MŰSZAKI
A ZENÉSZEK KÖZÖTT
Beszélgetés Ujházy Lászlóval
– Már diplomás villamosmérnökként egyik
alapító tagja volt a Camerata Hungarica reneszánsz együttesnek. Czidra László
vezetésével a többi zenésztárs egytől-egyig mind hivatásos muzsikus volt.
–
Egész életemben kizárólag örömforrás volt a muzsika, sosem volt puszta kenyérkereset.
Az együttesben játszani reneszánsz fafúvókon igazi örömzene, a legmagasabb
színvonalú hobbyzenélés. Első hangszerem a zongora volt, de a Bartók Béla
Zeneművészeti Szakközépiskolában már klarinétosként érettségiztem.
Zongoristaként Bach koráig, klarinétosként nagyjából Mozartig, míg a régi
zenéléssel előadóként még kb. 300 évet mehettem vissza a zenetörténetben.
A mai napig reggelente legalább fél óra „befújással” kezdem a napot, ez
megmozgatja a tüdőt, a rekeszt, a szívet. Meggyőződésem, hogy a
napi gyakorlás nemcsak a lelket építi, de közvetlenül hasznos az egészségre is.
– 40 évig dolgozott a Magyar Rádiónál
műszaki igazgatóhelyettesként. Innen, az első munkahelyéről ment
nyugdíjba. Azóta is rendkívül elfoglalt, megalakulása óta a hangkultúra tanszak
vezetője a Szent István Zeneművészeti Szakközépiskolában. Kitűnik
hangmérnökként a zenetanári gárdából. Műszaki a zenészek között. Tanít még
a Kandó Kálmán Műszaki Főiskolán, a gödöllői Szent István
Egyetemen, a Színház- és Filmművészeti Egyetemen és a Műegyetemen.
Kapcsolata van tehát közép és felsőfokon tanuló diákokkal, akik
zenészként, illetve mérnökként közelítik meg a hangkultúra számos területét.
–
A szakközépiskolás növendékek igen magas színvonalon képzettek a hangszereket
és a zenei műfajokat illetően, itt a technikai oldalt kell
erősíteni, tehát a zenéhez és zenéléshez kapcsolódó műszaki dolgokat
tárgyaljuk. Hogy egy hangfelvételtől mi várható el, hogy a rögzítéskor a
stúdióban mire ügyeljenek, otthoni zeneberendezéseiket hogyan válogassák, hol
helyezzék el, fontos akusztikai kérdéseket boncolgatunk. A technika és a
művészet közötti hangkultúrát. Érdemes zenész oldalról kezdeni a hangkultúra
oktatását. Alig tudom elképzelni, hogy egy műszaki szakiskolában tanítsak.
Hogyan tudnánk arról beszélgetni, mi módon szól szépen egy oboa a térben, ha
azt kellene először elmagyaráznom, mi is az az oboa. A hangkultúra
véleményem szerint a hangfelvétel művészete, nem egyszerű technikája!
A hangkultúra szakos diákoknak és műszaki főiskolás hallgatóknak
egyaránt tanítunk decibelt, technikát: számítógépes rögzítést, editálást,
utómunkákat. A mérnökhallgatóknak másodlagos az esztétikum, ők a technikai
hátteret figyelik, míg a zenészek az esztétikum oldaláról közelítenek meg egy
rögzített zenét. A muzsikusnak a hangkép, a hangzás elsődleges, míg a technikai
beállítottságú diákok a decibelre vannak kihegyezve. A nálunk végzett hangkultúra
szakos növendékek azért olyan sikeresek későbbi pályájukon (a stúdiókban),
mert jó muzsikusok is. Amint elindítanak egy zenefelvételt, már elsősorban
zenészek, az esztétikumra figyelnek.
– A zenetanárok
jelentős része még az analóg technikáktól is mereven elzárkózik. Pedig
olykor hasznos rögzíteni akár egy egyszerű magnóval a zenei produkciót,
visszahallgatni azt rendkívül építő és tanulságos.
–
A számítógépes rögzítés a digitális világ szülötte, ez a jövő, de
természetesen az alapoktól, a bakelit LP lemeztől jutunk el idáig. Amint a
modern táncok alapja is a klasszikus balett, barokk-klasszikus zene után
érkezünk John Cage-hez. Hogy másokat is említsek a hangrögzítés területén már a
kezdetekkor kimagasló teljesítményt nyújtó legkiválóbb muzsikusok közül: Glenn
Gould élete utolsó szakaszában teljes akusztikus koreográfiát komponált a
felvételei tökéletes rögzítéséhez. Solti György lemezei nemcsak zeneileg, de
technikailag is egyedülállóak, a Leopold Stokowski által vezényelt Fantáziában
a többcsatornás sztereo hang tökéletes szinkronban van a rajzokkal; a rögzítés
legkitűnőbb minőségének elérésére maguk a karmesterek fordítottak
nagy gondot. Ha belegondolunk, egész nap körülvesz bennünket a rögzített zene
(mondhatni gépzene), bármilyen műfajt is hallgatunk. A kiváló akusztikus
hangszereken előadott zeneműveket is hangszórókon halljuk a
médiákból. A hangszórók jellegüknél fogva máshogy terítik a hangot, és bár
vannak kitűnő típusok, még mindig ez a gyenge láncszem a hangátviteli
láncban. Talán ez oka annak, hogy sokan idegenkednek a digitális
hangszerektől, ez azonban teljesen indokolatlan. Iskolánk diákjai szívesen
tanulják a hangkultúra tárgyat, ennek kapcsán tanulók és tanítók részéről
úgy tapasztalható, hogy megszűnt a nagy elszakadás a humán-reál,
műszaki és művészeti tárgyak között. A mai korszerű stúdiókban
számítógépes rendszereket alkalmaznak, így a magasabb évfolyamokon mi is a
digitális technikákra helyezünk hangsúlyt. A hangtechnika észrevétlenül beépült
zenei életünkbe és oktatásunkba, annak szerves része lett.