„Psalmus Humanus”

Honnan indult el a zenepedagógiai bemutatósorozat kezdeményezésének a gondolata?

A Pro Renovanda Cultura Hungariae „Kodály Zoltán emlékére” szakalapítvány felhívására 1998 októberében készítettem el az első tanulmányomat „A legelsők voltunk” címmel. A pályázati kiírás célja „az ének-zene tagozatos iskolák több évtizedes nevelő-oktató munkájának a történeti összegezése volt”. Ezért – mint a Kecskeméti Ének-Zenei Általános Iskola legelső végzős osztályának egykori növendéke – a következő kérdéssel kerestem meg osztálytársaimat, zenetanári pályámon tanított volt tanítványaimat, valamint zenetanár kollégáimat: Hogyan hatott rájuk a gyermekkori zenetanulás?

Válaszaikban egybehangzóan megfogalmazták, hogy valamennyiük számára életre szóló útravalót adott a gyermekkori zenével való indulás, segített későbbi tanulmányaikban, hívatásuk gyakorlásában és a mindennapi életben.

Az összegyűjtött anyagot „Psalmus Humanus” Ének-zenei Általános Iskola,  Kecskemét 1950. címmel foglaltam össze könyv alakjában (Püski Kiadó, 2000), a róla írott recenzió a Parlando 2001/4. számának 20–29. oldalán jelent meg Solymosi Tari Emőke tollából.

A fent jelzett pályázati felhívásra elkészített tanulmányom, majd annak könyvvé formálása eredeti szándékom szerint csak emlékező írásnak készült egykori iskolám alapításának 50. évfordulója alkalmából. De sajnálatos módon azt tapasztaltam, hogy az egykori diákok egyértelműen pozitív hangvételű visszajelzései éles ellentétben állnak korunk néhány társadalmi rétegének a zenetanulás, és ezen túlmenően a művészeti nevelés fontosságának a megítélésében. Kodály eredeti nevelési elveit sokan ma már nem is ismerik, vagy azokat idejét múlt, korszerűtlen módszernek vélik. Pedig a kodályi nevelési eszmék lényege nem egy szakmódszertani elv merev követését jelenti, hanem az énekkel-zenével, a művészetekkel kisgyermekkortól való örömszerző együttélést. 
  Ennek meghatározó jelentőségét az ének-zenei általános iskolák volt növendékei 40 év távlatából bizonyítják. Iskolánk alapítása óta azonban fél évszázad telt el, és ezalatt az időszak alatt olyan társadalmi, gazdasági és technikai változások zajlottak le, amelyeknek az  '50-es években még nyoma sem volt. Ezt erős társadalmi és gazdasági átrendeződés kísérte, ami a társadalomban értékváltással is járt.
 A Központi Statisztikai Hivatal (Oktatási adatok, 1998) és a Fővárosi Pedagógiai Intézet adatai alapján az ének-zenei általános iskolák növendék létszámát illetően döbbenetes számok tárultak elém: az általános iskoláskorú gyermekeknek mindössze kb. 1%-a, a mintegy egymillió általános iskolás közül mindössze kb. 10–12 ezer tanul ilyen típusú iskolában! E számokat, és néhány, részemről közelebbről is jól ismert ének-zenei általános iskola megszűnésének körülményeit is jól ismerve, ettől kezdődően igen fontossá vált számomra annak a kérdésnek a vizsgálata, miként lehetne Kodály tanár úr nevelési eszméit megőrizni a mai, megváltozott körülmények között is. A vizsgálódást két irányban folytattam:
 1. Hogyan segíthetné hatékonyan a kodályi hagyományokra épülő ének-zenetanítás napjaink közismereti képzését?
 2. Hogyan lehetne véleményeztetni zenei életünk meghatározó jelentőségű személyiségeivel a jövőbe mutató, a gyakorlatban már eredményesen működő, de kevéssé ismert ének-zenepedagógiai koncepciókat?
 A feltett kérdésekben segítséget adott annak a műhelymunkának a felidézése, amelyben egykori iskolában részesülhettem. Egyrészt emlékeztem Kodály tanár úr gyakori óralátogatásaira, másrészt tudomásom volt arról, hogy iskolai éveinkben a tantervek készítésénél és a tananyag meghatározásánál mindig a gyakorlatban megvalósított tapasztalatokból indult ki, mindenkor rendszeres visszajelzést kérve igazgatónőnktől és énektanárainktól. Ezt a szemléletet bizonyítják az 1964. február 17-én, iskolánk új épületének avatásán elmondott szavai is: (idézettel kezdve ezt a mondatát)
 „ťHasznos lenne a tudományos kutatókáderek mellett a gyakorlati pedagógia művelőinek bekapcsolása a fejlődés és nevelés-lélektani kutatásokba.Ť Én inkább fordítva ajánlanám az elméleti pedagógusoknak, hogy ők járjanak el, és ők kapcsolódjanak be a gyakorlati pedagógiába.” (Szögi Ágnes: „... Van itt egy iskola...” Kodály Zoltán Zenepedagógiai Intézet, Kecskemét, 1983. 97. o.) A fenti személyes tapasztalatok ismeretében elkezdtem intenzíven keresni és kutatni azokat a zenetanítási koncepciókat:
 1. amelyek a kodályi hagyományokra épülve korunk nevelési és oktatási elvárásait beépítik az ének-zene tanításába,
 2. amelyek figyelembe  veszik dr. Barkócz Ilona és dr. Pléh Csaba pszichológiai kutatásainak eredményeit. Ők az 1970-es évek végén végezték el Kodály zenei nevelési módszerének a napjainkig legnagyobb léptékű hatásvizsgálatát, amelyben egzakt módon megfogalmazták a kellő rendszerességgel, aktív részvétellel, megfelelő szakmai irányítással elsajátított ének-zenetanulás differenciálható és specializálható hatását: A vizsgálati eredményeket összegező tanulmányuk a Kecskeméti Kodály Intézet gondozásában jelent meg 1978-ban. Angol nyelvű fordítása 1982-be látott napvilágot: Music Makes a Difference: The Effect of Kodály's Musical Training on the Psichological Development of Elementary School Children címmel.

 A folyamatos zenepedagógiai vizsgálódáshoz két újabb pályázati felhívás adott ösztönzést, és lassan elkezdett nőni a megismert, eredményesen és jól működő zenei műhelyek, ill. az azokat vezető tanároknak a száma, akik bekapcsolódtak a közös munkába. Eközben lehetőségem nyílt olyan nagytudású, természet-, ill. társadalomtudománnyal foglalkozó szakemberekkel is megismerkednem, akiktől a zenének, zenélésnek és zenetanulásnak különböző megközelítésű tudományos (neurológiai, pszichológiai, fiziológiai, szociológiai) vizsgálatairól, és azok kutatási eredményeiről szerezhettem tudomást. Valamint ráirányították figyelmemet a művészeti tevékenységeknek kevéssé ismert lehetőségeire is. Ilyen például volt kecskeméti iskolatársam, Urbánné Varga Katalin főiskolai adjunktus szakterülete: a zeneterápia. Mindezek után született meg 1999. szeptemberében a KOMA újszerű, nem csak helyi érvényességű modellértékű programok, tevékenységek témakörben kiírt pályázati felhívására a „Psalmus Humanus” – Válaszkeresés korunk kihívásaira Kodály eszméi alapján címmel elkészült tanulmány. (Munkámhoz csatlakozott és felvállalta az együttműködést a korábban említett egykori iskolatársam.)

A javasolt modellértékű programok listája:

1. Óvodai program – Részképesség fejlesztés énekkel, zenével és mozgás által — Kovács Barbara
2. Általános iskolai énekoktatás hagyományos és emeltszintű órakeretben — Zircher Ilona, Durányik László
3. A számítógép használata a zenetanulásban — Baráth Zoltán, Kárpáti Tünde, Józsáné Hajdu Zsuzsanna
4. Akusztikai tárgy bevezetése — dr. Pap János
5. A populáris zene antológiája tanári segédkönyvének megismertetése az általános iskolai ének-zene oktatásban — Gonda János
6. Komplex művészeti nevelés (a gimnáziumban) — Székyné Sztrémy 
Melinda, Berencsikné Gedeon Hajnalka
7. Komplex művészeti nevelés (hangszeres) — Apagyi Mária, Lantos 
Ferenc
8. Egyházzene tanítása az általános iskolai oktatásban — Bubnó Tamás, dr. Mezei János, dr. Dobszay Ágnes
9. A Kecskeméti Kodály Intézet külföldi hallgatójának látogatása ének-zenei általános iskolában: karének óra, néptánc óra (közreműködő tanárok: Strack Orsolya és Kabdebó Sándor)
10. Zenei munkaképesség-gondozás — dr. Pásztor Zsuzsa

   Szociális és kulturális hátrányok leküzdéséhez 
11. Kreatív zenei gyakorlatok — Sáry László
12. Felső tagozatos napközi otthonos program: dalkör, grafika és néprajz —Nagyné  Matykó Éva és munkatársai
13. Ének-zene–kézművesség — Csirmaz Mátyás

   Fizikai fogyatékosok és sérültek számára
14. Vak gyermekek néptáncórája — Büki Rita
Vak gyermekek hangszeres órája — Borzássy Hajnalka
Vak óvodás gyermekek hallási figyelmének fejlesztése  —  Szénássi Anna
15. Nemlátó és látó előadóművész közös produkciója — Németh Tamás és Sarlát Ildikó
16. Mozgássérültek ének-zene tanítása — Őrfalvy Aladárné

   Zenetanítás a gyógypedagógiában
17. Értelmileg akadályozott gyermekek zeneoktatása az ULWILA színeskotta rendszer segítségével — Vető Anna
18. Zenei kommunikációs és improvizációs bemutató gyógypedagógus jelöltek és más főiskolai hallgatók részvételével — Urbánné Varga Katalin

A „Psalmus Humanus” ének-zenepedagógiai program sorozatot 2000 októbere és 2001 januárja között mutattuk be. Kilenc budapesti és három vidéki helyszínen került sor a programok hospitálás jellegű megtekintésére. A bemutatókról hang-, és nagyszámú fényképfelvétel készült. A bemutató résztvevőitől pedig – mind a grémiumi tagoktól, mind a tanulóktól, ill. a főiskolai hallgatóktól – röviden megválaszolható pszichológiai kérdőívek kitöltését kértük.
Az ének-zenepedagógiai műhelyek megtekintésére összesen 25 grémiumi tagot volt módunk felkérni, érdeklődésük és elfoglaltságuktól függően különböző létszámban és összetételben voltak jelen. A bemutatósorozat elindításához és megvalósításához zenei életünk meghatározó jelentőségű képviselőitől bizalmat kaptunk. Először említem Falvai Sándor urat, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem rektorát, akinek megtisztelő ajánló soraival küldhettük ki felkérő leveleinket a programokat megtekintő szakemberek részére. A Kecskeméti Kodály Intézet részéről Erdei Péter főigazgató úr, ill. az Intézet igazgatóhelyettese, Ittzés Mihály tanár úr vállalta fel a szakmai véleményezést. Több esetben jelen volt Szőnyi Erzsébet, a Zeneakadémia ny. tanszékvezető tanára, aki a Magyar Kodály Társaság társelnökeként fejezte ki az elnökség véleményét: „a programot támogatásra méltónak találja, egyetért az alapgondolatokban megjelölt célokkal, és támogatja gyakorlati megvalósítását”.

 Mit mondhatok el e hatalmas vállalkozás, a „Psalmus Humanus“ névvel, jelzett ének-zenepedagógiai  kísérlet  legfontosabb tapasztalataiként?

 1. A többéves intenzív zenepedagógiai kutatómunka eredményeként megvalósult bemutatósorozat tükröt tartott napjaink hazai ének-zeneoktatása elé. A megtekintett művészeti műhelyek különböző területeken (ének-zene–képzőművészet és tánc), különböző szinteken (óvodától a tanárképzésig), és különböző iskolatípusokban (általános iskolában, zenei általános iskolában, és zeneiskolában) adtak lehetőséget az iskolák életébe való betekintésre. Első kézből volt módunk meggyőződni ének-zeneoktatásunk eredményeiről és mielőbbi orvoslást kívánó gondjairól is. (Valószínűleg a látott bemutatókon kívül még számtalan eredményesen működő művészetpedagógiai műhely létezhet, ami nem került a látókörünkbe.)

2. Mielőbb szükség lenne az általános iskolai énektanítás országos ellátottságának a felmérése.

3. A programsorozat folyamán világossá vált: szükséges a zenepedagógiai kutatások feltételeinek mielőbbi biztosítása az újszerű kezdeményezések egzakt formában való értékeléséhez. Korunkban, a XXI. század kezdetén csak ezen a módon fogadható el a művészeti tevékenységek értékelése és minősítése. Felhatalmazást e kérdés felvetéséhez Kodály Zoltánnak éppen azok a gondolatai adják, amelyek az egész „Psalmus Humanus” zenepedagógiai programsorozat alapjául szolgáltak:
 “Nemcsak a tudomány különféle ágai tartoznak össze és mindegyik megsínyli, 
ha túlságosan bezárkózik szakmája szűk körébe, hanem a tudomány és művészet sem lehet el egymás nélkül. A tudós annál különb, minél több van benne a művészetekből és viszont.” (Dobszay László: Kodály után – Tűnődések a zenepedagógiáról. Kodály Intézet, Kecskemét, 1991. 128. o.)

A programsorozat előkészítése és a megvalósítása során összegyűlt sokszínű és gazdag anyag könyvvé való formálására ismét lehetőséget ad a Püski Kiadó. A „Psalmus Humanus” – Hagyomány és megújulás a kodályi zenepedagógiában címmel tervezett könyv megjelenése a kora ősz folyamán várható.

Biztatást ad munkámhoz az a tény is, hogy Solymosi Tari Emőkének, az ISME (Nemzetközi Zenei Nevelési Társaság) 2002 nyarán megrendezésre kerülő nemzetközi kongresszusára előzetesen elküldött előadását, amely a „Psalmus Humanus” Ének-zenei Általános Iskola Kecskemét, 1950. című könyvemről számol be, és egyben hírt ad a „Psalmus Humanus” ének-zenepedagógiai bemutató sorozatról – elfogadta a szervezőbizottság, és meghívást kapott a norvégiai  Bergenben megrendezésre kerülő nemzetközi zenepedagógiai tanácskozásra (augusztus 11–16-ig). 

Kodály szellemi örökségének felidézése így az egész zenei világ előtt méltó megemlékezés lesz halálának 35. és születésének 120. évfordulójának évében.