Kortárs-zongoraművek

az Akkord Zenei Kiadó kínálatában


 Kevéssé otthonos a kulturális kínálatok világában az olyan közhelyszámba menő megállapítás, mint hogy „a puding próbája az evés”. Mert ugyan honnan is tudhatná valaki, hogy kell-e neki, teszem azt, a kortárs zene, ha nincs módja megtapasztalni, milyen is az. Ráadásul – ezt viszont nemcsak a szakemberek, hanem a leginkább avatatlanok és „ellendrukkerek” is tudják – napjaink zenéjének nincs köznyelve, a legtöbb invenciózus szerző a saját hangján szól. A megoldás: afféle bőségkosár lehetne, amelyből mindenki (ha nem is egyaránt, de legalább érdeklődésének, alkatának, felkészültségének megfelelően) vehet.
    Ehhez kínál lehetőséget az Akkord Zenei Kiadó, amikor szinte egyidőben öt zongoradarabot jelentetett meg, hazai és kortárs-komponisták terméséből. A válogatás alapjául szolgálhatott az a szempont is, hogy játszható darabok váljanak közkinccsé, olyanok, amelyeket nem csupán néhány koncertező művész képes megszólaltatni. E közhasznú kiadványok mindegyike a közép- vagy felső fokon tanuló zongoristák tananyagát és koncert-műsorát gazdagíthatja.
    Hollós Máté zongoradarabjának címe: „1 vagy 10 zongoradarab”. Már első hallásra frappáns-szellemesnek tűnik a cím, s nem kevésbé méltó érdeklődésre a játszanivaló sem. Az 1994-ben készült kompozíció: tíz önálló miniatűr, terjedelmileg 8 és 32 ütem közöttiek. Biztatóan „egyszerű” a kottakép, már-már blattolásra indít, amikor a tempójelző metronom-számok figyelmeztetnek: többről van itt szó. Hollós tonális fogantatású zenéje kedvcsináló lehet akár a zeneiskolák magasabb osztályosai számára; mégis, fontos lenne, hogy ne feledkezzünk meg a cím üzenetéről. Az „1 vagy 10” nem választási lehetőség; sejteti, hogy a tíz kicsi (könnyen felfedezhető tematikai kapcsolódások révén is!) egységes egésszé áll össze. Valójában csak a 10 ismeretében derül ki: egyszerű zenei elemekből sokrétű-összetett, hangulatokban gazdag világot teremtett a szerző.
    A rejtélyek és talányok kedvelőinek is érdekes Lendvay Kamilló darabja, amelynek címe: 6 B. to B. Ezúttal hat különálló karakterdarabot kínál a szerző, ha úgy tetszik, bagatelleket, amelyek eljátszása – mint ez már zenetörténeti ténnyé kristályosodott – ezúttal sem bagatellizálható. A címbeli első rövidítés a műfajt sejteti, a második B. pedig a zongoristát rejti, akinek 1995 októberében, mintegy két hét alatt e darabok készültek.
    Ezúttal címek segítik az előadót, hol hangulatot, hol programot sugallva: Sietős léptek; Harangjáték; Tétova induló; Dal; Tűnődés; Hangyák háborúja. Miként a felsorolásból kiderült: a gyors és lassú darabok váltakozása eredményezi a ciklust (gondoljunk a „Pökhendi ötletek” sziporkázóan szellemes sorozataira!), de bármelyik bagatell önmagában megálló egész. Várhatóan népszerűségre számíthat Lendvay Kamilló e kottája a zenei pályára készülő közép- és főiskolások körében.
    Vajda János zongoraművének címe: „Változatok”. Gyanútlan érdeklődő úgy vélhetné: egyéni vagy más szerzőtől származó témát választott alapul Vajda, s arról különböző metamorfózisok segítségével, más-más megvilágításból mind többet árul el. Ismerve Vajda alkotói karakterét, szellemes habitusát, gyanakszunk a túl hétköznapinak tűnő cím láttán. Méltán. A „Változatok” nem dallam-centrikus mű, hanem inkább stílus-variáció, vagy kompozitórikus jellegzetességek felvonultatása, a barokktól napjainkig. Kétszólamú invencióra emlékeztető fakturával indul (már a második ütemben szólamcserével), s a folytatásból úgy tűnik, a sóhajmotívumból kialakuló kromatikus ereszkedő skála megszületését jeleníti meg . Hamarosan – immár a kromatika fegyvertárával gazdagodva – trillaszerű fordulatot vesz nagyítója alá, később megbontja a metrikus egységet. Ráadásul, a mű formája nem soroló, miként az természetes lenne egy variációsorozatnál, hanem jelentős mértékben visszaidézi a mű kezdetét. A tétel végén leveti zenetörténeti jelmezeit, melyekben addig oly otthonosan mozgott, s „leleplezi” 20. századi korát... A mű megtanulása azt feltételezi, hogy a zongorista minél több elemre ismerjen rá, hogy ne csak a hangokat (hangok egymásutánját) játssza, hanem értse az általuk elmondott „történetet” is.
    A „6 paragramma” sorozatával igényes játszanivalót kapunk Sári Józseftől. A cím: szójátékot ígér, s ezt az ígéretét be is váltja a szerző, amikor a darabok német nyelvű címéből egy-egy szót „lekottázott”.  Némelyik zenébe átültetett szót könnyen kihalljuk, akár anélkül is, hogy látnánk a kottát. Ilyen a c-a-g-e fordulat, ereszkedő tetrachord fordulatban csakúgy, mint a későbbiek folyamán szótagolva, hangköz-kapcsolatok formájában. A „lávát és hamut köpködő vulkán”-ból az „Asche” (= hamu) fokozatosan épül ki, hangból hangközzé, majd mind több hangú akkorddá. Mindegyik darab „poénja”: nyilvánvaló. Technikailag különböző nehézségűek a darabok, amelyek bármelyike önállóan is teljes értékűen megszólaltatható. Jóleső erőpróbára ad lehetőséget bármelyik paragramma megtanulása.
    Togobickij Viktor kottájában három darab található, összefoglaló címüket az inspiráló program adja: „Reflections to Russian Composers”. Prokofjevet, Sztravinszkij és Sosztakovicsot idézi meg az orosz származású, de régóta hazánkban élő komponista. Az „A la Prokofjev” utalását, az induló-karakterrel, könnyű észrevenni, az „Esti körtánc” besűrűsödő fakturája, változatos hangszín-igénye mintha Sztravinszkij-féle partitúra-részlet kivonatára emlékeztetne. Sosztakovicstól a 24 preludium és fúga sorozatából konkrét zenei anyag adta az inspiráció forrását: a téma-bemutatást öt variáció és coda követi. Aki megszereti egyik-másik darabot, bizonyára kedvet kap a „megidézett” szerzők saját zenéjének minél alaposabb megismeréséhez is. Ha viszont valaki már korábban ismert – minél több – muzsikát az inspirálóktól, könnyebben talál utat a Togobickij-tételek hatásos előadásához.
    A közép- és felsőfokú hangszeres oktatásban nincs szigorúan követendő „tanterv” és „tananyag”. Remélhetőleg, sok tanárhoz eljut az újdonságok híre, s mielőbb a gyakorlatban vizsgázhatnak a kompozíciók.

Fittler Katalin