ELHUNYT DR. SOLTI AMBRUSNÉ

Dr. Solti Ambrusné, született Gyökér Judit, tanítványainak Jutka, Judit néni. Két fia, hat unokája, és mindannyian, akik csak ismerték és szerették, tisztelték és becsülték búcsúznak most tőle.

Családjának ő volt a közös nyelve, a biztos pontja, a vigasz, segítség, meghallgatás és megértés forrása, a nagybetűs családi otthon maga. Ha baj volt, hozzá fordultak. Ha öröm ért valakit, neki mesélte elsőként. Együtt sírtak, együtt nevettek, együtt aggódtak, együtt lélegeztek föl. Tudták, hogy sosem lehet baj, mert ott van ő, aki mögöttük áll, akihez fordulhatnak. Közös családi esemény, ünnep, elképzelhetetlen lett volna nélküle. Élő szeretettel kapcsolta össze a családot, rokonságot, nem engedte, hogy lazuljanak ezen kötelékek. Ha van egy családnak szíve, lelke, akkor ő volt az.

Hivatásában a ’70 évektől a Budapest VII. kerületi Állami Zeneiskola, később Molnár Antal Zeneiskola tanára (fuvola, szolfézs), majd 1992-től nyugdíjazásáig igazgatóhelyettese volt.

Nyugdíjasként még éveken át tanított a Patrona Hungariae Katolikus Iskolaközpont zeneiskolájában, ahol a szeretetet árasztó személyisége és az igényes szakmai munkája hamar elismerést eredményezett, kiváló kapcsolatokat jelentett.

Aktív tanári munkájának legutolsó időszakában újra a Molnár Antal Zeneiskolában tanított nyugdíjas tanárként.

Munkájában bár megkövetelte a teljesítményt, az egyénhez mérten komoly elvárásai voltak, a tanítványai felé mindig hatalmas odafigyeléssel és szeretettel fordult. Nem egyszerűen tanulóként tekintett rájuk, hanem, mint az életük részesévé vált pedagógus emberként, barátként, szinte saját gyermekekként foglalkozott velük. Érdekelte a tanórán kívüli életük, gondjaik és bajaik, örömeik és sikereik, ahol tudott, segített vagy épp osztozott a bánatban, örömben.

Sok tanítványa a szigorúsága ellenére vagy éppen a mellet a szerető, odafigyelő jelleme miatt nagyon megszerették, szívükbe zárták és élő, jó kapcsolatot tartottak fent vele a tanulmányaik befejezte után is.

Növendékei közül többen mentek zenei pályára, sokszor az ebbe az irányba mutató döntéshez meghatározó segítséget adott.

Zenei versenyeken, szakmai megmérettetéseken számtalan alkalommal nyertek különféle díjakat, elismeréseket tanítványai.

Munkáját elismerendő, a kiemelkedő pedagógiai munkájáért 2000-ben megkapta a pedagógusok egyik legnagyobb szakmai elismerését, az Apáczai Csere János-díjat.

A Molnár Antal Zeneiskola igazgatóhelyetteseként Tóthmátyás Lajosné, Sárika igazgatóval közösen dolgozva a zeneiskola túllépett az erzsébetvárosi kerület határán, a főváros számos templomában hangversenysorozatot indítottak, többek között a Szent István Bazilikában, a Bécsi kapu téri evangélikus templomban, a Dohány utcai Zsinagógában, a Fasori evangélikus templomban, de koncertet tartottak a Zeneakadémia Kistermében és a Keszthelyi Festetics-kastély Tükörtermében is, mint a Keszthelyi Festetics György Zeneiskola testvériskolája.

Kapcsolatot építettek külföldi zeneiskolákkal, aminek eredményeképpen határon túli utazások feledhetetlen emlékeivel, érdekes és értékes tapasztalataival gazdagították a résztvevőket és az intézmény egészét. Jártak Ausztriában, Lichtensteinben, Németországban, Svédországban, Horvátországban, de a zeneiskola tanárai, növendékei eljutottak az Amerikai Egyesült Államokba, Chicagóba is, akiket a baráti együttműködés során itthon is vendégül láttak.

Nyári zenei tábort szervezetek Balatonmárián, amely minden évben intenzív foglalkozásokkal és emlékezetes élményt adó, a helyi templomban megrendezett magas színvonalú záróhangversennyel sok növendéket megmozgatva fontos eseménnyé vált a zeneiskola életében.

Törley Mária szobrászművésszel kialakított jó kapcsolat eredményeképp valósulhatott meg a Molnár Antal szobor és a Molnár Antal emlékplakett. Mélyen emlékezetünkben él a szép és méltó szoboravató ünnepség. Az emlékplakett azóta is minden évben egy kiemelkedő, elismerést érdemlő munkát végző kollégának kerül átadásra.

Emlékezetes esemény volt az Erzsébet Himnusz megalkotása Leszkovszki Albin zeneszerző kollégától, amelynek szövegét a Szent István Bazilika akkori plébánosa, Szabó Géza kanonok úr verseskötetéből választották. A mű ősbemutatója a Szent István Bazilikában a zeneiskola zenekara és a kerületi iskolák egyesített énekkara megszólaltatásában mindenki számára életre szóló felejthetetlen élményt jelentett.

Nem feledjük, hogy jónéhány kortárs zeneszerzővel - úgymint Karai József, Balassa Sándor, Leszkovszki Albin és sokan mások - remek kapcsolatot ápoltak, így nem véletlen, hogy az általuk komponált seregnyi mű a zeneiskolának lett ajánlva. Ezen alkotások a zeneszerzőkkel közösen megvalósult bemutatói maradandó, nagyszerű élménnyel szolgáltak mindannyiunk számára.

Öröm volt megtapasztalni, hogy a zeneiskolai hangversenyek milyen nagy közönséget vonzottak. A felkért műsorvezetők, Czigány György vagy Zelinka Tamás a zeneművek ismertetése mellett zenetörténeti és művészettörténeti gondolatokat is megosztottak a hallgatósággal, az eseményeket evvel még értékesebbé téve.

A kimagaslóan aktív zeneiskolai élet eredményeképpen megszülethetett egy önálló CD kiadás a zeneiskola növendékeinek előadásával.

Megalapításra került a „XXI. Század Zenéje” Alapítvány a tehetségesek gondozására, a rászorulók segítésére és kiadványok elkészítésének támogatására.

Számtalan dologban példát mutatott, erőt adott, támaszul szolgált mind a családjában, mind a hivatása során rábízottak számára, és mindannyiunknak, akik csak ismerhettük.

Szeretett emlékét el nem múló módon szívünkben őrizzük!