Életem egyik legfantasztikusabb tanári
élményét éltem meg![1]
Az előképzős szolfézs csoportomba jött egy új kislány: Hanna, aki
még hangjegyfüzetet nem hozott magával, de egy saját maga által gyártott kis
füzetlapot igen. Ahogy belépett a terembe édesapjával hatalmas sugárzásba
kezdett az irányomba és mondta, hogy mennyire várta ezt az órát! Majd
hozzátette, hogy készített egy kis lapot, aminek az elején cica van, mert
kedvenc állata a cica, és a belsejébe majd én írjam bele, hogy ő milyen
ügyes volt a szolfézs órán. Majd hozzátette, hogy a lap másik oldalán, ez itt Vuk!
Mondanom se kell, hogy a szívem addigra már olyan szeretettel
telítődött ennek a kislánynak a TÜNEMÉNYES kisugárzásától, hogy az
leírhatatlan!
Majd elkezdődött az óra. A kislány kb. 5 percenként bejelentette, hogy
ő mennyire imádja ezt az órát. A violinkulcs írását mindig
játékosan tanítom nekik, amit ő nagyon élvezett, és egy pillanat alatt
elsajátította, majd szépen írt belőle egy sort. Egyszer csak megkérdezte
tőlem, hogy fogunk-e cicás dalt tanulni. Mondtam, hogy igen. Erre
ő: most meg kell, hogy öleljelek! – és fölpattant a székről,
odaszaladt hozzám és átölelt.
Az óra csúcsa az volt, amikor az ABC-s hangokat kezdtük játékosan
gyakorolni, és én kimondtam a bűvös szót, hogy a cica hang, azaz a C hang
lent lakik a cipőnkön, de a fejünk tetején lakik egy másik cica is. Olyan
lelkesedéssel kezdte mutatni magán a cica, a dínó, az egér, a fecske, a gólya,
az agár, a harkály hangokat és úgy élvezte az ehhez kapcsolódó kiesős
játékot, hogy az egy csoda volt.
Természetesen eljött az értékelés pillanata is. A maga által gyártott kis
lapra rákerült: Nagyon ügyes voltál! Szeretettel: Éva néni + egy általam írt
szív, violinkulcs és egy kis zümit is rajzoltam neki. Este az édesanyjától jött
az üzenet, hogy a kislány hatalmas élménybeszámolót tartott a szolfézs óráról. /Íme
a kislány által gyártott kis füzetecske!/
Huszárné Papp Éva
Szolfézstanár
Lajtha László AMI, Pesterzsébet
