A liturgia anyanyelve a zene – tartja a régi igazság és tanulja minden kántorjelölt. Az istentiszteletek, misék legfontosabb eleme a hittel és szívvel előadott, elénekelt zene, amelynek nemcsak a liturgia továbbvitelében van fontos szerepe, de utal az egyházi év adott pillanatára is.

A 2022. X. 27-én megrendezett Konferencia résztvevői arra keresték a választ, hogy milyen állapotban van ma a keresztény egyházak templomi és egyházi zenéje, él-e a szépség igénye a papság és a hívek körében. „Minden erőnket összeszedve igyekezzünk mélyebb barázdát húzni, mint amilyen a nap divatja!” – írta Liszt Ferenc a művész mindenhatóságáról szóló írásában.

Sokan hiszik, hogy változásoknak kell történnie az egyházi rendben ahhoz, hogy a ma emberét is megszólítsuk, azaz többen váljanak igaz, hithű emberekké. De vajon nem a múlt megtartásában, azaz a hagyományőrzésben van-e az az erő, amely odahívja az embereket az oltáriszentség elé? Bizonyos-e az, hogy a modern zenei szemlélet feltétlenül igénytelenséget is jelent egyúttal? Nehéz kérdések ezek, amelyekre valószínűleg nem a kimondott szavak, hanem általános társadalmi állapotunk és egyéni jóérzésünk adhatja meg a választ. Konferenciánk ezek előidézését szolgálja.

 

Dr. Fehér Anikó

Rendezte:   

 

Török Máté[1] és Heinczinger Miklós[2]

„Sunt lacrimae rerum” – Van a tárgyaknak könnyük

 

 

Török Máté                                             Heiczinger Miklós

Török Máté és Heinczinger Miklós: „Sunt lacrimae rerum” – Van a tárgyaknak könnyük

(Az előadásról készült filmfelvétel időtartama: 22:09)

 

Sunt lacrimae rerum” – Van a tárgyaknak könnyük. A költeményekben található szakralitás és az énekelt vers közötti kapocs a Misztrál együttesben „Van a tárgyaknak könnyük. Érzem olykor, / hogy sírnak a szobámban nesztelen; / sötétedő, sejtelmes alkonyokkor / bús lelküket kitárják meztelen." − írja Babits Mihály Sunt lacrimaererum című költeményében. Mennyire megfoghatatlan fizikailag a gondolat, mégis át tudjuk érezni a pillanatot. A költészet szakrális tartalma nem lehet kérdés, hisz a legtöbb esetben maga a szöveg megírása is olyan pillanatban születik, amelyben jelen van a megfoghatatlan erő. A Misztrál együttessel ennek szellemében próbáljuk megkeresni a sorok között rejlő dallamokat, minden versnek a sajátját. Akkor simul eggyé a dallam és a szöveg, ha alázattal vagyunk a szöveg iránt. Az énekelt vers a megfoghatatlant bontja ki, s adja oda egy olyan értelmezésben, amely segíti megsejteni a láthatatlant.

 

 



[1] Török Máté - Misztrál Együttes

[2] Heinczinger Miklós - Misztrál Együttes