Harsányi László[1]
Zsidó ZENEMŰvészek a viharban – Bíró József
(1911-?)
1939-ben, az első két
zsidótörvényt követően az OMIKE (Országos Magyar Izraelita
Közművelődési Egyesület) – a Pesti Izraelita Hitközséggel szoros
együttműködésben – a fellépési lehetőségeiktől, kenyerüktől
megfosztott zsidó művészek számára létrehozta a Művészakciót. Ebben a
nagysikerű kezdeményezésben 1944. március 19-ig 550 színész, énekes,
zenész, táncos, festő, szobrász, író jutott lehetőséghez és szó
szerint éltető levegőhöz.
A szerző időről-időre bemutat egy-egy művészt az
akkor és ott fellépő, kiállító szereplők közül. Az Esti Kurír 1928
februárjában beszámolt egy „kulturdélután”-ról, amelyen az énekesnők
mellett közreműködött egy hegedűművész is: Bíró József.
Hogy ezt megelőzően Bíró fellépett-e, vagy sem, azt nem tudni.
Ugyanígy igen töredékesek a pályafutásáról szóló további hírek is. 1935-ben a brünni főiskolák egyesületében lépett fel. Egy év
múlva, 1936 májusában a Pesti Napló erről számolt be: „London
egyik legelőkelőbb zeneegyesülete az »AMA« Club (All
Musicians Association)
külön hangversenyt rendezett Londonban élő két magyar zenész: Weingarten József zongora- és Bíró József
hegedűművész tiszteletére.”
Bíró maradt még Londonban és augusztusban „nagysikerű” hangversenyt
adott. Két hónap múlva római szereplések következtek, a rádióban „magyar
dalokat” adott elő. Római szerepléséért, amikor az olasz királyi udvar,
Horthy kormányzó és Mussolini előtt lépett fel, megkapta Róma város nagy
aranyérmét. Hazatérése után, ahogy erről az Egyenlőség 1936
decemberében beszámolt, részt vett az egyik pesti izraelita ifjúsági csoport
(13 ilyen csoport volt akkoriban) vezetésében. 1937 elején fejezte be
olaszországi és svájci hangverseny körútját. A Magyarság idézte,
hogy a jelentős olasz és svájci lapok nagy elismeréssel számoltak be Bíró
sikereiről.
1937-38 fordulóján a lapok hírt adtak elszórt fellépéseiről a
fővárosban (Lipótvárosi Polgári Kaszinó, Mozart Egyesület). Februárban
önálló estje volt a Vigadóban. A lapok dicsérték a hangverseny színvonalát,
Bírónál jobban talán csak a hegedűjével foglalkoztak, amely egy
„Reményi-hegedű” volt. (Feltehetően Reményi Mihály/1867– 1938/ által készített mester-hegedűről lehet szó.)
1938 végén újabb svájci út következett, Zürichben adott hangversenyt. Nem
világos, hogy továbbra is Svájcban turnézott-e, vagy hazajött, de a
következő újsághír kelte 1941 szeptembere. Az Újság adta
hírül, hogy Bíró József megkezdte hegedű oktatását.
A Népszava 1942 márciusában beszámolt a Komor Vilmos
vezette Szimfonikus Zenekar estjéről. Ebben írt Bíró szerepléséről
is: „… Csajkovszkij közkedvelt versenyművében mutatta be jelentős
hangszertudását, jó példákon képzett ízlését. Kár, hogy a zenekari kíséret túl
hangos volt.”
Az OMIKE Művészakcióban 1939– 1942 között
lépett színpadra. 1939 novemberében Vivaldi Concerto Grossoját
játszotta hegedűs társaival, az 1941-es pedig Beethoven-esten a Kreutzer szonátát játszotta Benedikt Klárával, majd 1942 januárjában Mendelssohn
hegedűversenyét.
A Népszava 1945 szeptemberében ezt a kis hirdetést
közölte: „Bíró József hegedűművész közli volt tanítványaival, hogy
orosz hadifogságból hazatért [eszerint ezt megelőzően
munkaszolgálatos volt – H. L.] és tanítását megkezdte.”
A lapok szórványosan tudósítottak további fellépéseiről, így 1948-ban
a Benedikt Klárával közös fellépéséről a
Munkásotthonban (?), majd pedig az Új Élet közölt 1950 és 1954
között híreket sorozatban fellépéseiről: Bruch Kol Nidréje a Dózsa György úti
kultúrteremben 1950 márciusában, 1951-1954-ben szereplés több alkalommal a
Budapesti Izraelita Hitközség előadásain és templomi hangversenyeken.
Minden bizonnyal 1956 után távozhatott az országból, mert az Új
Hungária című Münchenben szerkesztett emigráns lap 1957 májusában
arról számolt be, hogy „Bíró József hegedűművész … Bécsben nagy
sikerrel hangversenyezett”.
Az ezt követő másfél évtizedről nem sikerült értesülést szerezni.
A Magyar Hírek 1969 augusztusában ezt a hírt közölte: „F. M. honfitársunk
megírja, hogy él Rióban egy magyar származású hegedűművész, Bíró
József. […] Bíró József egy műtét következtében mozgásképtelenné vált. A
bénaság minden ember számára csapás, de sokszorosan az egy
hegedűművész számára, akinél ez a betegség nemcsak fizikai szenvedést
jelent, hanem élete lényegét veszti el.
A riói magyarok mélyen átérezték Bíró József
nehéz helyzetét s jótékony célú hangversenyt rendeztek támogatására, […] egy
jómódú magyar hölgy lakásán, mely hangverseny jövedelme tetszés szerinti
hozzájárulással – remélhetőleg lényegesen enyhítette magatehetetlen
honfitársunk helyzetét.”
Halála idejéről nincs adat.
Képek:
1.) A Magyar Muzsika Könyve, 1936.
2.) Műsorközlő lap OMIKE Művészakció
3.) Wiener Konzerthaus