In memoriam Tegzes György

Életútjáról

Pécsett született 1921. július 2-án. Elemi iskolai és gimnáziumi tanulmányait szülővárosában végezte, kántor-tanítói oklevelét a pécsi Püspöki Tanítóképző Intézetben szerezte. Tanulmányait a Zeneművészeti Főiskolán az 1942-es tanévben kezdte meg az egyházzenei, majd a középiskolai ének-zenetanári tanszakon. Diplomáját – katonai szolgálata, majd a hadifogságban eltöltött évei miatt – csak 1948-ban, ill. 1949-ben nyerhette el.
 Egész életét Kodály Zoltán eszméinek szolgálatába állította. Első munkahelyén, a Fáy András Gimnáziumban (1949-től) megélhette a gimnáziumi zenei nevelés elsorvadását, majd 1955-től a csepeli Ligeti Károly ált. iskolában az ének-zene tagozatos általános iskolák szárbaszökkenését.
 1955-től 1981. ápr. 22-ig a csepeli Ligeti Károly u. Ének-Zene Tagozatos Általános Iskola normál tagozatú osztályaiban tanított. Ezen az utolsó napon – az Éneklő Ifjúság szokásos tavaszi hangversenyének főpróbáján – az összkar vezénylése közben súlyos infarktust kapott, amely után már nem folytathatta tovább gazdag életpályáját.
 Életének hosszú és tevékeny időszakát 1956-1981-ig, iskolai munkája mellett öt fővárosi kerület ének-zene szakfelügyelőjeként töltötte el. 25 évig volt szakfelügyelő az V. és a XXI. kerületben, hosszabb-rövidebb ideig szakfelügyelt még kilenc más kerületben is.
 Segítette szaktanárait iskolai munkájukban, szervezte továbbképzéseiket, megismertette velük az új nevelési és oktatási terveket, dokumentumokat, kísérleteit, melyek a zenei írás-olvasás megújítására szolgáltak. Szervezte és irányította területe népdaléneklési versenyeit, az Éneklő Ifjúság kórushangversenyeit, stb. „Évek óta sokat és fáradhatatlanul képezi az alsó tagozatos tanítókat – noha ez nem tartozik kifejezetten feladatkörébe. A munkaközösségeket eredményesen irányítja, szaktárgyi tudása kimagasló” – olvashatjuk a vezető szakfelügyelő 1967. évi jelentésében.
 Bemutató tanításokat tartott számos hazai és külföldi tanár részére, 1973-tól kezdve – éveken keresztül – előadásokat Csehszlovákia és a Német Demokratikus Köztársaság több városában a Kodály-koncepcióról.
 1951-től 1955-ig a BM. Központi Művészegyüttese Vásárhelyi Zoltán által vezetett Énekkarának hangképző, karvezető és szolfézs tanára.
 1951-57 között a Népművészeti Intézet külső munkatársaként dolgozott. Itt jelent meg 1958-ban a „Hangképzés a kórusban” c. tanulmánya.
 A Győri Országos Nevelési Konferencián két alkalommal tartott előadást a zenei írás-olvasás korszerű módszeréről. Rendszeresen tartott módszertani előadásokat a Fővárosi Pedagógiai Intézet speciális ének-zene tanfolyamán.
 Éveken keresztül működött a KÓTA Ifjúsági Bizottságának vezetőjeként. Több évig tanított a Budapesti Tanítóképző és a Budapesti Óvónőképző esti tagozatán óraadó tanárként.
 1974-től 1981-ig az Országos Filharmónia felkérésére a csepeli Ifjú Zenebarátok Kodály Zoltán Klubját vezette két csoportban (ének-zene és normál tagozatosok).

Zenepedagógiai munkásságáról

Újító törekvéseit a zenei írás-olvasás módszertani megreformálását illetően a kodályi koncepcióhoz igazodva kívánta megvalósítnai. Ezirányú kísérletezéseit az 1960-as évek végétől kezdte csepeli tanulóival. Ennek eredményeként már 1970-ben megírta „A zenei írás-olvasás tanítása az általános iskolában” c. művét, melynek alapján 1973-ban indult be az e módszer szerinti kísérleti tanítás – az OPI felügyeletével – Budapesten 30, Pécsett 5, Veszprémben pedig 18 általános iskolában. A kísérlet pozitív eredménye cikkek írására serkentette országosan ismert több zenepedagógusunkat (pl. Csík Miklós, dr. Kokas Klára, dr. Rízner Dezsőné, Falus Tamásné, Tóth Ferenc, dr. Soltész Elekné, Ördög László, stb.), akik Az Ének-Zene Tanítása c. szaklapban, a Köznevelésben és más zenepedagógiai folyóiratokban jelentették meg értékelő írásaikat.
 A 9 évig tartó kísérlet erdménye alapján „Ének-zene” tankönyvet és Tanári kézikönyvet írt az általános iskolák 4. osztálya számára (Tankönyvkiadó, 1980.), melyeket napjainkban is használnak iskoláinkban. Bővített kiadását élete utolsó évében készítette el.
 Vázlatok a zenei írás-olvasás tanításához I., II., III. köteteit az Országos Pedagógiai Intézet 1978, 1979 és 1980-ban jelentette meg Falus Tamásné gondozásában.
 Hétfokú olvasógyakorlatok I-II. (Tankönyvkiadó, 1977-78.) c. könyvéhez írt bevezetőt Bárdos Lajos „Egy lépéssel tovább” címmel. Ebben olvashatjuk: „... Kodály 333 olvasógyakorlata a magyar népzene nyelvi alapformájára, az ötfokúságra épít ... égető hiánya volt eddig a következő fokozatnak: a teljes hétfokúságot megismertető módszeres dallamgyűjteménynek. Ezt a hiányt pótolja Tegzes György műve” — amely az 1979. évben „Nívó-díj”-at kapott, és 2002-ben már a 18. kiadását érte meg.
 Számos írása, tanulmánya jelent meg a Köznevelésben és Az Ének-Zene Tanítása c. módszertani lapban.
 Munkája elismeréseként Az oktatásügy kiváló dolgozója (1958), A szocialista kultúráért (1967), Kiváló pedagógus (1979), Apáczai Csere János-díj (1997) kitüntetésket kapta.
 Alapító tagja volt a Magyar- és a Nemzetközi Kodály Társaságnak, s a Bárdos Lajos Társaságnak.
 „...közmegbecsülésre méltóan teljesített hivatásának elismeréséül” tanítói aranyoklevelet kapott 1991-ben, gyémántoklevelet 2002-ben; 1998-ban Aranyoklevelet egyházkarnagyi, 1999-ben középiskolai ének-zenetanári munkája elismeréséül.

Egyházzenei munkásságáról

Tegzes Györgyöt egyházkarnagyként és orgonistaként az utóbbi évtizedig nem ismerhettük, mint ahogy Kodály Zoltán és Bárdos Lajos egyházzenei művészetét is alig.
 A Zeneművészeti Főiskolán 1942-ben elkezdett tanulmányait kiváló tanárok segítették: Harmat Artúr, Bárdos Lajos, dr. Werner Alajos. Neves évfolyamtársai voltak: Fürjes Lajos, Kósa Sándor, Lukin László, Pődör Béla. Egyházkarnagyi diplomájukat a tanszak megszűnésének évében, 1948-ban kapták meg. 
 Tegzes György tanított a Harmat Artúr vezetésével működő Budapesti Kántorképzőben s az ő számukra írta meg a „Canticum Novum” 3 kötetes szolfézskönyvét. Karnagyként és orgonistaként 1948-tól szolgálatot teljesített a budapesti Segítő Szűz Mária templomi kórusnál, majd 1955-től vezette a szentendrei Cecilia Kórust és 1956-tól a pomázi Énekkart. Az Országos Magyar Cecilia Egyesület tagja volt.

Búcsúzóul

Tegzes György hosszantartó súlyos betegségben húnyt el. Hűséges felesége, Ilonka gondos ápolása és gyermekeinek szeretete enyhítették fájdalmait.
 Temetésén a megyeri temetőben dr. Takács Nándor székesfehérvári megyéspüspök búcsúztatta, akivel annakidején a Scholában egymás mellett énekeltek s aki akkor még nem sejthette, hogy ő fogja temetni.
 A Bárdos Társaság nevében Lukin László búcsúztatta.
 Az egykori néptanítók soraiból kiemelkedett kiváló zenepedagógusok sora: Ádám Jenő, Gulyás György, Csenki Imre, Péter József, Kardos Pál – tovább fogyott Tegzes György személyével, akinek életműve fáklyaként világította be zenei nevelésünk küzdelmes korszakát és példát mutatott számunkra.

A család segítségével közreadja:
Kontra István