Ecsedi Zsuzsa DLA[1]

 

Evangélikus egyházzene Magyarországon[2]

 

„A zene fenséges ajándéka Istennek, és közel áll a teológiához.”

Martin Luther

 

A reformáció történelmi egyházai más-más módon kezelték a kereszténység évezredes örökségét, liturgiai és zenei kincseit. Ezt a viszonyulást nagyban meghatározta az irányzat vezetőinek előképzettsége, élethelyzete és személyisége is.

 

Martin Luther (1483–1546) erfurti Ágoston-rendi szerzetesként benne élt a liturgikus hagyományban; wittenbergi teológiai professzorként ismerte és magyarázta a Biblia könyveit. A középkori oktatás részeként alapos zenei képzést kapott; szeretett és tudott énekelni, megtanult lanton játszani, és értette kora kompozícióit is. Ebből következik, hogy Luther mindazt megőrizte az istentisztelet tételeiből és az énekekből – az esetek többségében átdolgozott formában –, ami nem áll ellentétben a Biblián alapuló teológiai tanítással. Így lett az evangélikus identitás jelentős eleme az (egyszólamú gyülekezeti) ének és a (többszólamú mű)zene.

 

Jelen tanulmány arra vállalkozik, hogy főbb vonalakban felvázolja a lutheri reformáció németországi kezdeteit, majd magyar földön létrejött legfontosabb eredményeit.

 

A tanulmány itt olvasható:

PDF | REZ |

 



[1] Ecsedi Zsuzsa DLA egyházzenész, zenetanár. Az Evangélikus Kántorképző Intézet tudományos munkatársa. Kutatási területe a himnológia és az evangélikus egyházzene. Részt vett az Evangélikus és református gyülekezeti énekek (1601–1700) című kötet elkészítésében.

[2] Magyar Művészet 2017/4