Hegedűs továbbképzés Halász Ferenc emlékére



2005. februárjában két hétvégés továbbképzést hirdetett a Metronóm Kht. a hetvenöt éve született, tíz éve elhunyt Halász Ferenc tanár úr emlékére. A hegedűpedagógiai továbbképzés elsősorban szakközépiskolai tanároknak volt meghirdetve, de nyitott volt alsófokon oktatók előtt is. Szakközépiskolai tanároknak kiírt továbbképzés gyakorlatilag nem is volt eddig, pedig elvben nekik is gyűjtögetniük kell a továbbképzésekért járó pontokat. A 2005. február 4-6-án és 26-27-én megrendezett továbbképzés két főszervezője a budapesti Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola tanárai, Tóth Erika és Pichner Teréz voltak.

— Mi indított Titeket arra, hogy továbbképzést szervezzetek?
Tóth Erika (T.E.): A kettős évforduló tiszteletére mindenképpen szerettük volna  valamit szervezni, a koncert természetes volt, de mivel Halász tanár úr életét a tanítás töltötte ki, ezért tűnt méltónak a továbbképzés megszervezése.
Pichner Teréz (P.T.): Nem találkoztunk túl sok kifejezetten hegedűsöknek szóló akkreditált továbbképzéssel a kínálatban… Bíztunk a meghívottakban; ismerve munkájukat, egyéniségüket, nem volt nehéz megjósolnunk, hogy élménytadó kurzust fognak tartani.

— Milyen volt a továbbképzés látogatottsága, sikere?
T.E.: Nagyon örültünk, hogy sokan jelentkeztek a továbbképzésre, de rendkívüli érdeklődés mellett zajlott a koncert és a program első része is. Egy nagyobb termet is megtöltöttünk volna ezeken a kurzusokon. Az első reakciók nagyon pozitívak voltak. Többen felhívták a figyelmünket, hogy hasonló, direkt a tanárok számára szervezett, ilyen magas szintű előadók részvételével megtartott kurzus Bronyinék óta nemigen volt.
P.T.: Nagy élmény volt, szárnyakat adott, tanított, „fület mosott”; azt hiszem, mindenki élvezettel vett részt rajta.

— A továbbképzést nyitó koncerten kívül a rendezvény szorosan vett hegedűs gerincét a mesterkurzusok adták.
T.E.: A kurzust tartók valamennyien ismert hegedűművészek: Takács Nagy Gábor, Stuller Gyula, Éder Pál és Szabadi Vilmos. Ők vonzották a legnagyobb számú közönséget, nagy élvezettel hallgattuk, ahogyan igen különbözőképpen, de valahol ugyanarról beszéltek mindannyian. Hogyan állítsuk a hegedűtechnikát a zene szolgálatába — talán így foglalhatnám össze röviden ars poetica-jukat. Valamennyien szinte egyidőben jártunk az Akadémiára és jó érzés volt látni, hogy személyiségük nem változott, mindössze bölcs tanárokká, művészekké váltak, akiket a zeneszerző és a növendék tisztelete kötelez és vezérel, s minden pillanatban a maximumot igyekeznek nyújtani.

— Volt-e valamilyen speciálisan Halász Ferenchez köthető zenei, hegedűtechnikai, tanítás-módszertani vagy egyéb dolog, ami a továbbképzésen, például volt növendékein keresztül nagy súlyt kapott?
T.E.: Azt hiszem, a volt növendékek sokszínűsége, különbözősége képviselte őt leginkább. Szerintem az igazi tanár minden növendéket másképpen tanít, és a növendéknek úgy segít abban, hogy magából a maximumot ki tudja hozni, hogy közben az egyéniségét mindvégig megőrizze. Ő abban is segített bennünket, hogy ki-ki megtalálja helyét a zene különböző területein.
P.T.: Valóban, mindegyik kurzust tartó művész túlnőtt az egykor növendékként tanultakon. Ez egyben jelent művészi magaslatot és másságot: Halász tanár úrnak kedves szava volt a korszerű, s ma más számít korszerűnek, mint akkor. Ha Tanár úr hallja a tanításokat, akkor szerintem a továbbképzésen talán ez lett volna a legfontosabb számára — hisz’ ő is egész másra tanította az utolsó növendékeket, mint ezt a „középkorú” gárdát. De ezen kívül szerintem is a művészi egyéniség, ami a leginkább megragadott bennünket.

— A kurzusok mellett mit szóltak az érdeklődők a hangszer- és zenetanárok által sokszor mellékesen, vagy sehogysem kezelt rokon területekről, technikákról szóló előadásokhoz? Világossá vált az ott vázoltak-hallottak gyakorlati hasznosíthatósága?
T.E.: Számunkra is rendkívül érdekesek voltak ezek a nem szorosan vett zenei témájú előadások. Pichner Teri és jómagam is hiszünk abban, hogy mi nem elsősorban hegedűsöket nevelünk, hanem egészséges fizikumú és lelkületű embereket, akik történetesen hegedűvel a kezükben szeretnének boldog és kiegyensúlyozott felnőttekké válni. Ehhez pedig a legfogékonyabb a 12 és 18 év közötti korosztály. Tehát igenis mindent meg kell tennünk, hogy jó irányba tereljük a gyerekek egészséges életről alkotott képét. Iskolarendszerünkbe, hivatalos lehetőségeinkbe még nem épült bele ennek fontossága, ezért a család mellett a tanár felelőssége is igen nagy ezen a téren. Horváth Anna zongoratanárnő bemutató előadása az Alexander-technikáról személyes tapasztalunk eredményeképpen került a programba. Minden zenész számára döntő fontosságú, hogy újra megtanuljuk a születésünkkor még birtokunkban lévő, de később rossz beidegzések miatt elfeledett természetes tartást és mozgást. Ebben segít ez a világszerte elismert és a legtöbb felsőoktatási intézményben oktatott metódus. Revelációként éltem meg én is azt az élményt, hogy egy-egy Alexander-óra után tudom „akaratlagosan” irányítani a saját mozgásomat, és nem vagyok akadályoztatva saját rossz szokásaim által. Örömmel osztottuk meg tapasztalatainkat az itthoni kollégákkal.
P.T.: Nagyon jó és hasznos lenne, ha az Alexander-órákat sikerülne „intézményesíteni”, más országokhoz (Ausztrália, Anglia) hasonlóan választható tárgyként az órarendbe építeni!
T.E.: A gyógytornász Peuser Judit előadása is a zenészekhez, zenészekről szólt. Elmagyarázta milyen kockázati tényező a hangszeresek statikus, egyoldalú mozgása, így annak ellensúlyozására speciális gyakorlatokra van szükség, ami persze még nem helyettesíti az egészséges életmódhoz elengedhetetlen fizikai aktivitást. Megtudtuk, hogy a stressz a zenészek legfőbb ellensége, a mozgásszervi problémák mellett a magas vérnyomás a leggyakoribb zenészbetegség. Rendszeres mozgással kell küzdenünk ellene és erre kell buzdítani növendékeinket is! Az agykutató dr. Acsády László előadásából megtudtuk, milyen döntő a jó életkorban elkezdett zenei, illetve hangszeres képzés. Szó volt arról is, hogy meddig képes az agy kialakítani a zenészek számára elengedhetetlen, a hallás, látás és mozgás különböző kapcsolatait irányító speciális központokat.
P.T.: Illetve, hogy a zene befolyásolja az agy működését, fejleszti egyes területeit, jó hatással van bizonyos képességek, erények kialakítására, amit később nem csak zenei pályán használhat a tanuló. Mivel ez tudományos kutatás által is bizonyított (egyébként már régen tudott) tény, ennek az előadásnak az anyagát talán arra is lehetne használni, hogy óvodás, kisiskolás gyermekek szüleit meggyőzzük arról: semmiképp sem elvesztegetett idő, ha gyermekeiket zenei nevelésben is részesítik. A férjem egy japán óvodában rendezett szülői értekezleten mesélt ezekről a kutatási eredményekről, és másnap megrohanták a zeneiskolát a szülők, mindegyik hangszerre szerette volna járatni a gyermekét.
T.E.: A továbbképzés utolsó előadása a barokk előadásmódról szólt. Kertész István, aki pedagógiai tevékenysége mellett hazánk nemzetközileg is elismert tekintélye e témakörnek, az egyetlen hegedűs előadó, aki nem Halász Ferenc növendéke volt.
P.T.: De a Zeneakadémián tanársegédje volt pár évig.
T.E.: Mivel a barokk játékmód rengeteg kérdést vet fel nemcsak az előadóművészek, hanem a tanárok számára is, úgy éreztük, nem maradhat ki a továbbképzésből. A rendkívül  érdekes és  szórakoztató előadásból és tanításból én személy szerint azt a tanulságot vontam le, hogy bízni kell zenei fantáziánkban és bátran, a növendék lehetőségei szerint, de mindenképpen élővé kell varázsolni ezeket a darabokat, nem pedig valamifajta félig ismeretlen szabályok közé szorítani azokat.

— Az általatok elmondottakból világos, hogy a zenetanítás szerintetek sem korlátozódik mindenkinek a saját hangszerére. Nem lett volna jó más hangszert tanítók számára is meghirdetni a rendezvényeket? Érdekes lenne egyszer együtt összevetni alapproblémákat, azok megoldásait a különböző hangszereken és énekesek esetében. Meggyőződésem, hogy mindenütt ugyanazok a problémák, főleg a gyökereik.
P.T.: Teljesen egyetértek; így az első találkozón ezt a gondolatot a Takács Nagy Gábor-féle kamarakurzus volt hivatva képviselni (sőt, Éder Pál is tanított szonátapárost), de az „egészségügyi részleg” is általános, sőt Kertész tanár úr barokk zenei előadása is az lehetett. Mi próbáltuk népszerűsíteni a továbbképzést más hangszeres kollégák körében is, egyelőre kevés sikerrel. Talán ha híre megy, illetve ha a kiírást meg tudjuk változtatni (ez most az idő rövidsége miatt nem volt lehetséges), akkor változhat a helyzet. Az éneklés fontossága is egyik kedves gondolatom, de tekintve, hogy Halász tanár úr emlékére volt meghirdetve a kurzus, ez már végképp nem férhetett bele.

— Egy továbbképzés sikere nagyban múlik az előadások „interaktivitásán”. Aktivizálhatóak voltak a résztvevők, vagy csak hallgatók maradtak?
T.E.: Külön örömünkre szolgált, hogy a közönség, kollégáink igen aktívak voltak és amennyire az idő rövidsége engedte, kérdéseikkel bizonyították az ilyen továbbképzések szükségességét. Talán éppen az volt a legnagyobb pozitívum, hogy együtt voltunk. Tanárok és diákok is. Állíthatom, hogy az ország minden pontjában beszélnek az előadássorozatról.
— Mennyire volt a szakközépiskolai tanárok részéről kielégítő az érdeklődés? Milyen volt a közép- és alsófokon tanító hegedűtanárok aránya?
P.T.: Szerintem ez rendben volt; tekintve, hogy sokkal több az alapfokon tanító tanár. Nekem inkább az tűnt fel, hogy a továbbképzéseken szinte mindig ugyanazokat az arcokat látom. Nagyon örülök, amikor találkozunk, de jó lenne valahogy szélesebb „rétegekhez” eljutni. Nem hiszem, hogy az érdeklődés hiányozna, csak valahogy nem vágnak bele. Innen is biztatok mindenkit; nagyon élveztük az egészet!
— Ha már a zeneiskolai tanárok felé is nyitott volt a kurzus, miért nem játszhattak zeneiskolás növendékek is?
P.T.: Most csak szakközépiskolásokat és akadémistákat hívtunk. Mivel ilyenkor az egyik fő szempont, hogy gyorsan reagáló, hatásosan dolgozó „alanyok” játsszanak, kvartetteket inkább az idősebbek körében kerestünk. Volt akadémiai előkészítős is, de talán legtöbben konzisok. Legközelebb természetesen zeneiskolások meghívását is tervezzük.
— Voltak-e diákok a közönség soraiban? Végül is belőlük lesznek a jövő tanárai. A felsőfokú oktatás keretében kötelezően letudandó pedagógiai képzés egyébként is gyengéje zeneoktatásunknak, nem lenne baj, ha ilyenkor aktivizálódnának.
P.T.: Konzisok is, tanárképzősök is voltak. A tanárképzősöknek Járdányi Zsófia
tanárnővel együttműködve tudtuk kreditpontot érő speciális kollégiumként kínálni a részvételt. A Zeneakadémián is próbálkoztunk, de ott egyéb problémák miatt valahogy elsikkadt a dolog… De azért pár arcot onnan is láttam; legközelebb talán a metodikával is „kooperálhatunk”.

— Nem titok, hogy a jövőben is szerveztek majd hasonló továbbképzést. Ez még csak szándék, vagy van konkrétabb tervetek is? Ha igen, lehet-e valamit tudni a témáról, központi gondolatról, magról, ami köré épülne a továbbképzés?
T.E.: Természetesen a kurzusszervezést nem lehet itt abbahagyni, hiszen minden témakörből ez egy kis ízelítő volt csupán. Mi magunk is szeretnénk sokkal többet megtudni-tanulni az összes előadótól, de egyelőre kis pihenőre, erőgyűjtésre van szükségünk. Nagyszerű „csapat-társak” voltunk Terivel, akivel ősz óta gyakorlatilag napi e-mail váltással, tökéletes összhangban szerveztük a továbbképzést és a koncertet. Ebben gyümölcsöző kapcsolat alakult ki a Metronóm Kht., Magyar Margit és közöttünk.  A koncert létrejöttében a Halász család, a Halász Alapítvány és a Zeneakadémia is mindenben segített, csakúgy, mint a továbbképzés helyszínét adó Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola valamennyi dolgozója, tanárok és növendékek egyaránt.
P.T.: Azokat az ötleteinket, amiket az idő szűkössége miatt nem lehetett kivitelezni, egyelőre „betettük a hűtőszekrénybe”. Én nagyon szeretném a kamarazenei részt bővíteni, Erikával ezen a téren is „egy húron pendülünk”. Nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy Weiner országa vagyunk, talán még az elmúlt évtizedekben is kvartett-nagyhatalomként emlegettek minket. Mindig is kamarazene-oktatásunknak volt köszönhető, ha a világ pódiumain helytálltunk.

Ittzés Tamás
szakközépiskolai hegedűtanár
a Zenetanárok Társasága Vonóstagozatának elnöke