UNGÁR ISTVÁN*

R Á A D Á S

Törékeny boldogság

- Boldog vagy? – kérdezett mindenkit a több évtizedes érettségi találkozó szervezője, amikor egyenként számoltak be a többieknek arról, mi történt velük az utóbbi idők során. Többnyire bátortalan „igen” volt a válasz. Ki vállalná az ellenkezőjét? Hiszen abban az esetben magyarázkodni kéne, amit nyilván, senki sem akar. Ám hirtelen egyikükből kikívánkozott az ellenvetés: - Mi az, hogy boldog vagyok-e? A boldogság nem egy állandó folyamat. Részemről elégedett vagyok, voltam boldog és remélem, leszek a jövőben is. Éppen ezért a kérdés számomra nem igazán értelmezhető. – Úgy hiszem, igaza lehetett.

Boldogság?!

Amikor Beethoven Fideliójában Florestan és hitvese, Leonora boldogságtól csordultig telt G-dúr duettjét követően a zsarnok börtönében sínylődött rabok visszanyerik szabadságukat, a II. felvonás fináléjának ujjongó örömét megszakítja egy torokszorítóan megindító, ünnepélyes jelenet. Leonora, a Fidelio férfi álnéven a börtönben dolgozó asszony, saját kezűleg veheti le férje kezéről a bilincset. Amennyiben létezik időt megállító pillanat, ez az. Csakis ő méltó erre a kiváltságra. Elszánt hősiessége, hűséges szerelme szembeszállt a szörnyeteggel. Férfiakat megszégyenítő bátorsággal mentette meg férjét a haláltól és hozta el a szabadságot számára. Eljött az igazság napja, amelyet Fernando, a miniszter látogatása hozott el, felszabadítva minden rabot. Ő adta a kulcsot Lenorának Florestan bilincséhez. A C-dúr örömmámorban úszó sokaságot a börtön udvarán megilletődött megtorpanásra kényszeríti a szertartásszerű, magasztos pillanat. A miniszter szózata – amely A-dúrba torkollik – után az üdvrivalgás megszakad. F-dúrba érkezünk. Nem, ezek nem a „happy” percei, hanem a könnyekkel átitatott csendes boldogságé. Ebben az elcsendesedésben osztozik az oboa szólama. Ez a hangszer röpítette Florestan képzeletét a börtönben, áriája F-dúr codájában a szabadulás reménye felé, hűséges hitvesére gondolva. Szentély születik, himnikus, áhítatos hálaadás, amelybe beleolvadnak a házaspár mellett valamennyien. Majd ismét kirobbanó öröm tölti be a börtönudvart a C-dúr pompájával és Schiller Örömódájának soraival. (Egy évtized múlva – 1824 – Beethoven megírja a IX. szimfóniát.) Nos, ez a belső, csöndes, szavakba nem foglalható, imaszerű ünnep: ez az igazi boldogság! Nagy ára van. Meg kell szenvedni érte. Éppen ez által válik felbecsülhetetlenné.

Beethoven - Fidelio, op 72 (1814) - Janowitz, Kollo, Popp, Sotin; Bernstein, Schenk (2:22:07)

Scene V - Leonora, Florestan 1:46:58

Boldogság járja át a bájos szolgálólány, Blonde szívét Mozart: Szöktetés a szerájból c. operájának G-dúr áriájában. Kedvesétől, Pedrillótól hírét vette, hogy Angliából ide, Törökországba érkezett hajójával Belmonte, a velük együtt fogságban tartott úrnőjük, Konstanze párja, hogy mindnyájukat megszöktesse. Boldogságát tetézi, hogy tudja Konstanze számára, mit jelent ez. A másik iránt érzett szeretetben fogant boldogság tölti el. Szép! Nem? A tüneményes ária játékos témája Mozart fuvolaversenyében köszön vissza. A G-dúr Mozartnál derűt sugárzó hangnem. 

Szöktetés a szerájból, II. felvonás: No. 8 Blonde áriája (3:08)

Szenvedélyes boldogsággal indul a II. felvonást záró, finálénak is beillő D-dúr kvartett. Konstanze és Belmonte a viszontlátás örömében, míg Pedrillo és Blonde a sikeres szökés reményében osztozik. Utóbbiak a számukra biztonságot jelentő úri pároshoz csatlakoznak. A kezdetben felhőtlen boldogságra egy kis árny vetül. A férfiak indokolatlan, ostoba féltékenykedése, a hölgyek részben megjátszott sértődöttsége megakasztja a közös elszántság erejét. Végül minden tisztázódik, és ismét teljes összhangban, bátor izgalommal készülnek az eltervezett szökésre. Erről szól ez a mini dráma.

Szöktetés a szerájból, II. felvonás: No. 16 Konstanze, Belmonte, Perdillo és Blonde négyese (10:17)

A német nyelv két szót használ a boldogságra, a Glück és a talán még inkább kifejező Seligkeit szavakat. Utóbbival emelkedik a magasba Konstanze és Belmonte drámai B-dúr kettőse az opera III. felvonásában. Szelim basa szigorú – akár halálos – ítéletére várnak. (Az ő fogságában élt Konstanze két szolgálójával. Kalózok rabolták el őket, így kerültek a szerájba.) A duett egy megrendítő recitatívót követően a férfi önvádjával indul. Magát hibáztatja tragikus helyzetükért. Konstanze gyengéden, de határozottan nyugtatja: Belmonte értük és mindenekelőtt érte vállalta a halálos veszélyt. Most végre ismét együtt vannak, és ez elfelejtet minden mást. Kettősük gyors, második szakaszában a haláltól sem tartó szerelmesek az azon messze túlmutató összetartozásuk boldogságáról énekelnek diadalittasan: „O, Welche Seligkeit!” (Ó, milyen boldogság!) E fölött Szelim basának sincs hatalma. 

Szöktetés a szerájból, III. felvonás: No. 20 Belmonte és Konstanze recetativo és duett (7:51)

A boldogság felfokozott érzelmi állapot. Éppen ezért múlékony. Schumann Chamisso verseire komponált Frauenliebe und -Leben (Asszonyszerelem, asszonysors) c. dalciklusa végigvezet egy lány rajongó szerelmétől a beteljesülésig. Eljegyzésen át az esküvőn keresztül az anyaság bűvöletének csodájáig. A 6. dal a várandósság varázsának, az anyai örömök előtt álló asszony könnyesen meghatott – most még titkolt – boldogságának költészete. Szinte repdes a boldogságtól a következő bölcsődal. A befejező 8. dalban egyszer csak minden összeomlik: az imádott férfi váratlanul meghal. A boldogság láncolat tragédiába torkollik. Az utolsó dal a gyászé.

Frauenliebe und -leben, op. 42: No. 6, Süßer Freund, du blickest (4:00)

Schubert Wilhelm Müller verseire írt Die schöne Müllerin (A szép molnárlány) c. dalciklusa a patak mentén megélt örömteli reményekkel és nagy csalódásokkal teli kalandozásról szól. A 11. dal Mein! (enyém) fürdik az önfeledt boldogságban. A vándor molnárlegényt a 14. dal: Der Jäger (a vadász) józanítja ki. A molnárlány nem őt, hanem a vadászt szereti. 

A szép molnárlány Op. 25 D 795 - Enyém / Mein No. 11 (2:32)

Réti József (ének) és Fischer Ádám (zongora)
℗ 1978 HUNGAROTON RECORDS LTD

Schubert: Die schöne Müllerin, D.795 - 14. Der Jäger (1:21)

Thomas Quasthoff (ének) és Justus Zeyen (zongora)

A boldogságnak nem kell feltétlenül tragédiába vagy csalódásba jutnia, leginkább valami ellenében születik. A mélyről jövő boldogság sohasem harsány. Az, hogy az alkotók boldogok voltak-e, amikor ilyen zenéket álmodtak meg, az ő titkuk marad. 

- Boldog vagy? – Amikor Mozart Jupiter szimfóniája zárótételének fejedelmi muzsikáját vagy pl. a Mendelssohn Szentivánéji álom kísérőzene mesevilágának mosolyát hallgatom, vagy amikor kigyógyultam valamelyik nyavalyámból, ha a családom kivételes szépséggel örvendeztet meg - és számos más alkalommal, IGEN! És Te?!

*Ungár István ny. középiskolai ének-zenetanár, karnagy, szaktanácsadó, a Parlando állandó zenei írója.