Három kötetből álló sorozatot hirdet az Editio Musica Budapest (Zeneműkiadó), amelyekből kettő ezzel a címmel már megjelent, a harmadik címe Szakácskönyv lesz. A megjelenteket Kiss Bea jegyzi, a Szakácskönyv a 2. kötetben gyermekdalok feldolgozójaként (a zongorakíséret szerzőjeként) közreműködő Tornyai Péter munkája, megjelenése 2022 végén várható.

 

A „Hangok mindenhol laknak” első (négyzet alakú) kötete hangszeres előkészítő furulyára, fife-ra és fuvolára, a második (hagyományos álló téglalap formátumú) pedig előadási darabokat tartalmaz ugyane hangszerekre, kísérettel. Az előkészítő kötet szerkesztője Stachó László, a kamarakottáé Kiss Bea. A kiadványok összetartozását első pillantásra biztosítja a címlapok illusztrációja, Molnár Jacqueline mesevilágot sejttető rajza.

 

Iskolai használatra széleskörűen ajánlható a kotta (2. kötet). Nem szükséges hozzá „útmutató”, vagy bármiféle kommentár, még a kezdő pedagógus is haszonnal forgathatja. Hat részből (fejezetből) áll, mindegyik szellemes-frappáns címet kapott. Közülük az első tanár-diák fúvósduókat tartalmaz. A „Két dudás egy csárdában” 14 száma más pedagógiai kiadványokból ismert anyagokat tartalmaz. A darabok címe alatt feltüntetett hangkészlet egyértelműsíti, hogy a két szólam közül melyik a diáké. Papp Lajos: Pingpongjában a felső szólam – a gyakran tükörmozgású motívum-válaszok hangjai jutnak a tanárnak. Az Anyám, édesanyám (Dobszay László) esetében a dallam legmélyebb hangját mindig a tanár játssza – itt a két előadó által létrehozott dallam megszólaltatásakor a folyamatos (szinte észrevehetetlen) átvételek jelentenek igényes feladatot. A Papp Lajos Zongora ABC-jéből ismerős „verebek” sorozatában a (kéthangos) „témát” szólistaként játssza a gyerek, a háromhangos folytatásokban ismét a hoquetes-technika kap szerepet – s ekkor, sajátos hangszerelési effektusként – „dobogás” teszi változatosabbá a hangzásképet (és készteti figyelemmegosztásra a kis hangszerest). Osztott dallamú ügyesítők következnek (Czövek Erna) – a folyamatra irányítja a figyelmet a lejegyzés azzal, hogy a szünetelő szólamban nem szerepel szünetjel. Dallam-kíséret struktúra jelenik meg a Dudakíséretben (Járdányi Pál), ahol a mérőütés-jellegű kísérőszólam a metrikus tartást biztosítja. Ritmuskánonként kezdődik Járdányi Pálnál a kíséret (A búzamezőben…), majd komplementer struktúrába csap át (ahol az egyik szólamban két negyedhang van, ott a másik félkottát játszik). Az árgyélus kismadár Czövek Erna feldolgozásában mindkét szólamot játszhatja a diák (vagy a dallam az övé, vagy az azt körülölelő – az első részben alatta, a másodikban felette megszólaltatott – kíséret). Hasonló struktúrával találkozunk a Zöld erdőben a tücsök kezdetű dalocskában, amely kétszer szerepel: a Czövek Erna féle kíséretet aprózza a Stachó László által javasolt verzió (Giusto – figyelmeztet az előírás). A fejezet-záró ügyesítőben Dobszay László a pentachord fordulat minore-maggiore karakterváltásával egyszersmind hallásfejlesztő többletet kínál.

 

A további 24 darab zongorakíséretes – a kotta zongorakíséret-mellékletet is tartalmaz.

 

Gyermeki kezek – ezt a címet kapta a rövid 2. fejezet, amelynek három darabját két alacsony osztályos növendék is eredményesen tudja megszólaltatni. (Szerkesztői gondosság, hogy ráirányítják a lelkes kis zongoristák figyelmét a záró fejezetre (Sárga bögre – görbe bögre), amelynek egyes darabjaival sikeresen próbálkozhatnak. A szemfüles gyerekek biztosan „kiszúrják” a notációs – ha úgy tetszik – következetlenséget: a Kinyílt a rózsa szólamkottájában szerepel egy kereszt előjegyzés (noha hozzátartozó hangot nem tartalmaz a dal), ugyanakkor a zongorista kottájában a dallamszólam is előjegyzés nélküli és a billentyűs anyagban is módosítójelként szerepelnek keresztek (fisz, cisz). Magyarázkodhat a tanár…

 

A Láttál-e már valaha kezdetű gyerekslágerrel zárul a hat (2-5 hang terjedelmű) gyerekdalt tartalmazó 3. fejezet, mely a Hallottál-e már valaha…? címet viseli. Tornyai Péter olyan kíséretet komponált a zongoristák számára, ami hangzásvilágában (harmóniák, faktúra) érdekes a „hagyományos” kísérethez szokott pedagógusoknak. Gryllus Vilmos négy dala következik Andorka Péter átiratában – remélhetőleg ismerik a gyerekek a két Kérdezgetőt, a Dudát és a Málnát, ugyanis szövegük (talán jogvédelmi szempontok miatt) nem szerepel a kottában. A folytatásban további négy Gryllus Vilmos dal következik, ezúttal Ittzés Gergely átdolgozásában. Ezek remek lehetőséget kínálnak a magasabb osztályos fúvósoknak is, a kortárs zenével való közeli ismerkedésre. Megtapasztalhatják, hogy a hagyományos kottaírás mellett néha szükség van szöveges utasításokra, speciális jelölésekre – éspedig a minél hangulatosabb előadás érdekében!

 

A Sárga bögre – görbe bögre című záró-fejezet népdaljátékokat tartalmaz, négyet Bartók Bélától (a Gyermekeknek sorozat darabjaiból válogatva) és hármat Ittzés Gergelytől. Ez utóbbiak tetszetős játszanivalót jelentenek a magasabb osztályosok számára is!

 

Notációs újdonságként jelenik meg az ívek sajátos használata. Az összetartozó (legato) motívumok jelölésén túl kezdettől ismert az átkötött hangok jelölésére szolgáló (gyakran kevésbé ívelt, laposabb) ív. Ezekhez társul olyan jelentéssel ív, hogy nem közvetlenül megelőző hangot „köt át”. Az ilyesfajta „tartani kell” korrekt jelölése a tényleges hangértékek feltüntetésével jelentősen bonyolítaná a kottaképet – érdemes tehát megjegyezni ezt az egyezményes jelölés-típust! (És ha módosított hangot kell a következő ütemben is tartani, értelemszerűen ilyenkor nem szükséges a módosítójel ismételt kiírása (hiszen „tudjuk, miről van szó”…)

 

Az együttmuzsikálásra kínál lehetőséget a kezdet kezdetétől az értékes új kiadvány, remélhetőleg hamar bekerül a zeneiskolákban általánosan használt kották közé. (Z. 20 090)

 

A hangszeres előkészítő: kétségkívül „megosztó” kiadvány. Éspedig nem azért, mert bármi is „eldöntendő” vele kapcsolatban, hanem azért, mert akarva-akaratlanul is teszteli/vizsgáztatja a potenciális felhasználókat. Felnőtteknek (tanárok, szülők) talán érdemes a zárószakasz (Útmutató a kötet használatához) elolvasásával kezdeni az ismerkedést. Már csak azért is, mert csakhamar kiderülhet: rendhagyó ez az utószó. Voltaképp kapcsolat-teremtés Kiss Bea és a potenciális érdeklődők között. Sokminden kiderül belőle, amit érdemes szem előtt tartani, mielőtt a kottás mesekönyvvel ismerkednénk. Kiss Bea azok közé a szerencsések közé tartozott, akik közeli ismeretségbe kerültek Kokas Klárával, az ő szemléletmódjával, amellyel a zenét az életbe, az életet zeneközelbe ágyazta. Kokas Klára halálával ilyesfajta tapasztalatok szerzésére nincs mód – éppen ezért felbecsülhetetlen a jelentősége annak, hogy valaki, aki szakmai kompetenciával rendelkezve értő részese lett ennek a világnak (mondhatni, zenei világnézetnek), vállalkozott arra, hogy olyan kiadvánnyal jelentkezzék, amely méltó követője annak a szemléletmódnak, amelyet maga is meghatározónak tekint, tanári minőségében is. (A lelkes érdeklődő arra gondol: jó lenne hospitálni Bea hangszeres foglalkozásain.)

 

Az előkészítő sajátossága, hogy úgy emeli be egy korábban már meglévő világba (környezetbe) a gyereket, hogy rögtön otthonosan érezze benne magát. A szabadságnak egy megnyilvánulása ez is – és továbbiakra bőven kapunk példákat a kiadványban. A „csavar” ott van, hogy a kötöttségektől mentességet helyezi előtérbe, miközben egyébként nem kis feladat a gyerekeket rászoktatni a „szabály-játékokra”. Hogy aki addig kedvére futkosott, szaladgált, futóversenyen a pályán maradjon… Akik rendelkeznek ezzel a belső fegyelemmel, azoknak rendkívül hasznos a kiadvány, mert náluk elérni célját, a szabadság-érzet kiteljesítését. Akik a „minden mindegy” állapotában leledzenek, azoknál kisebb a hatásfoka…

 

Az integrálás-gondolat kimondatlanul is ott munkál az egész anyagban, ami abban is megmutatkozik, hogy semmiféle didaktikus fokozatossággal nem korlátozza az élmény-készletet. Gyereke válogatja, milyen formában mutatkozik meg a kíváncsisága, érdeklődése. Hogy „nyitott-e” a variánsképzésre, könnyen elfogadja-e, hogy ezúttal kicsit másképp szerepel egy dal a kottában, mint ahogyan ő korábban ismerte (alap-példa a Süss fel nap, amelyben a „kert alatt a ludaim”, avagy „kertek alatt a ludaim” kottából való pontos követése a zongoratanárok rémálmai közé tartozik…). A zenei anyag: szöveges, a szöveg megannyi asszociációs lehetőségre kínál alkalmat. Ugyanakkor egyenrangúan kezeli az ismert (értett, a gyermek számára konkrét jelentést tartalmazó) szöveget azzal, ahol a gyerek számára érthetetlen kifejezések szerepelnek, vagy afféle varázslós-ráolvasós, jelentőségét a hangzásképből generált szavakat mondhat, mintegy varázsolva. A felnőtt-vezető hozzáértésén múlik, hogy a felmerülő kérdésekre miként válaszol…

 

Az anyag válogatásának tudatosságára is utalnak megjegyzések. Aligha tudja elhelyezni a gyerek a földrajzi, térbeli variánsokat (Debrecen, Pered, Nyitra pusztán egy-egy földrajzi név a számára, ráadásul utána időbeli meghatározás következik: „tél végén” – 20-21. oldal) – de nem is ez a cél. Kérdés, hogy a kisgyermek számára mennyi „konkrétumot” jelent a „kínai templom”, a kifejezést van-e mihez kapcsolnia (47. oldal). Néha a felnőtt bizonytalanodik el, a kérdések olvasásakor („Idesüss, rózsával és angyallal is énekelték! Melyikre hasonlít ez a dal?” – 35. oldal), tanácstalannak érzi magát, konkrét válasz („megoldás”) híján. Érdemes kizárni a „feladat-megoldás” és hasonló párok jelenlétét a gyerekekkel való együtt-játék során (szándékosan nem „foglalkozást” írtam). A muzsikusnak viszont feltétlenül szükséges állandóan résen lenni: Lackfi János Krampampulijában „a páros és a páratlan ütemű tánclejtés” váltakozik – nehogy a második sort szünettel kiegészítve, páros ütemű mondókává stilizálódják a „váltakozó ütemmutatójú” versike (57. oldal).

 

A könyvecskét lapozgatva, illusztrált mesekönyv érzetünk támadhat – viszont a képregényszerűen kis felhőkben megjelenő szövegek betűtípusa eleve feltételezi a felnőtt közreműködését (a gyerek, írjon maga bármilyen csúnyán, nehezen tolerálja a mások írásának sajátosságait – röviden: nem szerencsés a kommentáló szövegek betűtípus-választása, kiváltképp, ha arra gondolunk, hogy a gyerek amúgyis szívesen hajlik arra, hogy „megússza” az olvasást, főképp, ha képi segítség áll rendelkezésére).

 

Az oldalszámozást illetően elégedetlenkedhetünk: néha nehezen látszik a színes háttérben a szám, máskor talán kísérlet sem történt a szám elhelyezésére. A hivatkozásokban megadott számok „kikeresése” ily módon némiképp lassítja a folyamatokat.

 

A játékos környezetben szinte elbújnak a színes kották, akinek nincsen hangszere, az is érdeklődéssel forgathatja a zenés mesekönyvet. A látványvilág atmoszférateremtő – csak az 55. oldal medverajza láttán vonja fel a szemöldökét a felnőtt (aki esetlen hamarosan kíváncsiskodó kérdés megválaszolására kényszerül).

 

Ez a hangszeres előkészítő kiadvány elsősorban szabadidős foglalkozásokra való – vagy még inkább: a szabadidő kellemes-értékes eltöltésére, közösségformáló (illetve erősítő) erővel. Ugyanakkor arra is ideális, hogy a társaságot nélkülöző gyermeket megszólítsa, okos társa legyen.

 

Jó lenne, ha minél többek érdeklődését felkeltené a kötet, vagyis bekerülne a zene(pedagógia)i köztudatba – hogy „téma” legyen, beszéljenek róla, gondolatokat-véleményeket cserélve, s így is tovább szélesítve azt a skálát, amelyen a gyermekek zenei neveléséhez szükséges eszközk-módszerek-stb. találtatnak. (Z. 20 089)

 

Fittler Katalin

 

BETEKINTÉS AZ I és a II. KÖTETBE

Az I. kötet weblapja  

Az I. kötet Facebook oldala

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A II. kötet weblapja     // A II. kötet Facebook oldala