Weiner Leó összes
zenekari művei – 4. album
Teljes lejátszási
lista megtekintése (13 felvétel)
℗ 2025 Naxos Rights (Europe) Ltd
Nem egyedi eset: a
„többfunkciós” muzsikus életművéből egy területnek jut kitüntetett
figyelem, széleskörű elismertség. A karmester-zeneszerző vagy
zeneszerző-karmester funkciók rangsorolása gyakran egyértelmű
értékeléssel jár (míg más esetekben nyitott kérdés marad az alkotói és
előadói minőség értékének sorrendje). Miként Kodálynál a zenei
nevelés jelentőségének hangsúlyozása jár azzal, hogy az életmű egésze
korántsem kapja meg a méltán kijáró érdeklődést, Weiner Leó esetében a
korszakos jelentőségű kamarazene-tanár minőség jutott, nem kis
részben az előadóművészet nagyjainak hálás visszaemlékezései nyomán,
a köztudatba. A zeneszerzői oeuvre-nek töredéke tekinthető
repertoárdarabnak – s ezen a helyzeten leghatásosabban a hangfelvételek tudnak
segíteni.
Weiner Leó diszkográfiájának gazdagodása az összkiadás-jellegű
sorozatoknak köszönhető. Az első ilyen figyelemreméltó vállalkozás a
Hungarotont dicséri, valamint Kassai Istvánt, aki négy albumban rögzítette Weiner
zongoraműveit (1998, 2000, 2003, 2007). Érdemi folytatásra a Naxos vállalkozott, a zenekari művek felvételeivel.
2016, 2019 és 2020 urán 2025-ben immár a sorozat negyedik kiadványa kínálja az
életmű érdemi megismerésének lehetőségét.
Az új felvételen
az 1. hegedűverseny (D-dúr, Op. 41), a Változatok egy magyar népdalra (Op.
30), a Szerenád (Op. 3, amelynek négykezes verzióját már ismerhettük az
összkiadás-felvételnek köszönhetően), valamint a 3. Divertimento (Op. 25)
hallható (a borítón olvasható meglepő információ szerint a
versenyműnek ez az első teljes felvétele).
Előadó a MÁV
Szimfonikus Zenekar, a versenymű szólistája Pusker
Júlia, aki az utóbbi években hangversenytermeinknek is örvendetesen gyakori
vendége, a felvétel karmestere Csányi Valéria, aki a korábbi zenekari albumok
dirigenseként alapos jártasságra tett szert a szerzői életműben.
A hallgatnivaló voltaképp valamennyi zenebarát számára
érdekes. A szakmabeli – egy-egy mű meghallgatása után – elhelyezheti időrendben
a kompozíciókat az általa ismert zeneirodalmi alkotások között, felfigyelhet a
korai Szerenád hangszerelésének – fiatal szerzőnél szokatlan – mívességére,
és próbálhatja megfejteni a titkot, hogy a legegyszerűbb-legszabályosabb
formák mitől tudják mégis lekötni a figyelmet. Akit nem vonz az efféle
értékelő elemzés, a speciális megfigyelési szempontok keresése, megteheti,
hogy egyszerűen élvezi a hangzást. Amely sohasem felzaklató, és azt a
hatást kelti, hogy közvetlenül szólítja meg hallgatóságát. Gyakran „társalog”,
néha élménybeszámolót tart.
Ezt a
személyességet kiérezték a kottából az előadók is – az ő
interpretációjuknak köszönhetően élheti át a hallgató is. A
Hegedűverseny, amely a csaknem négy évtizeddel korábbi hegedű-zongora
szonáta átirata, mintegy többdimenzióssá tette a hallgatnivalót
a zenekari hangszerek szín-lehetőségei által. Pusker
Júlia éteri tisztaságú játéka (s itt nem csak az intonációra gondolok, hanem
arra a figyelemre, amellyel értelmezi a művet, vagyis szólamát és
partnerei zenei anyagát) nyilvánvalóan inspirálóan hathatott a zenekari
játékosokra. A tempóválasztásokat általában ideálisnak érezhetjük: semmi
hajszoltság, ugyanakkor az értelmezett-formált szólamok mindig adnak érdemi hallgatnivalót. Pontosabban: jut idő a hallottak
„felfogására”, megértésére. Ettől lesznek még „beszédszerűbbek”,
közvetlenebbek a lírai részek, amelyek után új impulzusként értékeljük a
ritmikus, táncos tételeket. A variációs formák hallgatása különösen élvezetes,
ami – kiváltképp a Szerenád III. tételében – annak köszönhető, hogy a
zenekari muzsikusok korántsem csupán arányos dinamikával játsszák szólamukat,
hanem már-már láttatóan karakterizálják a szólókat. Az adott tempóban „van
idejük” széphangú formálásra, egyszersmind a szólista-lehetőségnek minden
apró mozzanatát gondosan kihasználják.
Újabb jellegzetes
hangkép-felvételeket kaptunk a felelősségteljes előadók jóvoltából Weiner
Leóról, zenekari darabok komponistájaként.
(NAXOS 8.574707)
Fittler Katalin