon fontos, mert a középiskolás évek mindenkinek meghatározóak. (Igaz,
nem mindenki lesz munkásvárosi közegből pannonhalmi bencés diák a szocializmusban.)
Krulik Zoltán
(középen) Anyakönyv c. munkájának tatabányai bemutatója után Horváth Bence (b.)
és Jász Attila (j.) társaságában (2021)
Krulik Zoltán
barátom ideális gimnáziumi éveket él. Mindennel együtt. Tiltott templomi
orgonálástól kezdve az apátságban tartott szerelmes táncórákig. Humán
beállítottságú, még verset is ír, mégis műszaki pályára megy tovább az
akkori lehetőségeit – egyházi iskola utáni továbbtanulásról beszélek –
felmérve. Tatabánya után Pannonhalma teljes vérátömlesztésnek tűnik,
valójában a benne szunnyadó kíváncsiság tudatos felébresztése. Elsősorban
a zenével való találkozása során, a gregoriántól a magyar és külföldi
beatzenéig. Megint vissza kell utalni a tatabányai sokszínűségből
hozott nyitottságára. Ahogy később kiterjed a közeli és távoli kelet
zenekultúrájához és ritmusaihoz való vonzódására. Ami saját zenekara
névválasztásában is megnyilvánul majd. (Még szitározni
is megtanul balkezes létére.)
Krulik Zoltán
(kemma.hu)
Az új irány tehát a főváros meghódítása lesz,
és a döntésé, hogy melyik művészeti ágnak adja oda magát egészen. A zene
javára billen a mérleg. 1975-ben megalakul a Makám
előképe a C.S.Ö. zenekar, utána a Makám és Kolinda (1980–1984-ig) kitűnő iskola lesz a saját
zenekar megalapításához (1984-ben) és működtetéséhez. Sok koncert után összeáll
az első igazi instrumentális (minimalista, repetitív) műsor (amelyből
később Közelítések címen jelenik
meg válogatás cédén, 2000-ben).
Közelítések
- Approache (3:19)
℗ 1999 HUNGAROTON RECORDS
LTD.
A
darabokat megmutatja Kurtág Györgynek, akinek nagyon tetszik, ám lebeszéli
arról, hogy zeneszerzést tanuljon, járja csak a maga útját, bíztatja. Lassan
változik zenei irányultsága, egyre nagyobb teret kap számaiban a magyar népzene,
és a balkáni ritmusok, a tagok is cserélődnek, majd egyszer csak elkezd
dalokat írni (női hangra). Jönnek
sorban az általa felfedezett és kinevelt, mára dívákká vált nagy
nevű énekesnők (Lovász Iréntől, Szalóki Ágin át, Palya Beáig, Bognár Szilviától Herczku
Ágnesig). Olykor ketten is egy lemezen. A legutolsó, 2006-tól nagyjából állandó
formációval visszatér zenei pályája kezdeteihez, a versmegzenésítésekhez is. De
micsoda tapasztalattal nyúl immár Weöres Sándorhoz, Petri Györgyhöz, Ady Endréhez!
(Időnként még ismeretlen vidéki költőkhöz is.) Külön kéne laudálni a remek gyereklemezeket (Szindbád, 2002; Ákom bákom, 2006; Csillagváró,
2010), és saját előadású dalait, melyekben már mint
énekes is megmutatkozik, méghozzá remekül (Robinzon
Kruzo, 2012).
A mindenkori Makám-zenészektől
ezúttal kell elnézést kérnem, hogy külön nem térek ki minden korszak minden zenekari
tagjára, mert lehetetlen vállalkozásnak tűnik a téridő-görbület jelen
pontján (annyi remek zenész megfordult a Makám-műhelyben,
hogy csak a felsorolás elvinne fél órát). Minden igazi zenekarban egyetlen embernek
kell meghatározónak lennie (a zenekarvezetőnek), ezért beszéltem Zoltánról
hosszabban, ám ezzel magam is csak „az elérhetetlen felé” menekülök. Ahogy
barátom is folyton ezt teszi: teremtményként teremt, amikor zenét szerez vagy
zenél…
Őszinte szeretettel gratulálok neki és
zenekarának, a Makámnak a Magyar Örökség-díjhoz!