Miquču Montanaro szövegíró-zeneszerző 2019 áprilisában figyelt fel Orbán Borira a budakalászi Művelődési Ház által rendezett francia napokon, ahol nagy koncertet tartott fiával. Borit Pánczél Kristóf kísérte zongorán. Ezután Montanaro 12 csodálatos dallal ajándékozta meg Borit, amelyek beszélgetéseiket követően a lány gyerekkoráról, festő szüleiről és eddig megélt érzéseiről szólnak. Az album 2021-ben jelent meg a Kaláka Kiadó gondozásában, melyen Orbán Bori francia nyelven énekli az önéletrajzi témájú dalokat. A lemez kísérő füzetében Jeney Zoltán magyar fordításában olvashatók a dalszövegek.
1.Les blessures (3:25)
2. Enfance (3:30)
3. Apprendre ŕ vivre (2:45)
4. Me libérer (3:12)
5. Il
la regarde (3:27)
6. Il
me semble (2:36)
7. Notre vie (3:28)
8. Je ne dors pas
(2:43)
9. Mélangés (4:34)
10. Tango du bouillon de onze heures (3:28)
11. Ma chanson (3:04)
12. Nous sommes (5:02)
Zene és szöveg: Miquéu Montanaro
Orbán Bori (ének)
Maya Tris Krakatau: zongora; Dédé Doran: bőgő; Fabien Mornet: gitárok; Baltazar Montanaro: bariton hegedű; Miquču Montanaro: harmónika
℗ Gryllus (2021)
Kizökkenés a mából[1]
Orbán
Bori
(podiumkoncertek.hu)
A
Kaláka Kiadó gondozásában jelent meg Orbán Bori első albuma Ma
chanson címmel. A lemez készüléséről, terveiről és vágyairól
faggattuk a fiatal énekesnőt.
-Hogyan született meg a
lemez ötlete?
-Két évvel ezelőtt egy
budakalászi koncertemet véletlenül meghallotta Miquču
Montanaro, francia muzsikus-zeneszerző.
Később felvettük a kapcsolatot, találkoztunk, sokat beszélgettünk, s így
jött az ötlet, hogy ír nekem dalokat, rólam, az életemről. Évekig
rögtönzésszerűen készültek a szövegek, életrajzi emlékeimből,
gyerekkoromról, a múltamról, pillanatnyi hangulatokból.
Miquču Montanaro zeneművész 2022.
áprilisában mesterkurzust tartott a Zeneakadémián. Az első nap témája a provence-i
zenéről tartott, zenei illusztrációkkal gazdagon ellátott előadás. A
további napokon állandó összetételű csoportoknak vezetett interaktív
gyakorlati foglalkozásokat.
-
Kicsoda Miquču Montanaro,
mit tudhat róla a magyar zenekedvelő közönség?
-
Univerzális muzsikus, megannyi hangszeren játszik. Lételeme az improvizáció.
Néhány közös fellépésünk is volt. Rám tudott hangolódni, ráérzett arra, mi
foglalkoztat, mit szeretnék magamból megmutatni.
-
Nem okoz gondot, hogy Ön franciául énekel a lemezen, hiszen ezeket a dalokat
nem ismerheti még a magyar közönség?
-
Remélem, hogy ráismernek a hangulatokra, hogy működik a hatás, ugyanis a
lemezhez mellékeltük a francia szöveg fordítását. Jeney Zoltán
író-műfordító készítette a magyar változatot.
-
Elégedett vele?
-
A legteljesebb mértékben. Olyan szövegváltozat született, amiből nagyon
átjön az eredeti szándék. A fordításnak köszönhetően jól énekelhetőek
magyarul is.
-
Ezek szerint magyarul is elő fogja adni?
-
Ez azért bonyolultabb egy kicsit. Mivel az érzéseimet kifejező szövegek
franciául születtek meg, főként ebben a kontextusban tudom igazán átélni
őket. De nagy a kísértés, és tervezem, hogy előadom az anyanyelvemen
is. Ez egy újabb kihívás lesz.
-
Kiket szólítanak meg ezek a dalok, kik lehetnek az ideális hallgatói?
-
Azok, akik szeretnek kizökkeni a mából. Egyszer egy Duna-parti
fellépésemen feltették nekem a kérdést, hogy ha a kikötőben állna egy
kétéltű csodajármű, amely elrepítene onnan, hová mennék
legszívesebben. Olyasmit válaszoltam, hogy szívesen röppennék vissza az
időben jó néhány évtizedet. A dalaim nem csupán az örömről szólnak,
inkább nagyon őszinték. Azt a boldogságot adják meg a hallgatóknak, hogy
találkozhatnak önmagukkal, ahogy magam is éneklés közben – és zsigerekig hatóan
mindent elmondunk egymásnak. Szeretek magyarul énekelni. Elég sok magyar és
csángó népdalt tudok. Viszont franciául könnyebben adom át az érzelmeimet – nem
direkt, hanem közvetett módon. Ez csapdának tűnik, előadói
nehézségnek, de talán éppen ettől a szituációtól emelkednek meg ezek a
számok.
-
Ha egyetlen szóval kellene jellemezni a dalait, mi lenne az a szó?
-
Merjem mondani? A fájdalom.
-Bocsánat. Egy huszonhat
éves, sikeres és a színpadról mindenkit elbűvölő énekesnőnek
miért ez ötlik eszébe elsőként?
Orbán
Bori
(nyitottmuhely.hu)
-
Nem akarom megkerülni a választ. A dalok zenei világa többrétegű. A
nyilvános, közönség előtti koncerteken egész biztosan másképp fognak
szólni, táncos muzsikaként is elő lehet majd adni. A fájdalom, amit
említettem, a szövegvilágban rejtőzik. Gyerek- és kamaszkori benyomásaimat
éltem meg újra, most felnőttfejjel próbálom boldogsággá varázsolni, ami
negatív volt az életemben.
-
Piaf dalaiban szinte magától értetődően ott
zeng-zúg a bánat; Ön legsikeresebben talán éppen őt idézi meg a pódiumon.
Ám önálló énekesi egyéniségként miért hivatkozik a fájdalomra?
-
Van ebben egyfajta kettősség. A sanzonvilág mindig egy kicsit vagy nem is
kicsit szomorú. Akiket lemezen hallgattam, magyarokat és főként
franciákat, így vagy úgy mindegyikük borongós hangulatú volt. Ha igaz
érzésekkel élünk és játszunk a pódiumon, nem lehet teljesen gondtalannak lenni.
-
Van valamilyen előadói ars poétikája?
-
Terápia. Segíteni, támaszt adni a közönségnek. Erre talán mindenki rászorul
kisebb-nagyobb mértékben. Szeretném magammal vinni az embereket, akik velem
tartanának. Van egy teremtő akarat a művészetben, ami picit a
csodával határos – jól tudom ezt, mert a szüleim művészek. S ha én
részesedni tudok ebből a csodából, szeretném, ha mások is kapnának
belőle. Ezt nem tudom pontosabban megmagyarázni. Talán ez a szeretet.
-
Egy Édith Piafról szóló
zenés színpadi játékban aratott szép sikert pár évvel ezelőtt. Mostanában Karády Katalin dalait énekli újabb fellépésein. Van-e
énekesi példaképe, vagy kinőtt már abból, hogy mások bőrébe bújjon?
-
Aki színpadra lép, majdnem mindig nagy elődök nyomát követi. Piafra én találtam rá, Karády
talán engem talált meg. Az előadóművész nagyjából elődöket
követ. Talán ez a lemez lesz az, ahol igazi énemet mutatom meg. Néha
az az érzésem, mikor kijövök a színpadra, hogy
megszólalni sem tudok. De az éneklés felszabadultsága meghozza az önbizalmamat.
Azt az örömöt kell megélnem, amit Isten adott. Ajándék ez, meg kell osztanom a
többiekkel. Kaptam egy adottságot, amely szeretne megszólaltatni olyan
nagyságokat, akikről itt szó volt.
-
Jól értem a szavait, csak médium lenne?
-
Elég gyors hangulatváltozásokat élek meg. Ők, akiket említett rengeteget
adtak az embereknek. Én nem hoztam semmi újat. Ők viszont rengeteget.
Talán ez a lemez adhat valami újat a közönségnek.
-
Úgy tudom, az énekesi produkciói mellett immár színházi feladatai is vannak.
Orbán Borbála Johanna szerepében
(Andrási Attila: Anjou – a liliom útvesztő-Udvari Kamaraszínház
előadása)
-
Kezdő színészként tagja vagyok az Udvari Kamaraszínháznak, ahol már több
szerepet bízott rám Andrási Attila igazgató.
-
Egyszerre több vasat tart a tűzben. Kézenfekvő a kérdés: tervez-e
újabb lemezt?
-
Él bennem a vágy, hogy legyen folytatás. Útkeresés lenne az is. Sőt, az
lenne az igazi útkeresés, mert ez a mostani album úgyszólván az ölembe hullott.
Hála nemcsak a zeneszerző Montanarónak, hanem Gryllus Dánielnek, a kiadómnak.
-
Egy filmes hasonlattal élve: egy jó elsőfilm
minden rendezőből kibukhat, az igazi próba mindig a második.
-
Igen, tényleg így érzem. Újat szeretnék létrehozni, a régi jegyében. Sok
ötletem van. S mind az érzelmekről, a lélekről szólnak, akörül forognak. Egyet tudok, de azt biztosan: másképp, mint
ahogy a mostani zenék.
-
Milyen világban szeretne húsz év múlva énekelni?
-
Nem titkolom, nemcsak énekelni, játszani is szeretnék. Olyan világról álmodozom, ahol nem az ész, az
IQ, a tudomány dönt a sorsról, hanem a szív, amitől többek lennénk, mint
most vagyunk.