Zenei tábor Debrecenben

 Két ember beszélgetett valamikor a 2000. év nyarán a Debeceni Egyetem Konzervatóriumának igazgatói irodájában: Duffek Mihály igazgató és Kedves Tamás, a vonós tanszék vezetője. Sok más fontos téma mellett fölvetődött, hogy amióta 1998-ban – fájdalom! –  végleg „bezárta kapuit” a nagymúltú nyírbátori tábor, az országnak ebben az északkeleti régiójában nincs lehetőségük a fiataloknak nyári továbbképzésre, együttes muzsikálásra. Miért ne lehetne ezt itt, Debrecenben feléleszteni, ahol minden személyi és tárgyi adottság megvan  hozzá – gondolták –, „csupán” pénz kellene. Eltelt közel egy év, és  lett az is. Így jött létre az Ifjú Zeneművészek Nemzetközi Nyári Akadémiája, a nyírbátori példa nyomán, de nem mindenben utánozva azt. Az érdeklődés bebizonyította, hogy az elgondolás időszeű és reális volt: mindjárt első alkalommal több mint százan jelentkeztek, kilencven magyar és tizenhat külföldi, a szomszédos országok fiataljai mellett angol, német, svájci, japán, sőt uruguayi tanulni vágyó zenészek. 
 A foglalkozások középpontjában itt is – akárcsak Nyírbátorban – a zenekari munka állt. Két együttes: egy nagy szimfonikus– és egy kamarazenekar próbált párhuzamosan, előbbit Oberfrank Géza, az utóbbit Kováts Zoltán vezette. A nagyzenekar Weber Oberon-nyitányát, Brahms Hegedűversenyét, valamint Schubert „Befejezetlen” szimfóniáját tanulta meg és adta elő a zárókoncerten, az egyetem aulájában. A Brahms-mű szólistája Kovács Dénes volt. (Az eredeti terv szerint még Liszt Az ideálok című szimfonikus költeménye is szerepelt volna a műsorban, de arról végülis lemondott a dirigens – „inkább kevesebbet, de jól” elve alapján.) A kamarazenekar anyaga nem kevésbé igényes volt, sőt talán pillanatnyi képességeiket kissé meg is haladó. Bach e-moll fuvolaversenyét, Mozart G-dúr hegedűversenyét és „nagy” g-moll szimfóniáját tanulta meg az együttes a meglehetős szűkre szabott idő (hat nap!) alatt. (Ez a Bach-mű nem szerepel a BWV-ban, másfél tételnyi töredékből és azonosított kantátatételekből rekonstruálták, így előadása kuriózumnak számított.) Szólisták voltak: Gyöngyössy Zoltán és a Szatmárnémetiből érkezett Fátyol Rudolf, akinek hagyományos kapcsolatai vannak a debreceniekkel. A kamarazenekar programja háromszor hangzott el: a nyírbátori minorita templomban (mintegy demonstrálva a folytonosságot), a határon túli Nagykárolyban és ugyancsak az aulában. Közhelyként hat, de valóban így volt: produkciójuk alkalomról alkalomra csiszolódott, színvonalában emelkedett. (Talán hasznos lett volna, ha a nagyzenekar is tartott volna „nyilvános főpróba”-szerű előzetes hangversenyt, a fiatalok magabiztosabban, „tapasztaltabban” ültek volna a záróest népes  közönsége elé.) A kamarazenekar ezen kívül közreműködött két fiatal orgonista – Kovács Szilárd és Sárosi Dániel hangversenyén a Szent Anna templomban. Händel két orgonaversenyét szólaltatták  meg  együttesen.
 A tábor tevékenységének másik – az előbbinél nem  kevésbé fontos – területe volt az egyéni és kamarazene-oktatás, a mesterkurzusok. Mesterkurzust tartott Kovács Dénes, Zs. Szabó Mária és Kapás Géza (hegedű), Kedves Tamás (gordonka), Saru Károly és a prágai Miloslav  Gajdos (gordon), Gyöngyössy Zoltán (fuvola), a Párizsban élő Hadady László (oboa), Úr Bertalan és Szabó István (ütő) Duffek Mihály (zongora), Devich Sándor és Fátyol Rudolf (kamarazene). Zongorakísérő-korrepetitorok voltak: Böszörményi Judit, Király Márta, Kövecs Ágnes, Sarkady  Katalin, Szenthelyi Judit. A tanári kar puszta felsorolásából  kiderül, hogy abban helyi és fővárosi erők, valamint külföldiek egyaránt képviselve voltak. Mindezeken kívül többen közreműködtek a zenekari szólamok betanításában, illetve  szólamvezetőkként vettek részt a próbákon és a hangversenyeken. Így Kiss Vilmos Péter (hegedű), Décsi Zsuzsanna és Sárosi György (brácsa). A kamarazenekar hangversenymestereként Alexáné Kardos Ildikó vett részt a  munkában. A fiatalok örömmel ragadták meg a mesterkurzusok-felkínálta intenzív tanulás lehetőségét, szorgalmasan gyakoroltak, többségük felkészülten jelent meg naponta az órákon. Nagyobb lelkesedéssel, mint – meg kell mondjuk – a zenekari próbákon. (Ez végülis a zenekarok koncertteljesítményein nem, vagy csak alig volt érzékelhető, köszönhetően a karmesterek alapos, szakszerű művészi nevelőmunkájának.) Idézzünk fel egyetlen példát a mesterkurzusok sikerére: egy román zongorista kislány búcsúzáskor elmondta tanárának, Duffek Mihálynak, hogy  középiskolai tanulmányainak befejeztével itt szeretne továbbtanulni. Az ilyen esetek a Konzervatórium – tágabban a magyar zeneoktatás – jóhírét öregbítik, határainkon innen és túl.
 Még több hangversenyre került sor az eddig említetteken kívül, a délutáni és az esti órákban, az intézmény Liszt-termében. Az ünnepélyes megnyitó keretében – melyen Duffek Mihály köszöntötte a megjelenteket, majd dr. Abády Nagy Zoltán, az Egyetem rektorhelyettese és dr. Gellén József, a Kulturális Bizottság alelnöke mondott beszédet – Kovács Dénes és Szenthelyi Judit César Franck Szonátáját adta elő. Két nappal később a Konzervatórium hallgatóiból álló „Talamba” Ütőegyüttes (vezetője Szabó  István) mutatta be színes műsorát, ezen belül Steve Reich, John Cage, Piazzola egy-egy művét. Kedves Tamás és Sarkady Katalin  két romantikus szonáta (Grieg, Richard Strauss) között Bartók Első rapszódiájának gordonka-változatát játszotta közös estjükön. Hadady László műsorából Vivaldi és Schubert egy-egy művét, valamint Kurtág néhány darabját emelhetjük ki jellemzésül. Partnere Böszörményi Judit volt. Kövecs Ágnes szólóestjének darabjait – az őszi Liszt-versenyre készülvén – a magyar  mester műveiből válogatta: Schubert-dal átiratok és virtuóz darabok mellett a Funérailles-t és a Dante-szonátát szólaltatta meg. A cseh vendégprofesszor a  bőgőirodalom „klasszikus” alkotásai (Bottesini, Hoffmeister) mellett  saját szerzeményeiből mutatott be néhányat, saját énekét hangszerén kísérve. A műsor egyik részében partnere Sarkady Katalin volt.
 Jelen beszámolónak nem célja és nem feladata, hogy elemezze, méltassa, esetleg  bírálja az elhangzott művésztanári produkciókat. Önmagában nevelő hatása van annak, amikor a hallgatók nemcsak a tanteremben, de a pódiumon is megtapasztalhatják mestereik tudását, felkészültségét – ezt mindenki tudja. (Föltéve persze, hogy a növendékek meghallgatják őket.) De a tábor fiataljainak is lehetőségük nyílt rá, hogy a tanultakról a nyilvánosság előtt számot adjanak. Szívesen éltek is a lehetőséggel, tovább színesítve a tábor tíz napjának gazdag  programját. A művészetek  kapcsolata és a régiók kézfogása jegyében nyílt kiállítás a Nagykárolyi Alkotótábor művészeinek munkáiból a Konzervatórium galériájában. Ez alkalommal – és többször a hangversenyek előtt is – a konzervatóriumi hallgatók rézfúvós együttese játszott, Kammerer András vezetésével, többek között Praetorius, Charpentier, Purcell műveiből.
 A táborozás napjaiban zajlott a Konzervatóriummal szemközti impozáns épületben a Debreceni Nyári Egyetem. Sokszínű, soknyelvű nemzetközi, többségükben fiatalokból álló közönség hallgatta és tapsolta meg lelkesen zenekaraink produkcióit az Egyetem aulájában. Ugyancsak a nyári egyetem keretében lépett fel  az angol Stoneleigh Youth Symphony Orchestra, Adrian Brown vezetésével.  Rokonszenves fiatal társaság, játékuk színvonala azonban – elfogultság nélkül  mondhatjuk – alatta maradt a debreceni tábor együtteseiének.
 Beszámolónk elején a pénz hiányát emlegettük. Hogy az ötlet mégis megvalósult, az nagy részben azoknak a  hatóságoknak, intézményeknek, alapítványoknak köszönhető, melyek  hathatós anyagi segítséget nyújtottak a tábor – minden tekintetben sikeres megrendezéséhez. Nevezzük meg végül ezeket:
Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma,
Debreceni Egyetem Művészeti és Közművelődési Vegyes Bizottsága,
Nemzeti Kulturális Alapprogram,
Illyés Közalapítvány,
Oktatási Minisztérium,
Weiner Alapítvány.
 És ne feledkezzünk meg azokról  sem, akik nyári pihenőjük egy részét feláldozva vettek részt a szervezés és a lebonyolítás sok energiát  igénylő, felelősségteljes munkájában, így Király Mártáról, az egész rendezvény művészeti programszervezőjéről, Ádám Katalin tanulmányi titkárról és nem utolsósorban Kapusi Istvánné gazdasági igazgatóról.

 Viszontlátásra 2002 nyarán Debrecenben!