PÉTERFFY GABRIELLA[1]
Mária dallamai
Családi
kamarazene hangjai szőtték át a gyermekkorát, nem csoda hát, hogy
Édesanyám életében fontos szerephez jutott a muzsika. Sokszor elmesélte, milyen
vidám jelenettel indult ez az életre szóló kapcsolat: egy próba alkalmával,
csecsemőként izegve-mozogva már csaknem legurult
az ágyról, amikor Zoltán nagybátyja egy hirtelen mozdulattól vezérelve a
hegedűvonóval megtartotta. Úgy hírlik: végül sem Máriának, sem a vonónak
nem esett baja…
Bonomi Laura leánya később
édesanyjától, valamint általános iskolai tanárától tanul zongorázni,
főszerepet énekel a nagyanyja által írt és rendezett mesejátékban, s
örömmel hallgatja otthonukban a kis zenekart, amelyben családtagok és barátok
játszanak. A zongoránál édesanyját látja, édesapja és nagybátyjai hegedülnek.
Gyertyafényes délutánokon és estéken így élik át együtt a zene varázslatát.
Mária
és Laura
Aztán
hosszú időre elnémulnak a hangszerek: kitör a második világháború. A
család férfi tagjai éveket töltenek orosz hadifogságban. Mária édesapja, Sosskó László a megpróbáltatások közepette sem feledkezik
el a művészet adta szépségről: bár hegedűjét otthon kellett
hagynia, orosz feliratú „Album” kottafüzetébe följegyzi a számára legkedvesebb
dallamokat. A füzet néhány lapja valóságos kis szolfézskönyv, hármashangzatok
és skálák gondosan megrajzolt hangjaival. Kottáján túl számos faragvány és szép
stílusban megírt levelek őrzik a keze munkáját, mintegy jelezve, hogy a
legnehezebb időkben, szeretteitől távol is alkotni akart.
Ilyen
előzmények után már-már természetes, hogy a felnőtt Mária életében is
jelen van a zene, akár a rádióból, a televízióból vagy hanglemezről szól.
Az ötvenes években Szegedre költözve operába, koncertekre jár a család,
rendszeres látogatói a Szegedi Nemzeti Színháznak. Akkoriban egyetlen utcányira
laknak a teátrumtól, ily módon fizikai közelségbe is kerül számukra a
művészet. A történelem újabb vészterhes időszakában a zene, a
színészet és a tánc csodájából merítenek erőt a túléléshez. Bár Sosskó Mária nem a zenei pályát választja, napsugaras
lényével és a művészet iránti lelkesedésével közvetíteni tudja a muzsika szeretetét.
Szépséges gyermekkorának élményvilágát újrateremtve vallja, amit majd
gyermekének is tanít: zenélni s ezáltal másoknak
örömet szerezni az egyik legnagyszerűbb dolog a világon. Pályára
készülő lányának mindazt biztosítja férjével, a művészetekben szintén
jártas Péterffy Józseffel együtt, ami a gyermek fejlődését szolgálja: a
könyvek és hanglemezek mellett a régi Parlando nyomtatott példányai is ott sorakoznak a polcokon.
Még ma is látom, milyen örömmel hozza haza e kincseket, s milyen boldogan jön
Nagyanyámmal együtt a hangversenyeimre. Sosskó Mária,
az Édesanyám.
Péterffy
Józsefné Sosskó Mária
(1933–2005)