Demeniv Mykhaylo Igorovics

A harmonikarepertoár alakulása, bővítésének lehetőségei

Az átiratok szerepe a harmonikarepertoárban DLA-értekezés

Pécsi Tudományegyetem Művészeti Kar Doktori Iskola

Témavezető: dr. Király Csaba egyetemi tanár, 2023

https://art.pte.hu/sites/art.pte.hu/files/doktori_iskola/disszertaciok/demeniv_mykhaylo_igorovics_dla_ertekezes.pdf

Dr. Demeniv Mihály

Életrajz

Dr. Demeniv Mihály harmonikaművész, DLA, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem harmonika- és kamarazene-tanára, a Bartók Béla Zeneművészeti Szakgimnázium, valamint az Egressy Béni Református Művészeti Szakgimnázium harmonikatanára. Magyarországon elsőként szerzett doktori fokozatot harmonikából.

Zenei tanulmányait négyéves korában, harmonikaművész szülei irányításával kezdte. Első jelentős nemzetközi sikerét nyolcévesen érte el, amikor az ungvári Ezüst Harang nemzetközi versenyen első helyezést szerzett. Később számos hazai és nemzetközi verseny díjazottja és győztese lett. Jelentősebb elismerései közé tartozik a Coupe Jeunesse nemzetközi verseny első díja, az Akordeon Art és a Città di Lanciano nemzetközi versenyeken elért első helyezései, a Virtuózok tehetségkutató zsűrikülöndíja, a Concorde Tehetségdíj, valamint a Tabányi Mihály-díj.

Előadóművészként szólistaként és kamarazenészként egyaránt aktív, rendszeresen működik közre szimfonikus produkciókban is. Pályája során többek között a Nemzeti Filharmonikusokkal és a MÁV Szimfonikus Zenekarral dolgozott együtt. Richard Gallianóval közös harmonikaesten lépett fel a Zeneakadémián, művészi pályája során pedig Plácido Domingóval és Miklósa Erikával is együttműködött. Repertoárjában a klasszikus zene mellett a kortárs művek, a tangó és a jazz is fontos helyet foglalnak el.

Művészi gondolkodásának egyik meghatározó eleme a harmonika új hangzásvilágainak, kamarazenei kapcsolatainak és repertoárjának folyamatos felfedezése és bővítése. Ennek jegyében szokatlan hangszer-összeállításokban is kezdeményez együttműködéseket. A Dudás Klára citeraművésszel és Kovács Zalán László tubaművésszel létrejött M-Bridge Trióban különböző hangszeres hagyományok és zenei világok találkozási lehetőségeit keresik; korábban hárfa–tuba–harmonika formációban is közreműködött kortárs művek és ősbemutatók megszólaltatásában.

Doktori kutatásának középpontjában a harmonikarepertoár alakulása és bővítésének lehetőségei, különösen az átiratok szerepe áll. Saját átirataiban és előadói gyakorlatában azt vizsgálja, miként nyitható meg a hangszer számára a klasszikus zene szélesebb repertoárja, illetve milyen új művészi és hangzásbeli lehetőségeket kínálhat a harmonika a kortárs zeneszerzők számára. Kutatói és előadóművészi munkájában ezért kiemelt jelentőséget tulajdonít a zeneszerzőkkel és más előadóművészekkel való közös gondolkodásnak, új művek és hangszer-összeállítások létrejöttének, valamint annak, hogy a harmonika sajátos technikai és kifejezési lehetőségei minél szélesebb körben váljanak ismertté és inspirálóvá az alkotók számára.

Pedagógiai munkájában a hangszeres képzés mellett kiemelt szerepet kap a kamarazenélés, a színpadi tapasztalatszerzés és a fiatal művészek szakmai önállóságának kialakítása. Növendékeit rendszeresen bevonja koncert- és kamarazenei projektekbe, így már tanulmányaik során jelentős budapesti hangversenyhelyszíneken – köztük a Zeneakadémián, a Müpában és a Magyar Zene Házában – szerezhetnek előadói tapasztalatot. Oktatói tevékenységében fontosnak tartja, hogy a technikai és zenei fejlődés mellett tanítványai nyitottá váljanak az együttműködésre, az új repertoárra és a nemzetközi szakmai kapcsolatokra is.

Az Országos Harmonikafesztivál szakmai vezetője és szervezője, valamint a Harmonikások Országos Társasága ügyvezető testületének tagja. A fesztivál és a Zeneakadémián megvalósuló szakmai programok keretében rendszeresen kezdeményez magyar és külföldi művészeket, pedagógusokat és fiatal muzsikusokat összekapcsoló koncerteket, mesterkurzusokat és szakmai együttműködéseket.

Előadóművészi, kutatói, pedagógiai és szervezői tevékenységét ugyanaz a törekvés kapcsolja össze: a harmonika művészi lehetőségeinek folyamatos tágítása, új repertoárok és alkotói együttműködések létrejöttének ösztönzése, valamint a hangszer sokoldalú és természetes jelenlétének erősítése a kortárs koncertéletben.