Varga Károly

 

Célunk: az ifjúmunkásokat elvezetni az értékes zene élvezéséhez

 

Tisztelt Kongresszus! Engedjék meg, hogy nem csak a magam, hanem számos fiatal zenepedagógus és művészkollégám nevében egy olyan gondolatot is felvethessek, amellyel a referátum ma itt természetszerűen nem foglalkozott még, de pedagógiai munkánk szerves tartozéka, az ifjúság iskolán kívüli zenei nevelésének gondolatát.

 

Mi fiatal zenepedagógusok és művészkollégáink kettős irányban próbálkoztunk eddig azonos céllal. Az egyik az, hogy a zenétől távol álló, vagy legalábbis zenei tanulmányokat nem folytató ifjúmunkásokat elvezessük az értékes zene élvezéséhez. A másik, hogy azt az általános és középiskolás ifjúságot, amely az iskolákban, különösen az általános és zeneiskolában, az éneklés, illetve a hangszeres muzsikálás gyakorlata által benne él a zenében, hangverseny látogatóvá tegyük, még pedig oly módon, hogy ezzel egy egész életre megnyerjük a zene számára.

 

Mielőtt próbálkozásunk egyik ágában megkezdtük volna kísérleteinket, bíztunk elképzelésünk sikerében, de magunk sem vártunk olyan eredményt, amilyent nem egészen egy esztendő alatt elértünk. Úgy véljük, hogy ez nemcsak emberi és elvtársi közeledésünknek köszönhető, hanem annak is, hogy ifjúságunkban, ifjúmunkásainkban él a zene szeretete, a zene utáni vágy, csak sokunknak el kell mennünk közéjük, hogy élesztgessük ezt bennük, s ha felélesztettük, ápolgassuk, irányítsuk.

 

Created by DPE, Copyright IRIS 2005

 

Az elmúlt 10 hónap alatt, amikor is mintegy 15-17 000 ifjúmunkás hallgatott meg minket az ipari tanulóotthonokban és üzemekben, úgy tapasztaltuk, hogy a zenei nevelésnek ezen a területén is nagyon érdemes dolgoznunk. Sőt, ez a munka - ha még annyi anyagi, vagy egyéb irányú áldozatot kíván is tőlünk - szükséges. Kell, hogy a felnövekedő, majd szocialista társadalmunk alapját képező ifjúmunkások eljussanak általunk a zene emberi szépségeinek élvezéséhez.

 

Kísérletezésünk területének másik iránya, amely az iskolában tanuló ifjúság iskolán kívüli zenei nevelésének szolgálatába állt, nem kevésbé sikeres - úgy érezzük -, de sokkal kisebb tömegeket mozgatott, szűkebb körben valósul meg.

 

Elképzelésünk az volt, hogy az iskolában, gyakorlati zenében élő, de minden szakszerű pedagógiai megvalósítás esetén is bizonyos módszeres, az iskolában természetszerűleg kötelezően kötött anyagot átvevő tanulók egy iskolán kívüli szervezetben a tanult, vagy megismert zenei anyagot a legaktívabban élvezhessék és élhessék.

 

Ezért hoztunk létre - pedagógusok és fiatal művészek - kísérleti gyermek-klubokat a művelődési otthonokban, s a magyar televízió vezetőinek segítségével, más jelleggel a televízióban is.

 

Úgy gondoltuk, helyes lesz, ha létrehozunk olyan muzsikáló közösségeket, amelyekben a gyermekek az iskolán kívül is a legaktívabb, és kötetlenebb módon élhetik a zenét. Ahol együtt énekelhetnek, együtt muzsikálhatnak tanáraikkal, az iskolán kívül a koncerttermekből személyesen, vagy hallomásból ismert művészekkel. Belepillanthatnak a zene és a hangszerek technikájának világába, ahol a zeneszerző általuk komponált témákra ott helyben rögtönöz, ahol a zenetudós kötetlenül válaszol a feltett kérdésekre.

 

Tapasztalatunk az, hogy különösen a munkás kerületekben van erre igen nagy szükség, s hogy éppen itt az iskolán kívüli mozgalom igen eredményes. Ezekre a kedves hangulatú, sok újat, szépet adó közös összejövetelekre a zenét tanuló gyerekek magukkal hozzák a zenét nem tanuló társaikat is. Itt olyan közösségbe vonják őket, amely igényli majd felnőtt korukban is a zenét, s amely látogatója lesz majd a hangversenyeknek.

 

Részletesen nem beszélek sem munkánk módszereiről, sem eredményeiről. A gondolat felvetésével csak fiatal kollégáimnak azt a kérését szeretném tolmácsolni, hogy amikor annak helye és ideje lesz, a Szakosztály foglalkozzék majd az ifjúság zenei nevelésének nagy jelentőségű iskolán kívüli munkájával is, amelyet mi a zenei műveltség kiterjesztése érdekében és társadalomformáló szerepe miatt igen fontosnak tartunk.

 

Ezután Inselt Kató beszámolt a Bartók Béla szakiskola fel szabadulási zenei versenyéről, amelynek gondolatát Szelényi István vetette fel. A versenyen a szakiskola 750 növendékéből 253-an vettek részt.