PETRŐCZI ÉVA[1]
A katicabogár
újhéber nevére
Eisler
Krisztinának
Moshe
Rabbeinu (4:28)
℗ 2008 Leslie Gould Urso
„Parat
Moshe rabbeinu,
parat
Moshe rabbeinu,”
tegnap óta magamban
mindegyre ezt dúdolgatom,
egy háromtagú, most különösen
fontos újhéber szót, amelytől
felfénylett vacogtató napom.
Nem csak ősrégi katica-mániám
miatt, hanem jelentését kibontva,
ez a szó maga a vigasz, mert
viselője, a pöttyös bogár a Szentföldön
a „Mózes rabbi tehene” névre hallgat,
amelyben ott lappang
a szentség (mint oly sok európai nyelvben!)
és ugyanakkor a védettség
ígéret.
Hadd halványodjék ettől
minden rettenet.
Hadd kezdjük hinni,
én legalábbis, mint örök gyerek,
hogy sokaknak menekvést ígér,
menekvést adhat e mesékből
előröppent bogár puszta neve,
s eljátszhatunk a gondolattal,
még akár vénséges vénen is,
hogy a Próféta – sokak halála ellen –
elindítja az Égből az Ő nevét
hordozó, kitinpácélos bogarait,
akik nagyra terjesztett, egyre
növekvő szárnnyal megküzdenek
a támadók hadával. Igen. Ez legyen így.
Több nyelven, sok-sok
katicás gyerekdalt ismerek,
szerelmet kér az egyik,
friss kenyeret a másik,
Jézus és Mária oltalmát a harmadik...
De hadd lássuk most bennük,
legalább egy pihentető, játékos álom erejéig,
az élet-őrzés félelmet
nem ismerő jószágait!