Ecsedi Zsuzsa DLA[1]
Evangélikus
egyházzene Magyarországon[2]
„A zene fenséges ajándéka Istennek, és
közel áll a teológiához.”
Martin
Luther
A
reformáció történelmi egyházai más-más módon kezelték a kereszténység évezredes
örökségét, liturgiai és zenei kincseit. Ezt a viszonyulást nagyban meghatározta
az irányzat vezetőinek előképzettsége, élethelyzete és személyisége
is.
Martin
Luther (1483–1546) erfurti Ágoston-rendi szerzetesként benne élt a liturgikus
hagyományban; wittenbergi teológiai professzorként ismerte és magyarázta a
Biblia könyveit. A középkori oktatás részeként alapos zenei képzést kapott;
szeretett és tudott énekelni, megtanult lanton játszani, és értette kora
kompozícióit is. Ebből következik, hogy Luther mindazt megőrizte az
istentisztelet tételeiből és az énekekből – az esetek többségében átdolgozott formában –, ami nem áll ellentétben a Biblián
alapuló teológiai tanítással. Így lett az evangélikus identitás jelentős
eleme az (egyszólamú gyülekezeti) ének és a (többszólamú mű)zene.
Jelen
tanulmány arra vállalkozik, hogy főbb vonalakban felvázolja a lutheri
reformáció németországi kezdeteit, majd magyar földön létrejött legfontosabb
eredményeit.
A
tanulmány itt olvasható: