PETRÓ-DEMETER TÍMEA[1]
A zene szárnyán
A Zenepedagógia
generációkon át című könyvnek már a borítója asszociálni enged arra, hogy egy
zenével kapcsolatos könyvet fog az ember a kezében, ez még a cím elolvasása
előtte magával ragadhatja tekintetünket. A zongora billentyűi a kötet
borítójának bal oldalán helyezkednek el, melyek kitűnő egyensúlyban
és harmóniában vannak a jobb oldalon található szöveges információkkal, ahol
szemeink egyből a címmel találkozhatnak. A cím már önmagában is
sokatmondó, átfogó képet ad a tartalomról. Ezt követően minden fontos
tudnivaló fellelhető, már a második sorban olvasható, hogy jeles alkalomra
íródott a mű, mégpedig Duffek Mihály 70.
születésnapjára. Ezen sorok alatt találkozhatunk a könyv szerkesztőivel. A
hátlapszöveg egy rövid összefoglaló, melynek keretein belül betekintést
nyerhetünk, hogy kik a kötet szerzői, továbbá pár személyes szóban Duffek Mihály is bemutatásra kerül. Az összefoglalót egy
rövid ismertető zárja arról, hogy milyen témájú tanulmányokkal találkozhat
az olvasó ebben a tanulmánykötetben.
Az előszóban
Szűcs Tímea saját benyomását fogalmazza meg Duffek
Mihály személyéről. Ez a fajta köszöntés meghittebb és bensőségesebb
hangulatot termet a szokásos laudációknál.
Érezhető, hogy jól ismeri őt. Szívesen gondol vissza a
témavezetőjével eltöltött közös szakmai munkára, hiszen életre szóló
tudást és emberi értkékeket kapott tőle. Kiemeli a zenepedagógiában elért
szakmai sikereit, illetve szaktudása mellett az emberi értékeire is kitér. A
kötet Duffek Mihály személye előtt tiszteleg, az
előszóból az is kiderül, hogy kik azok a tanítványok, témavezetettek,
kollegák, pályatársak, akik részt vettek a kötet megalkotásában. A kötet 11 tanulmányt tartalmaz, melyben
empirikus és elméleti kutatások is egyaránt fellelhetőek. Mindezek témája
szerteágazó: vannak közöttük történeti kutatások, módszertani tanulmányok,
továbbá hallgatók és szülők zenei nevelésről alkotott vélemények is.
Prof. Dr. Duffek Mihály
Mielőtt a
tartalom mélyére tekintenénk, elsőként Prof. Dr. Duffek
Mihályt szeretném kiemelni, akinek a 70. születésnapjára álmodták meg ezt a
művet. Munkássága nem ismer határokat, egyszerre van jelen a zene
szeretete és profizmusa, mindezek mellett kiemelkedő oktatói tevékenysége,
számos országban tartott mesterkuzusokat, magyar és
angol nyelven egyaránt.1992-ben igazgatói, majd 2006-ban dékáni megbízást
kapott a Zeneművészeti Karon, vezetői tevékenységét 2017-ben fejezte
be.2005-ben nyerte el DLA doktori diplomáját, 2011-ben pedig habilitált
egyetemi tanárrá nevezték ki. 2001-ben megalapította Az Ifjú Zeneművészek
Nemzetközi Nyári Akadémiáját. Munkásságát számos kitüntetéssel is jutalmazták.
Publikációi szaklapokban és tanulmánykötetekben fellelhetőek,
zenepedagógiai, szakmódszertani és intézménytörténeti témákban. Mindezek
mellett könyvet írt a zongoratanítás szakmódszertanáról. Professzor Úrról
hosszasan lehetne még írni, hiszen elismerésre méltó mindaz, amit mind
szakmailag, mind emberileg véghez vitt. A könyv tehát az ő személye
előtt tiszteleg, melynek szerkesztői Szűcs Tímea és Bartalis
Izabella. Szűcs Tímea nevéhez számos kutatás fűződik, angol és
magyar nyelven egyaránt. Bartalis Izabella a könyv másik szerkesztője a
Hargita Megyei Hagyományőrzési Forrásközpont vezetője, aki szintén
aktív tudományos tevékenységet folytat angol és magyar nyelven.
A zeneoktatás nagy
múltra tekint vissza, a kötet Európa hat régióján belül működő
zeneoktatási módszereket és rendszereket mutat be, arra is kitér, hogy az
iskolai keretekbe hogyan épül be maga a zeneoktatás. Összehasonlítja tehát a
magyarországi zeneoktatási rendszert a romániai, olaszországi, szerbiai,
finnországi, angliai és a lengyelországi rendszerrel. Kitér a magyarországi és
kárpátaljai intézményes zeneoktatás bemutatására is. Olvasóként választ
kaphatunk arra, hogy Kovászna és Hargita megyén belül
a magyar tannyelvű elemi osztályokban mennyire elhivatottak a pedagógusok
a zenei nevelés iránt, hogyan alakulnak foglalkozások tanórán belül, illetve
kívül. Az oktatás színterei és formái fejezetben a tanórán kívüli zenei
lehetőségeket tárja fel a kötet. Kiemelten fontos szerepet kap a muzsika
hatása, a zenetanulás ugyanis minden területen fejlesztő hatással bír.
Ebben a részben találkozhatunk Kokas Klára, Laczó és Kells
megállapításaival, miszerint a testi ügyességet, a matematikai gondolkodást, az
idegennyelvi készségeket, az olvasási-és helyesírási készségeket is pozitív
irányba befolyásolja. Stresszoldó hatása mellett erősíti a figyelem
fejlesztését, a közösségekbe tartozás érzését. Rendkívül fontos a zene
személyiségfejlesztő hatása. A szerzők a szülői véleményekkel és
tapasztalatokkal is foglalkoznak. Kérdőív vizsgálja továbbá az ének-zene
tanárszakos hallgatók pályával kapcsolatos önismeretét, számos konklúziót
megfogalmaznak az eredmények alapján. A zongora szerepének vizsgálatára is
kitérnek. A gitártanulmányokkal kapcsolatban betekintést nyerhetünk abba, hogy
Johann Kaspar Mertz stílusgyakorlatai hogyan
illeszkednek be Szendrey-Karper László pedagógiai
koncepciójába. Nem maradhatnak el a kötetben természetesen a fúvószenekarral
kapcsolatos pilot kutatás eredményei sem.
A kötet szerkezete
tehát a következőképpen épül fel: 11 zenei kutatás került bele ebbe a
tanulmánykötetbe, és ez alapján alakul ki a fejezetek struktúrája is. Minden
részben egy-egy kutatási témával és annak eredményeivel ismerkedhet meg a
kedves olvasó. Tanulmányozhatjuk Szűcs Tímea, Héjja Bella Emerencia, Mike
Ádám, Kiss Julianna, Bartalis Izabella, Váradi Judit, Kelemen Henrietta,
Kerekes Rita, Lehotka Ildikó,
Óvári Zoltán, Radócz Miklós írásait. A témák meglehetősen szerteágazóak, de egyvalami mégis közös bennük, ez pedig nem
más, mint a zene és a muzsika szeretete. A tanulmánykötetben feldolgozott téma
sokrétűségét a szakirodalmi háttér is alátámasztja, ugyanis nemcsak zenei
témájú hivatkozásokkal találkozhatunk. Ez is azt bizonyítja, hogy a muzsika
rengeteg területen fejti ki jótékony hatását, amit én a test és lélek
harmóniájaként tudnék megfogalmazni, úgy hiszem ebben minden benne van. Az is
szembetűnik, hogy körültekintőnek kell lennünk ezzel a témakörrel
kapcsolatban, hiszen számos ok-okozati összefüggés rajzolódik ki előttünk,
már csak a szakirodalmi hátteret áttekintve is. Ha kulcszavakat
kellene említenem, a tematikus sokszínűséget illusztrálva, a
következőket emelném ki: zeneoktatási rendszer,
nézetkonstrukciók, extrakurrikulum, zenei nevelés,
fókuszcsoport interjú, zenetanulás neurológiai háttere. Több angol
nyelvű forrásra is hivatkoznak és más idegennyelvi megjelölésekkel is
találkozhatunk, ezzel is színesítik, gazdagabbá teszik a kötetet. Közel azonos
számban jelennek meg magyar és külföldi hivatkozások. Szűcs Tímea neve
nagyon sokszor feltűnik a sorok között, épp úgy, ahogy Duffek
Mihály, Bartalis Izabella és Polónyi Professzor is
kiemelt szerepet kap a szakirodalmi részben. A zene sokrétűsége ezen
írások alapján is vitathatatlan.
Kvantitatív és
kvalitatív kutatási módszerek egyaránt megjelennek.
Az első alapján vetették nagyító alá a Kovászna
és Hargita megyei tanítókat. Ezt egy kérdőíves vizsgálat segítségével
tárták fel, témáját illetően, hogy hányan tartanak extrakurrikuláris
tevékenységként, az opcionális tantárgy keretein belül zenei foglalkozásokat.
Számszerűen 141 főt kérdeztek meg ezzel kapcsolatban, az eredményeket
pedig táblázat formájában mutatták be. Ezzel az eljárással vizsgálták az
énekzenei tanárokat is, a zenei órákon való zongorahasználatra irányulva, itt
pedig megtekinthetjük a kérdőívet mellékelve is. Izgalmas, hogy kvalitatív
módszerek is szerepelnek a tanulmánykötetben és ezen belül több opció is
megjelenik. Olvasható többek között dokumentumelemzés, interjú és történeti
forráselemzés is. Szerepel Mertz 19. században irt
gitáriskolája, amely a kottaanyag elemzés a pedagógiai folyamatok kontextusában
módszerhez ad támpontot.
Prof. Dr. Duffek Mihály
Támaszkodnak hazai
és nemzetközi szakirodalmakra, statisztikai adatok, megfigyelésekre. Példát
láthatunk arra is, hogyan segíti egyik módszer alkalmazása a másikat. Ezt
kifejezetten a szülői vélemények a zenei neveléssel kapcsolatos résznél
figyelhetjük meg. Itt egy pilot kutatás alapjául szolgáló fókuszcsoportos
interjúval ismerkedhetünk, ahol a mintavétel a hólabda módszer segítségével
valósult meg a közösségi média támogatásával. Itt szeretnék visszacsatolni a
fent említett gondolatmenetemhez, ennél a résznél jelenik meg, az a fajta
segítségnyújtás, amit egyik módszer alkalmazása ad a másiknak, hiszen itt a
pilot kutatás alapozza meg a további kérdőívek megalkotását. Folytatva a
kvalitatív módszerekkel, szerepel egy rendkívül izgalmas rész számomra a
kötetben. Szívemnek kedves hangszerek a fúvósok, hiszen jómagam furulyán, majd
később oboán tanultam játszani diákéveimben. Ebből kifolyólag
egyből magával ragadott a már felnőtt fúvószenekari tagokkal készült
interjú. Két amatőr fúvószenekarnak a tagjait kérdezték, azzal
kapcsolatban, hogy így felnőttfejjel mennyire számít az egyéni motiváció,
családi támogatás és a gyerekkori zenei élmény. Én ugyan már nem vagyok aktív
ezen a területen, mégis megható arról olvasni, mennyire elhivatottak ezek az
emberek a zene iránt. Ami a kötet pikantériáját adja, hogy a felhasznált
elemzési módszerek, források és adatok rendkívül részletesek és
megfelelően szakszerűek, ugyanakkor könnyen érthetőek laikusok
számára is.
A kutatások
módszertani és tematikus gazdagsága mellett fontos kiemelni, hogy a bemutatott
munkák szinte minden esetben hozzájárulnak a vizsgált problémák megoldásához
vagy annak előkészítéséhez. Nagy gondot fordítanak arra, hogy teljes képet
kaphassunk egy-egy kutatási témáról és annak jelentőségéről.
Helyzetképfelvázolást olvashatunk a hazai zeneoktatásról, ide tartoznak az
általános iskolai, szakközépiskolai oktatás alapfokú bázisai és az alapfokú
művészetoktatási intézmények. Megállapítható, hogy széleskörű
összefogás szükséges a művészeti tantárgyak elismeréséhez, ebben
kiemelkedően fontos szerepe van a szülőknek, oktatóknak,
oktatáspolitikusoknak és a politikusoknak egyaránt. Ez az összetartás és
összedolgozás eredményezheti azt, hogy minden szinten minőségi
művészeti zeneoktatás jöhessen létre. Európa régióin belül egy-egy ország
zeneoktatási rendszerének feltárására is sor kerül, melynek lényege a magyar
rendszerrel való összehasonlítás. A fókuszcsoportos
interjúk hozzájárulhatnak a további kutatási irányok kijelöléséhez. A
tanulmánykötetben szereplő táblázatok és ábrák színesebbé és átláthatóbbá
teszik az olvasmányt. Az pedig egyértelműen leszögezhető, hogy
Európán belül egységes zeneoktatásról nem beszélhetünk.
Bátor szívvel
ajánlom minden kedves érdeklődőnek ezt a kitűnően
elkészített kötetet, mindenki talál olyan részt a tanulmánykötetben, ami
érdekes lehet akár laikus személyek számára is. Akik pedig a zenében
érdekeltek, úgy gondolom, hogy mindenképpen érdemes közelebbről is
megismerkedniük ezzel a csodálatos alkotással.
