„Barokk etüdök”

 Egyszer volt, hol nem volt ... egy kotta, amelynek címét olvasva, éreztük: valami nem stimmel. Merthogy a barokk korban még nem nevezték „etüdök”-nek azokat a gyakorlatokat, amelyek valamely hangszertechnikai nehézség megoldására születtek.
 Természetesen Czidra László is tudta ezt, dehát ... talán csak a szemérmesség magyarázza, hogy nem akarta macskakörömbe tenni a kiadvány címét. Merthogy nézőpont kérdése, komolyan vesszük avagy sem, hogy etüdöket tartalmaz a kotta.
 Amit a barokk előadóművészet napi gyakorlatáról (aktuálisan) tudhatunk, az jórészt Czidrának köszönhető – így az előszóban megmagyarázza bizonyítványát is, vagyis, hogy miért ezt a címet kapta a válogatás. 
 Arra viszont nemigen volt módja (lehetősége), hogy mindenki figyelmét felhívja azokra a tanulságokra, amiket neki köszönhetünk. Így hát most itt a lehetőség, az alkalom ... hogy ne csak blockflötések, hanem bármely más dallamjátszó hangszeresek megtudják, mi mindent profitálhatnak Czidra László összeállításaiból.
 Mint Czidra is hangsúlyozza az előszó kezdetén, az „etüd” elnevezés és műfaj jórészt a 19. századra tehető. Legalább is akkorra jellemző ... Nem hanyagolható el viszont az a tény, hogy annakidején, a számunkra régmúltban, a hangszertudás a zenéről való tudással egyenes arányban függött össze ... tehát, aki értette, hogy miről szólnak a bonyolult darabok, az képes volt hasonló súlyú technikai problémák megoldására bármely zenei közegben ...

 Ha a tradíciót követjük, a klasszikától visszafelé haladunk a felfedeznivaló stílusok-műfajok világában. A barokkban ilyesmi a szvit, azonban a technikai fejlesztést szolgáló kiadvány esetében helyet kapnak úgy a népszerű tánctételek (a négy alap-típus, Froberger nevéhez fűződve, mintegy „állandó tétel”-ként), mint a ritkaságszámba menő egyéb tételek (karakterdarabok) vagy ritka-kivételes táncok. A barokk zenéről szólva, nem tudom, mennyi időnek kell eltelnie ahhoz, hogy ne a barokk német óriásai jussanak (elsősorban, ill. kizárólag) eszünkbe: Bach, Händel, Telemann ...
 Czidra etüd-gyűjteményének egyik eléggé nem dicsérhető sajátsága, hogy leginkább a francia (kisebb mértékben az angol, és még kisebb mértékben a német) barokk terméséből válogat.
 Szívesen kínálnánk a lehetőséget: nyissa ki a kottát a kedves Olvasó a tartalomjegyzéknél, s nézzük, mi minden található benne. Azonban, a közelmúltban megjelent kiadványok tapasztalatainak birtokában,  ezúttal sem tartalmaz semmiféle tartalomjegyzéket a kotta! Ami annál is szomorúbb, merthogy így nagyobb a lehetősége annak, hogy valaki kizárólag a sorszám alapján emlékszik majd valamely darabra ...
 A barokkban – amikor még több hangszertípus élt „családban” – a szoprán furulya viszonylag kisebb jelentőséggel bírt (bezzeg az altfurulya!). Nem véletlen, hogy ahhoz, hogy a szopránfurulyás valóban képzett (profi) muzsikussá legyen, válogatás szükséges, összeállítás, ami a játékost fejleszti, s képessé teszi a mind több, mind nehezebb darab élményszerű előadására.
 Czidra az összeállítás forrásaként hét kiadványt jelöl meg  (a kotta végiglapozása során kiderül, hogy több forrásról van szó – vagyis még alaposabb anyagismeretről), és mindig „visszakereshető” az adott darab. Más kérdés, hogy van-e egyáltalán valaki, aki szándékozna visszakeresni, merthogy Czidra munkájának az a lényege (gyakorlati haszna), hogy ne kelljen könyvtárazni-kottatárazni, hanem hogy egyetlen kiadványban korszakos jelentőségű ismeretekhez jusson bármely érdeklődő ...
 A kiadvány: 140 tétel, valamint függelékként transzpozíciós gyakorlatok. A tételek elrendezése a hangnemrendet követi. C-dúr, a-moll viszonylatból kiindulva eljutunk a kvintkörön A-dúrig, amelynek párhuzamos mollja már nem szerepel az összeállításban, de az egy kereszttel több előjegyzést tartalmazó dúr, a H-dúr igen; másik irányból kiindulva viszont F-dúrtól f-mollig terjed a játszanivaló. 18 hangnem, közöttük 10 dúr és 8 moll – a tartalom ismeretében ez a játszanivaló mérlege. 140 darab, számtalan szerzőtől.
 Azt már csak alaposan szemügyre véve vesszük észre, hogy az előszóban már-már fontoskodóan aprólékos kihatásoknak milyen gyakorlati következménye van!
 Mint Czidra írja, minden hangnemhez tartozó anyag prelude-duóval (ill. duókkal) indul, Boismortier tollából. A folytatás: kánon, amely vagy Bertalott vagy Grumpholz munkája. És itt kell felhívni a kotta forgatójának figyelmét valamire, amit nem tudhat kizárólag az előszó elolvasása után: a kánonok (amelyeknek anyagába alkotó módon nyúlt bele a közreadó-szerkesztő) gyakran ismétlődnek, transzponálva vagy variáltan. Néha típus-fordulatok ismétlődnek egy-egy darabon belül, függetlenül attól, hogy az előzmény vagy az utózmány tökéletesen azonos-e az idézetként felhasznált részekkel. Vagyis, a gyakorló muzsikus blockflötés, bizonyos fordulatokat (futamokat-passzázsokat, hangzatfelbontásokat és hasonló „figurákat”) bármely hangnemben elkerülhetetlenül fontosnak tartott.
 Tíz dúr és nyolc moll hangnemben találhatók az „etüdök”, vagyis azok a barokk darabok, amelyek egyben a technikai fejlesztésre is alkalmasak. A kötet külön értéke – főképp, hogy Czidra László mindörökre magára hagyta a régi korok hiteles előadása iránt érdeklődőket! –, hogy számos esetben zárójelben feltünteti a táncok nevét, amelyeket az eredeti kiadványban a szerző nem írt ki, de „nyilvánvalóak” — mármint mindmáig neki, merthogy kevesen tudnak olyan autentikusan kottát olvasni, mint ő.
 Sajnos, az Editio Musica Budapest újabb kottáinak már-már sajátossága, hogy nem tartalmaznak tartalomjegyzéket. Ilyen darabok esetében, amikor a zeneszerző javarészt még a korszak zenéjével foglalkozó kutató számára sem tűnik ismerősnek, elengedhetetlen lenne a tartalomjegyzék. Amiből kiderülhetne, hogy milyen arányban szerepelnek a válogatásban francia, német és olasz darabok. Szívesen hagyatkozunk Czidrára – feltünteti, amit tudni kell –, de nem számoltunk (nem számolhattunk) azzal a reális lehetőséggel, ami időközben bekövetkezett, vagyis, hogy eltávozik közülünk Czidra, s a továbbiakban nem lesz módunk sem megkérdezni őt, sem előjátszani neki. Csak örülhetünk minden kis-kottás díszítés-javaslatnak, amit sajátjaként beleírt a közreadott válogatásba – és nem tehetünk mást, mint hogy hallgatjuk játékát, hogy hozzájussunk valami szavakkal talán sohasem kifejezhető többlethez – ahhoz, hogy mitől élő a régi muzsika, ha a meggyőződés erejével szól. 
 140 darab, valamint a függelékben néhány transzpozíciós gyakorlat – ez az etüd-kotta gyakorlati haszna (immár maximumként, a közreadó halála óta).