„Esélyt kell adni a fiatal énekeseknek – ügynökségek nélkül is”

Bátor Tamás meghallgatásokról, külföldi tapasztalatokról, a hazahozott tudásról

Bátor Tamás operaénekes, művészeti tanácsadó

Nagyon fontosnak tartja, hogy a tapasztalatokat szerezzenek a világban, ezért arra biztatja az ifjú énekeseket, menjenek el minél több meghallgatásra, versenyre. S e téren igyekszik segíteni őket, hiszen a Müpában rendszeresen szerveznek előénekléseket. Maga is jól ismeri a külföldi kínálatot, hiszen temérdek énekverseny zsűrijébe kap meghívást, naprakészen látja hát, milyen az új énekes generáció. Ráadásul Bátor Tamás a saját példáján is megtapasztalta, mi mindent lehet nemzetközi műhelyekben megtanulni, s annak milyen hasznát veszi az ember a karrierje során. A basszistával különleges pályájáról, s az ifjabb nemzedék lehetőségeiről beszélgettünk.

-Útra kell kelni…

-Most már jó ismét itthon lenni, de igen, azt gondolom, hogy a fiatal tehetségeknek el kell indulniuk, ahogy a középkori mesteremberek is útra keltek, s aztán hazahozták a tapasztalataikat. Én is annak idején tudtam, éreztem, hogy mennem kell, hogy Itáliában kell megtanulnom a bel canto éneklés titkait. Előénekeltem egy olasz ügynök segítségével 1987 januárjában Milánóban és szeptemberre már visszahívtak a hivatalos milánói Scala Stúdió meghallgatására, azzal, hogy úgy készüljek, lehet, hogy maradnom kell. A zsűriben a legnagyobb nevek foglaltak helyet, s a hét tagú grémiumból hat igen szavazatot kaptam. Ettől kezdve két és fél éven keresztül tanulhattam a Scala operastúdiójában, olasz ösztöndíjjal. S ahogy aztán később elindult a pályám, Svájcban voltam szerződésben, majd németországi színházakba kerültem, így az olasz mellett németül is megtanultam. A világ számos országában vendégszerepeltem. Itáliában a bel canto éneklést, a még tökéletesebb kiejtést is elsajátítottam, ahogy sokat számított az is, hogy a német színházakban mindenütt anyanyelvi korrepetitorokkal dolgozhattam.

-Másokat is elindított hasonló utakon.

-Vannak néhányan, akik támaszkodtak rám a karrierépítés során, így Pasztircsák Polinát, Láng Dorottyát, Kristóf Rékát, vagy Sebestyén Miklóst is biztattam és adott esetben haza is hívtam őket egy-egy fontosabb meghallgatásra vagy koncertre. A téren is adtam tanácsot, hogy mikor mit érdemes énekelni, melyik ügynökséggel érdemes dolgozni – már ha megkérdeztek. Hiszen nagyon fontos, hogy meddig marad a művész a bel canto-daraboknál, Mozart-műveknél, és mikor kezdi el a drámai feladatokat. De az országon belül is segítettem a vidéki városokban szereplő énekesek meghívását Budapestre. Olyan művészeket sorolhatok, mint Létay Kiss Gabriella, Kriszta Kinga, Boncsér Gergely, Haja Zsolt, Horváth István és még sokan mások.

Nagyon sok énekversenyre járok, temérdek meghívást kapok zsűrikbe. A jövő évre például felkérést kaptam a pétervári Jelena Obrazcova Énekversenyre, remélem, el tudok majd utazni… A Simándy József Énekversenyen is részt veszek. 2005 óta rendszeresen járok Spanyolországba, Itáliába, Oroszországba, számos európai országba, legutóbb épp Észtországban zsűrizhettem. S abban, hogy a fiatalokat e téren segítsük, szerencsére a Müpa is partner, Káel Csaba vezérigazgató ugyancsak úgy véli, támogatni kell az opera műfaját. Így kapunk termet a meghallgatásokra, fizetjük a zongoristákat, tájékoztatjuk a meghallgatás lehetőségéről a különböző oktatási intézmények hallgatóit.

A Nemzeti Filharmonikusok ugyancsak partnerek ebben a projektben. Legutóbb például 12 magyar és külföldi énekes érkezett a „Vincero” Nemzetközi Énekverseny elő-meghallgatására. A bírálóbizottság tagja volt többek között Temesi Mária, Kovács Brigitta kolléganőm, Tóth Péter és Kiss B. Atilla, valamint a szervezők részéről Angelo Taddeo. Ezekre az alkalmakra, ha tehetjük, akkor más országok színházi vezetőit is meghívjuk, a partnereink között vannak bécsi, müncheni, salzburgi színházi szakemberek, a bécsi NOW igazgatója, Walter Kobera, vagy Peter Valentovic, a Kassai Nemzeti Opera Zeneigazgatója (aki rendszeresen dolgozott Edita Gruberova oldalán). Egy ilyen előéneklés után például Mráz Nikolettet meghívták a The 13th Klaudia Taev Competition-ra (Észtországba) 2023 szeptemberére, ahol korábban Zemlényi Eszter is díjat kapott és Dobák Attila ugyancsak sikeresen szerepelt. Nem szabad itthon tartani az ifjú tehetségeket, nagy előny, ha mehetnek bármerre a világba, s aztán a kint szerzett tudással, tapasztalattal térhetnek vissza. E téren egyébként a korábbi kapcsolatrendszeremet is használom, amelyet még a miskolci operafesztivál igazgatójaként is építettem.

Esélyt kell adni a fiatal énekeseknek – ügynökségek nélkül is. S ezért nemcsak értesítünk mindenkit egy-egy ilyen lehetőségről, hanem a szűk körű meghallgatásokra meg is hívjuk az arra érdemeseket. Szerencsére támaszkodhatok e téren Müpa-beli kollégám, Daróczi Katalin és Kovács Brigitta kiváló munkájára. Brigittával korábban az Operaházban is dolgoztam, hiszen Ő volt a művészeti titkár. És sok fiatalt, akit egy-egy olyan előéneklésen ismertünk meg, a továbbiakban foglalkoztatjuk is a Müpában, például matinéprodukciókban, vagy olyan saját előadásainkban, mint a Holle anyó vagy a Wagner Napok előadásai és a koncertek.

A Magyar Állami Operaház meghallgatásain ugyancsak részt veszek. Nemcsak a fiatal művészek karrierépítése fontos, hanem az is, hogy a közönségnevelésre szintén figyelmet fordítsunk. Annak idején, a Zeneakadémián számos alkalommal hallottam Zelinka Tamás műismertetéseit, máig emlékezetes számomra több előadása, a lányaim is jártak ezekre a matinékra, s azt gondolom, mindez elengedhetetlen ahhoz, hogy húsz éve múlva is legyen publikum a hangversenyeken. A gyermekeim is akkor szerették meg ezt a műfajt, amikor ott voltak néha a próbáimon vagy az előadásaimon. A művészet szeretetét továbbadták három unokámnak, akik járnak színházba, operába, koncertre rendszeresen, az egyik trombitál, a másik pedig balettozik.

Bátor Tamás és Anna Jurjevna Netrebko

Bátor Tamás és Placido Domingo

Bátor Tamás és Jonas Kaufmann

-Milyen tanácsokat ad a fiataloknak, akik eljönnek ezekre a meghallgatásokra?

-Akit lehet, arra beszélem rá, hogyha lehetősége adódik, akkor menjen külföldi operastúdióba. Az ott folyó, komplex munkának nagy hasznát veszik később, nem is beszélve az anyanyelvi korrepetitorokról, hiszen a tökéletes kiejtés is követelmény már mindenütt. Így amikor olyan teátrumokban van meghallgatás, ahol operastúdió is működik, akkor mindig ösztökélem őket. Mindez a technikai továbblépésben is segít. Azt is nagyon pártfogolnám, hogy rendszeresen rendezzünk mesterkurzusokat nagy előadókkal! Hiszen tudom, még olyan művészek és mesterek is szívesen vállalnak ilyen felkéréseket, mint Dolora Zajick, Fiorenza Cedolins, Ramón Vargas, Juan Diego Flórez, Ludovic Tézier, Piotr Beczała vagy Dmitry, Vdovin. Szeretnék ők is felnevelni az utódaikat… Sok teátrumból egyre fájóbban hiányzik ugyanis a bel canto, azaz a szép éneklés, anélkül pedig nincs hosszú pálya. A fellegvárakat is építeni kell. S arra törekszem, hogy a magyar énekversenyek zsűrijébe, ahol magam is tag vagyok - ilyen például a Simándyról elnevezett megmérettetés, vele annak idején még énekelhettem is - hívjunk külföldi mestereket. A Marton Éva Nemzetközi Énekversenynek ugyancsak hírét viszem mindenütt a világban. Remek hangok érkeznek a Föld különböző pontjairól erre a versenyre.

-Említette a mostani problémák között azt is, hogy nem használják megfelelően a hangot.

-Igen, ahogy az is gondot jelent, hogy nem szokják meg, hogy ezt a pályát bizony idegekkel is kell bírni. Az orosz iskolában minden növendéknek bent kell ülnie a többiek óráin is, hogy felkészítsék a fiatalokat arra, hogy közönség előtt is jól kell, teljesítsenek. Amikor a Scala stúdiósa voltam és egy Britten-darabra (Noé bárkája) készültünk, akadt nálam jobb hangú előadó, mégis engem választottak a címszerepre, a muzikalitásom, az olasz kiejtésem és a színpadi jelenlétem miatt. Mert bizony mindez kell a pályához… Ahogy a lelki háttér, a támogató család is. A meghallgatásokra egyébként örömmel hívok külföldieket is, hogy a fiatal kollégáim megtapasztalják, milyen technikai bázissal bírnak a kortársaik… Ahogy azért is mindig harcolok, hogy a meghallgatás előtt is legyen próbájuk az énekeseknek a zongoristákkal, és persze sosem árt egy anyanyelvi korrepetitor. Ahogy az is nagyon fontos, hogy tervezze valaki a pályáját, legyen tisztában azzal, milyen életszakaszban milyen repertoárt szabad énekelni. Wagner esetében, például Mozart, C. M von Weber és aztán a lírai Wagner-szerepek… Az olasz operáknál a bel canto, aztán Verdi, majd a verismo Puccinivel… Azért is jó, ha eljön egy meghallgatásra, mert rutint szerez a zsűrivel való kommunikációban, abban, hogy miként lép a pódiumra, mert bizony erre is figyel a bírálóbizottság.

-Taníthatná is mindezt…

-Meláth Andrea kolléganőm annak idején megkeresett, mert tényleg jó a technikám a sok tapasztalat miatt, de lekötnek a Müpás feladataim, ahol korábban programigazgató voltam és most művészeti főtanácsadó vagyok. Legutóbb például a Kurtág-operán dolgoztunk, s a darabhoz még covereket is felkészítettünk, hogy semmi se akadályozza az előadás megtartását és sikerét. Káel Csabával együtt fontosnak tartjuk Liszt örökségét is. Amikor Weimarban éltem, hetente benéztem a Liszt Múzeumba… Zseniális művész volt, igazi européer, akinek nagyon sokat köszönhet a zeneélet és a magyarság. Példaadó az is, ahogy tanított. De olyan feladataim is vannak, mint a koprodukció a BR müncheni rádiózenekarral, hiszen rendszeresen rögzítünk koncertszerű operákat Münchenben és a Müpában, s igyekszem itt is tehetséges magyar fiatalokat felkérni a kisebb szerepekre. (I due Foscari, I Lombardi és most jön majd a Falstaff.) Sokszor érkezik egyébként Berlinből, Drezdából és más városokból is telefon, hogy megkérdezzék, miként vélekedek egy-egy művészről. Az opera műfaj mellett szorgalmazom a daléneklést is, mert fontos az énekesek számára technikailag, érzelmileg és zenei szempontból.

-Azonban kevés énekes épít olyan második karriert, mint Ön. Mennyire működhetett együtt a színpadi szereplés és a fesztiváligazgatás?

-Sajnos nekem elég hamar választanom kellett… Hegyi Árpád Jutocsa távozását követően, 2003-ban kérték, hogy vállaljam el a Miskolci Operafesztivál vezetését, amit jól ismertem, hiszem a korábbi években művészeti tanácsadóként kérték ki a véleményemet. Úgy vélték, hogy segíteni tudom a fesztivált, s azzal győzködtek, hogy a programsorozat akár teljesen el is sorvadhat, ha nincs megfelelő vezetés… Így igent mondtam, bár közben énekesként is temérdek felkérésem volt, s akkoriban még Németországban éltem. Nagyon sikeres volt a fesztivál a színessége, a fellépői miatt és az én ötletem volt, hogy a Csajkovszkij és bel canto után társítsuk Bartókhoz a verismót, a párizsi, a bécsi zenéket és + Európát. Olyan ősbemutatónk is volt, mint Schönberg Mózes és Áronja, s úgy vélem, hogy ez a programsorozat nagyon sokat hozzáadott a hazai operaélethez. S én Miskolcra is szerveztem mesterkurzust, kiváló mestereket hívtam, sok mai vezető énekes szerzett ezeken meghatározó tapasztalatokat. Mindez azonban óriási felelősséget is jelentett, így nem jutott elég időm, hogy az általam megszokott módon felkészüljek a fellépésekre. Volt is olyan vezetőtársam, aki azt mondta, el kell döntenem, hogy mit csinálok… Pedig ma látok olyan karriert, ahol ez a két irány együtt és jól működik, akkor azonban választottam és az éneklést fejeztem be.

-Teljesen? Mert, ahogy az éneklésről beszél, az nemcsak a technikai ismereteit igazolja, hanem azt is, hogy még ma is jól szól a voce. Basszistaként pedig még jó néhány esztendőn keresztül szólhatna…

-Polgár László sugallatát hallom gyakran felhangozni a fejemben. Nagy sikerű dalestet adott 2009-ben a fesztiválon, a miskolci zsinagógában, s a végén, amikor gratuláltam, akkor mondta nekem, hogy az egyik szeme sír, a másik nevet. Kiválónak tartja ezt a programsorozatot, olyannyira, hogy akár minden évben örömmel visszatérne, viszont azt nagyon sajnálja, hogy nem énekelek, mert nekem énekelnem kell! Ígérjem meg – tette hozzá –, hogy hatvanéves korom után fogok még énekelni, mert egy basszistának még akkor is van hangja. S igaza van, sokszor eszembe jut mostanában az egykori beszélgetésünk, főleg azért, mert minden szöveg, de még a Wagner-zenedrámák olyan szerepei is, mint Gurnemanz, a fejemben vannak. Meglátjuk, hiszen gyakorolni kell, de lehet, hogy azért még énekesként is találkozhat velem a közönség.

Réfi Zsuzsanna

Alfától Operáig 156. rész - Bátor Tamás (10:52)

J. S. Bach: Ein‘feste Burg ist inser Gott, BWV 80 (Reformáció-kantáta)

https://www.youtube.com/watch?v=xUbQgWE-55I (3:42)

Duett (Wie selig sind doch die)

Verebics Ibolya és Bátor Tamás (ének), a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara, vezényel: Vásáry Tamás.

J. Haydn: Stabat Mater

https://www.youtube.com/watch?v=k44XIpc5b7w

Bátor Tamás előadásában a “Pro peccatis suae gentis” kezdetű basszus ária a 26:35 perctől kezdődik és a 28:44-ig tart.

Pro peccatis suae gentis

vidit Jesum in tormentis

et flagellis subditum.

Vidit suum dulcem Natum

moriendo desolatum,

dum emisit spiritum.
Látta Jézust, hogy fajtája

vétkéért mit vett magára

és korbáccsal verték.

S látta édes Fiát végül

haldokolni vigasz nélkül,

míg kiadta életét.

(Jacopone da Todi verse, Babits Mihály fordítása-részlet)

W.A. Mozart: Requiem-Recordare

https://www.youtube.com/watch?v=xfkrT6DeTBQ (6:15)

Verebics Ibolya (szoprán), Németh Judit (alt), Mukk József (tenor), Bátor Tamás (basszus), a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara, vezényel: Vásáry Tamás

Verdi: La forza del destino - Ella... ferita!... (Anikó Rohonyi, József Csák, Tamás Bátor) (5:56)

Giuseppe Verdi: A végzet hatalma

Leonóra: Rohonyi Anikó; Don Alvaro: Csák József; Páter gvárdián: Bátor Tamás

Vezényel: Pier Giorgio Morandi

(Erkel Színház, Budapest,1992. XI. 2.)

“Életem egyik legszebb élménye, Betreff szerepe Szokolay Sándor: Margit a hazának szentelt áldozata c. operájában IV. Béla szerepét a Kossuth-díjas zeneszerző nekem írta.” (B.T.)

Szokolay Sándor: Margit a hazának szentelt áldozat misztérium-opera két felvonásban Nemeskürthy Isván szövegére

https://www.youtube.com/watch?v=BjvQdDdr4Og

1. felvonás: 00:00:15

2. felvonás: 1:03:40

Ave Maria: 1:40:15

Szereplők: Margit: Zempléni Mária; Béla király: Bátor Tamás; Mária királyné; Sánta Jolán; István királyfi: Ambrus Ákos; Anna, Margit testvére: Péter Anikó; Csenge, Margit kolostortársa: Németh Judit; Péter pap: Mukk József; Olimpiádisz apácafőnöknő; Balatoni Éva; Esztergomi érsek: Gurbán János; Váci püspök: Fried Péter; Nyitrai püspök: Fülöp Attila; Legátus: Laczó András; Egyik apáca: Markovics Erika; Másik apáca: Kovács Annamária; Férfihang: Clementis Tamás

Közreműködik:

a Magyar Állami Operaház Énekkara (Karigazgató: Szalay Miklós),

a Magyar Állami Operaház Gyermekkara (karvezetők: Gubcsó Gyöngyvér és Szebellédi Valéria), és a Magyar Állami Operaház Zenekara

Munkatársak: Sárdi Mihály és Borbély László

Vezető korrepetítor: Déri András

Jelmez: Kemenes Fanni

Vezényel: Oberfrank Géza

Rendező: Koltay Gábor

Capriccio - Bátor Tamás - 2021.01.17. (52:51)