BEDŐ J.
ISTVÁN[1]
MI IS AZ A HÁLAKONCERT?[2]
A PARAFÓNIA ZENEKARRÓL, KISSÉ ELFOGULTAN
Látott, hallott
már valaki hálakoncertet? Azt hiszem, még csak kevesen, pedig ilyenre kaptunk
meghívást december elején. A meghívó zenekar a Parafónia –
de azt hiszem itt rögtön magyarázattal tartozom. Ebben a zenekarban értelmileg akadályozottak muzsikálnak, a név erre utal (habár a
kifejezésnek van kifejezetten összhangzattani jelentése is).
Nem ismeretlenként
találkoztam most velük, a kapcsolatunk úgy másfél évtizede kezdődött –
persze mindig csak kívülálló – vagy kívülhallgató? –
voltam. Az előbb említett hálakoncertnek meg az a magyarázata, hogy a
zenekar hazánk képviseletében áprilisban eljutott a vilniusi Nemzetközi
Color Music Fesztiválra, vendégszereplésre,
bemutatkozásra. Na, tessék, megint valamit magyarázni kell.
Tehát ezek a
muzsikusok nem hagyományos kottából játszanak – ez nagyon sok nézőnek,
hallgatónak még több évtized után is újdonság –, a kotta némileg
leegyszerűsített, a hangmagasságot a szólamban színes korongok jelzik, a
hang hosszúságát az egész vagy fél korong. A hangszeres játékot az segíti, hogy
a xilofon vagy metallofon lemezein, a cselló
fogólapján, a citerán, az acéldobon vagy a zongora billentyűin is ugyanígy
a színes felragasztott korongok jelzik, melyik hang szólal meg, ha ráütnek vagy
lefogják.
Íme, a színeskotta
Szóval, visszatérve a
nagy vilniusi túrára – amelyre a zenekart úgy hívták meg, hogy már korábban
(2009-ben) jártak ott, ismerték képességeiket –, ezúttal némileg nehezebben
alakultak a dolgok, így hát gyűjtés indult. A zenekar barátai,
ismerősei, gyógypedagógusok, az értelmileg akadályozottakat
nevelő családok siettek segítségükre (olykor csak néhány ezer vagy tízezer
forintokkal), de sikerült lényegesen nagyobb gazdasági erejű
támogatókat is találni. Vagyis röviden: ezen az estén így fejezte ki háláját a
zenekar – és a mögötte álló „A Zene Mindenkié” Egyesület.
Fabényi Réka bemutatja a zenekart, a zenei asszistensek
maradtak ülve.
És ha mindenkié –
arról is kell beszélnünk, hogy miféle zenét játszanak. Ugyanis nem a könnyebb
(királyinak is nevezett) utat választotta Fabényi
Réka, a zenekar karmestere, hangszerelője és még nagyon sok mindene… A
könnyebb út ugyanis az lett volna, ha a gyerekek a CD-kről szóló populáris
zenékre rátátognak, a közönség meg lelkesen velük veri a ritmust. Hiszen van
ilyen is. (Persze helyesebb lett volna azt mondani, hogy a fiatalok, bár a
legidősebbjük már az ötvenen is túl van – még ha ez nem is látszik meg
rajta.)
Színes pontok a
citerán is
Szóval Fabényi Réka idestova két évtizeddel ezelőtt azzal az
eretnek ötlettel állt elő, hogy klasszikusokat, a régi zene gyöngyszemeit
és magyar népdalokat lehetne megpróbálni – végül is a zongorázni, zenét tanulni
készülők is azokon szereznek gyakorlatot. A Heinrich Ulrich által
kidolgozott színes kottákat már ismerték. Megírta első színes átiratait az
ütőhangszerekre – persze itt figyelembe kellett venni a játszók
képességeit, a hangszer hangterjedelmét és nem utolsósorban azt, hogy a
nagyzenekarra hangszerelt eredeti mű dallamaiból annyi maradjon meg,
amennyi alapján csupán egyszerűsítésnek hangozzék az új változat. És a
dolog működött!
Innentől a dolog
ment, mint a… – na, nem egészen úgy, mint a karikacsapás, de ment. És a lista
egyre gazdagodott. Mozart, Vivaldi, Brahms, Schubert, Bach és Albinoni,
Gluck és Grieg, Boccherini, Liszt, Kodály, Bartók került
a repertoárba. Réka válogatási merészsége nem ismert időhatárokat sem: van
régi zene, a reneszánsz névtelenek táncai, trubadúrénekek… Nagyon népszerű
zárószám szokott lenni az ismeretlen szerzőtől származó Ungaresca is – amit még az iskolások is
énekelnek „Édes rózsám, szívem kedvese” szöveggel.
Ez
a Parafónia tutti hangzása!
(Meg
lehet figyelni, hogy hátul, az Úr asztalán a Károli Biblia hasonmás kiadása
pihen.)
Innentől a dolog
ment, mint a… – na, nem egészen úgy, mint a karikacsapás, de ment. És a lista
egyre gazdagodott. Mozart, Vivaldi, Brahms, Schubert, Bach és Albinoni,
Gluck és Grieg, Boccherini, Liszt, Kodály, Bartók került
a repertoárba. Réka válogatási merészsége nem ismert időhatárokat sem: van
régi zene, a reneszánsz névtelenek táncai, trubadúrénekek… Nagyon népszerű
zárószám szokott lenni az ismeretlen szerzőtől származó Ungaresca is – amit még az iskolások is
énekelnek „Édes rózsám, szívem kedvese” szöveggel.
Felkutatta,
áthangszerelte xilofon(ok)ra, metallofon(ok)ra, olykor furulyára… Itt kell megemlíteni, hogy a
koncertet zenei asszisztensek segítik, akik hosszú pálcával mutatják a
mellettük ülő fiatalnak, hogy éppen melyik hangnál tart (némelyikük
egyszerre kettőt is kiszolgál). És a zene nagyon is vállalhatóan,
pódiumképesen szólal meg. Olyannyira, hogy 2008-ban Fischer Iván őket
választotta karácsonyi koncertjének meglepetés vendégeinek. Tessék elképzelni a
Müpa meg a Zeneakadémia nézőseregét, amint
felhangzik Mozart Német táncaiból a Szánkázás, és a
második tételt a zenekarba beült Down-szindrómás vagy
autista muzsikusok némileg elfogódottan talán, de nagyon pontosan játsszák,
aztán a Fesztiválzenekarral együtt – de sok zsebkendő került elő
akkor!
A bőgős
mellett az asszisztens figyel
Nem a Fesztiválzenekar
az egyetlen „vendéglátó”: együtt léphettek fel a MÁV Szimfonikusokkal,
a Danubiával, Szeged szimfonikus
zenekarával, sőt a Szent Efrém kórussal
is. Az említett meghatódás szinte minden egyes fellépésüket kíséri, akár a
Kapolcson vagy a szomszédos Monostorapáti templomában játszottak, többször is,
akár Kőbányán, a Körösi Csoma Művelődési Központban. Nem volt ez
másképp a szépséges budai református templomban sem, ugyanis a Duna partjára
költöztetett német téglagótika adott helyet ennek a hálakoncertnek. Az
előbb azt mondtam: kíséri – nos, a Parafónia
szinte minden fellépésre meg tud hívni vendégművészeket is, ez
alkalommal Tarján Pál operaénekes lépett a zenekar elé, hogy a
Parafóniások kísérjék.
Fabényi Réka
A tenor mögött pedig
megszólalt a Zöldruhás lány, vagyis a Greensleeves bevezetője,
mert az előbbi felsorolásban még nem esett szó az általuk játszott
népszerű pop-örökzöldekről, a maradandó világslágerekről –
legyen az ír vagy kelta, vagy akár egyszerű dallam, amit tekinthetünk
szerelmes dalnak vagy istendicséretnek: Leonard Cohen Hallelujája.
Az est művész
vendége, Tarján Pál operaénekes
Kicsit csapongva
számoltam be, tudom, erről a decemberi Hálakoncertről, mert nagyon
sok mindent kellett megmagyarázni. De azért remélem, hogy kiderült belőle:
elfogult vagyok e csapat iránt. Azért, amit és ahogy ezek a fiatalok
muzsikálnak. Meg persze ez az elfogult rokonszenv szól azoknak is, akik
szervezik az életüket – A Zene Mindenkié Egyesület –, akik előteremtik
nekik a hangszereket, akik segítik, szállítják, kondiban tartják őket. És
minden egyes koncertesemény hátterében ott van a remény és a bizonyosság, hogy
a sérültekben is vannak rejtett talentumok – mint például az abszolút hallás –,
amiket felszínre lehet hozni.
Senki nem veszhet el. Hiszen a zene mindenkié.
Ízelítő a vilniusi
hangversenyből
Fotók: Fejérdy Ágnes (A képeken a szereplők arca,
személyiségi jogaik védelmében, legtöbbször nem felismerhető)
Ízelítő A Parafónia sikereiből:
Archiminia - Parafónia
és a Szent Efrém Férfikar (3:49)
Az Orientale lumen 2018 sorozat nyitókoncertjén a Parafónia Zenekar és a Szent Efrém
Férfikar együtt adnak elő egy görög nyelvű újévköszöntőt.
A Parafónia
Vilniusban - Grieg: Hegyi király barlangjánál (Peer Gynt)
és Strauss: Radetzky induló
2023.
április végén Litvánia fővárosában, Vilniusban lépett fel a Parafónia zenekar, egy speciális zenei fesztiválon.
Vilnius
egyik gyönyörű templomában (St. Catherine templomban) volt a
búcsúkoncertünk más országok fellépőivel együtt.
E.
Grieg: Hegyi király barlangjánál (Peer Gynt)
Id.
J. Strauss: Radetzky induló
Vezényel:
Fabényi Réka
Parafónia Zenekar koncertje, 2018 Monostorapáti
(30:00)
2019 Monostorapáti, Parafónia
zenekar koncert, 1. rész (22:19)
2019 Monostorapáti, Parafónia
zenekar koncert, 2. rész (20:51)
A Parafónia zenekar és a Dunaújvárosi Széchenyi István
Gimnázium és Kollégium Vegyeskara hagyományos
koncertje a Monostorapáti plébánia templomban (I. és II. rész)
Vezényel
Pocsai Mária
Parafónia
(15:32)
Zene
abból világból, amely naponta előttünk van, csak nem vagyunk hajlandók
tudomást venni róla. Szeretni való, angyali emberek muzsikáltak a fehérvári
református templomban. Jó volt ott lenni!