1.) Robert Volkmann: Zongoraművek (1997) 
2.) Dohnányi Ernő: Zongoraművek (2000)

Prunyi Ilonáról legelőször Földes Imre professzor úrtól hallottam a 1970-ben. Főiskolai óráinak egyikén azt monda a művésznőről, hogy nagyszerű zongorista. És szívesen dolgozik vele együtt. Prunyi Ilona nevét akkor jól megjegyeztem és a lehetőségeim szerint figyeltem is pályafutásának alakulását. Nem volt könnyű dolga, mert éppen a 70-es években “zongorista nagyhatalommᔠlettünk és aki talpon tudott ilyen nehéz körülmények között maradni, arról nyugodtan elmondható, hogy “legény a talpán”.
Prunyi Ilona diplomájának megszerzése óta a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola tanára, docens. Repertoárja igen széles, a bécsi klasszikusoktól a magyíar kortárs zenéig minden korszakot felölel. 1988 óta a Naxos, a Marco Polo és a Hungaroton lemezcégek megbízásából 35 CD-t készített, melyek közül több világpremiernek számított (pl. Volkmann, Bennett, Godowsky, Korngold, Dohnányi szólólemezek). Prunyi Ilonának ajánlotta a közelmúltban Petrovics Emil I. zongoraversenyét, melyet már több ízben megszólaltatott kirobbanó sikerrel.
Prunyi Ilona szólólemezei közül e  hasábokon azt a két korongot ajánlom, melyen a művésznő Volkmann (1815-1883) és Dohnányi (1877-1960) egykori budapesti zeneakadémiai professzorok műveit zongorázza nagyon szépen, ihletetten, virtuózítással. Prunyi Ilona tudatában van annak a nagy felelősségnek, hogy Volkmann és Dohnányi ritkán játszott, CD korongon többnyire első ízben rögzített műveit a zenebarátok népes tábora az Ő felvételei alapján ismeri meg. Mindkét korong zenei ugyanis megérdemli szeretetteljes gondoskodást és odafigyelést. Volkmann művei azért, mert hidat képeznek Mendelssohn és Liszt művei között, Dohnányi alkotások pedig azért, mert csodálatra méltó módon újrateremti a Liszt által olyannyira kedvelt és tökéletességre emelt koncertetűdök és zongoraátiratok műfaját. 
Jó hallgatni Volkmann zongoraműveit. Különösképpen tetszett a Gemütlishes Wandern sorozatból a Der Kirchof szépséges lírája, az Intermezzo könnyedsége, a Nocturn költőisége. Nagy örömmel azonosítottam az Intermezzo Op. 25/b. darabot: ezt szoktuk hallani ugyanis a „Szóló” c. Kossuth Rádióbeli műsor után 22 óra előtt néhány perccel, hogyha még van még egy kis idő a 22 órai pontos időjelzésig. Mi lesz ezeknek a zongoraműveknek a további sorsa? 
    Hasonló kérdések foglalkoztattak Dohnányi zongoraműveinek meghallgatása közben is annak ellenére, hogy a Mester életművének méltó újrafelfedezéséért igen sokat tett már eddig is a Hungaroton Records és számos kiváló magyar zeneművész. Nagy kérdés, hogy Prunyi Ilonán kívül ki lesz az pianista, aki ennyi időt és energiát szán erre a repertoárra. A Három koncertetűd, Op. 28, továbbá Dohnányi Delibes (Keringő a Coppelia és a Natila c. balettből) Strauss (Keringők a Denevérből- „Du und Du” és Schatz) átiratai nagyon is megérdemelnék a nagyobb figyelmet, mert a zongorairodalom XX. századi gyöngyszemei közül valók. 
    Külön figyelmet érdemel a Variációk és fúga G.E. témájára Op. 4. A CD ismertetőjéből tudtam meg, hogy G.E. nem más, mint Gruber Henrikné Sándor Emma, Kodály Zoltán első felesége, akinek szalonjában Dohnányi már zeneakadémiai évei alatt is gyakran megfordult, s nemcsak műveltségét, hanem zenei tudását is nagyra becsülte. Dohnányi az 1897. októberi berlini bemutató után szívesen játszotta szólóestjein ezt a variációsorozatot, amelyet a korabeli bécsi lapok a Brahms utáni legjelentősebb zongoraműveként dicsértek.
    Jól sikerültek a CD-k ismertetői: A Chopin korongot Kaisinger Rita, a Liszt-Lajtha CD-t Solymosi Tari Emőke írta, a Volkmann lemez ismertetője Richter Pál munkája, Dohnányi zongoraműveiről pedig Szitha Tünde írt.