OTTHON – Faluról a városba

Bartók, Kodály és Dohnányi népdalfeldolgozása az SZTE 29. Őszi Kulturális Fesztiválján

A népdalfeldolgozások megítélése eléggé változatos, szélsőséges – miképp maga a műfaj is sajátosan alakult 1905–06-tól (Bartók-Kodály: Húsz magyar népdal) napjainkig: sok minden történt népdalfeldolgozás címen. Bartók és Kodály zseniális alkotásai mellett számos esetben kerültek bemutatásra kétes színvonalú munkák is, esetenként az eredeti míves dallamokat torzítva, sőt kicserélve is (azonos szöveggel a magyar népzenébe nem tartozó nótákra énekelve).

Éppen ezért volt hatalmas esemény az Otthon – faluról városba c. est, mely Stachó László, a kiváló zenetudós és hangszeres művész kezdeményezésére és közreműködésével jött létre, aki nagyszerű művésztársakkal valósította meg elgondolását: Bódi Zsófia operaénekessel, Hódi Fruzsina Junior Príma-díjas népdalénekessel, népiének–tanárral és Marton Árpád költővel, íróval, művészeti íróval, aki évek óta hangversenyek fölkészült műsorvezetője.

Stachó koncepciója szerint a népdalok először az eredeti gyűjtés szerint hangzottak el, majd következtek a feldolgozások. E rendhagyó, de nagyon szép szerkesztési szisztéma mellett remek magyarázatok is voltak a műsorban, szintén rendhagyó módon: Marton Árpád abszolút adekvát bevezetőihez és kommentárjaihoz nemcsak a zenetudós szerkesztő, hanem a két énekesnő is csatlakozott: mindezek révén tökéletessé vált az est által nyújtott élmény.

Stachó valódi kincseket válogatott az esthez, melynek első műsorszáma Bartók azon népdalfeldolgozása volt, melyhez háromszor is visszatért, s amely 1940-ben különös jelentőséget kapott, hiszen az Elindultam szép hazámból volt utolsó magyarországi hangverseny utolsó ráadása – majd elindult Amerikába, ahonnan csak földi maradványai tértek vissza sok évtized után. Ezután különlegesség következett. Dohnányi Ernőtől az igen szép Ruralia Hungaricá-n és az 1917-ben komponált Változatok egy magyar népdalra c. művén kívül nem nagyon ismerünk népdalfeldolgozást, most Magyar népdalok címen hármat is (Szerettelek álnok lélek, Valaki jár az udvaromon, Tanuld, asszony) meghallgathattunk a két énekesnő előadásában, ezúttal a szokottnál tradicionálisabb, de igen szép kísérettel. Ezt három Bartók-feldolgozás (Fekete főd, fehér az én zsebkendőm; Istenem, Istenem, áraszd meg a vizet; Asszonyok, asszonyok, had’ legyek társatok) követte a Nyolc magyar népdal c., s kilenc (Minden ember szerencsésen...; Olyan árva vagyok...; Bujdosó-ének (Erdők, völgyek, szűk ligetek...); Székely „lassú” (Azt akartam én megtudni...); Székely „friss” (Ne búsuljon, komámasszony...); Párosító (Sárga csikó, csengő rajta...); Panasz (Beteg az én rózsám nagyon...); Sárga kukoricaszár...; Búza, búza, búza, de szép tábla búza...) a Húsz magyar népdal c. sorozatból, olyan dalok, melyek szinte soha nem kerülnek műsorra, miközben különösen, differenciáltan szépek. A két énekesnő csodálatosan interpretálta valamennyit; Bartók saját stílusát helyezte a dalok alá, azok mondanivalóját felerősítve.

Sokunk számára igen nagy öröm volt, hogy ezen a hangversenyen is elhangzott – ha szabad ezt a kifejezést használni – a legbartókibb népdalfeldolgozás, a Falun c. többtételes mű, melyben szlovák népdalok kerültek szvitszerűen füzérbe. Szegeden évtizedekig nem szólalt meg ez a mű; most néhány hét alatt kétszer is, előbb a Bartók Nőikar előadásában magyarul (sajnos, a konferansziéból is kimaradt, hogy szlovák népdalokat hallunk), a jelen esten viszont szlovákul. A Falun a legdifferenciáltabb Bartók népdalfeldolgozásai közül, s ehhez írta a legigényesebb zongorakíséretet. Itt kell méltatni Stachó László tökéletes zongorajátékát: a teljes műsort ő kísérte. Hódi Fruzsina és Bódi Zsófia ezúttal is remekelt.

Kodálytól ezen a hangversenyen egyetlen népdalfeldolgozás csendült föl: a Székelyfonó egyik legdrámaibb részlete, A rossz asszony balladája. Az eredeti népballada, majd a Székelyfonó-részlet a két énekesnő előadásában egyaránt nagy hatást gyakorolt a közönségre, mely ütemes tapsban fejezte ki tetszését.

Ez az est – mely a Nemzeti Kulturális Alap és a Szegedi Tudományegyetem Kulturális Irodája támogatásával valósult meg – messze több volt, mint hangverseny: Stachó bevezetett bennünket azon népdalfeldolgozások világába, melyek a műfaj mélyrétegét tárják elénk. Kívánjuk, hogy minél többen kerülhessenek közel ehhez az igen értékes zenei világhoz.

(Kiss Ernő)

Otthon 2025. okt. 22., SZTE Díszterem (pdf)

Stachó László, Bódi Zsófia, Hódi Fruzsina, Marton Árpád

Bódi Zsófia, Hódi Fruzsina, Stachó László, Marton Árpád