· 

Tanulmányok a Zenetudományi Tanszék vonzásköréből

Szerkesztette: Fazekas Gergely, Péteri Lóránt, Vikárius László

(Kronosz Könyvkiadó, 2024)

„Abból indulok ki, hogy az, amit Közép-Európának neveznek, létezik.” A Nobel-díjas lengyel író, Czesław Miłosz fogalmazott így egy 1986-os előadásában, és ez tekinthető a Zeneakadémia Zenetudományi Tanszékén működő Közép-Európai Zenetörténeti Kutatócsoport gondozásában megjelenő kötet kiindulópontjának is. Az elképzelés, miszerint Kelet és Nyugat között egy sajátos szellemi és intellektuális arculattal rendelkező térség volna az, amit Közép-Európának nevezünk, valamikor az 1980-as években támadt fel újra. Timothy Garton Ash 1986-ban, nagy hatású esszében hívta fel a figyelmet arra, hogy Közép-Európa fogalma három évtizedes, hidegháborús Csipkerózsika-álmából ébredezni kezdett.

A brit történész által hivatkozott cseh, lengyel és magyar szerzők Közép-Európáról szóló fejtegetéseinek születését megelőzően, még 1968-ban tette közzé „A romantika felbomlása: a századvég és a századforduló Közép-Európában” című zenetörténeti tanulmányát Szabolcsi Bence, a Zeneakadémián zajló zenetudományi képzés alapító atyáinak egyike. Írásában Nyugat-, Kelet- és Közép-Európa „szétsugárzó fénykévébe” kötött történelmi hármasságáról beszélt, és hallgatólagosan szembesítette azt a maga jelenének vasfüggöny által nyomatékosított kelet-nyugati dichotómiájával.

A tizenkilenc tanulmányt magában foglaló kötet Szabolcsi Bence felvetését követve, távlati képek és mikrotörténetek révén arra tesz kísérletet, hogy rávilágítson, mik is a sajátosságai a zenei „közép-európaiságnak”. A szerzők között a magyar zenetudomány valamennyi generációja képviselteti magát professor emeritustól doktoranduszig. Az írásokban jelentkező témák, megközelítések és módszertani eszközök sokfélesége arra utal: amikor 1951-ben elindult a zenetudományi képzés Magyarországon, olyan hagyomány született, amely hetven évvel később is él, és amely képes új és lényegi kérdéseket megfogalmazni zenetörténeti múltunkkal kapcsolatban.

TARTALOM

KONTEXTUS

Gyáni Gábor: Közép-Európa történeti imaginációja

Péteri Lóránt: Kelet-, Külső- és Közép-Európa – Régiók Szabolcsi Bence életében és írásaiban

KLERIKUSOK ÉS ARISZTOKRATÁK

Gilányi Gabriella: „Közép-európai” kódexek és kódexmásolók a 15. századi Felső-Magyarországon kottás töredékek fényében

Tóth Emese: A Zichy család zenei mecenatúrája a 18. századi Óbudán

Komlós Katalin: Egy magyar gróf, Beethoven holtig hű barátja

HATÁSTÖRTÉNETEK

Bozó Péter: Közép-európai műfajelméleteken túl – Rondóleírások a 19. századi francia zenei lexikográfiában

Belinszky Anna: Elmúlás, nosztalgia és hagyomány – Brahms temetésének történetei Bécstől Budapestig

Büky Virág: Válasz egy „szalondarabra” – Szymanowski-hatás Bartók 1. és 2. hegedű-zongora szonátájában

HANGSZER, TÁNC, HANGLEMEZ

Pap János: Közép-európaiság a magyar hangszerépítészetben

Fedoszov Júlia: A zene jelentősége az első nyugati és magyar mozdulatművészeti iskolákban

Szabó Ferenc János: Magyar hanglemeztörténet – közép-európai kontextusban

BUDAPEST, BÉCS, PÁRIZS

Kusz Veronika: Dohnányi és Bécs – Pillanatképek négy étvized távlatában

Ozsvárt Viktória: Egy közép-európai Párizsban? Reflexiók a magyar zenei életre és zenetörténetre Haraszti Emil írásaiban

Dalos Anna: Végjáték a vonaton – Sámy Zoltán és a nyilasuralom zenei élete

TÖRTÉNETEK AZ ÁLLAMSZOCIALIZMUSBÓL

Cselényi Máté: „A boldogság emléke már nem boldogság, de a fájdalom emléke még fájdalom” – Cziffra György pályaképe 1954–1956 között

Murvai-Bőke Gabriella: „A proletárdiktatúra éles fegyvere, a zeneművészet virágos kertje” – A Honvéd Központi Művészegyüttes korai története

Ignácz Ádám: A latin-amerikai populáris zene útjai a kádári Magyarországon

IDENTITÁSTÖRTÉNETEK

Vikárius László: Bartók kelet-európaisága, Bartók közép-európaisága

Fazekas Gergely: Kurtág zenéjének közép-európai identitása

(Forrás: Facebook)