A 127 éves Alma Mater köszöntése — szoboravató

 Negyvenkét éve léptem ki ezen daloló intézmény falai közül, amelynek hatásaként kiszabadultak zenei génjeim — csakis a muzsika feltétlen szolgálatára.
 Szeretem az Alma Materemet, mint gondolataim megtermékenyítőjét, amely rávezetett a beleérzés (az intuíció) gyakorlatára. Szinte nincs oly ötletem, melyben ennek ne lenne nagy szerepe. Oly sok hatalmas tehetségű tanárom volt e falak között, s mindegyiküktől épültem, sőt bátorodtam még évtizedek múltán is. Közismert, hogy minden huza-vona miatti lelassulás (egyhelyben topogás) hamar elavulttá teheti az eddig követett (alkalmazott) metodikai rendet. A folyamatos továbblépés érdeke nem tűr gátakat, önző presztízst, egyéni érdekeket. Örülök, hogy nem mutogattam senkire sem, hisz aki nem képes az alkotó munkára, az arról nem is tehet. De mindig kikérhettem volna magamnak, hogy hagyjanak dolgozni! Ezt sem tettem! Az Alma Materem nagyon szigorú zenei elkötelezettségre (hűségre) tanított, melyben nincs helye semmiféle haragnak, mely csak rongálhatja az emberi stílust is.
 Azonban itt áll most előttünk egy kérlelhetetlen muzsikus, egy remek anyagból „gyúrt” örök fagottos, Madarassy István művész úr jókedvű alkotása, és egyébként egyúttal az én hálateli ajándékom ez intézménynek, mely jelképe kell hogy legyen a szorgalomnak, a zenei hűségnek, egyben a zenei örökkévalóságnak.  Ez a bronz „kolléga” sem fogja abbahagyni a dolgát, s időtlen-időkig hirdetheti is, hogy csak a valamiből lesz valami! – 1895 körül kezdődött el a felsőfokú fagottos-képzés a Zeneakadémián, de már a Liszt Ferenc által vezényelt pesti zenekarban működött ismert fagottos 1857-67 között, ki a Nagy Mester egyik oratóriumában játszott – egy fennmaradt rézkarc bizonyítéka szerint. 
 Üdv, áldás és dicséret illesse a mi Liszt Ferencünk zsenije által megtermékenyített, világhírű magyar zenei intézményt, a mi közös Alma Materünket, s tartsa is fenn a világban a Zene lelket, szellemet, műveltséget tápláló, éltető hatását.
 

(Részletek Oromszegi Ottó szoboravatójából, amely 2002. május 24-én a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem III. emeletén hangzott el Madarassy István ötvös- és szobrászművész „Az örök fagottos” című alkotásának avatásán. A megnyitóbeszédet Falvai Sándor mondta, közreműködött Ambrózy Attila fagott művész, aki Oromszegi Ottó Meditation és Allegro giocoso című művét szólaltatta meg)