Barth István*

 

Tanuló-fuvola előképzős gyermekek részére

 

10 év kísérletezés és fejlesztés eredményeként sikerült létrehozni egy kis, gyermekek kezébe adható tanuló-fuvolát. Ezt a hangszert óhajtom bemutatni jelen írásommal.

 

Rövid történelmi visszapillantás: Akik még emlékeznek rám, tudják, hogy 49 éven át tanítottam fuvolát közép- és felső szinten Pécsett, tehát azzal a korosztállyal foglalkoztam, akik zenei-, ill. tanári pályára készültek. Bár hosszú ideig oktattam tanításmódszertant, az alapfokú oktatással személyes tapasztalatom kevés volt. Ahhoz mégis elég, hogy felfigyeljek bizonyos hibákra, ellentmondásokra, amelyek főleg az egyre korábbi életkorban induló hangszeroktatásból eredtek. Például a mélyen berögzült helytelen kéztartás, mely a kisgyermek-nagy hangszer ellentmondásra volt visszavezethető. Valamennyi okra jelen cikkben nem kívánok kitérni, azokat a PTE honlapján várhatóan ősszel megjelenő módszertani tanulmányomban kifejtem. Ugyancsak ott olvasható, hogy a gyermekkorú tanulókra szabott hangszer csupán oktatási segédeszköz kisgyermekek előképzős fuvolaoktatásában (amit ugyanott fejtek ki).

 

A fuvola méretének gyermekre alkalmazása másokat is foglalkoztat. Így jött létre a kanyarfej, a fife, a két darabból álló, d’ alapról induló, trillabillentyűk nélküli tanulófuvola, és legújabban a Barbara Gissler-Haase és Werner Tomasi által kifejlesztett omega-fejű hangszer.

 

Ezek közül legradikálisabban a fife alkalmazkodik a gyermeki méretekhez, mégis – bár olcsó és minden zeneiskolában több hever a szertárban – az alapoktatásban nem használják tömegesen. A tanárok idegenkedése érthető. A műanyagból fröccsöntött tömegcikk sem megjelenésének esztétikájával, sem akusztikai sajátosságaival nem alkalmas arra, hogy szeressék. Engem különösen irritál a hangszer jellege és az előképző zenei anyaga közötti diszharmónia. Az sem elhanyagolható hátránya, hogy elfogadható tisztasággal csak c-dúrban használható.

 

A méretek csökkentésén túl, kezdeti kísérleteim fontos vezérelve volt a természetes anyagok használata, a hangszerfejlődés történetének megismertetése és útjának követése, valamint a kézi munkát sugárzó egyszerű szépség tiszteletére nevelés. Így jutottam el a nádhoz, ahhoz a természetes csőhöz, melyből a monda szerint Pán is létrehozta sípját, a Syrinx nimfa hangján éneklő pánsípot.

 

A hanglyukakkal kialakított, szicíliai nádból készült harántfuvoláim az alapoktávban elfogadható tisztaságú hangsoron kellemes hangszínt adtak, de a fúrat egyenetlenségei miatt a felhangok hamissága kiszámíthatatlannak bizonyult, így szerencsés esetben másfél oktáv terjedelemben voltak csak használhatók.

Ezért következő lépésben fúrt bodzafa csövekből készítettem fuvoláimat. A hengeres fúrat tisztább hangolást és nagyobb hangterjedelmet eredményezett, de az oktávváltás még mindig nagy intonációs korrekciót igényelt. Ezen tökéletlenségek ellenére tanítványaim jól haladtak segítségükkel, és szeretettel bántak hangszereikkel. Ragaszkodtak hozzájuk akkor is, amikor a modern hangszerre továbbléptek. Ragaszkodásukban szerepet játszhatott a hangszereknek egyszerű népies motívumokkal való díszítése is.

A sok pozitív visszajelzés és saját igazamba vetett hitem bátorított, hogy a szakma nyilvánossága előtt bemutassam. Erre Bólyban, országos fuvolás találkozón került sor. A bemutató fogadtatása annak reményével bíztatott, hogy kollégáim többen megpróbálják személyes gyakorlatukban bevezetni használatát. A kezdeti lelkesedés lángja azonban következmény nélkül lobbant el. Csupán 1-2 fiatal tanár alkalmazta kis kezdő tanítványainál.

A tanulófuvola fejlesztését tovább folytattam és mostanra mind megjelenésében, mind akusztikai kialakításában, mind előállításának módjában olyan fázisba lépett, amely – lehet, hogy naivan – számol szélesebb körben való elterjedésével. Erre az optimizmusra az bátorít, hogy a TÁMOP keretében megjelenő, fent említett módszertani jegyzet hozzájárulhat pedagógiai gondolataimnak és a hozzájuk kapcsolódó hangszernek megismertetéséhez. Ha  ezek felkeltik az ifjú, vagy örökifjú kollégák érdeklődését, abban az esetben nagyobb mennyiségű új hangszerre keletkezhet igény. (Bár úgy lenne!!!) Ennek a keresletnek kielégítésére a kisipari méretű sorozatgyártás és készlet- felhalmozás folyamatban van.


A 8 lyukú tanuló fuvola felépítése.              


Három, keményfából esztergált darabból áll: 1. test a hanglyukakkal, 2. fej a befúvó nyílással,  3. díszes záródugó.

A test és fej légmentes illeszkedését parafatömítés biztosítja.

A fa természetes anyaggal (méhviasz) impregnált, a vízzel szemben közömbös, olajozást nem igényel. A test furata kónuszosan szűkül, ez kedvezően hat a tiszta oktáv-váltásra.

Alaphangja: a’, tehát a fuvola transzponál.

Ennek oka, hogy tapasztalatom szerint a gyermekek hallását sértik a magas hangok, emiatt a piccolo magassága irritálja hallásukat. Másrészt az a’-től kezdődő kb. másfél oktáv az a hangkészlet, amelyben ők énekelni képesek. Ez fontos szempont az éneklésen alapuló fuvolaoktatás gyakorlatában. ( A Kodály Zoltán zenepedagógiai alapelveire alapozott fuvolaoktatási módszer kifejtése a fent említett módszertani jegyzet II. részében olvasható.)

Mit tud az  a’ hangolású tanuló fuvola?

1. Hangterjedelme: 2 oktáv (+ 2-3 hang). Az ambitus kialakításában a gyermekek énekhangjának terjedelme játszott szerepet.

2. Skála: Az előképző zenei anyagában előforduló hangnemek elfogadható tisztasággal intonálhatók mindkét oktávban.

3.  Hangolhatóság: A fej kihúzása által korlátozott mértékben hangolható.

4.  Kamarazenélés lehetősége: A fuvolák méretazonossága lehetőséget ad tanár-növendék együtt muzsikálásra. Zongora-fuvola duó esetén a zongora szólamot transzponálni szükséges. Tekintettel az előképzőben tanított darabok nehézségi fokára, ez a probléma még kötelező zongorai képzettséggel rendelkező tanárok számára sem leküzdhetetlen.

Előnyők és hátrányok

Hátrányok

1.   Átmeneti megoldás. Életkortól és testmérettől függően maximum 2 évig használható.

2.   Nem játszható rajta minden hangnem, néhány módosított hang hiányzik, vagy nehezen képezhető.

3.   A „Fuvola ABC” gyakorlatai válogatva alkalmazhatóak.

4.   A modern hangszerre történő áttéréskor néhány hang fogását módosítani kell. (Az áttérési idő kb. egy hónap. A túl korai váltás hosszabb időre visszavetheti a tanuló fejlődését.)

5.   Nem csillog-villog olyan vonzóan, mint ezüstözött testvérei, ezért a tanár és szülők bölcs együttműködése szükséges a gyermeki vágyak féken tartására.

6.   Annak ellenére, hogy fejlesztésére nagyon sok időt és energiát fordítottam, a hangszer messze nem tökéletes.

 

Aki valamennyire ismeri a fuvola fejlődésének történetét, az nem is támaszthat ilyen igényt vele szemben. Miért is? Mert, ha lehetséges volna egy 8 hanglyukkal ellátott fuvolán a tökéletesség megvalósítása, akkor a hangszer fejlődése J. J. Quantz-cal lezárult volna, holott valójában csak akkor vett igazán lendületet. 

 

( Zárójelben megjegyzem, hogy Th. Böhm zseniálisan megalkotott kromatikus fuvoláját is több mint 150 éve folyamatosan fejlesztik, anélkül, hogy a tökéleteset sikerült volna megvalósítani.)

 

Előnyök

1.   Mérete a gyermekre szabott, ezért különös megerőltetés nélkül tartható szabályos, természetes testhelyzetben.

2.    Súlya elhanyagolható, tehát nem terheli a még fejletlen, erőtlen izmokat, ízületeket.

3.   Levegő-igénye kicsi, ezért az összefüggő zenei egységek, dallamsorok egy lélegzettel megvalósíthatók.

4.   Nem igényel ápolást. A higiénia érdekében vízzel átöblíthető.

5.   Nincs bonyolult szerkezete. Rendszeres karbantartást, gyakori javítást nem igényel.

6.   Tartós. A tanuló-minőségű Bőhm-fuvolákkal szemben minőségét évtizedekig megőrizheti.

7.   Olcsó. Egy modern tanulófuvola árából 5-6 kezdő gyermeket lehet neki megfelelő hangszerrel ellátni.

 Az előképző éveiben még bizonytalan, hogy a tanulónak lesz-e kedve folytatni a hangszertanulást, azért erre az időre nem érdemes jó minőségű, drága hangszert vásárolni számára, kifizetődőbb bérelni. Ez sem olcsó, nem beszélve arról, hogy éppen ebben az időszakban történik a legtöbb sérülés, amelynek javítási költségeit valakinek szintén viselni kell.

8.   Értéke 1-2 év alatt nem csökken, akár eredeti árán tovább adható.

9.   Pedagógiai előnyei: A természetes anyagok, egyszerű formák szeretetére nevel; Anyagából következő lágy, nem túl erős hangja előnyösen alakíthatja a tanuló hangigényét; Megjelenésével harmonikusan illeszkedik a tananyagot alkotó gyermek- és népdalok, valamint reneszánsz dallamok ízlésvilágához.

10.  Szemben az előképzőben általánosan elterjedt furulyával, ez hangképzés-technikájában, kéz- és testtartásában azonos hangszer a modern fuvolával.

Amit tehát a kezdő tanulók oktatásának támogatására ajánlok, nem kínál többet, mint a fent felsorolt előnyök, amelyek viszont a 6-9 éves, átlagos képességű magyar gyermekek zenei- és fuvolás képzésének megalapozására alkalmasak és elégségesek.

 

A Parlando e számában beszámoltam Barbara Gissler-Haase professzor fuvolaiskola- és hangszerbemutató előadásáról (Új utakon a kisgyermekek fuvola oktatásában. Beszámoló Barbara Gissler-Haase előadásáról), amely ugyancsak a gyermekek fuvolaoktatására kínál megoldást, ezért nem térhetek ki a két hangszer és módszer összehasonlítása elől.

 

Nehéz volna az Universal Edition és Jupiter hangszergyár által támogatott rendszeren fogást találni. Mégis úgy gondolom, – és meggyőződésemben Kodály tanítása erősít –, hogy a magyar zenei alapoktatás kiemelt feladata, a zenei identitás elsősorban magyar dallamkincsre épülő megalapozása. Ezért ajánlom az itt felsorolt kottákat, melyek az előképzős évekre bőséges anyagot kínálnak. Ezekből a tanárok tanulóra szabottan válogathatnak gazdag, változatos tanulnivalót:

 

Sipos Antal: Süss fel nap

Ormándlaki Péter: Gyakorolni jó (501 dal)

Lőrinc, Paragi: Furulya ABC

Bántai-Sipos: Fuvola ABC

Általános iskolai Énekeskönyv

Kodály Zoltán: Ötfokú zene

Jó volna a következő tanév kezdése előtt megismerni az esetleges igényeket, hogy azok kielégítésére megfelelő készlettel felkészülhessünk.

 

Bevezető ár: cca. 18 000 Ft.                           

Elérhetőségek: 06-30-455 7522        

i.barth0616@gmail.com

 


* Fu­vo­la­mű­vész, ta­nár. Bu­da­pes­ten szü­le­tett 1937. jú­ni­us 16-án. Ta­nul­má­nya­it 1954 és 1960 kö­zött a bu­da­pes­ti Liszt Fe­renc Ze­ne­mű­vé­sze­ti Főiskola fu­vo­la sza­kán Hartai Fe­renc nö­ven­dé­ke­ként vé­gez­te. 1957-ben a Pé­csi Nem­ze­ti Szín­ház és a Pé­csi Fil­har­mo­ni­kus Ze­ne­kar első fu­vo­lá­sa lett, emel­lett fu­vo­lát és ka­ma­ra­ze­nét ta­ní­tott a pé­csi Ze­ne­mű­vé­sze­ti Szak­kö­zép­is­ko­lá­ban és a Liszt Fe­renc Ze­ne­mű­vé­sze­ti Főiskola Zenetanárképző In­té­ze­té­nek Pé­csi Ta­go­za­tán. Szó­lis­ta­ként és ka­ma­ra­mu­zsi­kus­ként is szám­ta­lan hang­ver­senyt adott. Liszt-dí­jas.