MÁRTÉLYI FŰZ*
(2016. január 15
- 2016. január 31)
Dr. Nagy Imre múzeumigazgató és Almási
István, Hódmezővásárhely város polgármestere (fotó:
Szenti Tibor)
Tisztelt érdeklődők, egykori Barátok,
Emlékezők!
Egy hét
múlva ünnepeljük a Magyar Kultúra Napját, melyhez kapcsolódó városi
programsorozatunknak nem is lehetne méltóbb kezdete, mint mai kamara-kiállításunk
megnyitója.
Nagygyörgy
Sándor festő-és fotóművész most kiállított, illetve a Tornyai János Múzeum
gyűjteményébe kerülő művei az egyetemes magyar és európai kultúra kimagasló
alkotásai.
Hódmezővásárhely
városa, mint az Alföld művészeti fellegvára számos kiváló művészt adott
Magyarországnak és a világnak; és most nem a festő és szobrászművészekről
szeretnék szót ejteni. Még nekünk, vásárhelyieknek is talány, hogy milyen
kisugárzása van ennek a földnek, ahonnan ennyi fantasztikus látásmódú fotóművész
indult el a világhírnév felé. A Makóról áttelepült Plohn Illés alapozta meg a
helyi fotográfia kezdeteit, majd fia József országos ismertségre tett szert.
Városunkban Elkán László néven látta meg a napvilágot az a Lucien Hervé, aki
Franciaországban vált világhírűvé. A matuzsálemi kort megért művész haláláig
tartotta kapcsolatát szülővárosával és Hódmezővásárhely önkormányzata a mai
napig ápolja neves szülöttének emlékét és örökségét özvegyével, Judith Hervé
asszonnyal együttműködésben. Szintén itt született és táncművészből vált országosan
és a nemzetközi fotográfiában is elismert alkotóvá Eifert János.
A
fotóművészet magas szintű művelésén, valamint a vásárhelyiségen túl mi kapcsolja
össze az alkotókat? Az elmúlt években a Tornyai János Múzeumba kerültek e
kimagasló jelentőségű művészek legismertebb alkotásai, nagyításai, kópiái. Most
pedig itt állunk e kiállításon Nagygyörgy Sándor „trófeái” előtt, akinek művei
2016 januárjában szintén a KÖZ, a vásárhelyi közösség, a magyar múzeumi és fotográfiai
szakma gyűjteményébe kerülnek. Bár ő maga nem itt született, de apai ágon
idevalósi volt. Vásárhelyen végezte iskoláit, valamint itt találkozott „örök
szerelmével” – remélem, nem sértem meg e kifejezéssel kedves nejét – a
természettel. Nagygyörgy Sándor így vallott a kezdetekről: „A mártélyi Tisza parton tizenhárom éves koromban szinte összenőttem
a csenddel. Ez volt az alaptőkém.” Ezen
alaptól kiindulva, de ide mindig visszatérve vált iskolateremtővé hazánkban,
valamint az európai természetfényképezés egyik legnagyobb alakjává. Hódmezővásárhely
Megyei Jogú Város polgármestereként büszkeséggel tölt el, hogy városunk
rendkívül értékes fotográfiai anyaggal gazdagodik, és egyre inkább úgy érzem,
hogy igazat kell adni a körünkben lévő és szintén kiváló fotós, Dömötör Mihály
felvetésének, miszerint Hódmezővásárhely városa megérett városunk gazdag múltját
és jelenét bemutató fotográfiai bemutatóhelyre. Úgy gondolom Nagygyörgy Sándor
művészetének mondanivalóját legjobban a barát, a gimnáziumi osztálytárs, Gyulai
József professzor, akadémikus Sada
halálhírére megfogalmazott gondolatai adják vissza; rákattintással meghallgatható:
http://naturphotography.com/Sadahoz22.pps
Tisztelt
Ábrahám Mariann! Köszönjük, hogy e páratlan kincsek Hódmezővásárhelyre
kerültek, ígérjük, e művek méltó otthonra lelnek a Tornyai János Múzeumban és
ápolni fogjuk Nagygyörgy Sándor szellemiségét és örökségét.
Almási István
Hódmezővásárhely város polgármestere
Válogatás az
archívum múzeumnak ajándékozott fotóiból:
http://naturphotography.com/sajto/cdhez/index.html