A Hungaroton Classic rövid időn belül a harmadik CD-t jelentette meg Földes Andor archív felvételeiből. A legelsőn Beethoven zongoraversenyeket (I. és V.) játszik a Mester a bambergi szimfonikusokkal, illetve a berlini filharmonikusokkal, a másodikon Bartók, Kodály, Dohnányi és Földes műveket szólóban, a legújabban pedig zenekari versenyműveket Bartók Bélától. Retkes Attila sok információt tartalmazó ismertetőjéből kiderül, hogy bár a budapesti Zeneakadémián Dohnányi Ernő növendéke volt, igazi mesterének mégis Bartókot tekintette, akihez tizenhat éven át, a zeneszerző haláláig tartózkodó, mégis bensőséges barátság, egyfajta apafiú kapcsolat fűzte. 
Földes Andor írja Emlékeim c. könyvében, hogy “amikor zöldfülű, ifjú zongoristaként Beethoven három zongoraversenyét, (az első, a negyediket és az ötödiket) játszottam el egyetlen este, Budapesten bejött a művészszobámba, hogy gratuláljon. Ekkor azt mondta neki: Tanár úr, néhány éven belül öntől fogok egy este három zongoraversenyt eljátszani. Elmosolyodott, és azt felelte, hogy jobb, ha nem locsogok összevissza. Neki még csak két zongoraversenye van. Sokkal később megírta a harmadikat. Gyakran játszottam mind a hármat – egy alkalommal valóban egyetlen estén, Brüsszelben. Bartók akkor már sajnos nem élt, de én megtartottam a szavamat.”
Földes Andor azzal is megtartotta a szavát, hogy nevéhez fűződik Bartók II. zongoraversenyének tengerentúli bemutatója. Ez a mű különösen a szívéhez nőtt, mert élete egyik legféltettebb kincse volt Bartók II. zongoraversenyének kéziratos partitúrájáról készült fotokópia, Bartók ajánló soraival. 
Földes Andor a II. világháború után az egyike volt azoknak a híres zongoraművészeknek, aki felbecsülhetetlenül sokat tett Bartók zongorazenéjének nemzetközi népszerűsítéséért. Koncertjeit és lemezfelvételeit autentikusként fogadja el a zenei világ, mert tudták róla, hogy maradéktalanul elsajátította mindazt, amit Bartók játékában mindig lenyűgöző volt: a csaknem csalhatatlan ritmusérzék, egybekapcsolódva a csodálatos hajlékonysággal, amely soha által játékát soha nem tette merevvé, valamint hangszín és hangminőség művészete. 
Gratuláció a Hungarotonnak, és Földes Lili asszonynak azért, hogy Földes Andor Bartók interpretációjának egyik legsikeresebb teljesítményét mindenki számára hozzáférhetővé tették. Földes Andor legendás előadása máig emlékezetes Bartók Péternek, aki jelen volt a New York-i bemutatón Földes Lili asszonyhoz hasonlóan, és aki személyes üzenetben köszöntötte az ajánlott CD megjelenését. Remélhetőleg ennyi évtized távlatából ugyanezt érzik majd a Bartók műveihez most ismerkedő és közeledő ifjú muzsikusok és zenebarátok is a II. zongoraverseny és a ritkán hallható zenekari kíséretes Rapszódia Földes Andor olvasatában történő meghallgatása után. Az ajánló írója szerint Földes Andornak ugyanis 1947-ben is sikerült a szerzői szándék magaslatán teljesíteni fiatalkori ars poeticáját: “Hivatásom egyetlen célja nem az, hogy a közönségemet meggyőzzem, hogy jól zongorázom, hanem kizárólag az, hogy megéreztessem hallgatóimmal azon műveknek gyönyörűségét, amiket játszom.”
További értéke ennek a CD-nek, hogy világpremierként tartalmazza Földes Andor zeneszerzői munkásságának négy kis miniatűrjét, a Kis szvit zenekarra c. vonószenekari művet. A Solti Kamarazenekar az alkotáshoz méltó komolysággal játssza az 1950-ben New York-ban írt művet, amelynek tételei vonós remeklések. Különlegesen szép a melodikus lassú finálé, mely az egyik legszebb XX. századi “honvágyzenék” szerzői közé emelte Földes Andort.