Az ELNÖKSÉG TAGJAI

Elnök - LACZÓ ZOLTÁN 

 Diplomáit 1963-ban és 1968-ban szerezte (Liszt F. Zeneművészeti Főiskolai középiskolai énektanárképző- és karvezető szak; ELTE BTK pszichológia).
 Tanári pályáját Miskolcon kezdte (Bartók Zeneművészeti Szakiskola - 1963, Liszt F. Zeneművészeti Főiskola Miskolci Zenetanárképző Intézete – 1966).
 1971-től a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola (ma Zeneművészeti Egyetem) docense. Szakterülete: zenepszichológia, zenepedagógia. Kutatási eredményei, elméleti írásai és előadásai tanúskodnak pedagógiai és tudományos tevékenységéről, a magyar zenei nevelés iránti elkötelezettségéről. A zeneoktatást is érintő tantervi reformokban mind a közismereti, mind a speciális képzés különböző szintjein részt vett (utóbb a NAT-ban és a kerettantervben). Külön figyelmet érdemel az általános iskola nyolc osztálya számára készült zenehallgatási koncepciója és programja (1978-86) (hanglemez-sorozat, módszertani írások, előadások). Szakterületén nemzetközi színtéren ismert (ISME kutatói szekció, Európa 15 országán túl Ausztráliában, Kanadában, Dél-Afrikában tartott előadásokat). Itthon egy évtizede vesz részt a posztgraduális tanárképzésben. Munkásságát 2 könyv, interneten lévő tantervi programjai, magyar és idegen nyelvű több mint 120 publikációja jelzi.
 1972-től a Magyar Zeneművészek Szakszervezete Országos Zenepedagógus Szakosztályának, majd 1990-től a Zenetanárok Társasága titkára 2000-ig.
 1975-től a Parlando szerkesztőbizottságának tagja.
 Elismerései: 1978-88 között Szocialista Kultúráért, Aranyérem szakszervezeti munkáért, rektori és miniszteri dicséret, 1999-ben Kiss Árpád-díj kutatómunkáért.
 
Hangszeres alelnök - ARANY ZSOLT 

Klarinéttanári oklevelet 1965-ben szerzett a budapesti Bartók Szakközépiskola szaktanárképzőjében. Közben zeneszerzés tanulmányokat is folytatott. Mesterei Frank Oszkár és Lisznyai Szabó Gábor voltak.
 1967-87 a pesterzsébeti zeneiskolában tanított fafúvós hangszereket, szolfézst, zeneelméletet.  
1970-től a tatai Állami Zeneiskolában is tanítani kezdett, ahol ma tanszakvezetőként működik (itt igazgatóként is tevékenykedett két évig). Párhuzamos működéseinek ma még a nyergesújfalui Szabolcsi Bence Zeneiskola is színtere. Itt vezeti a „Harmonica Orchestra Hungarica” zenekart. 
Szakfelügyelőként, ill. később szaktanácsadóként 13 éven keresztül működött Fejér és Komárom megyében. Számos növendéke került zenepedagógiai, zenei pályára.
Több kiadványa közül a „Klarinét kazetta és ismertető füzet”, valamint Bakos Ferenc és Meizl Ferenc társszerzőségével a ma is hivatalos tananyagként használatos „Klarinét ABC” ismertek. Vokális és hangszeres kamaraművek, zenekari művek szerzője. Számos sikeres bemutatója volt. Az „Ifjú Muzsikusok Fóruma” (Győr) zenei versenyeinek zsűri-tagja. Jelenleg is ellátja a Komárom-Esztergom megyei MZTSz szakszervezeti titkári teendőit. A Magyar Harmonika Társaság egyik alapító tagja.  
Közismereti ének-zene alelnök  - CSILLAG FERENC 

A szegedi  Juhász Gyula Tanárképző Főiskolán szerzett magyar-ének szakos tanári alapdiplomát 1973-ban. Később elvégezte a Bárczi Gusztáv Gyógypedagógia Tanárképző Főiskolán a fejlesztőpedagógiai és tanulás diagnosztikai szakot. Utóbb az Eszterházy Károly Főiskola tanügyigazgatási szakértői szakon szerzett képesítést.
Általános iskolai tanárként kezdte pedagógiai pályáját (14 évig), volt az Operaház Gyermekkórusának korrepetitora, 1986-1996-ig az Újpest Viola Utcai Általános Iskola igazgatója (két ciklus). 1996-tól a Budapest Terézváros Polgármesteri Hivatalában vezette a Tanügyi Irodát. 1999-től a Fővárosi Pedagógiai Intézet vezető szaktanácsadója volt, 2001-ben elnyert igazgatóhelyettesi kinevezéséig, ahol jelenleg is működik. 
2000-től óraadó tanárként dolgozik az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskolán és az ELTE Tanító- és Óvóképző Főiskolán. E helyeken tanügyigazgatási ismereteket, oktatási jogalkalmazás és oktatási innovációelmélet című tárgyakat oktat.
Szakmai-pedagógiai munkájának egyik fontos területe a zenepedagógiai módszertan. E tárgyú zenepedagógiai oktatókísérletben vett részt (KFA) 1982 - 87 között.
1997-től országos szakértői lista névjegyzékében szerepel, s mint közoktatási szakértő tevékenykedik. 
Vezetéssel, az oktatásirányítással, az önkormányzat feladatfenntartói munkájával, vezetőképzéssel, minőségbiztosítási kérdésekkel foglalkozik. 1994-ben a Családok Nemzetközi Éve alkalmával rendezett szociológiai tanulmánykészítő pályázat második díját nyerte el. A tanulmányt több kötet, ill. szaklap is közölte.
Rendszeres előadói tevékenysége témái: fejlesztő pedagógia, integrációs nevelés az általános iskolában, a művészeti nevelés helye NAT-ban, a vezetővé válás folyamata, a tanügyigazgatás kérdésköre, valamint az innovációs tevékenység az iskolákban.
Szakmai írásai a Budapesti Nevelő, a Család - Gyermek - Iskola, az Iskolakultúra, a Tanító c. folyóiratokban jelennek meg.

Ügyvezető titkár – GYARMATI  ESZTER 

 2001-ben diplomázott a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen. Középiskolai ének–zenetanári és karvezetői végzettsége mellé a zeneelmélet-tanári diplomát is megszerezte. 
 2000-től 2002-ig a Váci Zeneművészeti Szakközépiskolában tanított szolfézst, zeneelméletet és zenetörténetet. Itt részt vett a kísérleti tantárgycsoportos oktatási program beindításában. 
 A 2001/2002-es tanévben az ELTE Tanárképző Főiskolai Karának Ének-Zene tanszékén tanított. 1996-tól 2001-ig a váci Harmónia kórus másodkarnagya volt. Ugyanebben az időben saját kamarakórusával is dolgozott. 
 2002 óta a Zeneakadémia Zenetudományi tanszékének hallgatója.
 1998-ban előadást tartott a gödöllői Varró Margit szimpóziumon. Előadása a konferencia anyagát tartalmazó kötetben megjelent (Varró M. és a XXI. század).
A VÁLASZTMÁNY TAGJAI

BALÁZSNÉ SZATMÁRI ÉVA

 1982-ben végzett a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán Tusa Erzsébet növendékeként. Ezzel egyidejűleg kezdte tanári működését a budapesti VIII. ker. Zeneiskolában. Növendékei közül számosan nyertek versenyeket és kerültek zenei pályára az elmúlt 20 esztendő során. Az Integratív Nevelés gondolatköréhez kapcsolódva utat nyitott egy új irányzat felé, s az FPI gondozásában jelentetett meg ebben a tárgykörben tanulmányt és videokazettát. Több országos bemutatót tartott. Az OTTKI és az OKI tudományos-fejlesztő munkájában két évig vett részt munkatársként.
 9 éve tanszakvezető, 3 éve igazgatóhelyettes a VIII. ker. Zeneiskolában. A tanítás mellett aktív szervezési és szereplési feladatokat is vállal. 
 A Varró Margit Alapítvány kuratóriumának tagja. A ZETA Választmányában, azon belül is a zongora tagozat, ill. EPTA Hungary munkájában tevékenykedik aktívan. 

CSÉBFALVI ÉVA 

 1955-ben szerzett zongora- szolfézs- és általános iskolai énektanári diplomát. Zongoratanárként a pécsi zeneiskolában, majd a Magyar Rádió Gyermekkaránál működött 1953 és 1958 között. 1955-58 fagott tanulmányokat folytatott Rudas Imrénél a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán.
 1972-1990-ig a Magyar Zeneművészek Szövetsége Zenepedagógiai szakosztályánál folytatott szervezési tevékenységet.
 1991-1999-ig a Magyar Zenei Tanács főtitkára.
 1993-1999-ig a Lord Menuhin alapította MUS-E Programjának nemzeti koordinátora.
 1993-1999-ig az UNESCO Nemzetközi Zenei Tanács európai szervezetének vezetőségi tagja.
 1995-től a ZETA Választmányának tagja.
 1998-2002-ig a Magyar UNESCO Bizottság tagja.
 A Magyar Zenei Tanács rendkívüli egyéni tagja, a MUS-E Magyarországi Közhasznú Egyesület tiszteletbeli elnöke.
 Számos cikket, tanulmányt írt, s előadást tartott bel- és külföldön.
 Kitüntetései:  a Magyar Köztársaság Arany Érdemkeresztje (1992)
    A Művelődés Szolgálatáért (1999)

DÉNES LÁSZLÓ

 1959-ben hegedű és szolfézs tanári diplomát kapott (Budapesten). Ugyanezen évben a Parlando alapító munkatársa, szerkesztőbizottsági tag 2002-ig.
 Tevékenysége kezdettől kettős síkon: a pedagógiai publikációk és a gyakorlati hegedűpedagógiai munka vonalán halad.
 1964-ben jelenik meg „Kis előadási darabok hegedűre és zongorára” c. első pedagógiai kiadványa (társszerző: Mező Imre). 
 1965-ben a Művelődési Minisztérium I. díját nyeri el Hegedűiskolája (társszerzők: Lányi Margit, Kállay Géza). A Hegedűiskola 6 kötete, zongorakíséretes gyűjteménnyel 1966-76 között jelentek meg (német, spanyol és angol nyelvű kiadásban is).
 44 éve dolgozik az alapfokú zeneoktatásban tanárként, valamint szak- és pedagógiai felügyelőként is.
 1972 ót tanít a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolában, ahol gyakorlóiskolai vezető tanár. 1973-ban kezdett tanítani metodikát, majd hegedű főtárgyat a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola budapesti Zenetanárképző Intézetében, amelynek 1993 óta tanszékvezető főiskolai docense.
 1981-ben vezetője a zeneiskolai hegedűtanterv szerkesztőbizottságának. További tantervek lektora. 
 15 éven keresztül vezette a Magyar Zeneművészek Szakszervezete Országos Zenepedagógus Szakosztályának vonós tagozatát. Egyik alapító szervezője az Országos „Koncz János” Hegedűversenynek. Ifjú tanítványai számos hazai és nemzetközi verseny győztesei, díjazottjai.
 1987-ben alapvető repertoárt ad közre a hegedű hangszeres előkészítő játékanyagának kialakítására. (társszerzők: Hevesi Judit, Marosfalvi Imre).
 1998-ban megjelent Hegedű ABC-jükhöz Yehudi Menuhin írt ajánló sorokat (társszerzők: Sz. Réger Judit, Németh Rudolf).
 Az Oktatási Minisztérium közoktatási és szakképzési szakértője.
 A ZETA elnöke 1999. május 8-tól 2002. december 14-ig.
 Elismerések: az Oktatásügy Kiváló dolgozója (1976), Kiváló Munkáért kitüntetés (1983), Szocialista Kultúráért (1987), Apáczai Csere János-díj (1994)
 
DÖBRÖSSY JÁNOS

A Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola középiskolai énektanár- és karvezetőképző tanszakán végzett, zeneelmélet tanári diploma kiegészítéssel 1984-ben. 
Munkahelye 1985-től az ELTE Tanító- és Óvóképző Főiskolai Kar Ének-zenei Tanszéke, beosztása: tanszékvezető főiskolai docens. 
Korábban tanított a Budafoki Zeneiskolában (1 évig) és a Bartók B. Zeneművészeti Szakközépiskolában (6 évig) szolfézst. 
Művészeti tevékenysége főbb színterei: az ELTE TÓFK Zenés Színpada és a Vox Hungarica Női kar (országos minősítésen: Hangversenykórus Cum Laude - fokozat). 
Közélet: Óvó- és Tanítóképzők Egyesülete (országos szakmai szervezet) Zenei Szakmai Bizottságban elnökségi tag; MUS-E Magyarország Közhasznú Egyesületben elnök; EAS (Iskolai Zenei Nevelés Európai Társasága): másodmagával magyarországi koordinátor.

FÖLDES IMRE

Zeneszerzést a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán 1956 és 1960 között Viski János osztályában tanult. Diplomáját 1962-ben kapta meg.
Tanári pályafutását 1960-ban kezdte a Magyar Iparművészeti Főiskolán, ahol 14 éven keresztül oktatott zenetörténetet. 1961-ben lett ugyancsak zenetörténet, valamint zeneelmélet-szolfézs tanár a Semmelweis utcai szaktanárképzőben, amely 1966-tól, a tanárképzés átszervezése után, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Zenetanárképző Intézete lett. 1971-től a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola (2001-től Egyetem) kinevezett (zenetörténet, zeneelmélet-szolfézs) tanára.
Pedagógiai tevékenységének fontos részét képezi a hallgatókkal való személyes foglalkozás, szervezeti életük támogatása (hangversenyek, előadások, kirándulások, külföldi utazások szervezése, faliújság szerkesztése stb.).
Zeneakadémiai speciális kollégiumai közül ritkaságuknál fogva említést érdemelnek: IGOR STRAVINSKY ÉLETE ÉS MŰVÉSZETE, GUSTAV MAHLER ÉLETMŰVE, MŰVÉSZPORTRÉK, „KOMÉDIÁSOK” (filmsorozat), „A BRÜSSZELI 12” (filmsorozat), ÁZSIA FILMMŰVÉSZETE, ŐSKOR - ÓKOR - AFRIKAI ÉS ÁZSIAI KULTÚRÁK, GÖRÖG-RÓMAI MITOLÓGIA, ZENEI ISMERETTERJESZTÉS.
Gödöllőn 10 nyáron át vezetett a zenei ismeretterjesztéssel foglalkozó tábort a helybéli zeneiskola és a Jeunesses Musicales szervezésében.
Muzsikusoknak és zenekedvelőknek egyaránt tart előadásokat, előadássorozatokat (a TIT József Attila Szabadegyeteme keretében 2002/2003-ban immár a 43-ikat) vidéken és Budapesten. 
A Magyar Rádióban tartott előadássorozatai közül emlékezetesek a „MAGYAR ZENESZERZŐK”, a „MINDENKI ZENEISKOLÁJA”, és a „ZENETÖRTÉNET MINDENKINEK”. 
Írásai – többek között – a „Muzsika”, a Parlando hasábjain, valamint a „Miért szép századunk zenéje?” és „A hét zeneműve” köteteiben jelentek meg. Könyvei: „Harmincasok – beszélgetések magyar zeneszerzőkkel” (1969), valamint „Johann 
Sebastian Bach élete és művei” (1976, 1980, 1989). - Figyelmet érdemlő tanulmánya 
„A Dies irae dallam”-ról a Bárdos Lajos 75. születésnapja alkalmából megjelentetett „Zeneelmélet, stíluselemzés” c. kötetben található.
A régebben elnyerhető kitüntetések mellett becsesek „A Magyar Népköztársaság Művészeti Alapjának Szabolcsi-Díja” (1977), Erkel Ferenc-Díj (1986), a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesülete Zenei Tagozatának „Nagydíj”-a (1995), valamint a Magyar Rádiótól kapott Nívódíjak (legutóbb 2002-ben).
  
GÁL ANDREA

 1982-ben szerezte meg zongoratanári diplomáját a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán, Budapesten. 
 Tanított a XXII. kerületi Nádasdy Kálmán és a II. kerületi Kodály Zoltán zeneiskolákban. 
 1996 óta él Martonvásáron és az ott működő Művészeti Iskolában zongoratanár, valamint szakmai igazgatóhelyettes. Szívügye, hogy növendékeivel megismertesse és megszerettesse a kortárs zenét. 
 Pedagógiai célból foglalkozik improvizációval is. Ezzel a másfajta zenei gondolkodásmóddal igyekszik elősegíteni a klasszikus interpretációt is. 
 2002. novemberében Ferenczy György díjat nyert egyik továbbképzős zongorista növendéke.
 A Martonvásári Művészeti Iskola tanáraival sikerrel vesz részt a néhány éve hazánkban is működő, Yehudi Menuhin által kezdeményezett MUS-E programban. A képzőművészetet, zenét, néptáncot, mesemondást felölelő, szorosan egymásra épülő foglalkozásokról nagy érdeklődéssel kísért előadást is tartott az EPTA 2000 budapesti konferenciáján.
GONDA JÁNOS

 Zongoraművész, zeneszerző, zenetörténész. 
 Zenetudományi (1958) és zongoraművészi (1961) diplomájának megszerzése után az improvizáció és a kompozíciós zene kapcsolatával, valamint a modern jazzel, mint a XX. század szuverén művészetével foglalkozott. Szólistaként és együtteseivel Európában és a tengerentúli országokban koncertezett és lemezfelvételeket készített. 
 Komponált jazz-darabokat, filmzenét, musicalt, balettzenét, szimfonikus jazz-műveket. Ezeket számos lemez, CD őrzi. Könyveivel és cikkeivel megalapozta a magyar jazz-irodalmat.
 1965-ben megalapította a szakközépiskolai jazz-tanszakot, mely 1990-ben zeneakadémiai tanszékké alakult át. 
 1972-1984-ig a Nemzetközi Jazz Föderáció alelnöke. A Magyar Jazz Szövetség tiszteletbeli elnöke. 
 1993-ban megalapította, majd irányította a tatabányai Nemzetközi Kreatív Zenepedagógiai Intézetet. 
 Az iskolai ének-zenetanítás anyagának korszerűsítésének és felfrissítésének szándéka vezette „A populáris zene antológiája” c. kazettasorozatának megszerkesztésében, kiadásában (FPI, 1992)
 1996/97-ben jelent meg a klasszikus rögtönzéspedagógiával is foglalkozó három kötetes kottakiadvány: a Rögtönzés Világa.
 Munkásságát különböző szakmai és állami elismerések méltatták, amelyek közül válogatva az alábbiak kerülnek említésre: Erkel-díj, a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesülete Zenei Tagozatának Nagydíja, Weiner Leó-díj, Pro Urbe,  Magyar Köztársaság Érdemrendjének Középkeresztje (2002). 

ITTZÉS TAMÁS 

 A kecskeméti zeneművészeti szakközépiskola elvégzése után 1993-ban kitüntetéssel szerezte meg hegedűtanári diplomáját a Zeneakadémián Vermes Mária és Zs. Szabó Mária növendékeként. 
 1991-től a kecskeméti Kodály Zoltán Zeneművészeti Szakközépiskola tanára. 
 Növendékei országos versenyeken több díjat nyertek. 
 2001-től OKÉV szakértő. 
 A tanítás mellett jelenleg a Zeneakadémia doktoriskolájában folytat posztgraduális tanulmányokat. 
 Komolyzenei és jazz tárgyú cikkeket publikál. 
 Zongoristaként a Bohém Ragtime Jazzband vezetője.

KOVÁCS GYŐZŐ

 1963-ban nevezték ki az induló Mohácsi Zeneiskola hegedűtanárává. Ugyanott kapott igazgatói megbízatást 1967-ben, egészen 2000-ig.
 Különböző elnyert pályázatait zenei népművelői elkötelezettsége inspirálta 
(„A zene közösségteremtő funkciója” - 1969, 1978-tól „Zenehallgatóvá nevelés” kísérleti program).
 1984-91-ig a Parlando szerkesztőbizottság tagja.  
 1984-89-ig csoportos improvizációs csoportot vezetett, eredményeit többek között  a Kossuth Rádióban is bemutatta.
 1985-89 között a Veszprémi Akadémiai Bizottság zenei albizottságának tagja.
 Bemutatta az iskola növendékeivel Victor Máté – Fábry Péter „A sárkány és a zöld lovag” c. gyermekoperáját a Pécsett megrendezett Nemzetközi Környezetvédelmi Nevelési Konferencián, valamint Budapesten a Fészek Klubban.
 1990-től 2000-ig a Magyar Zeneiskolák Szövetsége (1997-től Magyar Zeneiskolák és Művészeti Iskolák Szövetsége) elnökségének tagja és megyei, ill. regionális képviselője. Szövetségét az EMU (Európai Zeneiskolák Szövetsége) különböző eseményein képviselte.
 1991-től a ZETA Választmánya tagja.
 1993 óta országos közoktatási szakértő (zeneiskolai intézményvezetés, szervezés területén).
 Iskolája megrendezte a Zeneiskolai Továbbképzős Növendékek 3. Országos Fesztiválját.
 2000-2002-ig megszerezte a minőségbiztosítási és közoktatási szakértői képesítést a Budapesti Közgazdaságtudományi és Államtudományi Egyetemen. 
 2001 márciusában felkérték a Zenetanárok Társasága főtitkárának, 2001 októberében a Közgyűlés megbízatását megerősítette. Tisztségét 2002. decemberig töltötte be. Azóta a Választmány tagja.
 Különböző sajtófórumokon szép számban jelentek meg zenei írásai.

Dr. L. NAGY KATALIN

 Ének-zene szakos tanár, kórusvezető, pedagógiai előadó (Nyíregyháza, Budapest,  Debrecen). A zene és pedagógia iránti gyakorlati és elméleti érdeklődése végigkísérte pályáját. Doktori fokozatai (doctor univ., Ph.D.) is e kettős érdeklődés eredményeit tanúsítják. A közoktatás és tanárképzésének minden szintjén tanított.
 Tanári pályáját óvónőképző szakközépiskolában kezdte 1972-ben, majd 1976-87 között a nyíregyházi Bessenyei György Tanárképző Főiskola Ének-Zene Tanszékének adjunktusaként folytatta. 1987-89 között a KÓTA főtitkárhelyettese lett, ahol az ifjúsági, valamint a felnőtt kórusmozgalom hazai és nemzetközi művészeti programjainak szakmai gondozója volt. 
 1989-től jelenleg is a Budapesti Tanítóképző Főiskola docense, s ezzel párhuzamosan 1996-tól az Országos Közoktatási intézet Program- és Tantervfejlesztési Központjának tudományos főmunkatársa. Közoktatási és zenei pedagógiai szakértő (KOMA, MAB, OM, PTI, FPI), eseti konzulens (Kodály Intézet) és tankönyvreferens (OM). A Zenetanárok Társaságának (ZETA) két ciklusra megválasztott alelnöke, 2003-tól a Választmány tagja.
 Oktatói, független szakértői és közéleti tisztségekben egyaránt a közoktatási zenei nevelés korszerűsítése mellett elkötelezett. Ez jellemzi tanári, előadói és kutatói tevékenységét is, mely az utóbbi években az iskolai énektanítás és tanárképzés tartalmi és módszertani modernizációjának elméleti alapozására irányul. E témákban tanít és tart előadásokat hazai és nemzetközi fórumokon (8 európai országban, USA-ban, Dél-Afrikában) és 1996-tól ISME világkonferenciákon (Amszterdam, 1996; Pretoria, 1998). Többször nyert el nemzetközi tanulmányutat, ill. oktatói/kutatói ösztöndíjakat Pro Cultura, Soros, Fulbright). Publikál itthon és külföldön (USA, SA, Ausztrália). 
 Tagja több hazai (ZETA, KÓTA, Kodály és Bárdos Társaság) és nemzetközi (ISME. IKS, EC) testületnek. 1989-1995-ig az Európa Cantat Gyermek- és Ifjúsági Bizottságának magyar tagja volt. 
 Szakmai elismerései:
 • Szocialista Kultúráért 1983-ban (oktatómunkáért)
 • Szocialista Kultúráért 1985-ben (kórusvezetői munkáért)
 • „Zenepedagógiai munkásságáért” – 1989 (Bárdos Lajos Társaság)
 • „Éneklő ifjúságért” az ifjúsági kórusmozgalomban – 1990 (KÓTA)
 • „A magyar kórusmozgalomban  végzett magas színvonalú művészi munkáért” – 1995 (KÓTA)

MUITY MÁRIA

 1969-ben a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Miskolci Zenetanárképző Intézetében szerezte zongora- szolfézs- és iskolai énektanári diplomáját.
 1969-ben lett a XVI. Ker. zeneiskola kinevezett zongoratanára, ahol a mai napig is tanít zongorát.
 1984-ben a Magyar Zeneművészek és Táncművészek Szakszervezete alapszervezeti titkárává, majd később az Országos Zenepedagógus Tagozat elnökévé választották. Ebben a minőségében vesz részt az országos érdekegyeztetéseken a magyar művészetpedagógus kollégák képviseletében.
 Tagja a pedagógusok munkájának elismerésére létrehozott minisztériumi kuratóriumnak, amelyben a művészetpedagógiában tevékenykedő tanárok kitüntetését támogatja.
 Elvégezte a FPI által szervezett szakértői felkészítő tanfolyamot. Az országos művészetoktatási szakértői névjegyzéken szerepel. 

A SZAKMAI TAGOZATOK VEZETŐI 

ÁBRAHÁM MARIANN – zongora

 1961-ben nyerte el zongoraművészi diplomáját a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán. Mestere Kadosa Pál volt. 
 Továbbképezte magát ösztöndíjjal 1964-ben Amadeus Webersinke (Drezda, Hochschule), majd az 1971/72-es tanévben Jakov Zak (Moszkva, Csajkovszkij Konzervatórium) zongoraművészeknél.
 1989-ben Fulbright ösztöndíjjal tanulmányozta Varró Margit hagyatékát Chicago-ban.
 1962 óta a Bartók Béla Zeneművészeti Szakiskola tanára. Több évtizede a LFZE IV-V. éves zongoraszakos hallgatói számára a gyakorlati tanítás egyik vezetője.
 Európa több országában, az USA számos nagy városában koncertezett, előadásokat és mesterkurzusokat tartott. Nevéhez fűződik több kortárs szerző művének ősbemutatója. 1995, 2000 és 2002 években jelentek meg CD felvételei. 
 1995 óta vezeti a ZETA zongora-tagozatát, amely a nemzetközi vérkeringésbe bekapcsolódva EPTA Hungary-ként működik. E tevékenysége igen kiterjedt, számos európai országban fordult meg magyar képviseletben. Tevékenységével jelentős tekintélyt szerzett a magyar zongorapedagógiának. Ezt erősítették a hazánkban megrendezett EPTA konferenciák (1998 Varró szimpózium, 2002 Békés), közülük is kiemelkedett a Budapesten 2000-ben megrendezett,  továbbképzéssel összekötött, a világ zongorista közösségét is megmozgató hatalmas létszámú rendezvény. 
 A Varró hagyaték tanulmányozásának eredményeképpen született gondozásában két könyv: a „Der lebendige Klavierunterricht” első magyarnyelvű fordítása (Zongoratanítás és zenei nevelés, EMB 1989, társfordító: Krause Annamária) és a „Két világrész tanára: Varró Margit” (idegen nyelvű írásainak többsége fordításban magyar és eredeti idegen nyelven). A szerkesztésében megjelent harmadik könyv: „Varró Margit és a XXI. század” a gödöllői nemzetközi szimpózium legértékesebb előadásait tartalmazza. — Liszt tanulmánya, s más egyéb szakmai írásai a magyar zongorapedagógia elméleti és zenepedagógiai alapolvasmányai. Publikációi a Parlando-ban (szerkesztőbizottsági tag 1986 óta), az EPTA folyóiratában és egyéb helyeken jelentek meg. 
 „Magyar zene a zongorapedagógiában 1900-2000” 250 perces videó-kazettája, mely a XX. század öt generációjának, 36 magyar szerzőnek műveiből válogat, a legtehetségesebb magyar zongorista növendékeket mutatja be (1995). Párizsban UNESCO díjat kapott érte (1996). Két amerikai elismerésben részesült (aranyérem, 1992, 2002). Itthoni jelesebb elismerései: Weiner Leó, Apáczai, Artisjus-díjak (1993, 1999, 1999).
 Létrehozta és működteti a Varró Margit Alapítványt (1992-től).
 Számos hazai és külföldi egyesület, szervezet – többek között az International Biographical Centre Research Council – tagja. 
 2003 elején megszerezte DLA (doktori) fokozatát.

ERNYEI LÁSZLÓ – harmonika 

1968-ban a Kandó Kálmán Híradás és Műszeripari Technikumban érettségizett, majd az intézet főiskolai szakán 1972-ben üzemmérnöki diplomát szerzett.  
Zenei tanulmányait 1957-ben kezdte. 1969-től a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolában, 1972-től a Weimari Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola harmonika tanszakán tanult. 
1976-77 között a Weimari Rádió zenei szerkesztőjeként, valamint a főiskola tanársegédjeként is dolgozott. 
1977-től a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola, 1980-tól a XIII. kerületi Zeneiskola, 1984-től a LFZF Budapesti Tagozata, 1997-től a Weiner Leó Zeneművészeti Szakközépiskola és Zeneiskola tanáraként is tevékenykedik. 
1994 óta a ZETA Harmonika Tagozatának vezetője. 
1998-ban irányításával készültek a hangszer alap és középfokú tantervei. 
Pedagógiai tevékenysége mellett koncertező művészként is jelen van kulturális életünkben.

KERTÉSZ ISTVÁN – vonós

 Hegedűművészként a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán Kovács Dénes növendékeként végzett 1969-ben. 1974-84-ig a Magyar Állami Hangversenyzenekar szólamvezetője volt.
 1981 óta játszik barokk hegedűn. A régizene előadásmódjára vonatkozó ismereteit Ingrid Seifert és Sigiswald Kuijken mesterkurzusain mélyítette el. Mint szólista és koncertmester számos európai országban vendégszerepelt.
 1985-ben alapította társaival a Festetics vonósnégyest, amellyel állandó résztvevői a különböző hazai és külföldi fesztiváloknak. Számos lemeze jelent meg különböző lemeztársaságoknál (Accord, Arcana, Hungaroton, Novartis).
 A Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem és a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola tanára, az ESTA magyar tagozatának elnöke.

KOBZOS KISS TAMÁS – népzene

 Első diplomáját a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemen szerezte vegyész szakon 1974-ben, a másodikat pedig 1996-ban, a Nyíregyházi Bessenyei György Tanárképző Főiskola ének-zene/népzene szakán.
 Egyetemi évei alatt kezdett el komolyabban foglalkozni népzenével és régi magyar zenével a „Főnix” színjátszó együttes, majd a „Délibáb” népzenei együttes, illetve (rövid ideig) a „Kaláka” együttes tagjaként. Ekkor kezdte el népzenei gyűjtőmunkáját is. 
 1974-79 között múzeumokban és múzeumi intézményekben dolgozott, majd 8 évig hivatásos előadóművészként és a Bakfark Bálint Lanttrió tagjaként koncertezett. Fellépett Európa szinte mindegyik országában és több ízben Japánban. Számos rádió, TV és lemezfelvétel őrzi ezt az időszakot.
 Állami ösztöndíjjal tanulmányozza zenepedagógiai céllal a török és kínai népzenét (1986 és 1999).
 1986-tól tanít népzenét a III. kerületi Zeneiskolában, koboztanárként. 
1991 óta igazgatója a tanszakból önállósult Óbudai Népzenei Iskolának. Részt vesz országos és nemzetközi szakmai találkozók, konferenciák szervezésében, valamint a középfokú és a felsőfokú népzeneoktatás bővítésére irányuló munkákban (Váci Zeneművészeti Szakközépiskola, ELTE Tanárképző, LFZE), továbbá az alapfokú és középfokú népzene-oktatási tantervek elkészítésében. Előadásaiban, publikációiban elsősorban a népzenetanítás hazai helyzetével foglalkozott, de több, a népzenetanításban felhasználható szakmai anyagot is közreadott (Régi magyar betlehemes, Moldvai hangszeres dallamok).
 Elismerések: „A Népművészet Ifjú Mestere” díj (1974), Bezerédj díj (1996), Köztársasági Arany Érdemkereszt, valamint a „Magyar Művészetért” díj (1998).