TÓTH ARMAND: „TRISTAN” PARTITA

(TRIO-ART Music Budapest)


  Tóth Armand: „Tristan” Partita című művét tárogatóra, klarinétra, vagy szoprán szaxofonra komponálta. A mű inspirációja két tőről fakad. Egyrészt Wagner Trisztánjának jellegzetes motívumai, másrészt a barokkból ismert műforma ad mottót illetve keretet a szvit-szerűen sorakozó tételeknek. Sokszínű dinamikára és artikulációra készteti az előadót, komoly technikai feladatok mellett. 
  A 80-as években sokat játszottam a Trisztán harmadik felvonásában hallható színpadi zenét, tárogatóval. Ezért különösen izgalmas kézbe venni ezt a darabot annak, aki mindhárom, a szerző által ajánlott hangszeren játszik. Mint gyakorló váltóhangszeres, az előadó szemszögéből vizsgáltam a darabot, ismerve azok lehetőségeit és esetleges korlátait. 
  A klarinét korunk egyik briliáns hangszere, duodecima váltójának köszönhetően közel négy oktávot képes megszólaltatni. Szinte bármilyen zenei játékmód megvalósítható rajta. A „Konzi” harmadik-negyedik osztályos tanulói már megbirkózhatnak ezzel a darabbal. Továbbá a viszonylag szűkös klarinét-repertoár is tovább bővült.
  A szaxofon is komoly hangterjedelemmel rendelkezik, de a legszebb hangszínei abban a két oktávban hallhatók, ahol a tárogató is a legideálisabban szól. Szopránon kívül alt szaxofonra is ajánlom a darabot, mert mindkét hangszer hangja, mozgékonysága alkalmas a mű előadására.
  A tárogató körülbelül 100 évig periférikus hangszer volt a műzenében. Az utóbbi három-négy évben közel húsz kompozíció született erre a hangterjedelmében kicsit szűk, de varázslatos hangú hangszerre. Nem véletlen, hogy a Wagner által elképzelt fatrombita-hang leírása alapján rátaláltak, és 1906-tól már Bayreuthban is használják a tárogatót. Az általam ajánlott „Trisztán” Partitában Tóth Armand kiválóan eltalálta a tárogató lehetőségeit. A mély hangok képzése a legnehezebb a tárogatón. Néhány kritikusnak látszó mély hang és kötés komoly feladatot ró az előadóra, de ez fejleszti a hangszerkezelés technikáját.
  A hangszer feltalálóinak (Schunda és Stowasser) az az álma, hogy a tárogató elfoglalja egyenrangú hangszerként méltó helyét a magyar zenei életben. Tóth Armand művével most ez valóra válni látszik. 

Kiss Gy. László