Elhunyt Mezey Erika gordonkatanár

Mezey Erika 1938. július 27-én született Budapesten. Édesapja a háborús bombázások következtében meghalt, édesanyja a háború után három kicsi gyermekével Törökszentmiklósra költözött. Varrónő volt, ebből tartotta el a családot. Egy iskolai tehetségkutatás során fedezték fel Erika zenei tehetségét, ennek eredményeképpen a Békés-Tarhosi, bentlakásos Énekiskola diákja lett. Ezt az iskolát 1946-ban alapították, nagy nehézségek árán érték el azt, hogy a bentlakó diákok tisztességes körülmények között éljenek és tanuljanak. Később Kodály Zoltán is pártfogásába vette az iskolát, gyakran járt oda. A hangszeres oktatást a budapesti Zeneakadémia tanárai irányították. Későbbi országos hírű művészek, zeneszerzők, kóruskarnagyok sokasága került ki az intézetből: Szokolay Sándor, Bozay Attila, Mező Imre zeneszerzők, Mező László gordonkaművész, Tarjáni Ferenc kürtművész – hogy csak néhányat említsünk. Mezey Erika itt kezdett csellózni, Friss Antal, a Zeneakadémia tanárának irányításával. 1954-ben politikai döntés következtében megszűntették az iskolát, Erika akkor Debrecenbe került és ott folytatta tanulmányait, az ottani főiskolán szerezte meg tanári diplomáját. 1961-től 67-ig a Zeneművészeti Szakközépiskola Kollégiumában volt nevelőtanár,1967-től lett a Zeneiskola gordonkatanára és ott tanított 1975-ig. Közben tagja, majd segédkarnagya és szólistája lett a nagyhírű Debreceni Kodály Kórusnak. 1975-ben házasságot kötött, még ugyanabban az évben megszületett fia, Fenyő László, a mai híres gordonkaművész és a család Szentendrére költözött.

1976-től a szentendrei Vujicsics Tihamér Zeneiskola gordonkatanára lett és ott tanított 1993-ig, nyugdíjazásáig. Rendkívüli energiája és a zene iránti mélységes elkötelezettségétől vezéreltetve rövid idő alatt a város zenei életének egyik központi alakja lett. Játszott a Szentendrei Kamarazenekarban, ismeretterjesztő előadásokat tartott, Szentendre sajátos, „művészváros” jellegét kihasználva, az ott élő művészek bevonásával zenei-képzőművészeti tábort szervezett „Testvérmúzsák” néven, vezette a Zeneiskola növendékzenekarát, a zenekarnak fellépéseket, sőt külföldi utakat szervezett. Nyugdíjba vonulása után felkérést kapott a szentendrei Móricz Zsigmond Gimnáziumtól egy helyettesítésre, majd megüresedett énektanári állás betötlésére. Ezt a munkát 7 évig végezte, diákjaiból zenét élvező, művelt közösséget szervezett.

Az ország egyik legsikeresebb csellótanára volt. Volt növendékeinek egész sora játszott, illetve játszik ma is különböző szimfonikus zenekarokban, sokan közülük zeneiskolai tanárként adják tovább, amit tőle tanultak. Tanári munkásságának elismerését jelzi, hogy a 80-as években több éven keresztül meghívást kapott az országos zeneiskolai gordonkaverseny zsűrijébe.

Több éven át tartó, fokozatosan előrehaladó betegség után, szenvedés nélkül, csendben távozott 2024. március 2-án.

(F.G.)