Devich Sándor

A Bartók-duókról

– vademecum –

Bartók „A parasztzene hatása az újabb műzenére” c. tanulmányában (1931) a népi zene hatásának három típusát sorolta fel:

    „ 1.) Először is úgy, hogy a parasztdallamot minden változtatás nélkül vagy csak alig variálva, kísérettel látjuk el, esetleg még elő- és utójáték közé foglaljuk...
    2.) A zeneszerző nem használ fel valódi parasztdallamot, hanem ehelyett maga eszel ki valamilyen parasztdallam-imitációt ...
    3.) Ha sem parasztdallamot, sem parasztdallam-imitációt nem dolgoz föl zenéjében, de zenéjéből mégis ugyanaz a levegő árad, mint a parasztzenéből. Azt lehet mondani ilyenkor: a zeneszerző megtanulta a parasztok zenei nyelvét és rendelkezik vele oly tökéletes mértékben, amilyen tökéletes mértékben a költő rendelkezik anyanyelvével.” (Példa a 2. pontra: 35. és 36. duó.)
    1931 a Cantata profana és a 2. zongoraverseny éve, Bartók ötven éves. Ebben az évben jelenik meg a 44 duó a bécsi Universal Kiadónál.
    A darabok megoszlása nemzetiségek szerint: 14 magyar, 13 szlovák (az 5. és a 8. darab „tót”), 9 román (a 7. és a 40. darab „oláh”), 4 rutén, 1-1 szerb és arab – ebből négy hangszeres eredetű. (A 38. román, a 39. szerb, a 44. erdélyi tánc, a 42. „arab dal”.)
    Ennél több népdalfeldolgozás (42 magyar, 43 szlovák) csak a „Gyermekeknek”-ben (1908-1909). – A sorozat  célja  a Mikrokosmoséhoz hasonló (abban csak négy, magyar népdal).
    Példakép a gyermek és a paraszt(zenész). Ennek megfelelő játékmód: üres húrok, alacsony fekvések, tagolás, hangsúlyozás, ének- vagy táncszerűség — vagyis parlando, rubato vagy giusto. Kerülendők a „művész”-ujjazatok és „okos” vonásnemek, magas fekvések, „sul G” vagy „egy húron”...
    Gyermekdalok, párosítók, menyasszony-búcsúztatók, katonadalok, siratók, ugratók (csúfolódók), aratódalok, táncdalok (párnás, páros, forgatós), alkalmi (ünnepi) dalok.
    Karakter-darabok: 3. Menuetto, 9. Játék, 11. Gyermekrengetéskor (altatódal), 16. Burleszk, 19. Mese, 22. Szunyogtánc, 27. Sánta-tánc, 28. Bánkódás, 34. Számláló nóta, 37. Prelúdium és kánon, 41. Scherzo, 42. Arab dal, 43. Pizzicato.
    „Bitonális” darabok: 11., (19.,) 33.
    Tempó- (karakter-) előírások: egyetlen Vivace (41.), tizenhat „allegro”: öt Allegro molto, négy Allegro, három Allegro non troppo, két Allegro moderato, egy Allegro giocoso (32.), egy Allegro scherzando (24.); Tréfás nóta, melynek angol címe – érthető okból – Gay songból Joke-ra vagy Jeering songra változott), három Allegramente, négy Allegretto, egy Allegretto leggero (25.), négy Andante, két Adagio (13., 21.), hat „lento” (közülük 12. Lento religioso, 23. Lento rubato, 28. Lento, poco rubato), egy Maestoso (15.), egy Comodo (40.).
    Három „hosszú” darab (két perc fölött): 21., 28. és 37. (Utóbbi időtartama hibásan megadva: nem 3’40’’, hanem 2’40’’ ! ) Legrövidebb (40’’ és alatt) nyolc darab (26. és 27.: 30’’).
    A metronom-számok betartandók! (A 26. darab q  = 116 ! ) Kilenc darabban tempó-keretek (a 41.-ben igen tág!), három darabban (19., 23., 28.) gyorsabb-lassabb sorrendben. A 38.-ban és a 39.-ben a metronom-jelzés nem, vagy alig követhető, ezért eltérhetünk tőle.
    A dallam többnyire felváltva vagy megosztva, máshol imitáció, kánon (22.). Csak az első hegedűben tizenkét, csak a másodikban egyetlen darabban (23.).
    Az Universal Edition nyilvánvaló sajtóhibáit – Somfai László szíves és megtisztelő egyetértésével – a mellékletben közlöm. (Némelyiket a Bartók Péter által gondozott legújabb kiadás is változatlanul hagyta.) A 23. darab metruma nem 2/4, hanem 2/2 !

    A kötőív vége és a hangjegy közötti staccato-pont elválasztás nélküli rövid hangot (13., 16., 23., 29., 35.), a 39. és a 44. darabban (22., 24. és 26. ütem) a hosszú kötőív alatti tenuto-jelet követő staccato-pont azonos vonás-irányú elválasztást jelent.
    Ügyeljünk a helyes és világos szólamvezetésre (ne tartsuk végig a kísérő üres húrt), különösen a 38. és 41. darab utolsó, a 37. darab kánon-részének 17.-21. ütemeiben. (Ha nem olvassuk el figyelmesen Bartók tenuto-jeleit, az üres „e” erősebb lesz, mint a dallam „h” hangja!) A Preludium 23. üteméből hiányzik a „d” alsó szára! (Lásd Kánon 6. ütem.)
    A 21. darab 19. ütemében nem kell dupla d-hangot játszani, csak az üres D-húrt tovább tartani. Viszont a 18., 26., 27. és 32. darab utolsó ütemeiben üres húrral erősíthatjük a „d” és „a” hangokat.
    Figyeljünk a téma és a kíséret – adott dinamikától független – helyes arányára, például a 14. és a 28. darabban, a „szerepcsere” után. Az olyan „szoros” kánonok esetében, mint a 37. darab gyors része, a 44. darab második fele, a második szólam pici vonókiemelés utáni hangsúlyos belépéssel kövesse az elsőt!
    A 27. darab elején az alsó szólam V-vonással játssza a sf felütést: csak így lesz a tánc „sánta”.
    Említést érdemel, hogy a 32. darab végén Bartók – szokatlan módon – kötőjelekkel is jelzi a pizz. akkordok kívánt hosszát, kiemelve a tánc szinkópás alapritmusát. (A 13. ütem végétől a pengető ujj ritmikus visszaejtésével megakadályozhatjuk, hogy a nyolcad-szinkópák „pedálosan” továbbcsengjenek!) Az utolsó előtti 4. ütem közepétől pengessük az akkordokat – mint a legelső ütemekben arco – folytatólagos, le-föl irányban.

BARTÓK: 44 DUÓ (ERRATA)

7.

25.

35.

37A.

37B.

39.

44B.