TARDY LÁSZLÓ[1]
Vavrinecz Mór[2]
Vavrinecz Mór (Forrás: Zenelap
1911/16.)
(Cegléd, 1858. július 18. –
Budapest, 1913. augusztus 16.)
zeneszerző, a budavári Mátyás-templom karnagya, a
Nemzeti Zenede tanára volt
Az Ének- és Zenekar
első CD felvételén Vincze Ottó (1906–1984) Magyar miséje mellett Vavrinecz Mór két műve, a Te Deum
és a Requiem hallható. Egy 20. századi, már a zsinat
utáni liturgia számára komponáló szerző és a 19. századi romantika egyik
jeles hazai képviselőjének műve miként került egymás mellé? Az
előadói apparátuson túl (ének- és zenekar) több okból is: Vavrinecz magáévá tette a 19. század utolsó évtizedeiben
kibontakozó egyházzenei megújulás eszméit, miként Vincze Ottó is örömmel
fogadta a II. Vatikáni Zsinat adta lehetőséget, és magyar nyelvű
misét írt a hagyományos előadói keretek között. Mindkettőjük közös
vonása a dallamvonalak világos kidolgozásának igénye, a zenei eszközök
megfontolt használata: a liturgia adta keretek és a liturgián jelenlévők
áhítatának messzemenő figyelembevétele. Végül az is döntőnek
mutatkozott, hogy egy új zenemű bemutatásának élménye (Vincze Ottó miséje)
és egy szinte elfeledett mester műveiben található zenei szépségek
újrafelfedezése szinte azonos örömet jelent az előadók számára.
Vavrinecz Mór
Cegléden született 1858. július 18-án, és Budapesten halt meg 1913. augusztus
15-én, Nagyboldogasszony ünnepén. Sugár Viktor, aki a 20. század első
felében volt templomunk orgonistája és karnagya, ezt írja róla:
Nagy tudású és
képzettségű muzsikus volt, az ő idejében kezdett a kórus igazán
művészileg fejlődni, s mint kiváló zeneszerző számos nagy
értékű művel gyarapította a magyar egyházi zeneirodalmat: 5 mise, egy
Requiem, egy Stabat Mater és számos más egyházi
kompozíció maradt fenn, amelyek minden időben hirdetni fogják
szerzőjük nagy zenei felkészültségét.
A 19. század
folyamán templomunkban – a kor gyakorlatának megfelelően – zeneszerző
karnagyok működtek: 1808-tól 1820-ig Seyler
József Antal, aki később az esztergomi bazilika karnagya lett. D-moll
miséjét néhány éve megszólaltattuk, de az énekes és hangszeres szólamok
túlságosan bonyolult megformálása miatt a szerző nem tudott igazán az
együttes szívébe férkőzni. 1821-től 1839-ig Seemann
József, 1839-től 1867-ig Adler György vezette
templomunk zenei együttesét. Mindketten több kompozícióval gazdagították az
együttes repertoárját. Darabjaik Mozart és Schubert egyházzenei stílusát
követik, jelentősebb egyéni sajátosságok nélkül. 1867-től 1884-ig Váray Ferenc, utána 1884–85-ben Kneifel
Antal vezette az együttest, tőle egy Stabat Mater kompozíció maradt fenn. Vavrinecz Mór közvetlen elődje Szautner
Zsigmond volt (1885/1886-os évben), aki rövid idő után a Belvárosi
Főtemplom zenei együtteséhez távozott. Templomunk akkori plébánosa, Bogisich Mihály az egyházi zenében ebben az időben
kibontakozó reformmozgalom (a ceciliánus mozgalom)
odaadó híve volt, maga is képzett zenész, a Nemzeti Zenede titkára és liturgika tanára. Vavrinecztől
nemcsak új és a reformeszmék irányába mutató műveket várt, hanem azt is,
hogy az együttessel gregorián énekeket szólaltasson meg, és a klasszikus
polifónia mestereinek, Palestrinának, Lassusnak, Victoriának műveit is
előadja. Vavrinecz kitartó munkájának
eredményeként az énekkar valóban látványosan fejlődött, erre nemcsak Sugár
Viktor megjegyzése utal („az ő idejében kezdett a kórus igazán
művészileg fejlődni”), hanem az egyházzenei hangversenyek fennmaradt
műsora is. Ezeken a gregorián énekek és a fent említett szerzők
munkái mellett Bogisich egyházi népének feldolgozásai
is helyet kaptak.
A reformtörekvések
támogatása mellett Vavrinecz gondot fordított
kortársai műveinek előadására: Clement
Károly (1876–1935) és Demény Dezső (1871 – 1937) darabjai rendszeresen
felhangzottak a templomban, és mély baráti-munkatársi kapcsolatot ápolt Szabó
Xavér (1848–1911) zeneakadémiai tanár, zeneszerzővel, aki több művét
neki ajánlotta. (Az ő unokája volt Szabó Elemér bácsi, aki az Úri utcában
lakott, és odaadással ápolta a nagyapa emlékét.) Vavrinecz
tevékenységének művészi kvalitását jelzi, hogy a fiatal Kodály Zoltán az
ő kezeibe tette le Assumpta est Maria offertoriumának és a női karra és vonósokra komponált Ave Maria-jának bemutatását.
Vavrinecz Mór
Vavrinecz Mór
születésének 150. évfordulójáról 2008. szeptember 28-án, vasárnap este
emlékezünk meg: a 6 órai szentmise keretében a „Pro Ecclesia
et Pontifice” pápai
kitüntetéssel jutalmazott E-moll mise hangzik fel. A szentmise után – az Ének-
és Zenekar elhunyt tagjai emlékére – Vavrinecz Mór Requiemje szólal meg.
(2000)