Szolfézsóra a kanadai expón

Száz éve született Szőnyi Erzsébet

Az MMA Zeneművészeti Tagozata emlékestet rendezett Szőnyi Erzsébet századik születésnapjának előestéjén a Magyar Művészeti Akadémia Makovecz Imre utcai szalonjában. A háznagy szerepét Tóth Péter tagozatvezető, az MMA rendes tagja töltötte be, az eseményt megtisztelte jelenlétével Turi Attila, az MMA elnöke is.

A száz éve született zeneszerzőre, karvezetőre, zenepedagógusra, a Magyar Művészeti Akadémia néhai tagjára emlékezünk – köszöntötte a közönséget Szepesi Judit, az MMA MMKI kutató könyvtárosa a 2024. április 24-i Akadémiai Szalonban. Felelevenítette: Szőnyi Erzsébet 1924. április 25-én született Budapesten. Már 13 évesen komponált, először zongoradarabokkal, később vokális művekkel kísérletezett. 1945-ben szerezte meg középiskolai ének-zene tanári diplomáját a Zeneakadémián, 1947-ben pedig zeneszerzői diplomáját, majd francia állami ösztöndíjjal Párizsban, a Zenei és Színművészeti Konzervatórium hallgatójaként csiszolhatta tovább tudását.

Szepesi Judit, az MMA MMKI kutató könyvtárosa

A háznagy szerepét Tóth Péter tagozatvezető, az MMA rendes tagja töltötte be

„Szőnyi Erzsébet a hazai zenei élet és alkotóművészet ikonikus alakja, aki küldetésének tekintette a zenepedagógia újjászervezését és Kodály zenepedagógiai elveinek hirdetését. 1948-tól 1981-es nyugdíjba vonulásáig a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola tanára és – több mint három évtizeden át – tanszékvezetője volt. 1954-ben Kodály Zoltán biztatására elkészült első zenepedagógiai könyve, A zenei írás-olvasás módszertana, több nyelven megjelent kiadványai az Öt kontinensen a zene szolgálatában és a Zenei nevelési irányzatok a 20. században.

Alkotói stílusa nem sorolható a 20. századi magyar zene egyik irányzatához sem, mert egyszerre jellemzi a konzervativizmus és a nyitottság. Két fő forrása: a magyar népzene és a párizsi tanulmányai alatt ért zenei hatások, csakúgy, mint pedagógiai és művészeti, továbbá előadói és alkotói tevékenysége elválaszthatatlanok egymástól. Munkássága betetőzéseként a Kodály-módszer 2016-ban felkerült az UNESCO szellemi kulturális örökségének listájára" – mondta Szepesi Judit. Összefoglalóját Kodály-idézettel zárta: „Utóvégre lehet élni zene nélkül is, a sivatagon át is vezet út, de mi, akik azon fáradozunk, hogy minden gyermek kezébe kapja a jó zene kulcsát, s vele a rossz zene elleni tarisznyát, azt akarjuk, ne úgy járja végig élete útját, mintha sivatagon menne át, hanem virágos réteken.”

Egykori tanárára Hraschek Katalin zenepedagógus, karnagy emlékezik

Az eseményen közreműködtek a törökbálinti Szőnyi Erzsébet Alapfokú Művészeti Iskola tanárai: Berényi Zsuzsa hegedűn, Oláh Miklós csellón és Feleki László zongorán. Tóth Péter személyes emlékeit – három találkozását idézte fel Szőnyi Erzsébettel. Hraschek Katalin zenepedagógus, karnagy pedig megosztotta a közönséggel mestere tanítási módszereit. „1973 és 1978 között jártam a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolára, ahol Szőnyi Erzsébet tanított szolfézsra és szolfézsmódszertanra – mondta. – Következetes volt, első látásra szigorú professzor, ugyanakkor személyes bátorítást is kaptunk tőle társaimmal: vérbeli pedagógusként foglalkozott velünk. A szolfézsórák szisztematikus rendben zajlottak, mindig a felmondással, a házi feladattal kezdte, és rendkívül precízen követte nyomon kinek-kinek a produkcióját. A félévi jegyben a bölcsessége is benne volt… Levitt bennünket Kecskemétre, óralátogatásra, meghívta tanítványait magához is egy teára, süteményre – amit ő sütött –, igazán megható volt a felénk irányuló figyelme és szeretete. A magas szakmai követelményeken túl példát adott az emberségre.”

Kollár Éva Liszt Ferenc-díjas karnagy, az MMA rendes tagja felszólalását bejátszásokkal illusztrálta, elhangzott: Szőnyi Erzsébet Hótalan a hegyek inge – Nagy Gáspár verse című műve és az Ima alkonyi harangszóra. „Személyiségét csodáltuk, tiszteltük és nagyon szerettük – emlékezett mesterére a karnagy. – Hatvan évvel ezelőtt hamarabb megismert ő engem, mint én őt, mert még gimnazistaként hallott egyszer zongorázni. Sok évvel később, amikor már zeneakadémista voltam, elmondta: onnantól kezdve figyelte fejlődésemet. Tanítványait kivitte az 1967-es, kanadai expóra is, ahol nyílt szolfészórákat tartott két héten át egy üvegpalotában, amit persze nagyon élveztünk, és mindent megtettünk azért, hogy a bemutató sikeres legyen. Szeretett minket, és mi is nagyon szerettük őt. Később, már karnagyként tíz művét mutattam be, és csodálkoztam rá, milyen sokrétű, változatos a zeneszerzői tevékenysége, amely felöleli a zenetörténeti stílusok és műfajok teljes skáláját! Egyetlen fölösleges hangot nem írt le.”

Kollár Éva Liszt Ferenc-díjas karnagy emlékezik

Szőnyi Erzsébet - Nagy Gáspár - Hótalan a hegyek inge (2:36)

Budapesti Monteverdi Kórus vezényel: Kollár Éva

(Szent Gellért templom, 2019)

Szőnyi Erzsébet – Ima alkonyi harangszóra (2:54)

Budapesti Monteverdi Kórus, vezényel: Kollár Éva

A csíkszentdomokosi ima szövege Erdélyi Zsuzsanna néprajztudós gyűjtése

(Koncertfelvétel)

 Az emlékest közös énekléssel zárult

A megemlékezések után a közönség megtekintette a Kodály katonája című portréfilmet, melyben – mintegy az est igazolásaként – elhangzott az is, hogy Szőnyi Erzsébetnek valóban szenvedélye volt nyomon követni tanítványainak sorsát. „Akkor bebizonyosodik pro vagy kontra, amit a fejlődése alatt éreztem” – magyarázza a zeneszerző a 2012-es filmben. A tanítványok ragaszkodó szeretete pedig bizonyság arra, hogy Szőnyi Erzsébet gazdag életműve, szellemisége hitelesen továbbadható. Például közös énekléssel – ahogyan az emlékest zárult.

Tóth Ida
Fotó: Walter Péter / MMA