Windhager Ákos PhD
M. Ö. úr X-ből. Szőnyiné Szerző Katalin:
Mihalovich-tanulmányok - Egy
pannon zeneművész két világ határán[1]
Szőnyiné Szerző Katalin:
Mihalovich-tanulmányok. Egy pannon zeneművész két világ határán (Budapest, Kossuth Klub, L’Harmattan
Könyvkiadó, 2024, 263 oldal)
2024 Könyvhetére
jelent meg Szőnyiné Szerző Katalin Mihalovich-tanulmányok című
kötete, amely a könyvészeti adatok szerint a szerző 1976-ban írt
szakdolgozatának kibővített változata. Ez a tény önmagában a „miért most?”
értetlenkedését válthatja ki sokakból. A könyv ismeretében azonban a „miért
csak most?” felháborodása fogalmazódik meg az olvasóban. Holott, a
legéletszerűbb megjegyzés az lehetne, hogy: „végre!”
Amikor Szerző
Katalin a kutatását első ízben papírra vetette, akkor a magyar
zenetörténet-írásban a slágertéma Liszt, Erkel, Bartók és Kodály volt. Közülük
is az akkori szakmai közbeszéd egyeseket magasabb, másokat alacsonyabb polcra
tett. Írásban nem rögzítették az értékítéletet, de az a megnyilvánulásokban és
a kutatások, továbbá a rendezvények szervezésében egyértelműen
leképeződött. Pedig Szabolcsi Bence pályatársai és tanítványai eleinte
nagy lendülettel kezdtek neki a magyar zenetörténet-írás megújításának.
1956-ban jelent meg Goldmark Károlyról Várnai Péter, míg 1960-ban Mosonyi
Mihályról Bónis Ferenc kötete. 1971-ben pedig Vázsonyi Bálint Dohnányi
Ernő monográfiája is napvilágot látott (láthatott). Ám a sor a pártállam
idején nem folytatódott. Olyannyira nem, hogy Lajtha László és Hubay Jenő
zeneszerzői munkásságáról az első kötetek csak 1992-ben jelentek meg.
Szerző Katalin 1976-os szakdolgozatának akkori megjelentetése tehát illett
volna Várnai, Bónis és Vázsonyi sorába. A teljes tanulmány: PDF
*
(Parlando 2025/3.)