Elhunyt Gerey Tamásné Dezsényi Magdolna

középiskolai ének-zenetanár, karnagy

(1938–2023)

Gerey Tamásné Dezsényi Magdolna

Középiskolai énektanárra és kóruskarnagyra, a szakma kiváló képviselőjére emlékezünk, aki Budapesten 1938. szeptember 30-án született, és 2023. június 23-án távozott az Örökké valóságba.

Sok helyet megjárt az országban. Tizenkét éves korában szüleivel és három testvérével a kitelepítés kemény évei következtek. Az Általános Iskola 8-ik osztályát Poroszlón végezte. Énektanárának a segítségével és zongora tudásának köszönhetően Dezsényi Magdi középiskolai tanulmányait már Debrecenben a Csokonai Gimnázium zenei tagozatán folytatta. Szorgalma és tehetsége folytán ezzel egyidőben a debreceni Kodály Zoltán Zeneművészeti Főiskola karvezető tanszakát is elvégezte. Kitűnő eredményei egyenes úton vezették a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola/Egyetem középiskolai énektanár- karvezető tanszakára, ahol kitüntetéssel végzett 1962-ben.

Nehéz körülmények között végezte tanulmányait, az X-es besorolás is bizonyos hátrányokat jelentett. Nagynevű tanárai részéről – Kodály Zoltán, Ádám Jenő – akik tudtak ezekről az esetekről némi támogatásban is részesült. A főiskolai tanulmányokkal egyidőben bekapcsolódott a Magyar Tudományos Akadémia Népzenekutató Csoportjának munkájába. Részt vett népdalgyűjtő utakon, nevezetesen: Galgamácsa, Felsőörs, Keszthely és környéke. Ezzel kapcsolatban Rajeczky Benjamin még kisebb fizetett feladatokkal is ellátta. Diplomájának megszerzését követően tudományos munkatársként 1968-ig folytatta munkásságát a Magyar Tudományos Akadémia Népzenekutató Csoportjában.

Az oklevél megszerzése után tanári kinevezését Tatabányára kapta: 1962. július 1-től a Mező Imre Általános Iskola, majd 1963. július 1-től az Árpád Gimnázium tanára 1968-ig. Ez alatt a hat év alatt nagyon sok kórus szervezés és szereplés fűződik nevéhez. Az Általános Iskolában 120 tagú Úttörő Kórusa volt. Az Árpád Gimnázium nagykórusát és kamarakórusát pedig hat éven át vezette, nagyon sok szereplési lehetőséggel. Iskolai és városi szerepléseken túl Országos Dalostalálkozó, Soproni Diáknapok, Keszthelyi Helikon Ünnepség, ahol 1965-ben és 1967-ben aranyérmet nyert gimnáziumi kórusával. Majd a későbbi években 1978 és 1984 között az Éneklő Ifjúság hangversenyein vett részt kamarakórusával és mindenkor aranyéremben részesültek. Ezenkívül több ízben szerepeltek a rádióban és a televízióban.

Említésre méltó, hogy a Tatabányai Bányászegyüttes Vegyeskarát is vezényelte. 1959-től a fiatal Ugrin Gábor volt a neves kórus vezetője, egyúttal a a budapesti Veres Pálné Gimnázium énektanára. Innen volt az ismeretségük, mert Dezsényi Magdi diploma koncertjét 1962-ben a Zeneakadémián a Veres Pálné Gimnázium kamarakórusával adta elő nagy sikerrel. Így Ugrin Gábor felkérésére 1965-től egy évig vezette a Bányász Vegyeskart, majd több éven keresztül még vállalta a másodkarnagyságot, és ez idő alatt több neves szereplésen vettek részt Magdi vezényletével. A Bányászkórus 1994-ben megszűnt, de sok régi tagot átmentve az akkori karnagy Lőrinczy Margit javaslatára új Vegyeskar alakult mely felvette Bárdos Lajos nevét, majd néhány év múlva a kórusban nevelkedett Szeimann Zsuzsanna vette át a kórus vezetését és az azóta működő Tatabányai Bárdos Lajos Vegyeskórus méltó helyet foglal el a magyar kórusok világában. E kórus életéről A Magyar Kodály Társaság Hírei és a Zeneszó folyóiratában több beszámoló is megjelent.

A Bárdos Társaság vezetősége gyakran vesz részt a kórus szereplésein, ezek között volt 2011-ben a Bárdos Lajos Vegyeskórus Emlékkoncertje amit ünnepélyes keretek között a tatabányai Kodály Zoltán Általános Iskolában tartottak. Ott együtt lehettünk Dezsényi Magdival, aki a meghívottak között volt és ekkor karnagyi elismeréseként Emléklapot és Díszoklevelet vehetett át.

Tatabányán a tanítás és kórusvezetés mellett Dezsényi Magdolna komoly előadói tevékenységet folytatott. A Tudományos Ismeretterjesztő Társulat Komárom megyei szervezetének megbízásából mintegy 18-20 zenei előadást tartott a városban és Komárom megye egyéb helyiségeiben. – Ezt a nagyon színes és tartalmas időszakot a házasságkötés szakította meg. 1968. márciusától 1973. szeptemberéig gyermekgondozási segéllyel Budapesten az otthonukban nevelte négy kicsi gyermekét, akik egymást követő években születtek. E korszak nehézségeit a szeretet győzte le. Nagy munkabírására jellemző, hogy mikor újra munkába állt a család továbbra is előnyben maradt és élete végéig a legfontosabb volt számára.

1973. szeptemberétől új megbízást kapott: a budapesti Kossuth Zsuzsa Egészségügyi és Óvónői Szakiskolában kapott tanári állást. Ez utóbbi iskolatípus a 70-es évek végén országosan fejlődésnek indult. Budapesten két további iskola alakult, melyeket 1980. szeptemberétől összevontak így alakult a Bem József Óvónői Szakközépiskola, ide kapta következő kinevezését. Nagyon eredményes munka folyt ebben az iskolatípusban. Az Országos Pedagógiai Intézet és a Tankönyvkiadó részéről is gyakran látogattuk ezt az új iskolát, mely az ének-zene tanítás területén különösen jó eredményt tudott elérni. A Tankönyvkiadóban Ének-zene tankönyv készült az óvónői szakközépiskola I-IV. osztály részére, szerzői: Ittzés Mihály főiskolai adjunktus és Róbert Gábor intézeti tanár. Nagyon igényes, jól összeállított kéziratot nyújtottak be, melynek eredményeként nagyon sikeres, eredményes az ének-zene-oktatást elősegítő tankönyvek kerültek kiadásra, és voltak forgalomba hosszú éveken át, az első kötet 1979-ben jelent meg. Akkor megfelelő bíráló bizottság alakult, ez alkalom méltó a nevük megemlítésére: Forrai Katalin, Kerecsényi László főiskolai tanár, Gerey Tamásné és dr. Somogyvári Kálmánné a szakközépiskola tanárai, Szekeres Lajos vezető szakfelügyelő, és az OPI munkatársa Keresztúri Ferencné, a könyvek felelős szerkesztője e sorok írója volt. Ezekben az években kerültem Magdival szorosabb munkakapcsolatba amit élete végéig őszinte barátság erősített.

Másfél évtized után ez az iskolatípus megszűnt, de Magdira újabb feladat várt, 1987-ben főiskolai adjunktus kinevezésben részesült a Zsámbéki Tanítóképző Főiskolán. Szakmai ismeretét, tapasztalatát, tehetségét A Művészeti Nevelési Tanszéken érvényesíthette: ének-zenét, módszertant, zeneirodalmat, karvezetést tanított. Kamarakórusok mellett a hangszert tanuló hallgatókból kamaraegyütteseket szervezett. Folytatva munkásságát az Apor Vilmos Katolikus Főiskolából ment nyugdíjba a Nevelési Tanszék főiskolai docenseként, és 2008-ig még óraadó tanárként dolgozott. A tudás igényességét, és a szakma iránti elkötelezettséget egyenlő mértékben tudta növendékeinek továbbítani, hogy méltó felkészültséggel és méltó módon álljanak majdan a zenei nevelés szolgálatába. Saját munkásságával, mosolygó kedves egyéniségével erre egész életében mindvégig jó példát mutatott.

Nyugdíjba vonulását követően is részt vett a zenei életben a Magyar Kodály Társaság és a Bárdos Lajos Társaság tagjaként azok rendezvényein, hangversenyein rendszeresen jelen volt, de egy-egy kiemelkedő hangverseny is lehetőséget nyújtott az örömteli találkozásra. 2022-ben átvehette a Zeneakadémián a méltón megérdemelt Gyémánt oklevelet.

A Covidot követően ritkultak a találkozás lehetőségei, de szaporodtak a telefon-beszélgetések. Ennek vetett véget a súlyos műtétekkel járó betegség. A nehéz heteket-hónapokat szerető családja körében tölthette. Példás türelemmel viselt hosszú betegsége után életének 85. évében tért meg Teremtőjéhez. Elismerő szeretettel emlékezünk rá, nyugodjék békében!

Dr. Márkusné Natter-Nád Klára