Őszi kortársművészeti napok

(2005. november 10-12.)

Tatabánya, Erkel Ferenc Alapfokú Művészetoktatási Intézmény


    Művészet és közönsége .....ezzel a mottóval először rendezte meg a Tatabányai Erkel Ferenc Alapfokú Művészetoktatási Intézmény a Kortársművészeti Napok programsorozatát. A rendezvényhez csatlakozott a város több művelődési intézménye, a Tatabányai Múzeum, a Közművelődés háza, a Peron Music Alapítvány, a Jászai Mari Színház, Tatabánya Zenei Kultúrájáért Közalapítvány is.
    A rendezvény fontos célkitűzése volt, hogy kiállításokon, koncerteken, filmbemutatókon keresztül minél közelebb vigyék a ma alkotóit a közönséghez.  Alkotó és előadóművészek mondták el zenében, szóban , mozgásban gondolataikat arról, hogyan is élik meg a körülöttünk levő világot, mi az, ami alkotásra ösztönzi őket.
    Három nap alatt nyolc különböző rendezvényen a művészetek szinte minden ága bemutatkozott, s próbált válaszolni az izgalmas kérdésekre: mi a szerepe napjainkban a művészeteknek, van-e érdeklődés a különböző művészeti műfajok iránt, érti és érzi-e a ma embere mindazt, amit a kortársművészet sokezer szálon, bonyolult, izgalmas kifejező eszközökkel elénk tár.
    Nagyszerű lendületet adott a programnak a nyitó kiállítás, melyre tatabányai képzőművészeket hívtunk meg. A különböző műfajú kompozíciók, festmények, grafikák, kollázsok, kisplasztikák különös és megismételhetetlen pillanatfelvételként rögzítették a város képzőművészeti életének jelenlegi gazdag, színes eleven képét. Szamódy Zsolt fotóművész, a Magyar Fotóművészek Szövetségének elnöke megnyitójában szigorú és következetes szavakkal nyilvánította ki véleményét a szakmai színvonal fontosságáról minden művészeti rendezvény követelményeként, az igazi értékek megteremtéséről és támogatásáról itt Tatabányán is.
    Izgalmas zenei esemény követte a kiállítás megnyitását – Matúz István Liszt díjas, Doppler díjas fuvolaművész, Érdemes és kiváló művész, a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztjének kitüntetettje adott koncertet természetesen kortársak műveiből. A rendkívüli zenei élmény a fuvola valamennyi hangzás effektusát bemutatta, nagyon sokféle zenei szerkesztésmódba engedett bepillantást. Óriási tetszést aratott a koncertnek az a darabja, melyen az előadóművész és közreműködő fia a fuvolát mindkét végéről egyszerre szólaltatta meg.
    A kortársművészeti napok talán legnagyobb elismerést kiváltó programja az a konferencia volt, melyen a  művészeti élet különböző területeiről meghívott előadók beszéltek saját tapasztalataikról kortársművészet és közönség kapcsolata tükrében. Tihanyi László zeneszerző, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem professzora nagyszerű előadásban foglalta össze egészen a reneszánsztól napjainkig a művészi és szórakoztató zene szerepét a hallgatóság életében. Érdekes okfejtésében fogalmazódott meg az a gondolat, mely szerint a kortársművészet közönségvesztésének oka egyrészt a művészi látásmód visszaszorulása a világ megismerésében, továbbá az a nagyon is aktuális hétköznapi jelenség, hogy amire nincs tömegigény, azt a politika és tőke nem támogatja. Óriási problémát jelent az oktatási folyamatok deformációja, amely a nevelés fontosságát felejtve, a növendékeket idomítani akarja elsősorban, arra kényszerítve őket, hogy technikai és elméleti adattár birtokosai legyenek. Sajnos a tanárokat és intézményeket is ilyen elvek alapján minősítik: mennyiségi statisztikák jelzik, hogy hány növendék, milyen versenyeken nyert különböző díjakat, és e szerint történnek az értékelések.
    Gyönyörű verscsokorral ajándékozta meg a hallgatóságot Jász Attila költő, Téri Sándor színművész közreműködésével.
    Harsányi Sulyom László rendező, a Jászai Mari Színház igazgatója a színház és közönség kapcsolatában kiemelte az igény, fogyaszthatóság, továbbá az anyagi feltételek meglétének fontosságát. Kortárs darabok műsorra tűzésével a színházak sincsenek túl jó helyzetben, mégis kicsivel könnyebb a vizuális élmény eladhatósága, a figyelem ébrentartása a közönség részéről. Ez már rendezői és színészi kvalitások függvénye. Megfelelő szakmai minőség azonban garanciát jelent minden előadásnál, legyen az bármilyen kor alkotása. A közönség reakciói azonnal olvashatók egy-egy előadás alatt folyamatosan.
    Monostori Imre irodalomtörténész, a József Attila Megyei Könyvtár igazgatója megdöbbentő országos felmérés adataival vázolta fel a magyar ember olvasási igényeit és érdeklődését napjainkban.  14 ezer kikölcsönzött kortárs könyv adatait dolgozták fel egy adott időszakban, s az eredmény egyértelműen tükrözi a bestseller irodalom előretörését. A legmegdöbbentőbb hír az, hogy magyar nevüket elhagyva, angol álnéven író ismeretlen magyar írók vezetik ezt a bestseller listát, megelőzve az igényes, elismert, értéket teremtő neves írókat és költőket. Ez is jelzi a sajnálatos tényt, miszerint korunk emberének ebben az elsősorban fogyasztói társadalomban nincs igazán nagy igénye a gondolkodtató, nagyobb filozófiai mélységeket is feltáró irodalom iránt. A könnyen emészthető, azonnal megérthető könyveket szeretik és olvassák. A költészet helyzete még rosszabb, lírai köteteket alig vesznek kezükbe manapság embertársaink. Az okok? Globalizáció, kommersz irodalom, magyar alkotások iránti érdektelenség…..ezek a szomorú tények.
    Az említett irodalmi látkép után elementáris erővel hatott Csokits János költő megszólalása, aki saját költeményeiből olvasott fel néhányat és mesélte el ezek keletkezési körülményeit.
    A konferencia második része napjaink képzőművészetéről adott átfogó képet a befogadó közönség tükrében. Kaposi Endre képzőművész alapgondolata szerint: „Művésszé születni kell!” A szakmai minimum követelménye a képzőművészeti alkotások létrejötténél elengedhetetlen. Minden művészetben közös gyökér a „képalkotás”, a belső képteremtés  igénye. Fontos, hogy ez a képi világ hogyan értelmezhető a befogadó számára. Lukács György Esztétikáját idézve a Különösség kategóriájára emlékeztette a hallgatóságot, amely absztrakt és konkrét elemeivel tesz teljessé egy műalkotást.  További gondolatmenetében felvetette az anyagi függőség sajnálatos jelenlétét napjaink művészeti életében, ellentmondásossá téve az értékek megítélését. Pl: pénz és hatalom furcsa befolyással lehet a művészi érték alakításában, de adott alkotóművész is rákényszerül az eladhatóság figyelembe vételével dolgozni, hiszen ki kell szolgálnia a befogadó közönség ízlését, és ez nem minden esetben a legértékesebb mérce.
    Ki a művész? Senki nem tudja megfogalmazni a paramétereket, amely alapján biztosan állíthatjuk bárkiről is, hogy az. Sajnos ezen az alapon rengeteg kóklerséggel találkozunk a művészet világában. Hosszú évezredeken keresztül a politikai hatalom kiszolgálója volt minden művészet, és az alkotók is. A romantika idejére tehető az a sorsforduló, amikor a művész önálló egyéniségként jelenik meg a művészetek nagy színpadán, s ez az a pont, ahol rögtön magányossá is válik a meg nem értettségtől, a másságtól. Kaposi tanár úr útravalóként egyetlen nagyon fontos gondolattal zárta hozzászólását: „Egy műből csak az köszön vissza, ami benne van !”
    P. Tóth Enikő művészettörténész izgalmas megközelítésben jellemezte művészet és közönség kapcsolatát. Cézanne-tól napjainkig elemezte az alkotói folyamatban figura és világ viszonyát., a műalkotás szerepét és helyét mindennapjainkban, a különböző anyagok, hétköznapi tárgyak felhasználását a műalkotásokban, ahogyan ezek a tárgyak meghatározóan szubjektívvá válnak az új, művészi környezetben. Kortársművészek közül két tatabányai származású fiatal művész munkáit elemezte a fenti aspektusból: Loys Viktor akusztikus szobrait és Korai Zsolt élő növényekből épített műalkotásait.
    Pál Gabriella muzeológus egy újabb szempontból közelítette az alaptémát, mégpedig a műtárgyak, műalkotások múzeumi elhelyezése felől. Történeti áttekintése a görög museon, múzsáknak szánt szentélytől indult, az ie. előtti 4.sz-tól, a kolostorokban, kastélyokban örzött kincseken keresztüljutott el az első polgári gyűjtemény helyszínéig, az 1753-ban alapított British Múzeumig. Magyarországon Gróf Széchenyi Ferenc 200 évvel ezelőtt adományozta műkincseit a nemzetnek, megteremtve ezzel a Nemzeti Múzeum létrehozásának feltételeit.
    Legújabb korunk szenzációs lehetőségei, a multimédia, az internet fantasztikus messzeségbe vihetik az érdeklődő, világot látni akaró embert. Reméljük, hogy az élő, vizuális élményt nem váltja fel a technikai civilizációnak ez a kényelmes formája.
    A Tatabányai képzőművészeti élet aktualitásairól hallottunk összefoglalót Dallos István fotóművésztől, a Tatabánya Alkotóművészeiért Közalapítvány elnökétől. Az elmúlt évekre visszaidézve eddig hét alkalommal rendezték meg az Őszi képzőművészeti tárlatot a városban. Valamennyiről katalógus is készült, amely az itt élő művészek alkotásain keresztül igyekszik közelebb vinni a kortársművészetet értékeit a közönséghez.
    A Kortársművészet és közönsége konferencia meghívott vendégei sokféle megközelítésből jutottak el a problémák gyökereihez. Technicizált világunkban nagyon nagy összefogásra van szükség ahhoz, hogy értékeinket megőrizzük a következő generációk számára, továbbá napjaink populáris, az aktuális hatalom által is támogatott művészete, egymásra találásuk nem segíti a valódi értékeket képviselő művészeti folyamatokat. Közös érdekünk, hogy nyitott szemmel járjunk a világban, és felismerjük, támogassuk jelenlétünkkel, odafigyelésünkkel az emberi kultúra maradandó értékeit.
    A Tatabányai  Kortársművészeti napok kiemelkedő kiállítása Hernádi Paula, Budapesten élő grafikusművész alkotásaiból nyílt meg a Jászai Mari Színház galériájában.
    A computer grafikai eszközökkel dolgozó művész alkotásai a világegyetem végtelen távolságai felé vetítik képzeletünket, csodálatos szín és mozgásharmóniával párosulva. Wehner Tibor művészettörténész elismerő szavakkal nyitotta meg a kiállítást.
    A Tatabányai Kortársművészeti napok záró rendezvénye volt az a tehetségkutató Zenei Ki Mit Tud?, melyet a Peron Music Alapítvány szervezett. Hatvan résztvevő klasszikus, népzenei és könnyűzenei műfajban vett részt az izgalmas versenyen, képet adva arról, hogy a ma fiataljai hol és milyen módon keresik a művészi önmegvalósítást saját életükben.
    Az első Őszi Kortársművészeti napok programsorozata több száz látogatót vonzott, a szervezők remélik, hogy tartalmas, továbbgondolkodásra késztető események színtere volt a tatabányai Erkel Ferenc Alapfokú Művészetoktatási Intézmény. Köszönjük minden támogatónak a segítséget.

Dezső Marianna
igazgató