SULYOK
LÁSZLÓ[1]
NEMES-TÖRTÉNETEK
Budafok-Tétény
zenei kultúrája egy élet tükrében
A szív hangjai
Diákok,
tanárok, művészek idézik fel emlékeiket
„Nem lehet egészen boldog ember, akinek nem öröm
a zene. Erre az örömre azonban tanítani kell az emberiséget, mert magától nem
jut el odáig.”
(Kodály
Zoltán)
1.
„Csináld rendületlenül”
A nemeslászlóság dicsérete
Hollós Máté
(metropol.hu)
Az írás szerzője, Hollós
Máté írók, költők – szülei Hollós Korvin Lajos (1905–1971) és Tóth Eszter
(1920–2001), nagyapja Tóth Árpád (1886–1928) – családjában született 1954-ben
Budapesten. A Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola zeneszerzés szakán 1980-ban fejezte be tanulmányait. Ezután az évtized
végéig, a komponálás mellett, az Artisjus ügynökségen a magyar zene nemzetközi
megismertetésével foglalkozott, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán pedig
külföldi növendékeket tanított. 1989-ben megalapította az állami monopólium utáni
első magán zeneműkiadót, az Akkord Zenei Kiadót. Később a Hungaroton igazgatója, majd vezérigazgatója
lett. Különböző hanglemezgyártó, komolyzenei és irodalmi kiadóknál
dolgozott vezető beosztásokban. 1996-ban megválasztották a Magyar Zeneszerzők
Egyesülete elnökévé, majd háromévenként hétszer egymás után ismételten neki
szavazott bizalmat a tagság. 2021 óta az egyesület tiszteletbeli elnöke. A
Magyar Zenei Tanácsnak 2012-től alelnöke. 2013 óta szerzői jogi kurzusokat ad a
Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen. Rendszeresen publikál a zenei sajtóban.
Kompozíciói többsége kamarazene, de írt oratóriumot, szimfonikus és
vonószenekari darabokat, kórusműveket is. Az Egyesült Államokból, Kanadából,
Franciaországból, Japánból, Lettországból kapott megrendelései közül
kiemelkedik egy angol zenekaré, amely az ENSZ alapításának 50. évfordulójára
zongoraverseny írásával bízta meg; ezt Angliában CD-n is kiadták. Műveit
Európa- és Észak-Amerika-szerte számos városban játsszák. Az Új Zene Nemzetközi
Társasága (ISCM) 1986-ban portréfilmet készített róla. 1992-ben a Magyar Rádió
éves seregszemléjén a Közönség Díját nyerte el, 1997-ben Erkel Ferenc-díjjal,
1998-ban Bartók BélaPásztory Ditta-díjjal, 2000-ben Lyra-díjjal,
2004-ben Lajtha László-díjjal, 2006-ban Juhász Frigyes-díjjal tüntették ki.
Már nem is
emlékszem, mikor találkoztam először Nemes Lászlóval, csak azt érzem, mindig is
hozzá tartozott szakmai életemhez. Az 1980-as években lehetett, amikor fiatal
zeneszerzőként és a zenei élet szolgálatára felsorakozott ifjúként
javakorabeli, fáradhatatlan, ötletben és energiában gazdag, igazi vezetőt
ismertem meg benne. Olyat, akiben meg lehetett bízni, sőt, akiben bízni
lehetett, aki mindig egy következő célt látott maga előtt, nem afféle
megszállottat, hanem aki meg is tudta valósítani, amit kitűzött maga és a vele
szövetségben tevékenykedők elé. Természetes volt, hogy ilyen, nem is lehetett
volna más. Csak idővel kezdtem vizsgálgatni, milyen neveltetés és pályakezdés
után vált ily sokirányúan erőteljes építkezővé.
13 évesen,
1949-ben a pápai Bartók Béla Zeneiskolából indult, 1955-ös érettségijét
követően a győri konzervatórium, majd ugyanott a zeneiskolai tanárképző adta a
szakmai impulzust (1961). Gordonka- és szolfézstanár lett. Már az érettségi
idején a katedrához láncolta a szükség: a zeneiskola gordonka tanszaka tanár nélkül maradt, s az intézmény a még képzés
alatt álló fiatalembert hívta segítségül. Ha ma a 87 éves csellótanárt a
Nádasdy Kálmán művészeti iskolában még órán pillantjuk meg, nem érzéki
csalódás. Nem szakad el a zenéléstől, miként a zenész palántáktól sem. Ne
tévedjünk az örökifjúság közhelyeibe, elégedjünk meg azzal, hogy e hozzáállás,
ez az igény, és ennek teljesíteni tudása a nemeslászlóság ismérvei közé tartozik.
A tanárság nem
merült ki a technika és zenélés fortélyainak átadásában. Kezdettől fontos volt
számára az érdeklődés ébresztése, a koncerteken, operaelőadásokon való
élményszerzés megszervezése. Tanulói bejáratossá váltak a Győri Filharmonikus
Zenekar hangversenyeire, amelyben ott játszott a tanár úr is, s ő állt a
csodagyerek Perényi Miklós pápai bemutatkozása, a még zeneakadémista Lehotka Gábor első zenekarkíséretes fellépése mögött, az
utóbbit Nemes László vezényelte. Két tanév alatt közel száz diákot utaztatott
az Állami Operaház és az Erkel Színház ifjúsági előadásaira. A Türr István Gimnázium diákjaiból vonóskart, a környező
településekről érkezett kollégista lányokból hatvanfős
kórust szervezett. A Helikon Középiskolás Művészeti Fesztiválon aranyérem
csillogtatta meg a munka eredményét. A csellistáiból szervezett kamaraegyüttes
is kiváló helyezést ért el a Szombathelyi Kamarazene Versenyen.
A Győrben, a Liszt
Ferenc Zeneiskola tanáraiból alapított vonós kamarazenekar a Xantus János
Múzeumban az akkor új koncerthelyszín és -típus egyik úttörője volt. 1964-től a
BM Duna Szimfonikus Zenekar cselló szólamvezetője. A Fővárosi Zeneiskola
Szervezet Kosciuszkó Tádé Ének-Zenei Általános
iskolájában kamarazenét tanított, vonóskart vezetett. Majd a budafoki
kihelyezett szakon megindította a gordonkaoktatást és a vonószenekart is.
Itt kattanjon
egyet képzeletbeli vakunk. Mert a XXII. kerület új otthona, szakmai kivirágzásának
jelentős terrénuma lett. Megalapította a kerület Ifjú Zenebarát Klubját. A
Fővárosi Zeneiskola Szervezet 1968-as decentralizálása után őt bízza meg a
XXII. kerületi Tanács a zeneiskola megszervezésével. Az 1970-es alapítástól
igazgatta. Széles struktúrájú intézményt alakított ki, ambiciózus, tettre kész
fiatal tanárokkal vette körül magát. Már ekkor létrehozta a Budafoki Ifjúsági
Zenekart, amelyből a Budafoki Dohnányi Zenekart fejlesztette ki, ennek
évtizedekig művészeti vezetője és karmestere volt. Létrejött a Budafoki
Kamarakórus is. Vonósok, fa- és rézfúvósok, gitárosok sikerei vallanak a
színvonalról. A soproni országos versenyen e kerület képviselte Budapestet. A
kamarakórus nemzetközi versenyeken diadalmaskodott. Koncerttermet alakítottak
ki, jeles művészeket léptettek föl, a Magyar Rádió mikrofonjai nyitották
tágabbra a kaput.
Nemes László a
kerületi Kertészeti Kutató Intézettel karöltve hozta létre a Tétény-Promontor Kulturális Napokat (ma Budafok-Tétényi Művészeti
Fesztivál), 1989-ig ennek is művészeti vezetője volt. Részben kerületi művészek
közreműködtek, ebből látható, milyen művészek lakták-lakják Budafokot, Budatétényt: Jandó Jenő, Takács
Tamara, Kocsis Zoltán, Hegedűs Endre, Csák József. De fellépett a sorozatban Ránki Dezső, Schiff András, Kovács Dénes, Gál Tamás, Lukács
Ervin is, és 1989-ben, utolsó zenekari estjén Fischer Annie.
A Nagytétényi
Kastélymúzeumot is bevonta tevékenységei körébe Nemes: ott rendezte a
Zeneiskolák Fórumát, aminek során az elegáns helyszínen mutatkozhattak be a
kerületi zeneiskolák. Később (2001–2019) a Kastélymúzeum Közalapítvány
kuratóriumának tagja, 2016-ig elnöke. 1980-ban az ISME varsói konferenciájára a
Magyar Zeneművészek Szövetsége a Budafoki Ifjúsági Zenekart delegálta,
hangversenyükön Károlyi Pál, Pertis Jenő, Patachich Iván, Sugár Rezső, Szokolay Sándor és Farkas
Ferenc zenéje szólalt meg.
A 80-as években
Nemes László az Országos Pedagógiai Intézet révén a zeneiskolai tantervek
kidolgozásán működött. 1981-ben iskolájában elindított egy korszakos
kísérletet, aminek révén létrehozta az első művészeti iskolát, amelyben népzene
és jazz irányába színesedett a paletta.
A zenekar
meredeken fejlődött: a Bécsi Zenei Világversenyen vonószenekari kategóriában
első díjas, az összkategóriai versenyen nagydíjas
lett. 1985-ben szimfonikus zenekarrá érett, az I. Európai Ifjúsági Zenei
Fesztiválon fesztiválzáró fellépését az Eurovízió közvetítette. 1987-ben vette
föl az együttes Dohnányi nevét, 1993-tól számít hivatásosnak. Itt
engedtessék meg szubjektív húrokat is pengetnem. 1987-ben ugyanis azzal
tisztelt meg Nemes László, hogy az akkortájt a fővárosi városháza dísztermében
indult sorozatba darabot rendelt tőlem. Fiatal zeneszerzőnek különös ajándék,
hogy a megszólaltatás biztonságával írhat szimfonikus kompozíciót. A Századvégi zene kitűnő előadásban került
a szép számú közönség elé – merthogy a zenekarnak masszív érdeklődő közönsége
volt már akkor is. A városházán kívül ekkor költözött máig kedvelt
koncerthelyszínére, a Zeneakadémia nagytermébe is a zenekar.
A XXII. kerületi
művelődési házban kiállításoknak galériát alakított ki, színházi előadásokat is
tartott. A kerületi tanács a zeneiskolát, a művelődési házat és további
intézményeket általános művelődési központtá alakította Nemes László igazgatása
alatt. Széleskörű amatőr művészeti mozgalom alakult, nyelviskola létesült,
népfőiskolai programok indultak.
1990-ben
megalakult a Magyar Zenei Tanács, amelynek Nemes László egyik alapítója volt.
Ugyanebben az évben az ő elnökletével jött létre a Magyar Zeneiskolák
Szövetsége, amelyet 2002-ig vezetett. Ebből az időszakból jól ismerem Nemes
László közéleti rátermettségét, amelyet szeretnivaló személyisége tett még
sikeresebbé. Csöndes és mosolygó volt mindig, mint ma is, és mindig tudta, mit
akar. Nem ad fel semmit, amiért küzdeni érdemes. Nem csalódik, inkább újra
nekifut, mint aki tudja, hosszú az ideje. S igaza van, az egészség
megpróbáltatásait rendre leveti. Az ereje abban áll, hogy nem őt égeti a világ
sok parazsa, hanem benne lobog a láng, amely annyi mindent fűteni képes. Ha a
budafoki piacon futunk össze, akkor is legkésőbb a második mondatban valami
zenei, zeneéletbeli kérdés kerül elő, ilyen parázs
benne is szunnyad. Apáczai Csere János-díj, Eötvös József-díj, A Magyar
Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztje, a Magyar Művészeti Akadémia
Művészetpedagógia különdíja, több fővárosi és pedagógiai elismerés mellett
megemlítem az Artisjus Zenepedagógiai Díját, amivel a mai zeneszerzők köszönik
meg, amit Nemes László értük, zenéjükért tett.
Sok köszönnivalónk van. Lehet, hogy egyszer szobra is lesz
Nemes Lászlónak. De az ércnél maradandóbb lehet, ha magunkban visszük tovább,
amit tőle láttunk és kaptunk. Nomen est omen: a nemes
mivoltot.
Vagy inkább a nemeslászlóságot.
2.
Hazai és világsiker:
a Budafoki Kamarakórus
Biller István
1948. december 1-jén született Budatétényben, itt
járt iskolába, és ide tért vissza 1970-ben, amikor a Liszt Ferenc Zeneművészeti
Főiskola hegedű tanszakán jelesül diplomázott. Úgy
lett a XXII. Kerületi Állami Zeneiskola alapító tanára, hogy Nemes László
igazgató meghallgatta a diplomakoncertjét, és meghívta az alakuló
tantestületbe. Huszonkét évig volt az iskola tanára. Tanított előképzősöket,
szolfézst, kamarazenét, zeneirodalmat, hegedűt, zenekart; a nagytétényi
általános iskolában és a Kaffka Margit Gimnáziumban – külsősként – éneket és
zenekart. Tíz éven át működött fővárosi hegedű szakfelügyelőként és
szaktanácsadóként. Hegedűs tanítványai közül hárman is tanárai lettek a Nádasdy
Kálmán Művészeti Iskolának. Zámbó Judit, Ugróczky
Csilla és Soltész Ildikó, aki jelenleg a vonósok tanszakvezetője. További
hegedűs tanítványai, akik zenei pályára kerültek: Lantos Zoltán, Petőfi Erika,
Fuchs Katalin, Soltész Ági, Ugróczky Csilla, Molnár
Luca, Nemes Ildikó, Nemes Krisztina, Bajmóczi Tünde,
Lendvai József. Harminchárom éven keresztül vezette a Budafoki Kamarakórust és
Kamarazenekart, mint alapító karnagy, művészeti vezető. A kamarakórus a keze
alatt lett az ország egyik legkiválóbb és legtöbb verseny- és fesztiváldíjat
nyert énekkara. Kedvelt foglalatossága volt a fotózás, a festés és
hangfelvételek készítése hangmérnökként, zenei rendezőként, karigazgatóként,
karmesterként a maga alapította digitális stúdióban. Különös figyelmet
fordított olyan művészek hangfelvételeinek elkészítésére, akikkel önálló
CD-felvétel korábban még nem készült. Elekes Zsuzsa,
Áment Ferenc Lukács, Ella István, Hajdók Judit, Kárpáti József
(orgonaművészek), Felletár Melinda (hárfa), Bellai Eszter, Bede Fazekas Csaba (operaénekesek), a
Szombathelyi Szimfonikus Zenekar, a Győri Filharmonikus Zenekar, a MATÁV
Szimfonikus Zenekar, Medveczky Ádám, Koncz Tamás, Robert Hullighan,
Izaki Masahiro
(karmesterek), Szilasi Alex (zongoraművész), a Brass in the Five
(rézfúvós kvintett), Reményi Attila, Harold Schiffman (zeneszerzők), Choralschola Sancti Martini -
Pannonhalma stb. A zenei tevékenységeken kívül szívesen foglalkozik
gyógynövényekkel való gyógyítással, lelki segítéssel.
A Budafoki Kamarakórus 1971-ben alakult a XXII. Kerületi Állami Zeneiskola zeneirodalom csoportjából, ahol a zeneirodalmat tanító tanár Biller István volt. Az együttest a tanulók kezdeményezésére Biller István alapította. Történt, hogy az órán tanult, elemzett műveket a gyerekek szerették volna jobban megtanulni, és kérdezték, maradhatnak-e tovább. Ők megkérdezték erről a szüleiket, a tanáruk Nemes László igazgatót, és elindult a munka. Az első próba műsora a következő volt: Victimae paschali laudes – gregorián, Mick Jagger: As Tears Go By, Mozart: Egy kis éji zene – Menüett tétele, Stravinsky: Négy orosz parasztdal.
A folytatás szokatlanul
lendületes volt. A fiatal énekkar működésének harmadik évében már a Debreceni
Nemzetközi Kórusverseny nyitó gálakoncertjének színpadán
találta magát egy szerzői esten, ahol egy Henry Michaut
verseire írt kórusciklust, majd egy Károlyi Pál által komponált nyolcszólamú,
nagyszabású, avantgárd, kvadrofon művet mutatott be.
Innen kezdve sok lehetőség
került az énekkar elé. Felkérések, koncertek, versenyek, fesztiválok, turnék,
rádiófelvételek, CD-felvételek, TV-szereplések, filmszereplések.
Az énekkar különösen tiszta,
természetes hangzását nem csak a jó hallással rendelkező igényes karnagyának
köszönheti, hanem annak is, hogy kiváló hangképző tanára volt Stiblo Anna személyében, aki nemcsak a próbák előtti
hangképzést vezette, hanem magánének órákon is tanította az énekkar tagjait,
akik közül többen kitűnő szólisták, énekesek lettek. Nevezetesen: Forgony Mária, Faragó Margit, Bakos Márta, Bakos Éva, Bakos
Mónika, Roszinszky Éva, Krizsán Anna, Fekete Andrea,
Kovács Adrienne, Füstös Ildikó, Székelyhidi Hajnal,
Leszek Erzsébet, Igaz Tünde.
A Budafoki Kamarakórus és
Kamarazenekar a gyors fejlődését annak köszönhette, hogy a zeneiskola jelentős
szakmai hátteret biztosított a számára, valamint, hogy a fertődi
Esterházy-kastélyban folyó felkészülések, zenei táborok nagyot lendítettek az
együttes művészi sikerén. A gyakori rádiófelvételek, lemezfelvételek és azok
nagyszerű zenei rendezői is sokat segítettek a művészi fejlődésükön. Antal
Dóra, Alpár Tibor, Perédi Márta, Aczél Péter, Bárány
Gusztáv, Balassa Sándor és Matz László (akivel a
legtöbb felvételt készítették el a három évtized alatt).
Érdekesség, hogy bár a Budafoki
Kamarakórus női kar, több alkalommal volt lehetősége nagy vegyeskari művek
zenekarral történő megszólaltatására is. Így több koncert, illetve hangfelvétel
készült az együttes „saját” zenekarával, a főleg Biller
István tanítványaiból, művészkollégáiból álló Budafoki Kamarazenekarral, a
Tátrai Vilmos vezette Magyar Kamarazenekarral, a Liszt Ferenc Zeneművészeti
Főiskola Kamarazenekarával, a MATÁV Szimfonikus Zenekarral, a Győri
Filharmonikus Zenekarral.
Az együttes az elsők között vált
egyesületté 1990-ben, melynek elnöke Fasang Árpád,
majd Szőnyi Erzsébet volt.
A zeneiskola tanárai közül is
többen vettek részt a munkában énekesként, hangszeresként, zongoristaként,
továbbá sok nagyszerű hangszeres művésszel dolgoztak együtt. Így többek között
Agócs Emília, Belej Ferenc, Oromszegi Ottó, Stiblo Anna, Elekes Zsuzsa,
Kecskés Mónika, Kárpáti József, Lehotka Gábor, Áment
Ferenc Lukács, Petz Pál, Meizl Ferenc, Gyimes Tamás,
Keveházi Jenő és János, Scholtz Annamária, Tornai
Péter, Soltész Ágnes, Zámbó Judit, Angyal Magdolna, Kontra Zoltán, Székely
Kinga, Kereskedő Tamás, Gráf Zsuzsa, Zárpáti József, Lantos István, Kistétényi Melinda, Dámóczi Éva,
Sarkadi Katalin, Jandó Jenő, Haraszthy
Márta, Maros Éva, Merz Nóra, Felletár
Melinda neve említhető.
Biller István Párkai István
tanítványa volt, de elmondása szerint sokat tanult Friss Gábortól, Csenki
Imrétől, Vásárhelyi Zoltántól, Maklári Józseftől, Klavdij Pticától, F. Austin
Waltertől. Amatőr kórusok között egyedülállóan sok vendégkarmester kapott
felkérést Biller Istvántól. Vezényelte az énekkart
Bárdos Lajos, Csenki Imre és Friss Gábor (sajnos csak próbán), koncerten,
rádiófelvételen, lemezfelvételen: Frey Katalin, Demjén Krisztina, Stiblo Anna, Jancsovics Antal, P.
Zakariás Anikó, Kollár Éva, Áment Ferenc Lukács, Vajda Cecília, Jármai Gyula,
Michel Piquemal, Willi Gohl, Kesselyák Gergely, Antal
Mátyás.
A minősítések során mindig az akkor kapható legmagasabb fokozatot ítélte meg neki a zsűri: Arany fokozatot, Hangversenykórus-, Kiemelt Hangversenykórus-minősítést. Valamint megkapta a Kiváló Együttes, valamint Kiváló Együttes végleges címet.
Turnék, hangversenyek, versenyek: Lengyelország, Németország, Ausztria, Anglia, Írország, Izrael, Franciaország, Svájc, Dánia, Olaszország, Spanyolország.
Rádiófelvételek, CD-felvételek: Hungaroton, BCC-Studio, Magyar Rádió, „Z” felvételek, Süddeutsche Rundfunk, North/South Recordings USA.
Magyarországi bemutatók, ősbemutatók: mintegy 100 mű. Műsoron: Adam de la Halle, Palestrina, A. Scarlatti, Pergolesi, Bach, Händel, J. Haydn, M. Haydn, Esterházy P., Mozart, Mendelssohn, Brahms, Rossini, Schubert, Liszt, Kodály, Bartók, Seiber, Pertis, Hajdú, Karai, Károlyi, Farkas, Szőnyi, Csenki, Pászti, Kalmár L., Kocsár, Mihály András, Britten, Koszewsky, Schiffmann, Rentsch stb. művei, továbbá gregorian és spirituálé egyaránt szerepeltek. Megjelent CD-k száma 18, ebből hét önálló. Film: Hódolat Csehovnak.
Koncertek itthon: Gyümölcs- és Dísznövénytermesztési Kutató Intézet nagyterme, Zeneakadémia kis- és nagyterme, Magyar Rádió 6-os stúdiója, Régi Zeneakadémia, Magyar Nemzeti Galéria, Igazságügyi Minisztérium, Néprajzi Múzeum, Mátyás-templom, Aranybika szálló nagyterme – Debrecen, Pesti Vigadó, Esterházy-kastély, templomok sokasága. Mintegy 1300 fellépés a működésük 33 éve alatt.
Versenydíjak: nagydíjak itthon és külföldön. Varsói Lengyel Rádió és Televízió nagydíja, a Borostyán Amfora, Olaszországban a Goriziai Nemzetközi Kórusverseny I. díja, Spanyolországban a Tolosai Nemzetközi Kórusverseny háromszoros I. díja, a Budapesti Kamarakórus Fesztivál nagydíja (négy alkalommal), a Budapesti Nemzetközi Kórusverseny I. díja, A Cork-i Nemzetközi Kórusverseny I. díja, a londoni BBC Nemzetközi Kórusverseny I. díja, a Magyar Rádió közönség díja (abban az évben, amikor a kritikusok díját a Kings Singers kapta).
Egyéb tevékenység: Az énekkar 14 éven
keresztül hét alkalommal volt rendezője a világ egyetlen női kari
találkozójának a Kodály Zoltán Nőikari találkozónak Budapesten, melynek
világhírű vendégkarmesterei voltak. Az együttes művészeti munkáját kiváló
énekkari titkárok segítették: Schmidt Julianna, Krizsán Anna, Beer Ágnes,
Németh Borbála, Faragó Margit, Bakos Mónika, Apostolidisz Anna. Egyesületként
működve létrehozott két alapítványt, a Törley Mauzóleum Alapítványt és az
Esterházy Kastély Kápolnájáért Alapítványt.
3.
„Kalandos
időszak volt”
Arató
László
Arató László 15 éven keresztül volt a Nádasdy Kálmán Alapfokú Művészeti és Általános Iskola igazgatója. Az iskolaalapító Nemes László szerint az általa elkezdett munkafolyamat, koncepció és szellemiség továbbvivője és fejlesztője volt. Zenetanár és fúvóskarnagy. 1986 óta vezényli a Budafoki Fúvósegylet Zenekarát, amely eredetileg a Nádasdy zeneiskola keretei között alakult meg. Arató László fontos szakterülete fúvószenei átdolgozások készítése, illetve a régi művek modern koncertfúvós-zenekar számára is játszhatóvá tétele. Szívügye a Budafokon még nyomokban megtalálható sváb fúvószenekari hagyomány felélesztése. Másik fontos érdeklődési köre a régizene. Így volt tagja többek között a Régizene Stúdiónak, a Kecskés Együttesnek, de alkalmanként közreműködött a Camerata Hungaricában is. Saját együttesként a Reneszánsz Harsonaegyüttest vezette. Művészeti vezetője volt a Szent Kristóf Régizene Együttesnek. Kutatási területe a régi korok hangszereinek rekonstruálása, játékmódjuk bemutatása. Számos kerületi és fővárosi kitüntetés tulajdonosa, de elismerte pedagógiai és művészeti tevékenységét az oktatási kormányzat is, például Kultúra 22 díj, Tóth József-díj, Bárczy István-díj, Apáczai Csere János-díj, Magyar Ezüst Érdemkereszt polgári tagozata.
– A zenészektől rendszerint meg szokták
kérdezni, milyen előzményei voltak családjukban a zene szeretetének. Ezt teszem
most én is, megkérdezem: éltek-e zenei hagyományok a családjában?
– Családunkban
nagy hagyományai voltak a zeneszeretetnek és a zenélésnek, ezt már létezésem
első napjától magamba szívhattam. Édesapám zenész volt, a rádiózenekarban
klarinétos, édesanyám pedig a rádióénekkarban énekelt. Engem is, mint
édesapámat, a fúvóshangszerek vonzottak. Először harsonát tanultam, ebből
1978-ban diplomáztam a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Zeneiskolai
Tanárképző Intézet Budapesti Tagozatán. 1980-tól 1989-ig a Tűzoltóság Központi
Zenekarában dolgoztam, amely többek között egyedüli hivatásos régizene
együtteseként, Tinódi Kamarazenekarként működött Magyarországon. Ebben
játszottam harsona szólamvezetőként.
– Mikor került a
budafoki zeneiskolába?
– 1986-tól
dolgoztam itt először fúvóskarnagyként, majd 1983-tól teljes állásban a
fúvószenekar karmestereként, és rézfúvós tanárként tevékenykedtem. Előtte
Szentendrén, és Érden is tanítottam, így volt már pedagógiai tapasztalatom.
Másik működési területemet a régizenét itt is folytattam. A Szent Kristóf
Régizeneegyüttes, az iskola növendékeiből, tanáraiból alakult, félig-meddig
profi, de inkább amatőr együttesként. ű
Feleségem
énektanár. Sokat zenéltünk együtt.
– Nemes László
egykori igazgató urat, az alapítót, mióta ismeri?
– 1986-ban
kerültem ide, ekkor Nemes László úr volt a zeneiskola-igazgatója. Előtte nem
ismertem őt.
–
Úgy tudom, hogy akkor, vagyis abban az esztendőben éppen főigazgatója volt; az
összevont intézményeknek, az úgynevezett általános művelődési központnak –
amely magában foglalta a zeneiskolát, a művelődési házat és az uszodát.
– Igen. Akkor ez egy
óriási, nagy formáció volt: együtt: uszoda, művelődési ház és művészeti iskola.
Az az épület a mostani modernebb komplexumnál, kicsit korszerűtlenebb volt, de
az akkori kor igényeit kielégítette. Ott állt, ahol jelenleg a Campona
bevásárlóközpont van.
– Milyen vezetőnek
ismerte meg?
– Hagyott
dolgozni… Persze nem mindenkit, mert komolyan odafigyelt mindenkire… 1986-tól a
fúvószenekar helyettes karnagya voltam, majd 1989-től kerültem a zeneiskolába,
mint rézfúvós tanár. Két év múlva elvégezhettem a Budapesti Tanárképző
Főiskolának egy újabb szakát, és karmesteri diplomát
szereztem. Utána számítástechnikát tanultam. Az élethosszig való tanulásnak
tipikus esete ez. Nemes László jó vezető volt, kiváló szervező. Soha nem volt
konfliktus közöttünk, végeztem az iskolai feladataimat, és vezettem a
fúvószenekart. Az iskolában nagy presztízse volt a zenekaroknak; működött itt
szimfonikus zenekar, fúvószenekar, big band, népi együttes is. Hagyományt teremtettünk ezzel annak
idején, ami persze a 70-es évektől folyamatosan, épült fel. Több kollega is
vezette a fúvószenekart. 2000-ig Pajzs Gáborral együtt dolgoztunk. Nemes László
iskolavezetői gyakorlatára jellemző volt, hogy bízott a szakmai
felkészültségünkben, és hagyott bennünket dolgozni.
– Ami végül is
szerfelett fontos tulajdonság egy cselekvő, aktív ember számára, mondjuk az
olyannak, mint, gondolom, Ön is.
– Valóban,
ezt meg tudom erősíteni.
– Nyilván ez a
magatartás hatott az ön intézményvezetői stílusára is. Mit tanult még tőle,
teszem azt: menedzselést?
– Sokat tanultam
tőle, és alapvetően az ő általa megkezdett utat folytattam. Próbáltam megőrizni
iskolánk hagyományait a jelenlegi körülmények között is. Amikor én voltam az
igazgató, gyakorlatilag mindig jött egy új koncepció, a folyamatosság nem
igazán volt jellemző az oktatásban. Talán ezért is, az én véleményem az, hogy
az intézmény színvonalának és hagyományainak megőrzése a fő feladat mind a mai
napig. Olyan értékeket megtartani, amilyeneket felépítettünk, és a
lehetőségekhez mérten megpróbálni továbblépni. Nemes László jól lefektette az
alapokat. Ő egy szervező ember volt, és nagyon jó érzékkel gyűjtötte maga köré
az embereket, akik átvették az ő elképzeléseit, a szellemiségét.
Utolsó nagy
koncepciója volt a művészeti iskola egyesítése a Szent István Téri Általános
iskolával. Az új profil létrehozása az én első intézményvezetői feladatom volt.
Teljesen különböző közoktatási feladatot ellátó iskola egységes pedagógiai
programját elkészíteni nem volt egyszerű feladat. A két tantestület is nehezen
birkózott meg ezzel a feladattal.
– Nemes László,
tudomásom szerint, 1999-ben ment nyugdíjba, és átadta az iskolaigazgatói széket
másnak. Önt az utódjaként emlegeti a beszélgetéseinkben.
– Nem közvetlenül
utána lettem az intézmény igazgatója, hanem néhány évvel később. 2004-ben
lettem igazgatóhelyettes, majd 2006-ban iskolaigazgató. 2021-ig, 15 éven
keresztül vezettem ezt a nagy összetett intézményt. Hogy milyen volt? Röviden
úgy foglalnám össze, hogy kalandos időszak volt.
– Azt mondta,
hogy kalandos időszak volt az iskolaigazgatói székben eltöltött 15 év, mire
gondolt elsősorban?
– Gyakorlatilag
mióta ebben a beosztásban dolgoztam, nem volt és azóta sincs megállás.
Folyamatos átszervezés, ami alatt mindig az vezérelt és mutatott utat, hogy
miként tudjuk megőrizzük értékeinket. Természetesen ez nem ment volna a
munkatársak nélkül. Az iskola működik, és nagyon szép eredmények születnek.
Ehhez valamit én is hozzáteszek a magam szakterületén, továbbra is vezetem a
fúvószenekart. Most már inkább idősebbek a tagjaink. Van olyan kolléga a
zenekarban, aki már 50 éven felüli, de itt kezdett hangszert tanulni az
iskolában. Lényegében ez is értékmentés. Mindenhol fellépünk, ahova hívnak…
Nemes úrral pedig a mai napig jó a kapcsolatom. Korához képest nagyon friss és
eredményorientált.
Arató László említette énektanár feleségét is a beszélgetésünk során, de akkor, minthogy más volt a témánk, erről
többet nem szóltunk. Azóta azonban híradásra bukkantam vele kapcsolatosan, és
úgy látom tisztességesnek – hiszen Budafok zenei élete is szerepel kicsit
óhatatlanul a könyvben –, hogy pár mondatot jegyezzünk fel róla is. Beer Ágnes
sem csupán tanította az általános iskolás gyerekeket, hanem – mint kollégái
közül sokan – közösségeket szervezett és irányított. A közösségben való
énekléssel tizenhárom évesen kötött barátságot Biller
István karnagy országos és nemzetközi hírűvé vált együttesében, a Budafoki
Kamarakórusban. Húsz évig énekelt itt. Csak azért váltott, mert ki akarta
próbálni magát vegyeskarban is. Közben, mi sem természetesebb, saját kórust is
szervezett a tanítványaiból. Az alsó osztályos diákok mintegy ötvenfős kórusát az önkormányzat is egyre többször hívta
meg fellépésekre, és ők mindig örömmel tettek eleget a felkérésnek. „A Csilingelő
Gyermekkórusba azokat a kisgyermekeket hívtam – második osztályostól a
negyedikesekig – akiket tehetségesnek találtam, fogékonyak voltak, jobban
énekeltek társaiknál – mesélte Tamás Angéla XXII. kerületi újságírónak. – Valami
csoda folytán olyan felkéréseket kaptunk, hogy az egyik tévécsatorna műsorában
a gyerekek angyaloknak öltözve Miklósa Erikával énekeljék az Ave Mariát, Farkasházy Rékával és
Angyal Andrással táncolva adjanak elő egy részletet a Mary Poppinsból
vagy énekeljenek Wolf Katival. Ördög Nóri egy reklámfilmhez kérte a
segítségünket…” Életre szóló élmények, örömök voltak ezek diáknak, tanárnak
egyaránt. Beer Ágnes közel negyven évig tanított a Nádasdy Kálmán művészeti
iskola Szent István téri általános iskolai tagintézményében. 2021 derekán ment
nyugdíjba, de élete legnagyobb szenvedélyét az éneklést, természetesen, nem
fejezte be.