Hosszú évek, talán egy évtized folyamatos felismerése, szükséglete, tapasztalata, sokak ösztönzése, bíztatása érlelte meg azt a szándékot, hogy a 2000-ben megrendezett Zeneiskolai Országos Oboa és Fagottversenyen kimondásra kerüljön: kellene egy olyan szervezet, egyesület, társaság, vagy bármiféle „intézményesített összefogás”, amely egységbe tömöríti, összefogásra készteti az ország oboistáit, hogy közös erővel munkálkodjanak ügyünkért, szakmánkért, hivatásunkért.

Előzmények, pedagógiai, szakmai gondok,
háttérelemzés

  A példa meg is volt, hisz a Magyar Fagottos Társaság egyesületi formában működött, s támogatta a fagottosok munkáját, sőt ott az országos versenyen a szervezésben, lebonyolításban, anyagiakban – díjak  felajánlásával segítette a közös rendezvény megvalósítását.
  Ekkor az oboistáknak még nem volt efféle szervezetük, amely jogszerűen, s a fent említett bármely formában léphetett volna;  a szakmai értékelésen Keszler György, a zsűri fagottos elnöke elmondta, hogy  „minden résztvevő gyerek kap valamit” – hisz aki bejut az ország legjobbjai közé, meg is érdemli! Hát igen, de nemcsak a fagottosok, hanem az oboások is – nem?  Nos, ez volt az a lélektani pillanat, amikor ennek afféle „megoldásaként” –  Papp Károlyné, a Minisztérium zenei szakértője, szolfézs szaktanácsadó, aki fáradhatatlan szervezője és bonyolítója a zenei versenyek teljes országos rendszerének – az eredményhirdetésen megjegyezte, hogy a fagottosok példájára az oboisták is hozzanak létre ilyen példaértékű összefogást, amikor ráadásul Munia Zoltán oboa- szaktanácsadó kiváló szervezőkészsége is rendelkezésre állna. Oboás növendékeink, pedig csak nézték a fagottos résztvevők megelégedettségét, hogy még a díjat nem kapott gyerek is jó érzéssel, elégedetten távozhatott Sopronból, egy nagy erőpróbáról, ahonnan ugyan nem visz kupát, de nem hiába gyakorolt, dolgozott; a mi növendékeink honnan, kitől kaphatták volna a plusz elismerést, ha nem tőlünk?  e kényszerű helyzetet jól kikapták, megjegyzendő: nem csak most!
 Történt ugyanis úgy másfél évtizede, hogy az országos verseny válogatóján egy 5 megyéből álló régióból 16 növendék indult, s csak 1 jutott a döntőbe; de még ez sem lenne gond, hisz csak Ő volt kiemelkedő a 3 korcsoportból. S a többi 15?  A másik 2 korcsoport legjobbja még csak helyezést sem kapott, s a Fővárosi Pedagógiai Intézet által megvásárolt ajándékok, díjak ott maradtak eredményhirdetéskor a zsűri az asztalán. Pedagógus volt a talpán, aki ekkor meg tudta magyarázni a korcsoport legjobbjainak, s a rengeteg erőfeszítést végig „asszisztáló” szülőknek, hogy Ők miért nem kaptak valamit, amikor a másik (fagott ill. klarinét szekció) 12 díjat osztott ki a szemük láttára azoknak is, akik egyébként nem jutottak a döntőbe. A tanárok számára csak ennyi volt a „magyarázat”: csődben van az alapfokú oboatanítás. (Pedig akkor még volt mennyiségi kínálat a pályára orientálódók körében, s most viszont évek is eltelnek, hogy nincs jelentkező a konzervatóriumokba, s ha akad 1-1, már majdnem hogy bekerül, ha oboát tart a kezében.
Elég lesz-e a konzervatórium 4 éve, ha a zeneiskola alapfokú osztályainak szintjén oboáznak?
Felkészíti-e a konzervatórium ekkora hátránnyal Őket arra, hogy majdan továbbtanulhassanak Főiskolán, Akadémián?  S ha nem, mi lesz velük? . . . . .

  A sok múltbéli, kisebb-nagyobb esetekkel meg lehetne tölteni akár egy füzetkét is, de ennyi érv, indok, „háttér” gondolom minden hivatásáért lelkesedő pedagógust elgondolkodtat: amikor az oboisták egyébként is a hangszertanulás egyik legnehezebb terheit viselik,  – „megfejelve” –  még a fentiekben leírt eseményekből is részesülniük kellett?
  Talán nem alaptalan, hogy tanárok, növendékek a legkisebb sikerélmény híján, kedvüket veszítvén – eltávolodnak a megmérettetésektől, s mégis nap, mint nap megküzdenek a legkisebb felületű (s így a legkényesebb), dupla nádas hangszer tanításának és tanulásának tengernyi gondjával.
  A 30’ perces órák kihasználhatóságának minimális mértékével,  amiből jó ha lesz 10 perc;  a rákészülés, a nád nevességtartalma, nyílása, pillanatnyi minőségi állapota, s a növendék befúvásának épp aktuális stádiuma, „készenléti izomállapota” – anzatza –  alapból elviszi a kis időt, s akkor még nem beszéltünk a nád faragásáról, igazításáról, a befúvás - légzés - rekesztámasz óráról-órára történő újraépítéséről, s persze ha a nád elrepedt, új nád választásáról (jó, ha a tanár  erre előre számított), s a rendszeres „hangszerjavításról”, hisz nincs olyan hét, hogy épp ne esne le egy párna, egy parafa, nem takar, a rugó …. – ami következik az ország művészetoktatási intézményeiben általában jellemző helyzetből is: roncs állapotban a hangszerek, s az 1-1 felújításra is éveket kell várni, amíg sikerült itt-ott kiszorítani hangszerenként csekélyke 40-50 ezret. Az új hangszerek áráról már ne is beszéljünk, mert 1 oboa árából az iskola 5-6 fuvolát vagy 5-6 klarinétot is meg tud venni, s ha véletlenül egy jobb hangszert szeretnénk – hisz a „minőségbiztosítás-minőségfejlesztés” szlogenjének épp aktuális (papírmunkás) pillanatai után – a fent említett hangszermennyiséget összeadva, együttesen kell érteni.
 Belátható, hogy nincs még egy ilyen hangszer, ahol növendék és tanára ennyire kiszolgáltatott lenne a külső tényezőknek akár az órán, s alapfokon a szereplések alkalmával! Ha 1000 %-osan is biztosítja a tanár növendékének a technikai, zenei, metodikai, emberi, pszichikai tényezők optimumát, még úgy is ki van téve a sikertelenségnek és az előre nem látható váratlan körülményeknek 1-1 megmérettetés alkalmával.  Elég csak 1 rosszul eltalált támasz vagy 10%-kal kisebb vagy nagyobb befúvás-indítás; a szereplés lámpaláza következtében a növendék elkezd „harapni”, a nád nyílása akár 70%-kal is kisebb lévén, tele gikszerrel, kiakadások egész sorával, hangok kimaradozásával, szorított, élvezhetetlen hangképzés közepette.  Mindez még meg is tetéződhet az oktávbillentyűk gomgostű vastagságú furatának bevizesedésével (ezek következtében) bejön a memóriazavar, s a „feladása” a szereplés kísérletének, de ekkor jön még a megaláztatás és szégyen is, hisz „már megint az oboa” járatta le ezt a „színvonalas hangversenyt”!  A hangszer rossz állapota, s a nád vastagságának, fazonjának rosszul megválasztott paraméterei – a nem 100%-os kiváló kifaragása és optimális beállítása az adott anatómiai sajátosságokhoz, zenei követelményekhez és magához a hangszerhez – még plusz tetézi a fenti helyzetet!

Az Alapítvány közhasznú céljai

 Nincs az a segítség, támogatás, konstruktivitás és jó szándék mértéke, amely elegendő lenne e számtalan gond megoldásához, így szükségszerűvé vált, hogy lépni kellett szakmai előrehaladásunk érdekében: eredményesebb legyen az oktatás, színvonalasabb lehessen a felmenő-rendszer pedagógiai-szakmai háttere, s ez által átfogó módon fejlődhessen az oboázás Magyarországon, s kerüljön közelebb a zenekari és pedagógiai terület, harmonizáljon a szakmai együttműködés mindkét oldal javára. Így minden szakmai, pedagógiai, emberi, technikai, anyagi segítség átfogó szükségleteként fogalmaztuk meg a 2003-ban létrehozott közhasznú szervezet szakmai célkitűzéseit:   /részlet az Alapító Okiratból/

-    az oboa, tágabb értelemben a fafúvós hangszerek és a zene megszerettetése, megismertetése, népszerűsítése;
-    szóló-, kamara-, szimfonikus-, jótékony célú-, pedagógiai célzatú-, tanári-, és növendékkoncertek, találkozók, fesztiválok, versenyek, szakmai-, pedagógiai kurzusok rendezése, támogatása, szervezése, bonyolítása;
-    díjak megalkotása és adományozása;
-    szakmai díj megalkotása és adományozása a kiemelkedő (művészi-, zenekari-, pedagógiai-, hangszerészi) teljesítmények elismerésére;
-    szakmai-, metodikai-, és kottakiadványok kiadása és az ilyen kiadások támogatása;
-    hangszerek karbantartásának, javításának és felújításának támogatása; hangszertartozékok vásárlásának támogatása;
-    az elöregedett hangszerparkok megújításának támogatása (akár hangszervásárlások révén is);
-    a hazai és a határon túli magyarok zenekarai, iskolái hangszerállományának javítása

  E fenti összefoglaló célleírás egyértelműsíti, hogy kimondva-kimondatlanul elkezdődött valami, afféle megújult összefogás és az országos együttműködési szándék első jelei ezek, amelyben a 11 fős országos kuratórium első,  2003. okt. 4.-ei ülésén 1 emberként a közös ügy mellé állva, hosszú távú, s a kezdeti lehetőségek figyelembevételével -  egy sor intézkedést hozott,  céljaink mind szerteágazóbb megvalósítása érdekében.
 Az Alapítvány fenti céljait példaértékűnek és feltétlenül megvalósítandónak tartja minden oboát szerető, s azt bármely fokon művelő, zeneszerető honfitársunk határainkon innen és túl.

Az Alapítvány tevékenysége

Mi is történt a megalakulás óta, az akkor 500 ezer forint indulótőke felhasználásával?

A 11 fős országos kuratórium az alakuló és évi rendes kuratóriumi ülésein számos olyan intézkedést tett, amely révén az Alapítvány – immár 2 éves működésében egy egész sor közhasznú tevékenységet valósíthatott meg:
 Az internetes honlap működtetésével elindult az országos kommunikáció lehetősége, mely eredményeképp konkrétabban és gyorsabban jutunk az információkhoz. A hyperlink “http://www.oboa.hu” www.oboa.hu honlapunkon a legfontosabb aktuális információk, tudnivalók, események, metodikai publikáció, 1-1 új kotta megnézhető, olvasható, ingyenesen letölthető. Ennek szükségességét igazolta a honlap látogatottsága, amely országos szinten – a nem túl népes szakmai társadalom révén – minden elképzelhetőt felülmúlt, túllépte a 14.000-et!
 Még 2003-ban, a megalakulás évében új oboás szakmai ill. kottakiadványok megjelenését támogatta az Alapítvány, mely eredményeképp nagyon kedvező áron juthat a szakma az alábbi kiadványokhoz:

Munia Zoltán: Oboaiskola és zongorakísérete (zeneiskolák 1-2.- osztálya számára) –  /2 kiadvány/
Kerényi Sándor: 22 etűd (zeneiskolák továbbképző osztályai, ill. konzervatóriumok számára)
Kerényi Sándor: Hangszerismeret (főiskolák, tanárok művészek és a hangszer iránt érdeklődők számára)
 
 Kerényi Sándor: Hangszerismeret OBOA c. szakkiadványa egyedülálló a magyar hangszeroktatás, s ezen belül az oboatanítás történetében. Az érdeklődők megismerhetik a hangszer történetét, a hibák felismerésének és javításának módját, valamint fontos gyakorlati útbaigazítást kaphatnak a nád kifaragásáról és igazításáról is.
 A 22 etűd hézagpótló anyagként került a tanárok és növendékek kezébe, hisz mindazok, akik a Hinke: Oboaiskola ill. a Wiedemann: 45 etűd nehézségi szintjén oboáznak, e kötet elvégzésével eredményesen léphetnek tovább a Schmitt I-II. kötet 24 gyakorlatának követelményeire. A tanárkollégák örömmel számoltak be e jól használható etűdanyag tantervi használhatóságáról a zeneiskola 4.-5-.6. osztályában, de a konzervatórium 1. osztályában is előszeretettel játsszák, hisz technikai követelményeivel tudatosan épít a már megszerzett készségekre, s a ritkán használt relációk gyakoroltatásával célzottan készíti elő a magasabb osztályok gyakorlati, manuális készségfejlesztését.
 Munia Zoltán Oboaiskolája és a hozzákapcsolódó Zongorakíséret nemcsak egy módszeresen felépített iskola, megfelelő mennyiségű gyakorlat-anyaggal, hanem olyan sokrétű dalanyag-, etűd-, gyakorlat-, előadási darabok gyűjteménye is egyben, mely válogatás felöleli a népi gyermekdalanyag megfelelő hangkészletű transzpozíciótól kezdve a teljes zenetörténet korstílusait, mintegy 70 zongorakíséretes darab közreadásával. Az elmúlt tanévben a furulyaórákon is jól használhatónak bizonyult e gyűjtemény (1-1 anyagszerkezet sorrendi felcserélésével), így egyre többen használják a furulyatanításban is. 
  A fenti 4 kiadvány mintegy 1.4 millió Ft-os összköltségét az Alapítvány gondozása és anyagi  támogatása mellett  a Közművelődési Modernizációs Közalapítvány, valamint az Oktatási Minisztérium céltámogatásával valósítottuk meg.

  Fenti kiadványokról tájékoztató az Alapítvány honlapján olvasható, s ugyanott megrendelhetők, de szintén kedvezményesen megvásárolhatók a ROSE ill. VICTORIA Hangszerüzletekben is; egyéb más kottákat forgalmazó üzletben is kaphatók, de a kereskedelmi árrés költségével magasabb áron. A kiadványok megjelenése óta több 100 példányt vásároltak meg, melyeket az Alapítvány még mindig változatlan áron forgalmaz.
 A Kuratórium tervezi további pedagógiai kottaanyag kiadásának gondozását és támogatását is, főként előadási darabok repertoár-bővítését ill. további etűdanyag közreadását a teljes oboa-pedagógia metodikai, készségfejlesztési hiánypontjaira is!

Az Alapítvány célkitűzéseinek legfontosabb színtere a szakmai találkozók, fesztiválok, versenyek támogatása, lebonyolítása. Ennek jegyében eddig – az Alapítvány megalakulása óta –mintegy 7 rendezvényt támogatott, díjakat ajánlott fel:
2003:   Kiskőrösi Oboás Találkozó
Budapesti Regionális Zeneiskolai Találkozó
            Zeneiskolai Országos Oboa és Fagottverseny
2004:   Országos Egyetemi és Főiskolai Oboaverseny
    Országos Középiskolai Oboás Találkozó
2005:   Országos Középiskolai Oboa és Fagottverseny
    Debreceni  Oboás Napok  (felsőfokon tanulóknak!)
tervezett:
2006:  Zeneiskolai Oboa Fesztivál (Budapest, 2006. ápr. 29.) /Felhívás és Jel. lap már letölthető!/
Budapesti Regionális Zeneiskolai Találkozó (Budapest, 2006. október 27.)
           Zeneiskolai Országos Oboa és Fagottverseny (Sopron, 2006. nov. 30 - dec.3.)

A már megvalósult rendezvények támogatásának összértéke meghaladta a 350 ezer Ft-ot!
  Az Alapítvány kiemelt szervezési, szakmai, bonyolítási feladata volt a fenti 1-2-3 napos rendezvények mellett 2004. és 2005. év augusztusában Balatonudvariban megrendezésre került I. ill. II. Országos Oboás Tábor és Fesztivál 1 hetes rendezvénysorozata, mintegy szakmai kurzus lebonyolítása.
A több mint 20 alap-, közép-, és felsőfokú művészetoktatási intézményből jelentkező mintegy 40-50 növendék naponta kapott hangszeres órát, korrepetíciót, szereplési-, koncert-lehetőséget, mely lehetőséget nyújtott a szakmai konzultációra, tapasztalatcserére, s mindezt tartalmas nyári, Balaton-parti kikapcsolódással egybekötve kirándulásokkal, kellemes közös, csoportos játékokkal összekapcsolván. Mindez jelentősen járult hozzá a már évek óta egyre erősödő probléma megoldásához, hogy a hangszer tanítási – tanulási nehézségei révén egyre kevesebb a zenei pályát választó növendék, akik az alapfunkciókat (légzés, támasz, testtartás, befúvás) csak kevés hányaduk alkalmazza helyesen. A javítás, a korrekció sokoldalú megközelítésének lehetősége, az egyes művésztanárok munkájának szerteágazó didaktikai sokszínűsége minden növendék és tanára számára csak előrelépést jelenthetett, mely jól érzékelhető volt a 2 növendékkoncerten, valamint a táborzáró Fesztiválkoncerten is, ahol a legkiválóbbak szerepeltek.
  Az I. (nyitó) fesztivált (2004.) megtisztelte Hadady László, a párizsi Zeneakadémia tanára is, aki a gyerekekhez való természetes emberi közelségével szinkronba tudta állítani a legmagasabb szintű művészi tradíciót a hangszer megkedveltetésével!    
Fényképek, élménybeszámolók a honlapon olvashatók!
Az Alapítvány az elmúlt 2 nyári tábor és fesztivál megrendezését a pályázatokon elnyert, ill. a szülők által befizetett támogatásokon kívül – együttesen több mint 300 ezer Ft-tal támogatta, a teljes lebonyolítás tranzakcionális ügyvezetése mellett.
E nagyszabású rendezvények 2004-ben a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma, 2005-ben a Fővárosi Közgyűlés Kulturális Bizottságának céltámogatásával valósulhattak meg. 
 
A jövőben, amennyiben az Oboás Tábor és Fesztivál ismét megvalósul, a oboát tanítók szélesebb körének bevonásával, akkreditált metodikai tréning összekapcsolásával tervezzük lebonyolítani az alap-, és középfokú pedagógiai gyakorlat teljes körű innovációjaként. Ennek jegyében már 2005. szeptemberében a Metronom Kht.-val, valamint a Közoktatás-fejlesztési és Pedagógus Továbbképzési Kht.-val történő együttműködés jegyében a tanfolyam alapítási kérelmének mintegy 1 éves ügyvezetését megkezdtük.Alapítvány kuratóriuma a célkitűzéseknek megfelelően szakmai díjat alapított, amelyet a magyar oboázás ügyéért sokat tevő kiemelkedő egyéniségeknek adományoz. Ezek átadására decemberben, a karácsonyi ünnepek előtt – meghitt, ünnepi kuratóriumi ülések alkalmával került sor, immár 2 alkalommal.
 2003. decemberében a Debreceni Konzervatórium Kamaratermében került sor a kihelyezett kuratóriumi ülésre, s az első szakmai díj átadására, amelyet KÁNYÁSI JÓZSEF oboaművész-tanárnak adományoztunk –  kiemelkedő művésztanári munkája elismeréséül az ország oboásaitól, hisz 2003-ban épp 50 éve került a debreceni MÁV Filharmonikus zenekarhoz és 35 éve főiskolai tanár!
2004 és 2005 decemberében Budapesten, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Tanácstermében került sor a szakmai díj átadására. 2004-ben 2 kiemelkedő kollégánk több évtizedes kiemelkedő művészi és pedagógiai munkássága elismeréséül, az alap-, közép,- és felsőfokú képzésben nyújtott nélkülözhetetlen szerepéért, az oboa-pedagógia irodalmának sokirányú gazdagításáért KERÉNYI SÁNDOR és MESZLÉNYI LÁSZLÓ főiskolai docens, oboaművész-tanárurakat, 2005-ben EGYED JÓZSEF oboaművész-tanárt a veszprémi konzervatórium tanárát tűntettük ki, kiemelkedő pedagógiai eredményei elismeréseként.
A díj névreszólóan az Alapítvány céljait, szándékait és eszmeiségét szimbolizáló kis kerámia szobrocska, oklevél a kuratóriumtól, valamint vásárlási utalvány.
A díjátadást baráti beszélgetés követte és állófogadás volt az ünnepeltek, kollégák, valamint a vendégek részére. (fényképek a honlapon a szakmai díj ablakban megtekinthetők!)
Mindhármuknak ezúton is szívből gratulálunk! Köszönjük azt az örökséget, amelyet közös ügyünkért, hivatásunkért tettek, gazdagítván és felemelvén a magyar oboázás ügyét. Sokat kaptunk Tőlük, s ez arra kötelez, hogy mi is azon az általuk kijárt úton folytassuk munkánkat.
Az Alapítvány a szakmai díjak adományozására és az ünnepi kuratóriumi ülések lebonyolítására eddig 540 ezer Ft-ot fordított.
 
Az oboázás egyik legsarkalatosabb pontja, a hangszertartozékok állandó cseréje, nevezetesen a nád ill. a nádanyag beszerzése, elérhetősége és ára. Az alapító okiratban foglaltak szerint ez is célfeladata az Alapítványnak, hogy ebben segítséget nyújtson, az arra rászorulóknak.
  Ez minden oboistának, kezdőnek-haladónak, tanárnak-művésznek, s a hangszer tanulásának és tanításának, de egyáltalán művelésének egy állandóan visszatérő gondja. A zenekari muzsikusok húr/nád-pótlékot kapnak, az egyes iskolák – lehetőségeikhez mérten – részben/egészben/egyáltalán nem biztosítják a tanuláshoz szükséges nádat/nádanyagot. (sajnos ez utóbbi a gyakorlat, s egyre inkább ellehetetlenül az iskolák rendelkezésre álló kerete, így egyre nagyobb teher nehezedik a szülőkre.)
 Létkérdésről van szó, s ahány iskola, tanár, növendék – annyi megoldás, hisz a minőség és megszokottság kritériumai eleve behatárolják a beszerzés, hozzájutás módját. A legtöbb esetben a szülők, növendékek saját maguk szerzik be innen-onnan 1500-2600 Ft közötti összegért a kész nádat!  Ha a stiftet visszavinnék a beszerzés helyére, helyenként máris olcsóbb lenne, de …. erre már nem figyelnek! – pedig esetenként 600-700-800 Ft-ról van szó!
 Még kézenfekvőbb és olcsóbb az a megoldás, ha nádanyagot vásárolnak, s ezt a tanár felköti, kifaragja, beállítja >> használhatóvá teszi az épp aktuális igényekhez igazítván. /Ha tudja, s hajlandó rá időt fordítani!/ Hogy ezt ingyen vagy pénzért teszi, az Ő dolga, de így lényegesebben olcsóbban lehet nádhoz jutni, s valljuk be – jobban jár a növendék is, mert a konkrét követelményekhez kap nádat, s nem olyat, ami épp van, esetleg pont az Ő számára használhatatlan.
 2004. jan. 1-től az Alapítvány oboanád/ nádanyag/ hangszertartozék vásárlásának támogatására pályázatot írt ki – művészetoktatási intézményekben oboát tanuló növendékeknek, tegyük hozzá, az ország összes oboát tanuló növendékének, de mindössze 6 pályázó volt a 2 év alatt, pedig sok 100-an oboáznak. Feltételezhető, hogy nem is jutott el a hír hozzájuk, vagy meg sem értették a kedvezményes nádhoz jutás 30%-os adókedvezménnyel csökkenthető mértékét. Van aki csak legyint az adókedvezményre, pedig a mai gazdasági helyzetben nem mindegy, hogy pl. 20 ezer Ft-ot költ el a szülő a hangszertartozékra, vagy pedig a legközelebbi adóbevalláskor visszaigényelheti e ráfordított összeg 30%-át, azaz 6 ezer Ft-ot, s így máris csak 14 ezer Ft-ba került a 20 ezer Ft-os hangszertartozék.(ennyi pályázható ugyanis félévenként 1 növendéknek!)
 Ezért közhasznú az Alapítvány, hogy e jogi státuszából adódóan, támogathassa az ország oboás növendékeit, családjaikat, s megkönnyítse az oboatanulást. A pályázóknak az Alapítvány vásárlási utalványt állít ki, amelyet bármikor, a megjelölt hangszertartozékok vásárlására fordíthat, s olyan vastagságú, formázott vagy kész nádat vásárol (vagy tartozékot, nádfaragó szerszámokat), amit a pályázatában megjelölt. Az Alapítvány ezt követően már a szaküzlettel rendezi a számlát, melynek Áfa tartalmát is átvállalja. (ez akár 30+20=50% árkedvezmény is lehet! Ha valamely szaküzletben épp vásár van, további %-ok kedvezményeivel a jól időzített vásárlás 60%-os kedvezményt is jelenthet. 2004-ben 2 példa is volt erre, s több pályázó ekkor szerezte be 1 teljes évi nádanyagait + nádfaragó szerszámait!
 Csak művészetoktatási intézményben tanuló oboás növendék pályázhat, s az Alapítvány közhasznú tevékenységének támogatását //a ráfordítás összegét// bárki, szülő, tanár, ismerős… aki adóköteles jövedelemmel rendelkezik  – befizetheti. Az kap a befizetett összegről adólevonásra jogosító igazolást, aki azt befizette, hisz ez közcélú adomány, melyet az Alapítvány bevételként kezel, s a kuratórium dönti el, mely közérdekű feladatának finanszírozására használ fel.
A pályázati lehetőség folyamatos, a felhívás valamint a pályázati adatlap a honlap „pályázatok” ablakából letölthető, s az 10 perc alatt elkészíthető!

  E sokrétű feladatvállalás és tevékenység közepette az Alapítvány teljes körű szervezésében 2005-ben a magyarországi éhező gyermekek javára egyházzenei, oratorikus, jótékony célú hangversenyt rendeztünk a Budapest Kongresszusi Központban, MÁDL DALMA asszony fővédnökségével, aki a hangversenyen személyesen tolmácsolta nagyrabecsülését a szervezőknek, résztvevőknek és a közönségnek áldozatvállalásukért. A koncerten az Alapítvány kuratóriumának elnöke, Munia Zoltán műsorismertetésével és dirigálásával a Józsefvárosi Zeneiskola 120 tagú oratorikus együttese Vivaldi, Bach, Händel, Mascagni és C. Franck 1-1 népszerű oratórium-, kantáta-, opera-részletét adta elő. Az önként vállalt bevételből a Gyermekétkeztetési Alapítvány ~ 23 q /2300 kg/ tartós élelmiszert azon magyarországi éhező gyermekek közvetlen étkeztetésére fordíthatta, akiknek az egyetlen biztos étkezési lehetősége az iskolában van (s így pl. a téli szünetben) – az iskolán kívül – nincs megoldva napi étkezése. A koncert megrendezését a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma, Fővárosi Önkormányzat Kulturális Bizottsága, Budapest Kongresszusi Központ, Józsefváros Önkormányzata, HVB Bank Hungary Rt., VICTORIA Hangszerüzlet, VEGYÉPSZER Rt., UNIQA Biztosító Rt., Heller-Saldo 2000 Pénztárszolgáltató Kft., STRUKTÚRA Minőségfejlesztési Kft., Minnota Bt., Marina Press Kft., valamint a Józsefvárosi Zeneiskolai Alapítvány támogatta, melyet kizárólag a jótékony célú esemény megvalósítására adományoztak.
Sajnos, hogy csak a jótékony célú rendezvényre ilyen népes a támogatók listája. (Ez is csoda, s a személyes, közvetlen kapcsolat, valamint a szociális, karitatív érzékenységük eredménye.)
 Egy zenei alapítvány működését, az oboázást, támogatni már nem ilyen „népszerű”. Itt ugyanis nincs látványos, súlyos testi, szellemi fogyatékosság, éhezés, nincstelenség, csak szakmai, pedagógiai, működési ellehetetlenülés van, de ez  – való igaz  –  nem olyan súlyos, mint az előbbi.
 Alapítványunknak közhasznú státuszából adódik, a rászorulók, hátrányos helyzetűek támogatása akkor is, ha épp nem közvetlenül az oboajáték hogyanja a tét, hanem pl. a sokgyermekes családokból származó növendékek részvételének biztosítása az oboás táborban, amelyre 2005-ben mintegy 70.000,- Ft-ot vállalt át a szülőktől Alapítványunk, mert egyébként nem tudtak volna részt venni. De az oboatanulástól teljesen függetlenül, egy szünidejét töltő gyermek  –  betevő falat nélkül ne éhezzen, függetlenül attól, hogy oboázni tanul, vagy sem.  A zene mindenen áthatoló hatalma és képessége a mi kezünkben van, s ha tudunk élni vele, segíthetünk olyan gyermekeken is, akiknek nagyon távoli az esélyegyenlőség, így lehet, hogy az Ő esetükben képességeik kibontakoztatása hiányában, sohasem derül ki, hogy esetleg sokszorosan tehetségesebbek, mint azok, akiknek megadatott a zenetanulás lehetősége. A fentiek alapján Alapítványunk ezen erkölcsi kötelezettségét – lehetőségeihez mérten – maximálisan teljesítette.
 
Az Alapítvány a Nemzeti Civil Alapprogramhoz benyújtott 17 oldalas működési célú pályázata, forráshiány miatt, elutasításra került. A 70 művész, tanár számára 1 éve elküldött támogatási kérelmünket mindössze 7-8 kolléga érezte magáénak, s így a befizetett ~ 40 ezer Ft közcélú adomány bizony az Alapítvány számlavezetési és adminisztratív költségeit sem fedezi, nem hogy még a fent már megvalósított, közcélú tevékenységek bármely hányadát!  Ígéret sok volt az Alapítvány elindulásakor, s azok akik a legjobban buzdították az összefogást, most azon kollégák még 1 telefont sem eresztettek meg az ügyben; sajnos erre a sorsra jutott a Magyar Fagottos Társaság is, hisz ott sem jött össze még a számlavezetési díj sem, így sajnos a jó példa még megalakulásunk alkalmával – azóta,  rossz példává színeződött.
Bízzunk benne, hogy az oboisták esetében ez máshogyan lesz.
2006-ban az Alapítvány már 3 éves lesz, így mód lesz mindenki számára a közcélú befizetéseken kívül  –  2006. jan. 1 után az  1% felajánlására is!

Kérjük Önöket, hogy járuljanak hozzá az 1% felajánlásával e sokrétű, az oboázás ügyét felvállaló Alapítvány működésének megmentéséért, növendékeink előrehaladásáért, hisz ki tenne érte annyit mint ez az Alapítvány, s rajta keresztül mi magunk. A szimbolikus kerámia szobrocska azt hiszem, mindenki számára egyértelműen jelzi a szándékot, a célt, amelyet sokan éreznek magukénak ebben az országban.


Munia  Zoltán
szaktanácsadó, közokt. szakértő,
az Oboás Társaság Alapítvány
kuratóriumának alapító elnöke