95 ÉVE SZÜLETETT LENDVAY KAMILLÓ
I.
Komolyzene – könnyűzene
Lendvay Kamillónál[1] –
Feuer Mária interjúja[2]
Feuer Mária Lendvay Kamilló[3]
Azok
közé a zeneszerzők közé tartozik, akik jóformán párhuzamosan komponálnak
komoly- és könnyűzenét. A szórakoztató zene nála nem kirándulás, hanem
egyik része munkásságának. Két Erkel-díját Concertinojáért és
Hegedűversenyéért kapta, s jelentős érdemeket szerzett a
magyarországi musical kialakításában. A Zeneművészeti Főiskolán Viski
János volt a mestere, s kevesen tudják róla, hogy dirigálni is tanult, Somogyi
Lászlónál. Jelenleg a Fővárosi Operettszínház karmestere.
—
Személyes természetű kérdéssel kezdem: segíti-e alkotómunkáját a
gyakorlati muzsikálás?
— Azt hiszem, elképzelhetetlen
egyedüli főfoglalkozásként a zeneszerzés, s egy-s két kivétellel minden
komponistának van valamiféle állása. Ne higgye, hogy ez csupán anyagi kérdés.
Természetesen mindenkinek szüksége van anyagi bázisra, én mégsem ezt tartom a
munkavállalás legfontosabb motívumának, hanem a kikapcsolódást. A magam
részéről képtelen lennék egész nap csak komponálással foglalkozni —
szükségem van lazításra, méghozzá egész más munkaterületen. Valószínűleg
kollégáim is így érzik. A különbség csupán az, hogy a legtöbbjük az alkotáshoz
közvetlenebbül kapcsolódó területen tevékenykedik – például tanít. Hozzám mindig közel állt a gyakorlati
muzsikálás, s valahogyan az életem is úgy alakult, hogy „nem menekülhettem”
előle. Elsőéves főiskolás koromban például behívtak katonának, s
ott a zenekarban esz-trombitát fújtam. Lassacskán
sikerült a rezesbandát úgy átalakítani, hogy végül Beethoven-szimfóniákat is
játszottunk – igaz, csapnivalóan,
de még mindig jobb volt a szabvány fúvószenénél, s főleg a katonai
gyakorlatozásnál. Annyi haszna meg mindenképp maradt, hogy megtanultam
trombitálni. A főiskola elvégzése után a szegedi színházhoz kerültem
karmesternek, később a Bábszínház zenei vezetője lettem, majd a
Néphadsereg Együtteséé. Ez mind másféle gyakorlati munkát adott, csakugyan
rákényszerültem arra, hogy gyakorlati muzsikus legyek, s előadói gondokkal
is foglalkozzam. Most pedig esténként operetteket és musicalt dirigálok.
—
Összefér ez a kettő?
— Egyetlen szezon karmesteri
munkája után nem tudnék érdemben az Operettszínház művészi
kérdéseiről beszélni, s különben sem vagyok illetékes, hogy e kérdésekre
válaszoljak. Annyi azonban bizonyos: igen nehéz e két műfajt
összekapcsolni, s nagy kár volt a Petőfi Színházat megszüntetni. Az
operett törzsközönségét talán még rá lehetne nevelni a jó zenés színházra egy
kis árukapcsolásos bérletezéssel, de az előadók – zenekar, énekesek, színészek –nehezen tudnak naponta stílust váltani.
—
Alkotói munkájában hogyan fér össze a könnyű- és a komolyzene?
— Úgy, hogy tisztában vagyok a
jelentőségükkel: tudom, hogy komolyzene-szerző komponálhat jó
könnyűzenét – igen sok
kollégám meg is teszi –, de
fordítva nem történhet. S most hadd kérdezzek én: mit nevez könnyűzenének?
—
A szórakoztató zene valamennyi fajtáját.
— Tehát mindazt, ami valaha
beletartozott a komolyzene hatáskörébe. A haydni, mozarti divertimento például
valaha szórakoztató funkciót töltött be.
—
Bartók korában viszont már egészen más értelmet is nyert. Nem gondolja, hogy
századunk zenéjében lényegében kettévált a komoly- és a könnyűzene? Hiszen
például Stravinskynál a ragtime is mintegy
idézőjelben szerepel.
— Ez igaz, a mai
zeneszerzőnek tudnia kell a régi könnyűzene stílusában is komponálni.
Jó keringőt írni nem könnyű, mégis meg kell tanulni már csak a
stílusgyakorlat miatt is. Hogy miért beszélek régikorok tánczenéjéről?
Mert hozzátartozik a mesterséghez. A mai könnyűzenéből viszont nincs
mit tanulni, ott fordított a helyzet: a könnyűzene abból él, hogy ellesi a
komolyzene fordulatait és felhígítva használja. Talán nehéz elhinni, de
tapasztalatból tudom, hogy a legjobb könnyűzene-szerzők ismerik és
figyelemmel kísérik korunk zeneszerzői iskoláit, és igyekeznek
elsajátítani belőlük azt, ami leegyszerűsíthető, közhellyé
változtatható, hiszen a könnyűzene lényege, hogy közhelyszerűen
mondja el azt, ami a komolyzene esszenciája.
—
S megfordítva: a komolyzenész profitálhat-e a könnyű műfajból?
Például dallam-invenciót?
— Nem. A könnyűzenei
dallamvilág nem használható a komolyzenében. Magam évekig műveltem mindkét
műfajt, és alkotómunkámban semmit se nyertem a szórakoztató műfajból.
Gyakorlatból tudom, hogy a viszony kizárólag egyoldalú. Ma már szinte elveszett
időnek érzem azokat az éveket, amelyekben könnyűzenét komponáltam.
Hogy mégis miért csináltam? Egyrészt azért, mert vonzott a gyors megszólaltatás
lehetősége – köztudott, hogy
a könnyűzene hamarabb kap fórumot –,
másrészt hangszerelési gyakorlatot és színpadi rutint szereztem. Ezért
hasznosnak érzem és szeretem három musicalemet: a Pécsett bemutatott. Három
testőrt, a Veszprémben játszott Exet és a Pesten
előadott Knock outot. A zenés színpad továbbra
is nagyon érdekel, s meggyőződésem, hogy ha jó librettókat lehetne
találni, nagy jövője lenne nálunk is.
—
Operakomponálásra nem gondol?
— Dehogynem! Csakhogy ott még
nagyobb probléma a librettó. Most egyébként a Bűvös szék operaváltozatán
dolgozom a Televízió számára.
—
Hogyan készül rá? Tudom, ostoba a kérdés, de érdekes zeneszerzői munkája,
például az, hogy milyen módon veszi hasznát gyakorlati muzsikus voltának,
hangszertudásának?
— Ne haragudjék, erről
képtelen vagyok beszélni. Mindig irigyeltem azokat a kollégáimat, akik olyan
szépen tudják kifejteni alkotói elveiket és munkamódszerüket. Én csak annyit
tudok elmondani, hogy hangszerelve gondolkozom, s hogy a téma és a formai
építkezés nem válik külön nálam a komponálás folyamatában. Mindig azt írom le,
amit hallok, mégis zongora mellett dolgozom, mert a megszólaltatás kontrollálja
s egyben tovább inspirálja gondolataimat. De erről tényleg csak dadogni
tudok.
—
Akkor inkább azt kérdezem, nem talál-e kapcsolatot –
egyes zeneszerzői iskolákhoz hasonlóan –
a jazz improvizálása és az aleatorikus zene rögtönzöttsége között?
— A magam részéről nem. A
jazzimprovizációban minden szabad, még az időtartam is kötetlen. A
komponált zenében ez lehetetlen. Az aleatorikus zene
teljes mértékben ki van szolgáltatva az interpretációnak. Ha a komponista
ismeri az előadókat, meg van győződve
rögtönzőképességeikről, s meg tudja beszélni velük elgondolásait,
akkor talán elképzelhető bizonyos, de mindenképpen körülhatárolt
– szabadság. De mert lelkem
mélyén több előadásra, nagyobb nyilvánosságra, más-más előadóra
számítok, nem tudnám jó szívvel vállalni a félreértett előadás kockázatát.
—
És könnyű szívvel tud-e lemondani a szórakoztató zene nagy
nyilvánosságáról?
— Mindig a hangversenytermek
közönségével igyekeztem kapcsolatot találni, nem vágytam százezres
nyilvánosságra. Ez zeneszerzői alkatomból adódik, ebben a közegben érzem
jól magam, és ezért örülök egy szűkebb körű, de értő közönség
elismerésének.
II.
- Lendvay Kamilló (1928–2016) emlékére. HUMÁNUM –
zenéddel velünk maradtál (Ábrahám Mariann) (pdf)
(Parlando 2021/6.)
Táblaállítás
Lendvay Kamilló zeneszerző-professzor tiszteletére / Madarász Iván megemlékezése
(Parlando 2018/8.)
III.
Fotók és zeneművek
MTI Fotó: Petrovits László
MTI Fotó: Petrovits László
(emb.hu)
(operavilag.net)
(index.hu)
(fidelio.hu)
(opera.hu)
(gramofon.hu)
(gramofon.hu)
(Hungaroton
szerzői lemez borítója
Concerto da Camera - I. Andante con moto (3:14)
Concerto da Camera - II. Adagio (3:00)
Concerto da Camera - III.
Allegro vivo (3:39)
Magyar Rádió Szimfonikus
Zenekara, vezényel: Lehel György
Expressions for String Orchestra - 1. (1:15)
Expressions for String Orchestra - 2. (1:17)
Expressions for String Orchestra - 3. (3:12)
Expressions for String Orchestra - 4. (1:45)
Expressions
for String Orchestra - 5. (3:22)
Liszt Ferenc
Kamarazenekar, vezényel: Sándor Frigyes
Four Orchestral Invocations - I. Invocazione (3:20)
Four Orchestral Invocations - II. Invocazione
(1:17)
Four Orchestral Invocations - III. Invocazione (2:16)
Four
Orchestral Invocations -
IV. Invocazione (2:28)
Four Orchestral Invocations - Recitativo No 1 (1:41)
Four Orchestral Invocations - Recitativo No 2 (2:20)
Four Orchestral Invocations - Recitativo No 3 (1:13)
Magyar Rádió Szimfonikus
Zenekara, vezényel: Lehel György
Scenes - cantata to the texts
from the tetralogy 'Joseph and His
Brothers' by Thomas Mann - I. (7:21)
Scenes - cantata to the texts
from the tetralogy 'Joseph and His
Brothers' by Thomas Mann - II.... (9:18)
Scenes - cantata to the texts
from the tetralogy 'Joseph and His
Brothers' by Thomas Mann -... (7:06)
Kincses Veronika, Polgár
László (ének), , vezényel: Lehel György
The Harmony of Silence
- for full orchestra
(7:56)
Savaria Symphony Orchestra,
vezényel: Petró János
℗
2001 HUNGAROTON RECORDS LTD.
(kamillolendvay.hu)
(kamillolendvay.hu)