Legnagyobb cél pedig, itt, e földi létben,

Ember lenni mindég, minden körülményben."

Arany János

 

KÖSZÖNTÉS ÉS EMLÉKEZÉS

1073 MAGYAR ZENEPEDAGÓGUS és ZENEMŰVÉSZ
SZÜLETÉSI ÉVFORDULÓJA

(2018.)

1. tervezet

 

Az évfordulókra vonatkozó ismertetéseink terjedelmét - néhány kivételtől eltekintve - kizárólag a figyelemfelkeltést szolgálják, minden teljességre való törekvés nélkül. Legfőbb cél az EMLÉKEZTETÉS kiváló jelenlegi és egykori kollégáink „KEREK” születésnapjára!

 

Köszönettel fogadjuk a további jelentősnek ítélt évfordulós információkat éppen úgy, mint az alábbi évszámokkal kapcsolatos hiány-pótlásokat, kiegészítéseket, korrekciókat, netán önálló írásokat!

 

Erre minden bizonnyal szükség lesz, mert az interneten kívül rendelkezésre álló magyar nyelvű lexikonok, lexikonszerű nyomtatott kiadványok is már 30-35 évesek, és a legtöbb esetben csak a születési dátumokat rögzítik… Megjegyezzük, hogy az életmű / legfontosabb munkahelyek-városok / rövid jellemzésén, bemutatásán túl egyéb konkrétumokra (pl. tanárok, tanulmányok helyszínei, időpontjai, fontos szereplések, kitűntetések, stb.) a csak kivételes esetekben vállalkoztunk, viszont ilyen irányú kiegészítéseknek szívesen adunk helyet az „évfordulósról” szóló külön írásokban!

 

Értesítéseiket előre is köszöni

Dittrichné Dittva Zsuzsánna és Zelinka Tamás

tamas.zelinka@gmail.com

0630/826-1746, 0620/493-7663

 

375 éve született

 

Wohlmuth János (Ruszt, 1643 – Sopron, 1724) zeneszerző, tanár;

 

285 éve született

 

Istvánffy Benedek (Szentmárton /Pannonhalma / 1733 – Győr, 1788. október 25.) zeneszerző, nagycenki és győri orgonista, a győri székesegyház karnagya, és tanára;

 

 

265 éve született

 

Chudy József (Pozsony, 1753. jún. 14.Pest, 1813. mára. 4.) zeneszerző, karmester, feltaláló, tanár. Pozsonyban működött. 1785-88-ban Erdődy János gróf pozsonyi színházának karmestere. 1789-től a pest-budai német színház karmestere. 1793-tól Kelemen László m. színtársulatánál, 1798-tól 1802-ig ismét a német színháznál működött. – Pikkó Hertzeg és Jutka Perzsi c. műve az első magyar opera (zenéje elveszett). – Feltalálta az optikai és akusztikai távjelzőt, amelyről operát is írt.;

 

Stadler Antal (Bécs, 1753 – 1812) zenész, iskolaigazgató. Klarinétosként szerepelt a császári udvari zenekarban. Jó barátságban volt Mozarttal, aki két művet is írt számára. 1790-ben nyugdíjazták, ezután továbbra is az udvari színházban alkalmazták. Gróf Festetics György a Georgikon mellett egy Zeneiskola alapítását is tervezte. 1799 őszén azzal a kéréssel fordult Stadler Antalhoz, hogy állítsa össze azokat a gyakorlati szempontokat, amelyek szükségesek a keszthelyi zeneiskola megszervezéséhez. A Stadler-tervezet (1800. július, Musikplan) szerint a zeneiskola öt osztályra tagolódott. A tanulók az első évben éneket, a másodikban zongorát, a harmadikban orgonát tanultak. A negyedik osztályban kezdték el a hegedűoktatást és csak az utolsó évben került sor a fúvós hangszerek tanítására. Fontosnak tartotta a hangszeres játék előtt a kottaolvasásban való jártasságot. A zeneképzést hármas csoportban képzelte el. Legfontosabb az egyházi zene volt, ezt követte a kamarazene, majd a színházi vagy színpadi zene. Tervezete szól a zeneiskola számára 29 db. szakkönyvről is, ill. a neves hangszeriskolák felsorolásáról;

 

 

255 éve született

 

Kemény Ferenc (1763 Veszprém, 1832. márc. 13.) zeneszerző, karnagy, tanár. 1794 után a veszprémi székesegyház muzsikusa, 1800-tól (Kollovratek János utódaként) karnagy. 1813. december 13-án, és 1816. május 28-án muzsikai akadémiát vezetett Veszprémben Bezerédj Amália, Ruzitska Ignác és Heberle fuvolaművész közreműködésével. 1826-ban Höpler József javára lemondott a karnagyi állásáról, mint orgonista működött tovább haláláig. Nemcsak a 19. század legjelentősebb veszprémi zenésze, karmestere, orgonistája, a század első évtizedeit meghatározó muzsikus személyisége, hanem kitűnő zeneszerzője is;

 

 

245 éve született

 

Csokonai Vitéz Mihály (Debrecen, 1773. november 17. – Debrecen, 1805. jamnuár 28.) költő, fiatalemberként a magyar folklór irányába fordult. A népdalgyűjtő munkája során gyűjtött tájszavakat, kifejezéseket, néprajzi érdekességeket érzékletesen szőtte be verseibe. Alkotásaiban a nyugati műveltségű költészet találkozott a magyar népdal hangjával. Barátait és tanítványait így buzdította a népdalok megismerésére, szeretetére és gyűjtésére az Anacreoni dalokban: „Magyarjaim! Literatorok! Ne csak a külföldi írókat olvas­sátok..., hanem hallgassátok figyelemmel a danoló falusi lányt és a jámbor puttonost, akkor találtok rá az Árpád szerencsi táborára, akkor lelitek fel a nemzetnek ama mohos, de annál tiszteletesebb maradványait...” Csokonai fuvolista is volt. A zenéhez fűződő szoros kapcsolatát igazolja néhány meglévő dallamra írott verse, illetve önálló szövegeinek saját megzenésítése;

 

 

240 éve született

 

Seyler József Antal (Lauterbach, 1778. február 9. – Buda, 1854. szeptember 24.) Hegedűt, zongorát, éneket, összhangzattant és zeneszerzést tanult. Néhány évig katonai karnagy, 1808-tól Budán a főplébánia templom karnagya, zenetanár. 1820-tól 1841-es nyugdíjazásáig az esztergomi Főszékesegyház karnagya;

 

 

235 éve született

Amadé Tádé, gróf (Pozsony, 1783. január 10. – Bécs, 1845. május 17.) tanár, zongoraművész és zeneszerző. Már fiatalon feltűnt művészi zongorajátékával, különösen improvizációi váltak híresekké. 1809-ben a pozsonyi lovasezred kapitánya lett, 1831-től császári udvari zenegróf, 1838-tól titkos tanácsos. Nevezetes mint Marschner és Liszt mecénása;

 

225 éve született

Déryné Széppataki Róza (Miskolc, 1793. december 23. – Miskolc, 1872. szeptember 29. ) operaénekesnő, a vándorszínészet korának legnépszerűbb színésznője;

 

 

220 éve született

 

Bartay András (Széplak, 1798 – Mainz, 1856. október 4.) zeneszerző-tanár.  Iskolái bevégzése után Budapest pénztári tisztviselője lett; 22 év múlva (1843) a Nemzeti Színház igazgatója lett. 1848 után Pozsonyban élt hangversenyeket rendezett; majd Hamburgba költözött, hol csak a zenének élt;

Galántai Jakab István (Mezőkeresztes, 1798. október 29.Budapest, 1876. október 18.) drámaíró, műfordító, zeneszerző, publicista, újságíró, a Magyar Tudós Társaság levelező (1833) tagja. Az 1820-as–1840-es évek művelődési, színházi és zenei közéletének jeles alakja volt, művészete és közírói munkássága azonban nem bizonyult maradandónak.Hivatali munkája mellett ifjúkorától, az 1820-as–1830-as évektől foglalkozott drámaírással, dalszerzéssel, műfordítással, publicisztikával, újságírással és lapszerkesztéssel.

 

230 éve született

 

Rózsavölgyi Márk / Rosenthal Markusz / (Balassagyarmat 1788 körül – Pest, 1848. január 23.) zeneszerző, hegedűművész, a csárdás atyja”. Tanulmányait korán megkezdte és Prágában fejezte be. 1808-ban került Pestre, ahol, mint első hegedűs működött a Magyar Színjátszó Társulatnál. Közben szinte az egész országot bejárta, mint hegedűművész. Haláláig szoros barátság fűzte Petőfi Sándorhoz. aki 1844-ben a Magyar Divatlapban elismerő cikket írt játékáról. Emlékét a halálára írott "Vén muzsikus, mit vétettem én neked" - költeményében örökítette meg Petőfi.  Közel 200 eredeti "magyar hangművet" írt, ahogy emlegette dalszerzeményeit. Fia, Rózsavölgyi Gyula, társalapítója volt Grinzweil Norberttel együtt a Rózsavölgyi Zeneműkiadónak 1850-ben;

 

 

215 éve született

 

podmanici és aszódi báró Podmaniczky Lajos /1803-1872/ zeneszerző, cs. k. kamarás, korának egyik jelentős pásztói és tari földbirtokosa;

 

210 éve született

Boka Károly (Debrecen, 1808. február 26. – Debrecen, 1860. július 21.)  népzenész, Kossuth Lajos kedvenc cigányprímása. Boka Károly már gyermekkorában feltűnt nagy zenei tehetségével. Fénykorát az 1840-es, 1850-es években élte. Főleg Debrecenben szerepelt. 1845-ben Debrecen városa, érdemei elismeréséül, polgárai közé iktatta;

Hölzl Ferenc Szeráf (Malacka, 1808. március 14. – Pécs, 1884. augusztus 18.) zenetanár, zeneszerző;

 

 

205 éve született

Császár György (1813-1850) zeneszerző, karmester. Rövid életpályája során maradandót alkotott. A Nemzeti Színház első hegedűseként és másodkarnagyaként is működött, miközben dalműveket komponált. A kunok címmel Kirchlehner Ferenc szövegére írt 4 felvonásos operáját 1848-ban mutatták be a Nemzeti Színházban. A darab sikerét mutatja, hogy – Erkel legnépszerűbb operáival vetekedve – több mint 100 előadást ért meg;

Erkel József (Gyula, 1813. november 16.Gyula, 1859. december 17.) énekes. Erkel Ferenc öccse. 1833–1834-ben a kolozsvári színház karmestere. 1835-től Budán élt. 1837-től a Nemzeti Színház énekese.1840 után Hamburgban működött;

 

Heller István (Pest, 1813. május 15.Párizs, 1888. január 15.) zongoraművész és zeneszerző, tanár. Bécsben A. Halm tanítványa. 1826-ban tartotta első hangversenyét. 1828-ban visszatért Pestre, majd atyjával külföldi koncertutat tett, melynek során Spohrral, Chopinnel, Paganinivel ismerkedett meg. 1830-ban Augsburgban telepedett le 1835-ben levelezési viszonyba került Schumannal, aki őt a Dávid-szövetség tagjai közé sorolta. 1838-tól Párizsban élt, ahol többek közt F. Hillerrel és Berliozzal állt kapcsolatban;

 

Simon Jukundián (Csíkszentkirály, 1813. április 29. – Nagyszeben, 1894. április 22.) zenetanár, zenei író, kántornevelő, tanítóképző intézeti igazgató;

 

 

 

200 éve született

 

Kaczvinszky János (Borsod vm., 1818Budapest, 1880. május 13.) operaénekes és színigazgató. 1838-tól vidéki színész, 1842–1846 között a kolozsvári színház tagja, majd a Havy–Szabó-társulathoz szegődve részt vett annak külföldi vendégkörútján. 1850–51-ben a kolozsvári színház igazgatója, egy ideig a Nemzeti Színház kardalosa, s végül ismét vidéki színigazgató volt;

 

 

195 éve született

 

Bőhm Gusztáv (Pest, 1823. június 14.Újpest, 1878. június 23.) karmester, tanár és zeneszerző. Fiatal korában a pesti német színház hegedűse, majd Bécsben tanult. Hazatérve a pesti Nemzeti Színház hegedűse, később Szerdahelyi József dalműtársulatának karmestere volt. 1849 után. Aradon, majd Győrött működött mint karmester. A pesti Nemzeti Színház operarendezője (1860). Itáliában is szerepelt, mint rendező: a milánói Scalában a Rienzi, Triesztben a Lohengrin bemutatóját rendezte. 1865-70 között a Színészakadémia tanára;

 

De Caux Mimi, László Józsefné (Kolozsvár, 1823Újpest, 1906. december 8.) népszínmű-énekesnő. 1840–42-ben a kolozsvári színház, majd a Nemzeti Színház tagja volt. Az 50-es években külföldön énekelt koloratúrszoprán szerepeket. Később visszatért Magyarországra. Nagy jövedelméből sokat fordított a szabadságharcban részt vett és bebörtönzött hazafiak megsegítésére;

 

Székely Imre /Borbély/ (Mátyfalva, 1823. május 8. –  Budapest, 1887) zongoraművész, tanár és zeneszerző. 1847-ben Parisban nagy sikerrel hangversenyezett Reményi Edével. Onnan Londonba került és 1849-ben tért haza, hogy részt vegyen a szabadságharcban. A fegyverletétel után ismét Londonba ment Reményivel. Termékeny komponista volt és műveivel új irányt adott a magyar zongorairodalomnak;

 

 

190 éve született

 

Huber Károly /Hubay Károly / (Varjas, 1828. július 1. – Budapest, 1885. december 20.) karmester, zeneszerző, hegedűművész, pedagógus, Hubay Jenő

édesapja. Zenei tanulmányait Aradon végezte. 1844-ben a pesti Nemzeti Színház hegedűse, 1851-ben a bécsi operaház, 1852–71-ben a pesti Nemzeti Színház hangversenymestere, majd másodkarnagya. 1856-ban európai hangversenykörutat tett. 1857-ben vonósnégyes-társaságot alapított, mellyel népszerűsítette a kamarahangversenyeket Pesten. 1852-től a Nemzeti Zenede, 1884-től – Liszt Ferenc ajánlatára – a Zeneakadémia hegedűtanára;

Czeke Sándor (Pécs, 1828Dublin, 1891) zenész, újságíró, író, tanár. Az 1860-as évek végén és az 1870-es évek elején Pesten volt alkalmazva az operai zenekarnál és zenekritikákat irt, a Pester Lloydnak is munkatársa volt. Azután Bécsbe költözött és ott folytatta újságírói pályáját;

Liebhardt Lujza (1828–1899) operaénekes, tanár;

Reményi Ede /Hoffmann Eduárd / (Miskolc, 1828. január 17. – San Francisco, 1898. május 15.) hegedűművész, zeneszerző. Zenei tanulmányait 1842 és 1845 között folytatta a bécsi konzervatóriumban, Josef Böhmnél. 20 éves korában, Bécsből hazatérve, részt vett a szabadságharcban. Görgey Artúr segédtisztje, majd kedvenc hegedűse lett, emiatt külföldi emigrációba kényszerült a szabadságharc leverése után. A kor számos kiemelkedő zeneszerzőjével kapcsolatba került, többek közt 1852-53-ban a fiatal Brahmsot magával vitte hangversenyútjaira. 1853-ban kapcsolódott Liszt Ferenc Weimari Társaságához is.  Ezután másfél évtizeden keresztül központi szereplője a magyar zenei életnek. 1875-ben részt vett a budapesti Zeneakadémia megalapításában is. 1878 őszén az USA-ban telepedett le véglegesen. Innen már csak koncert utakra jött át Európába, így járt még egyszer Magyarországon is, 1891-ben;

 

Tanner István (1828–1878) operaénekes, tanár. A pesti Nemzeti Színház hírneves hősbaritonja volt sokáig, majd vidéken működött énekesként és színigazgatóként;

 

 

185 éve született

Bakody Lajos (Győr, 1833 – Budapest, 1902. október 19.) zongoraművész, zeneszerző, zenekritikus.  1851–1857 között Bécsben orvosi tanulmányokat folytatott, ennek ellenére zenei pályára lépett. 1860 –1870 között több alkalommal lépett fel Győrött. 1862–1863-ban a budai Népszínház karmestere. 1868-tól jelentek meg a pesti Hazánk című lapban „bakodyádák”ként elhíresült zenekritikái. Az 1850–70-es években elsősorban zongora-karakterdarabokat, kamarazenét írt, de kísérletezett „drámai orgonaszonátával” és szimfóniával is. Zongoristaként kortársai Chopin-játékát méltatták. (Sz. E.);

Ormay Ferenc /névváltozat: Ormai, született: Kolics Ferenc Mihály / (Nyitra, 1833. április 1. (keresztelés) – Budapest, 1876. január 15.) operaénekes, tanár, műfordító. Mint a Nemzeti Színház nyugdíjas tagja hunyt el;

Riedl János (Schönwert, 18331918) hangszerkészítő mester, tanár. Graslitzban tanult, később Bécsben és Pozsonyban dolgozott, végül 1861-ben Sopronban telepedett le. A leszármazottjai a mai napig ebben a városban élnek;  

 

Zimay László (Gyöngyös, 1833. június 29. – Budapest, 1900. április 8.)

zeneszerző, karnagy. Az 1860-as években a pest-budai dalárda és a nemzeti dalkör igazgatójává választották. Óriási munkát végzett az egyesületi és a nyilvános hangversenyzési életben, segítőkészen támogatta a kecskeméti városi dalárdát is. A 90-es évek elején a Nemzeti Zenede tanára lett;

 

 

180 éve született

 

Bignio Lajos (Pest, 1838/9. június 29. – Bécs, 1907. november 7.) olasz

származású magyar operaénekes, aki az 1856-ban a Nemzeti Múzeum

Dísztermében Siposs Antallal adott hangversenyük jövedelmének harmadát a

Nemzeti Zenedének ajánlotta föl. A Zenede 25 éves jubileumi koncertjének is az egyik közreműködője volt;

 

Dalnoki Béni (Szabadka, 1838Budapest, 1914. január 28.) operaénekes, tanár. 188o-ban kapott szerződést a Nemzeti Színháztól, majd rövidesen az Operaház együttesébe lépett;

 

Káldy Gyula (Pest, 1838. december 18. – Budapest, 1901. március 6.) karmester, főrendező, színházigazgató, zeneszerző, zenei író, a magyar királyi operaház igazgatója, a Magyar Zeneiskola egyik alapítója, 1894-től a budapesti

Zeneakadémia magyar zene tanára;

 

Láng Fülöp (Nagykanizsa, 1838Budapest, 1900. május 19.) operaénekes. Életének nagy részét külföldi színházaknál töltötte (Würzburg, Hannover, Berlin, Rotterdam, Amszterdam, Brüsszel, Nürnberg). 1869 – 79 között a pesti Nemzeti Színház tagja. 1883-tól 1892-ig, nyugalomba vonulásáig a budapesti Operaház magánénekese volt;

 

Vajdafy Béla (Pest, 1838. február 10. – Budapest, 1904. január 25.) nemzeti

zenedei és polgár-iskolai rendes tanár. 1875-ben a nemzeti zenedéhez zongoratanítónak és ugyanekkor a III. kerületi (1878-től a VII. és VIII.) polgári

leányiskolához rendes tanárnak nevezték ki;

 

 

175 éve született

 

Antolik Károly (Kolbach /Tarpatak), 1843. január 28. – Pozsony, 1905. június 20.) fizikus, középiskolai tanár, akusztikai szakíró. 1867-ben a budapesti egyetemen szerzett tanári oklevelet. 1868-tól a kaposvári, 1869-1874-ig a kassai főreáliskola tanára. 1875-1892-ig Aradon tanított. 1893-tól haláláig a pozsonyi főreáliskola igazgatója. Elektromosságtannal foglalkozott. Zenei akusztika tárgyú írásai: Hangidomok; Az új hangrendszerről;

 

Bella Ján Levoslav (Liptószentmiklós, 1843. szeptember 4.– Pozsony, 1936. május 25.) zeneszerző, tanár;

 

Bertha Sándor (Pest, 1843. augusztus 19.Párizs, 1912. november 24.) zeneszerző, zongoraművész és zeneíró, tanár. Pesten Mosonyi Mihálynál tanult. 1862-ben Lipcsébe, később Berlinbe ment, ahol H. von Bülow zongorista és karmester tanítványa. 1864-65-ben Rómában Liszt Ferenc irányításával fejlesztette tovább zenei tudását, majd véglegesen Párizsban telepedett le;

 

Dohnányi Frigyes (Szobotist, 1843. június 13.Pozsony, 1909. november 10.) tanár, zenész, gyorsíró, tanár, Dohnányi Ernő apja. A bécsi egyetemen 1868-ban

mennyiségtan-természettan szakos tanári oklevelet szerzett. Jó gordonkajátékos volt, 1874-ben Liszt Ferenccel együtt hangversenyezett Pozsonyban;

 

Erkel Elek (Pest, 1843. november 2.Budapest, 1893. június 10.) zeneszerző, karmester, tanár, Erkel Ferenc második fia. Apja ipari pályára szánta, az óbudai hajógyárban kovácsmesterként dolgozott, szabad idejében azonban zenét tanult és 1860-ban a Nemzeti Színház zenekarának tagja, később a színház ügyelője lett. Apja ekkor zeneszerzésre és vezénylésre tanította; 1875-től a Népszínház első karmestere. Az Operaháznál töltött 1884–85-ös idénytől eltekintve a Népszínháznál működött haláláig;

 

Harmath Emma (Gyöngyös, 1843. július 17.Budapest, 1915. április 30.) énekesnő, tanár. Tizennégy éves korában Miskolcon lépett színpadra. 1859-ben a pesti Nemzeti Színházban is vendégszerepelt;

 

Lángh Paulina (1843–?) operaénekes, tanár;

 

Popper Dávid (Prága, 1843. december 9.  – Baden, 1913. augusztus 7.) gordonkavirtuóz, zeneszerző, a budapesti Zeneakadémia

csellójáték és vonósnégyes tanára, és a tanintézet zenekarának karmestere, a

Hubay-vonósnégyes tagja;

 

Richter János (Győr, 1843. április 4.Bayreuth, 1916. december 5.) karmester. 1860 – 1865 között a bécsi konzervatóriumban tanult. 1862 – 1866 között a bécsi Kärtnertortheater zenekarának kürtöse. 1867-től Wagner ajánlására a müncheni operaháznál karigazgatója, majd 1868 – 69-ben karmester. 1871-től 1875-ig a pesti Nemzeti Színház karnagya (nevéhez fűződik Liszt Krisztus c. oratóriumának pesti bemutatója 1873-ban), a bécsi udvari operában működött 1875-től 1900-ig. Ezzel egy időben 1880 – 1890 között a Gesellschaft der Musikfreunde karnagya. 1878-tól az udvari zenekar másodkarmestere, 1893-tól első karmesterré nevezték ki. 1876-tól a Bayreuthi Ünnepi Játékok egyik ünnepelt vezetője. 1897-ben Manchesterben telepedett le, ahol 1900 – 1910 között a Hallé-féle szimfonikus zenekar karmestere volt.  Karmesteri működése utolsó éveinek kiemelkedő eseménye Bartók Kossuth c. szimfonikus költeményének manchesteri bemutatása (1904). Nyugalomba vonulása után, 1912-ben Bayreuthba költözött;

 

 

170 éve született

Berger Gyula (Arad, 1848Bécs, 1929 után) hegedűművész-tanár. A bécsi Orchesterverein der Gesellschaft der Musikfreunde hangversenymestere, hegedűtanár egy bécsi magán-zeneiskolában, majd a bécsi Hofoper balletkorrepetitora volt;

Harrach József (Szász-Régen, 1848 –) zenepedagógus. Tanult Vásárhelyt, Kolozsvárott, Budapesten, hol a tanári vizsgát tett. 1873-tól a magyar és német nyelv, irodalom és bölcsészettan tanára a fővárosi IV. kerületi reáliskolában, 1888. az országos zeneakadémia titkárának és tanárának nevezték ki a poétika, zenepedagógia, zenetörténelem és az esztétika tanszékére;

 

Human Olga (1848–1870) operaénekes, tanár;

 

Ketten Henrik (1848–1883) zongoraművész, zeneszerző;


Mátrai László, Matuschek László (Arad, 1848 Veszprém, 1908. január 18.) zeneszerző, karnagy, tanár. 1867-ben hegedűs- és orgonistaként került

Veszprémbe. 1885-től a székesegyházi ének és zenekar karnagya. Alapítója az első veszprémi dalárdának. Alkalmi jelleggel, együttesével fellépett a Korona Vendéglő nagytermében. 1893-ban a Zenekedvelő Egyesület

karnagya;

 

Szabó Xavér Ferenc (Pest, 1848. április 20.Budapest, 1911. február 11.) zeneszerző, tanár. A Nemzeti Színház zenekarának tagja (hegedűs), majd 1888-tól a Zeneakadémia tanára,

 

 

165 éve született

 

Angyal Armand (Eszterháza, 1853. november 3.Győr, 1931. április 9.) zeneszerző, ügyvéd. Győr rendőrfőkapitánya volt. Tevékeny részt vett a város zenei életében. Kezdeményezése alapján jött létre a Dunántúli Dalos-Szövetség és Vajda Emillel együtt ő alapította a Magyar Lant c. folyóiratot, melynek 1901–05-ben szerkesztője volt. Elnöke volt a Győri Ének- és Zene-Egyletnek is;

 

Hegyesi (Spitzer) Lajos / Louis Hegyesi / (Árpás, 1853 – Köln, 1892) csellóművész-tanár. Életének legnagyobb részét külföldön töltötte. Nyolc évesen Bécsben kezdett tanulni egy Denis nevű tanártól, majd az ottani konzervatóriumban Schlesinger növendéke lett. 1887-ben elfogadta a kölni Gürzenich Orchester első csellista állását és a Rheinische Musikschule tanára lett. Írt egy skála- és akkordgyakorlat füzetet, melyet Londonban adtak ki 1892-ben;

 

Kersch Ferenc (Bácsalmás, 1853. december 2.  Esztergom, 1910. október 6.) zeneszerző, orgonista, tanár és egyházkarnagy, Liszt barátja és műveinek népszerűsítője, Bartók zongoratanára Nagyváradon. 1876-tól nyolc évig Nagybecskereken gimnáziumi tanár. 1886-tól a nagyváradi székesegyház orgonistája, majd karnagya. 1897-től volt karnagy Esztergomban;

 

Koessler, Hans /János (Waldeck, 1853. január 1. – Ansbach, 1926. május 23.)

zeneszerző, karnagy, orgonista, a budapesti Zeneakadémia orgona, karének és

zeneszerzés tanára, többek között Bartók, Kodály, Dohnányi, Weiner, Kálmán

Imre, Huszka, Antalffy Zsíross Dezső és Zalánfy Aladár mestere;

 

Verebi Végh János (1853 –1918) az Országos Zeneakadémia alelnöke volt, az akadémia elnökévé választott Liszt Ferenc tartós és gyakori távolléte esetén az elnököt helyettesítette, és aki az ügyek intézését – gyakorlatilag ügyvezető elnökként – 1887-ig végezte. Tagja volt a Zeneakadémia felügyelő bizottságának a 1880-as években, 1887-ben kúriai bíró lett. Jogot végzett, de egész életében zenével foglalkozott;

 

 

160 éve született

 

Bachó István /dezséri/ (Pozsony, 1858Budapest, 1915. június 9.) karmester, zeneszerző, tanár. A bécsi konzervatóriumban tanult, Nagyváradon, majd Budapesten működött. Ő szervezte meg a fővárosi honvédzenekart. Egy időben az egyiptomi khedive udvari karnagya volt;

 

Benkő Henrik (Körmend, 1858. március 16.Zürich, 1918. május 12.) zeneszerző, karmester, tanár. Tanulmányait a Nemzeti Zenedében és 1873-78-ban a bécsi konzervatóriumban végezte. 1882-ben a Nemzeti Színház, majd az Operaház zenekarának lett tagja. 1889 – 1910-ben az Operaház karmestere. 1884-től a Nemzeti Zenede tanára. 1910-től Zürichben volt karmester;

 

Dankó Pista (Szeged-Szatymaz, 1858. június 14. – Budapest, 1903. március 29.) cigány származású magyar nótaszerző. Már 15 esztendős korában cigányzenekart szervezett és vezetett. Első dalait Blaha Lujza tette népszerűvé. Budapestre költözött, ahol 1895-ben Pósa Lajos balatoni nótáinak megzenésítésével megnyerte az Új Idők pályadíját. Az 1890-es években daltársulattal járta be Magyarországot, háttérbe szorítva mindenütt a német zenészek népszerűségét. Oroszországban is járt. Mivel nem értett a hangjegyíráshoz, dalait mások lejegyzése nyomán ismerjük;

 

Hegyi Béla (Pápa, 1858Budapest, 1922. április 19.) zeneszerző, tanár. A Zeneművészeti Főiskolán Ábrányi Kornél és Nikolics Sándor tanítványa;

Hoós János (Sárvár, 1858. május 11.Temesvár, 1937. január 8.) zeneszerző, zeneíró, tanár. Zenei tanulmányait a budapesti Nemzeti Zenedében és tanítóképzőben fejezte be. 1879-től Baróton, 1883-tól Déván, 1893-tól Temesvárt volt tanítóképző intézeti és felsőbb leányiskolai zenetanár. Itt saját zeneiskolát alapított. A Délmagyarországi Dalosszövetség és a temesvári MÁV Dalárda karnagya is volt. Szerkesztette a Mária-Kert című zenei szaklapot (1915–21). Zenetörténeti, zeneesztétikai cikkeit a Temesvári Hírlap és a Temeswarer Zeitung közölte;

Krausz Gusztáv Ede  (Pest, 1858. február. 19.  ) állami képzőintézeti zene- és énektanár. Tanulmányait a Nemzeti Zenedékben kezdte s az országos Magyar Királyi Zeneakadémián fejezte be. Engeszer Mátyást helyettesítette, mint kántor négy évig a belvárosi plébánia templomban. 1884–1886-ig a Magyar Királyi Ludovica-Akadémiában mint zene- s énektanár volt alkalmazva. 1883–97-ig a zenekedvelők egylete zeneiskolájában, mint zongoratanár. Több év óta énektanár a budapesti állami felsőbb leányiskolában;

 

Hubay Jenő /született Huber/ (Pest, 1858. szeptember 15. – Budapest, 1937. március 12.) hegedű- és kamaraművész, zeneszerző, zeneakadémiai főigazgató;

Huber Károly hegedűművész fia. Atyja, majd Berlinben Joachim József tanítványa. 1878-ban Párizsban a Pasdeloup-hangversenyeken aratott sikereket. Barátságot kötött Vieuxtemps-al. 1882-ben a brüsszeli konzervatórium vezető hegedűtanára. 1886-ban hazatért és elfoglalta a Zeneakadémia hegedű-tanszékét. Ezt rövidesen mesteriskolává fejlesztette, melyet külföldi tanítványok is nagy számban keresték fel. 1920-tól 1934-ben a Zeneakadémia főigazgatója. Lemondása után a Zeneakadémia tiszteletbeli örökös elnöke, de a hegedűtanfolyamot továbbra is vezette. 1886-ban Popper Dáviddal vonósnégyes-együttest alapított, ez 1903-ig működött, külföldön is gyakran vendégszerepeltek. Nagy tehetségű virtuóz, kiváló nevelő, a magyar hegedűiskola megalapítója. Tanítványai közt voltak Szigeti József, Telmányi Emil, Geyer Stefi, Zathureczky Ede, Vecsey Ferenc, stb. Mint zeneszerző a 19. sz.-i romantikus magyaros hagyományt francia stílussal (Massenet, Vieuxtemps) párosította;

Mácsai Sándor (Kaba, 1858 –) a debreceni Református Főiskola zenetanára. Eredetileg lelkészpályára készült. 1881-től a kollégiumi kántus vezetője, majd főiskola, gimnáziumi zenetanár lett. Karnagyi, tanári kiválóságán kívül elismerés illeti zeneszerzői, alkotói munkásságáért is. Működése hatással volt az ország kórusmozgalmának fejlődésére;

Major J. Gyula (Kassa, 1858. december 13. – Budapest, 1925. január 30.)

zongoraművész, zenetanár és zeneszerző, tanítóképzők tanára, a Magyar

Zeneiskola alapításában részt vett s tanított is. Nevéhez fűződik a Magyar Női

Karének Egyesületének megalapítása, melynek hosszú ideig volt a vezetője;

Mihályi Ferenc (Győr, 1858 –Budapest, 1942. április 8.) énekes, operarendező, tanár. Bellovics Imre növendékeként, hangversenyénekesként kezdte pályáját. 1893-tól az Operaház szerződtette, ahol 1917-ig énekes, 1915–1925 között kis megszakítással az intézmény főrendezője volt. 1923-ban örökös tag lett. 1919-től a Nemzeti Zenede tanáraként az operai színjátékot oktatta;

Rigó János (Pákozd, 1858. augusztus 23.New York, 1927, február 3.) cigány prímás.

Vajda Emil (Kolozsvár, 1858. június 18.Győr, 1916. október 8.) tanár, író, zeneíró. Egyetemi tanulmányait Kolozsvárott végezte, zenei képesítését is az ottani konzervatóriumban szerezte. 1880-ban tanári, 1881-ben bölcsészdoktori oklevelet nyert. 1897-től a győri állami főreáliskola tanára. A Győri Ének- és Zeneegylet igazgató karnagya volt;

 

Vavrinecz Mór (Cegléd, 1858. július 18. – Budapest, 1913. augusztus 16.)

zeneszerző, tanár. Rövid ideig tanult Volkmann Róbertnél. 1886-tól 1913-ig a Mátyás-templom karnagya. 1900 – 1913 közt a Nemzeti Zenede zeneszerzéstanára. A Magyar Zeneiskola Várban működő fiókintézetének vezetője, majd 1900-tól, az önállósulás után, a Budavári Zeneiskola igazgatója;

 

 

155 éve született

 

Anthes György /Georg Anthes Georg Anthes (Bad Homburg vor der Höhe, 1863. március 12. – Budapest, 1922. február 23.) német opera- és oratóriuménekes, kora egyik nagy Wagner-tenorja, a magyar

operatörténelem nagy alakja, Budapesten a Zeneakadémia tanára, az Operaház

főrendezője, többek között. Legjelentősebb tanítványai Anday Piroska, Németh

Mária, Palló Imre dr. és Závodszky Zoltán;

 

Dr. Diósy / Nussbaum/ Béla (Nagyvárad, 1863 – Budapest, 1930) zenekritikus, színházi és zenei író, a Nemzeti Zenede opera- és dalirodalom tanára. A Pesti Hírlap zenekritikusaként az általa szerkesztett Ungarischer Künstler Almanach révén a német nyelvterületen is népszerűsítette a magyar zenepedagógiát és zeneművészetet. 1915-től a Nemzeti Zenede, 1924-től a Zeneművészeti Főiskola tanára;

Dóczy József (Miskolc, 1863. március 11. – Budapest, 1913. július 1.) nótaszerző. Jogot tanult Debrecenben és Budapesten; édesanyjától örökölve ez irányú tehetségét, zenei téren magánúton folytatott tanulmányokat. Első versei után baráti indíttatásra megpróbálkozott a nóta szövegírással, majd rögtön dallamot is szerzett hozzá, s ezt követte a nóták egész sora (mintegy kétszáznak a szövegét is ő írta), a legjelentősebb és legkedveltebb nótaszerzőink közé emelkedve. Néhány színpadi dalművet is írt;

Eckhardt Antal (1863 – Keszthely, 1932. október 18.) tanár, zeneszerző, karnagy. A bécsi konzervatóriumban végezte zenei tanulmányait, ahol a világhírű Bruckner professzor tanítványa volt. Pályáját katonazenészként kezdte, másodkarmestere volt az 52-es bakák zenekarának. Az 1890-es években a pécsi püspöki tanítóképző intézetben tanított éneket, majd hegedűmesterként, egyúttal a Pécsi Dalárda karnagyaként is dolgozott. 1909-1919 között a keszthelyi premontrei gimnázium ének- és zenetanítója volt. Keszthelyi működése során művészi színvonalra emelte a templomi zenét. Megalakította a Keszthelyi Ének és Zene Egyletet, amelyben összefogta a város zenei társadalmát. Karnagya volt a Keszthelyi Iparosok Dalkörének;

 

Franek Gábor (Trubek, 18631930) karnagy, tanár és zeneszerző. Mint színházi katonai karmester kezdte pályafutását, 1894-ben Győrbe került székesegyházi karnagynak. Behatóan tanulmányozta a magyar zenét és Győr zenei életében érdemes munkásságot fejtett ki. Megteremtője és elnöke volt a győri Filharmóniai Társulatnak;

Moór Emánuel (Kecskemét, 1863. február 19.Mont Pélerin sur Vevey, 1931. október 20.) zongoraművész, zeneszerző, tanár. Tanulmányait Budapesten és Bécsben végezte el. 1885 és 1887 között több hangversenyt adott, többek közt Angliában és Németországban, egy ideig Lili Lehmannal. Nevéhez fűződik a Duplex-Coupler Grand Pianoforte (nevezik még Pleyel-Moór-zongorának) zongora megtervezése, amely azért különleges, mert egymás felett elhelyezett két klaviatúrájával és kettőző pedáljaival segíti a nagyobb ugrások, fogások, oktávfutamok stb. megszólaltatását, valamint új hanghatásokra is lehetőséget nyújt,

Nemesszeghy István Miklós (Komárom, 1863. július 5.Esztergom, 1943. szeptember 18.) érseki tanítóképzői zenetanár, karnagy, zeneszerző. Tanulmányait Komáromban és Győrött folytatta, majd a budapesti Zenedében végzett. 1883-tól a kecskeméti állami reáliskola zenetanára lett, majd önálló zenedét nyitott. 1903-1931 között, nyugdíjazásáig az esztergomi érseki tanítóképző zenetanára volt. Esztergomi hangversenyeken volt karnagya;

 

NEY Bernát (Pápa, 1863. április 5. - Budapest, 1938. április 11.) operaénekes-tanár. A színiiskolai tanulmányai alatt a Nemzeti Színház karénekese, 1887-től a Budapesti Operaház egyik legtöbbet foglalkoztatott baritonistájaként vett részt hazánk zenei életében. 1896–1932 között a Zeneakadémia kisegítő tanáraként is működött. A Wagner-operák avatott tolmácsolója volt;

Noseda Károly (Pest, 1863. július 19.Budapest, 1944. november 6.) karmester, tanár és zeneszerző. Erkel Ferenc, Nikolits Sándor, Ábrányi Kornél és Koessler János tanítványa. 1894-től az Operaház tagja, kartanító, majd 1903 – 14-ben karigazgatója. 1879-től a budapesti Szervita téri templom orgonistája és karmestere. 1913 – 40 között a Nemzeti Zenede tanára. 1927-től ügyvezető igazgatója, 1938 – 40 között főigazgatója;

Rennebaum Ágota/Ágosta/Auguszta (1863 Budapest, 1923) zongoraművész-tanár, Liszt-tanítvány, a Nemzeti Zenede tanára;

 

Sándor /Schlesinger/ Emma, Kodály Zoltánné (Baja, 1863.március 17. – Budapest, 1958. november 22.) zeneszerző, műfordító, művészetpártoló, a

századforduló környékén Budapest zenei életének egyik fontos személyisége, tanár. Zeneszerzést tanult 1903-tól Bartók Bélánál, majd 1905–06-ban Kodály

Zoltánnál, szerzeményeivel Londonban és Párizsban is nyert pályázatot. Előbb Gruber Henrik / Gruber Emma / felesége.1910-ben Kodály Zoltánnal kötött házasságot, akivel élete hátralévő részét leélte és segítette: gyűjtött népdalokat, ő dolgozta fel a Magyar népzene 34. és 35. számait. Egyes témáit Bartók, Dohnányi és Kodály is feldolgozta. Számos ballada, népdal szövegét fordította le német nyelvre;

 

Szendy Árpád (Szarvas, 1863. augusztus 11. – Budapest, 1922. szeptember 10.)

zongoramnűvész-tanár. Zapf Antal, Gobbi Henrik, majd 1881-ben Liszt Ferenc tanítványa volt, Koessler János és Hans von Bülow is mesterei közé tartozott. 1890-től a Zeneakadémia tanára, 1911-től a zongoraművészképző vezetője. 1920-tól másfél éven át a Nemzeti Zenede elnökigazgatója. Mint pedagógus a Liszt-hagyományok méltó képviselője;

Szent-Gály Gyula (Szeged, 1863. január 17. – Miskolc, 1919. november 24.) zeneszerző, zeneiskolai igazgató-tanár. A budapesti Zeneakadémián szerzett zenetanári oklevelet 1893-ban, ahol a zeneszerzést is tanult. Kecskemétre visszatérve megszervezte a zeneiskolai oktatást, mellette dalosköri karnagy, énektanár. Már, mint országosan ismert zeneszerző került Miskolcra 1909-ben, ugyancsak a városi zeneiskola és az egyesületi zenekar élére;

Várady Sándor (Pusztasőreg, 1863. május 13.Budafok, 1913. január 1.) operaénekes. Pauli R. és Bécsben Felice Mancio tanítványa: 1884 – 1912 közt az Operaház tagja;

 

150 éve született

Dalnoki Viktor (Nagyvárad, 1868Budapest, 1955. február 13.) rendező, operaénekes, tanár. Orvosi tanulmányokat végzett Budapesten, Bécsben és Berlinben. Énektanulmányait Geiringernél folytatta. 1900-ban a pozsonyi színház, 1901-ben a pesti Népopera, 1902–28 között az Operaház közkedvelt buffo-baritonistája volt. Mint rendező az Operaháznál és a Városi Színháznál működött. Egyben fogorvosi gyakorlatot is folytatott. Ő fedezte fel Székely Mihályt és Környei Bélát;

Erdélyi Dezső (Pápa, 1868. február 6. Budapest, 1939. április 30.) zenész, cimbalomtanár. 1892-ben, a Magyar Zeneiskolában, zeneszerzés szakon szerzett oklevelet. A fővárosban, a III. kerületben államilag is elismert zeneiskolát alapított, tanára volt a Magyar Zenedének, a Ludovika Akadémiának, a Budai Zeneakadémiának is. Cimbalomművészként tűnt ki, sok hangverseny adott. Sok dalt, és cimbalomiskolai alkotásokat szerzett.;

Fabó Bertalan (Taktakenéz, 1868. május 25.Budapest, 1920. október 29.) zeneíró. Ügyvéd volt, de mint zenetörténész tette nevét ismertté. 1900 óta foglalkozott behatóbban a magyar zene történetével;

 

Fligl József (Budapest, 1868–) zongoraművész-tanár, író. A Nemzeti Zenede zongora tanszakán tanult, majd Bécsben többek között Emil Sauer tanítványa volt. A Pátria Klub karnagya és a Goldmark Társaság vezetőségi tagja volt. Tudósított a Budapesti Filharmóniai Társaság koncertjeiről;

Gábos Kornélia (névváltozata Gábos Nelly, férjezett nevén Farkas Józsefné) (Pest, 1868. november 28.Szabadka, 1940. április 29.) operaénekes és énektanár. 1888-ban, Gustav Mahler igazgatósága idején szerződtette szólistaként az Opera;

Horváth Géza (Komárom, 1868 – Bécs, 1925) a bécsi Horák-féle zeneiskola

tanára, zeneszerző;

 

Jarno György / Kohner / Budapest, 1868. június 3. – Boroszló, 1920. május) zeneszerző, tanár;

V. Krammer Teréz (Pest, 1868. augusztus 2.Csömör, 1934. június 15.) opera-énekes, tanár. Bellovics Imre és Újházi Ede tanítványa volt. Pályája német színpadokon: 1888-ban a lipcsei operában, majd Drezdában indult. 1901–1912 között a budapesti Operaház ünnepelt énekesnője volt. Akkor két évre Frankfurtba szerződött, majd visszatért Budapestre. 1920-ig a Nemzeti Zenede, 1924-től 1931-ig a Fodor Zeneiskola énektanára;

Metz Albert (Havadtő, 1868. december 13. – Marosvásárhely, 1925. július 25.)

zeneszerző, hegedűművész, a budapesti Operaház zenekarának brácsása, a

Nemzeti Zenede tanára, majd a marosvásárhelyi Zenekonzervatórium igazgatója

haláláig. Megalapította a város első szimfonikus zenekarát (1910);

 

Mihályi Ferenc (1858–1942) operaénekes, tanár;

 

Mosshammer Román (Bécs, 1868Budapest, 1920. szeptember 15.) hárfaművész, főiskolai tanár. Bécsből került Budapestre, ő volt az Operaház első hárfása 1889-től. 31 évig volt az Opera Zenekarának tagja. 1897-től a Zeneakadémia tanára;

 

Erdélyi Dezső (Pápa, 1868. február 6.) zenész. 1892-ben, a Magyar Zeneiskolában, zeneszerzés szakon szerzett oklevelet. A fővárosban, a III. kerületben államilag is elismert zeneiskolát alapított, tanára volt a Magyar Zenedének, a Ludovika Akadémiának, a Budai Zeneakadémiának is;

Krammer Teréz (Pest, 1868. augusztus 2.Csömör, 1934. június 15.) énekesnő, énekpedagógus. Bellovics Imre és Újházi Ede tanítványa. Pályafutását 1888-ban a lipcsei operában kezdte, 1900-ban Drezdában, 1903-tól 1911-ig Budapesten volt szerződésben. 1920-ig a Nemzeti Zenede, 1924-től 1931-ig a Fodor Zeneiskola énektanára;

Metz Albert (Havadtő, 1868. december 13.Marosvásárhely, 1925. július 25.) erdélyi zeneszerző, hegedűművész, tanár. Tanulmányait a marosvásárhelyi Református Kollégiumban s a budapesti Nemzeti Zenedében végezte (1885). A budapesti Operaház zenekarának brácsása (1890-1907), majd a marosvásárhelyi Zenekonzervatórium igazgatója haláláig. Megalapította a város első szimfonikus zenekarát (1910), lapítója a nevét viselő vonósnégyesnek is;

Révfy Géza (Ada, 1868. augusztus 5. – Cinkota, 1941) tanár, zene- és nótaszerző. A tanítóképzőt Kalocsán végezte el, zenetanári, majd 1891-ben polgári iskolai tanári oklevelet szerzett. Édesapjánál kezdett el zongorázni tanulni, majd Almássy Miklósnál folytatta tanulmányait. 1900-ban a lipcsei zeneakadémián képezte tovább magát. Pályáját az óbecsei népiskolában kezdte, majd Eperjesen, Csáktornyán, és Temesvárott tanítóképzői tanárként tevékenykedett. 1919-től a Cinkotán elhelyezett pozsonyi állami tanítóképzőben oktatott 1922-ig, amikor nyugdíjazták. Zongoraművészként számos hazai városban adott hangversenyt. Karnagyi pályáját 1885-ben kezdte Kalocsán, majd számos dalkör vezénylése fűződött a nevéhez. 1930-ban került Keszthelyre, ahol balatoni népdalok gyűjtésébe kezdett, emellett a Keszthelyi Iparosok Dalköre igazgatójaként működött. Férfikari szerzeményeivel több, mint húsz pályadíjat nyert;

 

Ritter Lőrinc (Máriacell, 1868. március 28. Veszprém, 1941. március 28.) székesegyházi orgonista, tanár és karnagy. Szülővárosában zongora- és hegedűtanulmányokat folytatott, Bécsben orgonát és zeneszerzést tanult és 1879-ben államvizsgát tett. 1884-től a veszprémi székesegyház orgonistája, 1910 után karnagy, megtartva orgonista tisztségét is. 1917-től két évtizedig a városi zeneiskolában zongorát tanított. Hornig Károly püspök engedélyével 50 évig volt a veszprémi zsinagóga orgonistája. Munkásságának 50 éves jubileuma alkalmából XI. Pius pápától Pro Ecclesia et Pontific érdemkeresztet kapott;

 

Szikla Adolf / Steinberger Adolf, Steininger / (Bécs, 1868. július 1. – Budapest, 1938. december 17. ) zeneszerző, karmester, zenetanár. A bécsi konzervatóriumban tanult, diákként a bécsi Stephanskirche fiúkarának tagja. Iskolai tanulmányait Pesten fejezi be. Letelepedésétől fogva itt él, és választott hazájának tekinti Magyarországot. Bösendorfer, a zongoragyáros ajánlatására gróf Zichy Géza meghívja gyermekei mellé zongoraoktatónak. 1891-ben Zichy gróf közbenjárására a Magyar Királyi Operaház korrepetitora lett. 1892-ben kinevezték karnaggyá ugyanitt, amely posztot betölt egészen 1925-ben bekövetkezett nyugdíjaztatásáig. Többször szerepel a Székesfőváros Zenekara élén is. Megszervezi az állatkerti szimfonikus hangversenyeket. Tanít a Nemzeti Zenedében, valamint az Újpesti Zeneművelő Egyesület zeneigazgatója. Karnagyi és kulturális köztevékenysége mellett komponálással is foglalkozik, elsődlegesen balettműveket szerez. Az Operaházban egyébként több mint 50 bemutató nagy tudású, kiváló memóriájú, váratlan beugrásairól híres dirigense volt;

 

145 éve született

 

Clauser Mihály (Budapest, 1873) zeneszerző, tanár. A Nemzeti Zenedében és a Budai Zeneakadémián tanult. Később a Budai Zeneakadémia Egyesület iskolájának igazgatója volt. 1910-től tanított. A Rózsavölgyi kiadásában gitáriskolája jelent meg. A Budai Zeneakadémia Egyesület hangversenyeit vezényelte a Budai Vigadóban. Munkatársa volt a Ságh József szerkesztésében megjelent Zenelapnak;

 

Csíky János (Kolozsvár, 1873. október 3. –  Újpest, 1917. június 28.) zeneszerző, zenetudós, tanár. Farkas Ödön és Koessler János tanítványa. 1904-11 között a Budapesti Hírlap zenekritikusa volt. 1908-ban a Nemzeti Zenede, 1911-ben a Színművészeti Akadémia énektanára. A magyar népzene legrégibb feljegyzéseivel foglalkozott,

 

Danzinger /Danziger/ Antal (Marosvásárhely, 1873 – Budapest, 1938)

hegedűművész, a Nemzeti Zenede tanára;

 

Dietl Lajos (Katymár [ Karcag?] 1873 [ 1875?] – Bécs, 1938-1945?) zongoraművész-tanár. Szendy Árpádnál tanult zongorázni, ezt követően pedig Bécsbe ment.1908-ban a salzburgi Mozarteumban konzervatóriumot alapított;

 

Flesch, Carl / Károly (Moson, 1873. október 9. – Luzern, 1944. november 15.)

hegedűművész-tanár. Magyarországi tanulmányai után Bécsben és Párizsban tanult, 1897–1902 között a bukaresti, 1903–08-ban az amsterdami konzervatórium tanára. 1909-től 1934-ig Berlinben élt. 1921-től a berlini zeneak. tanára volt. Trió együttese H. Beckerrel és A. Schnabellel (később C. Friedberggel) világhírre tett szert. Hegedűtanfolyamokat vezetett Philadelphiában a Curtis Institute-ban (1924–1928), Badenben (1929-től) Berlinben (1928-tól). 1934-ben elhagyta Berlint és Londonban telepedett le. Rövid amszterdami tartózkodása után Luzernben töltötte élete utolsó évét (1943–1944);

Hoffmann Ferenc (Stahlau, 1873. január 6.Budapest, 1945. július 28.) zeneszerző, tanár. Hegedű- és zeneszerzési tanulmányait a Bécsi Zeneakadémián végezte. Hosszú időn át katona-karmester (1895–1919), majd Szatmáron telepszik le. Az ottani Filharmonikus Társaság egyik alapító tagja, s ennek, valamint az Iparos Dalárdának s a Hildegarda Énekkarnak karmestere, a Romániai Magyar Dalosszövetség egyik országos karnagya;

Kacsoh Pongrác (Budapest, 1873. december 15. – Budapest, 1923. december

16.) zeneszerző, és zeneíró, a János vitéz c. daljáték szerzője, a székesfővárosi

zenetanfolyamok főigazgatója. Kolozsvárott, a Ferenc József Tudományegyetemen szerezte meg bölcsészdoktori diplomáját, ahol 1896. június 13-án summa cum Laude minősítéssel természettudományi szakon végzett. Zenei tanulmányait Farkas Ödönnél, a Konzervatórium igazgatójánál végezte, majd Budapestre költözött, és 1898-tól matematika–fizika szakos gimnáziumi tanárként főleg matematikai cikkeket publikált. Érdeklődése egyre inkább a zene felé fordult, később komponálni kezdett, elmélyedt a zeneelmélet tudományában. 1905–1907 között a Zenevilág című szaklapot szerkesztette, mely lapban 1904-ben elsők között méltatta az ifjú zeneszerző, Bartók Béla jelentőségét. Ugyanebben az évben Bakonyi Károly felkérésére komponálta János vitéz c. dalművét, melynek bemutatójára 1904. november 18-án került sor a Király Színházban. 1909-ben Kecskeméten a Főreáliskola igazgatójává nevezték ki. 1912-től Budapest székesfőváros zenei szakelőadójaként, a közép- és felsőfokú zenetanfolyamok főigazgatójaként tevékenykedett. Éveken át vezette a Székesfővárosi Énekkart. Az Országos Dalosszövetség igazgatója, és az Országos Zenészszövetség elnöke volt;

 

Kelen / Kohn / Ida (Budapest, 1873 – Budapest, 1911. augusztus 26.)

zongoraművész-tanár. Gobbi Hk tanítványa. 1905-től, mint a Fodor- zeneiskola. tanára működött, s itt értékes pedagógiai munkásságot fejtett ki. Hollósy Kornéliával és Kun Margittal kétzongorás hangversenyeket rendezett;

 

Radvánszky József (1873 1940) római katolikus lelkész 1904-től Szolnokon gyakorolta papi hivatását. 1926-től a városi szegényház lelkésze volt. Az ő kezdeményezésére és anyagi támogatásával épült meg 1933-ban a szegényházi kistemplom. Szépirodalmi és zenei tárgyú műveket írt. Dalgyűjteményét a "Nótás album" címen tisztelői adták ki. A Verseghy Kör alelnöke is volt;

Schiffer Adolf (Apatin, 1873 – Budapest, 1950) gordonkaművész,

zeneakadémiai gordonka, vonósnégyes, módszertan tanár. Metodikai alkotása az

Atheneum 2000 Kiadónál jelent meg 2002-ben. Saját elmondása szerint autodidakta módon tanult csellózni, miközben könyvelőként dolgozott. Casals tanácsára Budapestre ment, hogy Popper Dávidnál tanuljon, akinek 1893-tól volt tanítványa. 1906-tól már rendes tanári kinevezést kapott a Zeneakadémián.

Osztályából a hazai és nemzetközi zenei élet jeles kiválóságai kerültek ki. Növendéke volt többek között Csuka Béla, Czakó Éva, Dénes Vera, Hermann Pál, Hütter Pál, Machula Tibor, Palotai Vilmos, Rejtő Gábor, Scholz János, Sebestyén Sándor, Starker János, Zsámboki Miklós;

 

 

135 éve született

 

Erkel Jenő (Rákospalota, 1878. VI. 29. – Rákospalota, VII. 23.) zeneszerző és városi tisztviselő;

 

Gábor József (1878-1929) operaénekes-tanár. Pályáját prózai színészként kezdte, majd Berlinben, Milánóban és a bécsi Volksoperben működött, 1904-től haláláig volt az Operaház tagja. A háború körüli évtizedek egyik legjelentősebb magyar énekese, majd énektanára volt;

 

Fodor Ernő (Csabdi, 1878. április 25. – Budapest, 1944. október 15.)

zongoraművész-tanár, az általa alapított legendás terézvárosi FODOR-zeneiskola vezetője;

 

Isoz Kálmán /D’Isoz/ (Budapest, 1878. december 7.Rákosliget, 1956. június 6.) zenetörténész, tanár. Bölcsészdoktori diplomáját végül a Pázmány Péter Tudományegyetemen szerezte meg. Zenei tanulmányokat Aggházy Károlynál végzett. 1924-ben kinevezték a Magyar Nemzeti Múzeum főtitkárává, 1934-ben indította útjára Bartha Dénessel közösen a Musica Hungarica című sorozatot. Az Országos Széchényi Könyvtár főkönyvtárosa lett, 1929-től pedig vezette a saját maga által megalapított zenei gyűjteményt. Zenetörténetet tanított a Zeneakadémián, 1934 és 1943 között pedig az intézmény főtitkára volt;

 

Dr. Kerntler Jenő (Budapest, 1878. október 17. – Budapest, 1938. november

15.) zongoraművész, zeneszerző, zenei író, tanár. Orvostudományi tanulmányokat végzett. Zenében Tomka István, Koessler János tanítványa volt. 1922-től a Nemzeti Zenede, 1926-tól a Zeneművészeti Főiskola tanára. Mint zongoraművész és kamarazenész egyaránt kiváló. 1924-ben Koncz Jánossal és Zsámboky Miklóssal kamaratrió-társaságot alakított;

 

Mikus-Csák István (Ó-Szombat, 1878) zeneszerző, karnagy, tanár. A Nemzeti Zenedében és a Zeneakadémián tanult. Zeneszerzés tanára Koessler János volt. A Budai Luther-kör karnagya és pedagógusa volt;

 

Pápai Molnár Kálmán (Pápa, 1878. február 1.Budapest, 1945) nótaszerző;

Reinitz Béla (Budapest, 1878. november 15. – Budapest, 1943. október 26.) zeneszerző, zenekritikus, tanár. Bartók Béla és Kodály Zoltán híve és lelkesítő támogatója írásaiban. Kiváló dal- és kabarékuplé-szerző, sanzonok híres zeneköltője, Ady Endre első megzenésítője;

Siklós Albert (Budapest, 1878. június 26. – Budapest, 1942. április 3.) először a

Fodor-zeneiskola, majd a budapesti Zeneakadémia zeneszerzés, zeneesztétika,

hangszerelés, hangszerismerettan, karének, magyar zenetörténet,

partitúraolvasás, zeneelmélet, egyetemes zenetörténet és zenetan tanára,

zenetudós, zeneszerző, a Budapesti Filharmóniai Társaság zenekarának gordonkaművésze. Pedagógusként generációkat nevelt hangszerelésre, zeneelméletre. Tudományos munkássága is ehhez kapcsolódott. Zeneszerzőként is termékeny volt;

 

Szemere Árpád / Strosz / (Brassó, 1878. november 9.Budapest, 1933. augusztus 2.) operaénekes, tanár. Pauli Richard, később Káldy Gyula tanítványa. 1904-től az Operaház tagja, magánénekes (1929-ig), 1925-től rendező, 1926 – 1933 közt főrendező, 1923-ban az Operaház örökös tagjává nevezték ki;

 

Veress István (1878–1954) református tanító, zenetanár, kántor;

 

 

135 éve született

 

Bársony Dóra / eredeti nevén Báder Dóra, asszonynéven Himmler Tiborné / (Budapest, 1883. szeptember 29.Budapest, 1972. szeptember 5.) A Zeneakadémia 1910-es elvégzését követően próbaénekléssel került az Operaházba. 1911 januárjától ösztöndíjas volt, az 1912–13-as évadtól rendes tag. Első nagy feltűnést keltő szerepe Bizet Carmenje volt 1916 elején. 1939-ben a második zsidótörvény miatt eltávolították, már csak az OMIKE Művészakció keretében léphetett fel. 1945-ben térhetett vissza az Operába, két évadot énekelt még visszavonulásáig;

Beke Péter Pál (1883 1945) vonókészítő mester. Első hangszereit még pásztorkodás közben készítette. 1910-ben szabadult fel Laumann Róbertnél. Dolgozott Düsseldorfban Louis Ottonál (ott tanult vonót készíteni), Kölnben Josef Heldnél, Schönbachban és Párizsban is;

Béldi Izor, 1883-ig Goldstein József (Pest, 1867. április 23.Budapest, 1926. november 11.) zenekritikus, zeneszerző, ügyvéd, operettszöveg-író, újságíró. Ügyvédi hivatása mellett a Pesti Hírlap színházi és zenerovatát szerkesztette 1893-tól haláláig. Emellett számos zeneirodalmi tárcát és színházi tanulmányt írt, azonkívül regényeket, drámát és főleg operetteket,

Buzás Mihály (Kaposvár, 1883–) zeneszerző, karmester, a Nemzeti Zenede

tanára;

 

Delly Szabó Géza (Somogycsurgó, 1883. május 19. – Kolozsvár, 1961. november 1.) erdélyi zeneszerző, karnagy, a kolozsvári konzervatórium jeles

összhangzattan tanára, 1925-től kezdődően a nyomdászok Gutenberg Kórusát és

Zenekarát vezette, emellett egy ideig karnagyként is tevékenykedett a fa-, bőr- és építőipari munkások szakszervezeti kórusainál;

Horváth Lajos (Székelykeresztúr, 1883. február 23.Mosonmagyaróvár, 1960. április 3.) magyar zeneszerző, zenei író, tanár, tanár. Írói neve Szittya Horváth Lajos. Tanítói oklevelét szülővárosa tanítóképzőjében szerezte 1903-ban. Székelyudvarhelyen és Erzsébetvárosban tanított, 1941-től a székelykeresztúri polgári leányiskola igazgatója lett, 1944-ben Magyarországra távozott.

Jacobi Viktor (Budapest, 1883. október 22.New York, 1921. december 10.) zeneszerző. A Zeneakadémián Koessler János tanítványa volt: egy évfolyamon tanult Kálmán Imrével, Szirmai Alberttel, Weiner Leóval. Még a diákévek alatt komponálta az 1904. december 17-én bemutatott első színpadi művét, A rátartós királykisasszonyt. A századforduló magyarosítási hullámának hatása alatt Jakabfi néven jegyezte ezt a darabot. A nagy siker következményeként két tanév után otthagyta az akadémiát, és az addig megszerzett tudással belevetette magát az operett komponálásba. Legnagyobb sikerei következtek: a Leányvásár és a Szibill;

Kálmán György (Budapest, 1883 – 1944) a Fodor-zeneiskola zongoraművész-tanára, zongorametodikai munkák (pl. A zongoratanítás feladatai és azok

megoldásai, 1926.) írója, cikkek és Zongoraiskola szerzője;

 

Laub István (Budapest, 1883. május 27. – Budapest, 1935. február. 23. /temetési

dátum) zongoraművész, a debreceni Zenede, majd a kassai városi zeneiskola,

végül pedig a budapesti Zeneakadémia tanára (zongora, orgona) tanára;

Márkus Alfréd / külföldön Fred Markush / (Budapest, 1883. február 20.New York, 1946. október 30.) zeneszerző, karmester, tanár. A fővárosban kezdte tanulmányait, a kereskedelmi akadé­mia elvégzését követően a Zeneakadémián szerzett oklevelet. 1902 óta foglalkozott zenével. Eleinte a Népszínháznál volt korrepetitor, majd vidéken Balogh Árpád, Deák Péter és Zilahy Gyula aradi színigazgatónál dolgozott, később a Royal Orfeumhoz került, ahol zenei vezető lett. 1940 és 1944 között az Országos Magyar Izraelita Közművelődési Egyesület karmestere volt. Nagy Endre, Harsányi Zsolt, Békeffi László, Kővári Gyula verseire írt kuplékat, melyeket népszerű énekesek adtak elő.[2] Nagy sikernek örvendtek operettjei is;

Dr. Meszlényi / Kraus/ Róbert (Arad, 1883. március 23. – Nógrádverőce, 1946.

február 28.) zeneszerző, tanár, zenei író a Nemzeti Zenedében kezdett tanítani

zenetörténetet és szolfézst. 1923-tól a Zeneakadémia tanára, 1926-tól titkára is

1934-ig, nyugdíjazásáig;

 

Pilinszky Zsigmond (Budapest, 1883. május 5.Budapest, 1957. december 9.) operaénekes, tanár. 1913-tól a budapesti Operaház, 1928-tól a berlini városi operaház tagja. 1930-ban Bayreuthban vendégszerepelt. 1944-ben újra a bp.-i Operaházban működött, majd nyugatra távozott. 1955 körül visszatért Budapestre, s itt visszavonultan élt;

 

Reményi Béla (18831938) zeneszerző, tanár;

 

Senn Irén (Ruszkabánya, 1883. június 7. – Budapest, 1957. január 20.)

zongoraművész, zongorapedagógus, a Fodor-zeneiskola, majd 1920-1937 között

a budapesti Zeneakadémia gyakorlati iskolai tanítás és zongora melléktárgy

tanára, Zongoraiskolát írt Molnár Antallal és Kálmán Györggyel 1929-ben.

1951-től zeneiskolai munkaközösségben tanított;

 

 

130 éve született

 

Bársony Dóra (Budapest, 1888. szeptember 29.Budapest, 1972. szeptember 6.) operaénekes, tanár. A Zeneakadémia opera tanszakán 1910-ben szerzett művészoklevelet. 1911-ben a budapesti Operaház szerződtette, melynek haláláig tagja marad (1945 után örökös tag);

Bor Dezső (Budapest, 1888. május 26.Budapest, 1974. május 29.), karmester, a Székesfővárosi Zenekar alapító karnagya. Iskolai tanulmányai mellett már 8 éves korától a Nemzeti Zenedében tanult, hegedű-szakon, kitűnő eredménnyel. A család szűkös anyagi helyzete miatt azonban 1905-ben, 17 éves korában katona-zenésznek jelentkezett. Itt folytatta zenei tanulmányait, trombita szakon, egyidejűleg vezénylésből is képezve magát. Négy év katonai szolgálat után 1909-ben leszerelt, és 1913-ig a MÁV-nál, illetve a „Szabadalmazott osztrák-magyar államvasút társaság, a magyar bányák, huták és uradalmak budapesti igazgatóság”-ánál dolgozott. 1913. szeptember 1-től lett a Fővárosi Könyvtárban (jelenleg Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár) fővárosi tisztviselő. Ezzel egy időben folytatta muzsikusi tevékenységét, és zenekar-szervezési életműve első állomásaként már 1911-ben létrehozta az Újpesti Munkásotthonban az ország első szimfonikus munkászenekarát, amely az első világháborúig rendszeresen adott hangversenyeket. Egy 1922-ből származó fénykép tanúsága szerint a háború befejezése után, de még a Székesfővárosi Zenekar megalakulása előtt a MFTR (Magyar Folyam- és Tengerhajózási Részvénytársaság) fúvószenekarát vezette. 1922-ben kezdte megszervezni a Székesfővárosi Zenekart, mint nem hivatásos muzsikusokból álló együttest, elsősorban a komoly zenét igényes módon művelő fővárosi alkalmazottakból. Első nyilvános hangversenyüket 1923. április 5-én adták a Vigadó nagytermében. A hangversenyek túlnyomó részét Bor Dezső vezényelte: a megindulástól 1939-ig adott 1563 koncertből 1231-et. 1939-ben a zenekart egyesítették a Budapesti Hangversenyzenekarral és hivatásos zenekarrá alakították. Ebben Bor Dezső másodkarmester volt 1945-ig.  A zenekart 1952-től már Állami Hangversenyzenekarnak hívták, majd 1998-tól Nemzeti Filharmonikus Zenekarnak. 1945-ben megszervezte az Egyesült Izzó  szimfonikus zenekarát. Nyugalomba vonulása után Kenesei Sándorral, a zenekar egykori tagjával megírta a Székesfővárosi Zenekar és az Állami Hangversenyzenekar 1923 és 1963 közötti történetét. A mintegy 1000 gépelt oldalnyi terjedelmű mű kéziratban maradt fenn;

Butz Károly (Budapest, 1888. június 17.Budapest, 1976. április 2.) fuvolaművész, tanár. A Nemzeti Zenedében tanult. Előbb a budapesti Operaház zenekarában játszott, majd Kerner István ajánlatára 1918-tól főügyelői munkakört töltött be;

 

Chitz Klára, Robitsek Mórné (Budweis, 1888. szeptember 13. – Budapest, 1965. július 22.) zenepedagógus, a Nemzeti Zenedében zongoratanár. 1928-ban Angliába távozott, ahonnan 1945-ben tért vissza Magyarországra. 1949-től haláláig a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola tanára volt, de 1951-1955. között a Zeneakadémián is működött. Legismertebb művei: Péter Hangszerországban, Muzsikus Péter kalandjai;

Csíki Endre (Álnevei: Alexander, Cis.) (Kolozsvár, 1888. december 1.Kolozsvár, 1949. január 11.) zeneszerző-tanár. Tanulmányait Kolozsvárt és Budapesten végezte. 1919-től hosszabb időn át Désen volt zenetanár. Verseit, novelláit, cikkeit a Haladás, Erdélyi Szemle, Napkelet közölte. Zeneelméleti, hallásfiziológiai, lélektani kérdések foglalkoztatták. Megzenésítette Harsányi Zsolt, Kosztolányi Dezső, Richard Dehmel és mások verseit;

Dévai Gábo / Dostler / (Budapest, 1888. július 23.Budapest, 1970. június 2.) zenetudós, tanár. A budapesti Zeneakadémia zeneszerzés tanszakán végzett (1920-24). 1928-31 és 1934-48 között a Magyar Állami Operaház korrepetitora; közben 1922-25-ben a Városi (ma Erkel) Színház karigazgatója;

Farkas Sándor (Keselymező, 1888. március 25.Budapest, 1970. június 17.) operaénekes, tanár. A budapesti Zeneakadémián Maleczky Bianka és Georg Anthes tanítványa volt. Milánóban tovább képezte magát. 1911-ben debütált a Kolozsvári Nemzeti Színházban. 1917-ben szerződött a budapesti Operaházhoz. A zsidótörvények idején csak az OMIKE Művészakciója keretében léphetett fel. 1945. április 4.-e után egészen 1954-ig volt ismét az Opera tagja volt;

Fricsay Richárd (Bécs, 1888. február 5.Budapest, 1961. február 11.) karmester. 1908–1910-ben a székesfehérvári ezrednél zenei tiszt. 1910–1920 között a zágrábi honvédezrednél karmester. 1920–1922-ben a Ludovika Akadémia ének- és zenetanára. 1922–1923-ban a katonai földrajzintézetben működött, mint irodatiszt, majd visszatért a zenei pályára. 1924–1945 között a budapesti folyamőrzenekar karmestere, 1945–1946-ban a honvédelmi minisztérium zeneügyi osztályán főzeneigazgató, karmester-ezredes. 1947–1958 között a Magyar Rádió alkalmazásában állott, mint zenei rendező és kottatári tisztviselő.

Geyer Stefi (Budapest, 1888. január 28. – Zürich, 1956. december 11.) hegedűművész-tanár. Hegedűtanulmányait Hubay Jenő mesteriskolájában végezte a Zeneakadémián. Csodagyerek volt; játékával már tizenéves korában lenyűgözte Európát, Amerikát. 1911-től 1919-ig Bécsben élt, majd Zürichben telepedett le, ahol mint Svájc egyik legkiválóbb hegedűművészét tartották számon. 1934-től a zürichi konzervatórium tanára lett; néhány évig egy vonósnégyest vezetett. 1953-tól a Paul Sacher által vezetett zürichi Collegium Musicum zenekar hangversenymestere volt. Bartók 1907-08-ban az ő számára komponálta I. hegedűversenyét;

 

Haydu István (Debrecen, 1888 – Miskolc, 1958) gordonkaművész, a miskolci

zeneiskola gordonka-, kamarazene- és zeneelmélet tanára, a város zenei életének

fontos szereplője;

 

Herr György (1888 1960) bajai karnagy, zenetanár:

 

Kálmán György (Budapest, 1883 – 1944) zongoraművész-tanár. A Nemzeti Zenedében és a Zeneakadémián (Thomán István) tanult, tanári oklevelet nyert. 1919-től a Fodor Zeneiskola tanára volt. A zongoratanítást több értékes kezdeményezéssel gazdagította;

 

Kelen Hugó (Budapest, 1888. március 7.Budapest, 1956. július 14.) zeneszerző, tanár. J. Marx és Fr. Schreker tanítványa Berlinben és Bécsben. A berlini Opernschule korrepetitora, majd Budapesten énektanár, 1943-tól a Goldmark Zeneiskolában tanított;

 

Kornai Rezső (1888-1929) operaénekes, tanár. 1913-ban debütált az Operaházban;

 

Kutor Ferenc (Nagyatád, 1888. január 11. – Pécs, 1970. november 1.)

zeneszerző, tanítóképző-intézeti ének-zenetanár. Megszakításokkal tanítóként,

tanárként működött Kaposváron, Nagyatádon és a környező falvakban. Az

1920-1930-as években Pécsett folytatta tanítói és tanári tevékenységét. A pécsi

papi Tanítóképzőben ének- és zenetanárként, vezetője volt a kántorképzőnek.

Dalárdát és zenekart vezényelt és vezetett. A pécsi Bazilikában és a Jezsuitáknál

orgonás szolgálatot vállalt. Nyugalomba vonulása után (1937.), tanított az Állami Tanítóképzőben, a Nagy Lajos Gimnáziumban és a Konzervatóriumban, 80 éves koráig;

 

Farkas Sándor (Keselymező, 1888. március 25.Budapest, 1970. június 17.) operaénekes, tanár. 1917-től az Operaház tagja volt;

Láni Oszkár (Marosvásárhely, 1888. április 28.Marosvásárhely, 1953) zeneszerző, zongoraművész, tanár. Szülővárosában mint a Zenekedvelők Társaságának tagja elsősorban kamaramuzsikus, főleg kísérőzongorista. 1929-től a Kemény Zsigmond Társaság (KZST) tagja, utóbb helyettes főtitkára. Rendszeresen szerepelt a társaság estélyein, székfoglaló szerzői estjén (1935) maga megzenésítette Arany- és Lenau-verseket s a Kőmíves Kelemen-balladát adta elő, egy Tompa László tiszteletére rendezett ünnepélyen (1944) a költő Ne félj! c. költeményének megzenésítésével vett részt, s dalt szerzett Salamon Ernő Utolsó dal c. verséből ihletődve is. Máig tisztázatlan okból letartóztatták, a börtönben halt meg 1953-ban, halálának hónapja, napja ismeretlen. Kottahagyatéka a Maros megyei Állami Levéltárba került;

Márkus Alfréd, külföldön Fred Markush (Budapest, 1883. február 20.New York, 1946. október 30.) zeneszerző, karmester. A fővárosban kezdte tanulmányait, a kereskedelmi akadé­mia elvégzését követően a Zeneakadémián szerzett oklevelet. 1902 óta foglalkozott zenével. Eleinte a Népszínháznál volt korrepetitor, majd vidéken Balogh Árpád, Deák Péter és Zilahy Gyula aradi színigazgatónál dolgozott, később a Royal Orfeumhoz került, ahol zenei vezető lett. 1940 és 1944 között az Országos Magyar Izraelita Közművelődési Egyesület karmestere volt. Nagy Endre, Harsányi Zsolt, Békeffi László, Kővári Gyula verseire írt kuplékat, melyeket népszerű énekesek adtak elő. Nagy sikernek örvendtek operettjei is;

Dr. Molnár Imre (Péterréve, 1888. október 28. – Budapest, 1977. február 25.) zeneíró, dalénekes, a Nemzeti Zenede, majd a budapesti Zeneakadémia tanára, zenekritikus, dalgyűjtemények szerkesztője. A budapesti tudományegyetem bölcsészkarán (1906–10), ezzel egyidőben a Bellovics Zeneiskolában, később Farkas Ödönnél tanult. 1912-ben bölcsészdoktorátust nyert. A Tanácsköztársaság idején a Markó utcai főreáliskola igazgatójává nevezték ki, de 1919-ben kényszernyugdíjazták. Egy ideig a Nemzeti Zenede könyvtárát vezette, 1922–1933 között ugyanitt tanár volt. 1925-ben Kern Auréllal megjelentette Daloskert c. gyűjteményét, amelynek több darabját hanglemezre is énekelte Hír Sári zongorakíséretével. 1919–1938 között a Magyarság c. lap zenekritikusa, majd a Magyar Nemzetbe írt kritikákat (1938–44). A Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola tanára volt (1933–59), nyugdíjba vonulása után hangképzést tanított a Magyar Állami Népi Együttesben. Számos kiváló, sőt világhírű énekes került ki iskolájából. A Magyar Rádió első bemondóit ő tanította a szép beszédre.15 nyelvből készített kiváló dalfordítást;

 

Mózsa Ödön (Budapest, 1888) zeneszerző, tanárt. A Nemzeti Zenedében és a Zeneakadémián zongorát tanult. 1910-ben zeneiskolát alapított, amelynek igazgatójaként működött. A Margitszigeti Szimfonikus Zenekarnak karmestere volt;

 

Müller Károly (Budapest, 1888 – Budapest, 1863) zeneszerző, tanár. karmester. A Zeneakadémián Koessler János és Thomán István növendéke volt; 1905-től

1910-ig az akadémia tanára. Több fővárosi dalegylet élén állott, így vezette a Budapesti Általános Munkás Dalegyletet és az Elektromos Művek énekkarát is. 1923-ban a Magyar Dalszövetség országos karnagya lett, majd 1926-tól az újonnan megalakult Dunakeszi Magyarság férfikarának az irányítója;

 

Nádor Jenő (Budapest, 1888. december 3.Budapest, 1955. november 18.) operettszínész. 1911-ben a Király Színház tagja lett. Játszott a Népoperában (1916 – 17), a Fővárosi Operettszínházban (1923 -25). 1924-ben az USA-ban vendégszerepelt Fedák Sárival. 1927-ben a bécsi Carltheater szerződtette. 1930 – 34-ben a Budai Színkörben vendégszerepelt;

 

Pogány Ferenc (1888–1946) operaénekes, tanár;

 

Reiner Frigyes (Budapest, 1888. december 19. – New York, 1963. november

15.) karmester, tanár. Még kamaszként ismerkedett meg Weiner Leóval, akivel életre szóló barátságot kötött. 1905-től zongora és zeneszerzés tanulmányokat folytatott a budapesti Zeneakadémián. Tanára Thomán István (zongora), Chován Kálmán (zongorapedagógia) és Hans Koessler (zeneszerzés) voltak. Az utolsó két évben Bartók Béla vette át zongoraképzését. 1907–1908-ban Weiner Leó közbenjárásával kapta első szerződését: korrepetitor a Népszínház–Vígoperánál. Az 1910–'11-es évadban karmester volt Laibachban, 1911-től 1914-ig az újonnan megnyílt budapesti Népopera karmestere volt. Pályája következő állomása 1914-től 1921-ig a világhírű drezdai Szász Udvari Opera volt, ahol Richard Strauss jelenlétében vezényelte a komponista számos művét. 1922-ben az USA-ba költözött, ahol különböző nagy zenekarok karmestereként működött. A Cincinnati Szimfonikusok vezetője. 1929-től a New York-i Filharmonikusok karnagya, 1938-tól 1948-ig a Pittsburgh-i Szimfonikusok vezetője. 1948-tól 1953-ig a New York-i Metropolitan Opera karmestere, 1953-tól 1963-ig a Chicagói Szimfonikus Zenekar vezetője. Philadelphiában egyetemi katedrát kapott a zenekari és operaosztály vezetőjeként. Bartók Béla utolsó pódiumszereplésének ő volt a karmestere New Yorkban 1943-ban;

 

Vas Sándor (Budapest, 1888 –) zongoraművész-tanár, a Fodor-zeneiskola, majd a rochesteri (USA) egyetemi fakultásának tanára;

 

Wehner Géza (Budapest, 1888. július 8. – Budapest. 1947. április 6.)

orgonaművész, a Nemzeti Zenede, majd 1946-ig a Zeneakadémia tanára.1914-

től haláláig a pesti izraelita hitközség Dohány utcai templomának főorgonistája;

 

 

125 éve született

 

Arányi Ferenc (Budapest, 1893. március 21.Seattle, 1966. május 5.) hegedűművész, karmester, tanár. 1912–1914 között Bécsben Willy Hessnél és Henry Charteanál, majd 1914–21-ben Budapesten Hubaynál tanult. Hosszabb ideig különböző zenekarokban hangversenymesterként működött, nagyrészt külföldön, így többek közt 1921–22-ben Stockholmban, 1924–26-ban Zágrábban. 1935-ben, a fasizmus terjedésének hatására az USA-ba emigrált. 1940-ig Pittsburgh-ben a Duquesne University, majd egy tanéven át a Michigan State University tanára volt. 1941-ben Seattle-ben telepedett le, ahol egy évadon át a szimfonikus zenekar koncertmestereként működött; 1942-ben pedig megalapította a Pacific North-west Youth Symphony Orchestrát. Ennek az ifjúsági zenekarnak 1959-ig vezető karnagya maradt;

 

Arányi Jelly /hunyadvári; ďAranyi / (Budapest, 1893. május 30.Firenze, 1966. március 30.) hegedűművész-tanár. Eleinte zongoraművésznek készült, de végül a budapesti Zeneakadémián Hubay Jenő tanítványaként végzett hegedűművészként. Az európai hangversenyéletbe nővérével, a szintén hegedűművész Arányi Adilával (asszonynevén Adila Fachiri) együtt adott koncertjeivel csakhamar világhírre emelkedett. 1923-ban Londonban telepedett le, itt és Párizsban többször fellépett Bartók Bélával is. Több zeneszerző ajánlotta neki szerzeményeit. Például Bartók az ő és nővére részére írta mindkét hegedű-zongora szonátáját, Ravel is neki ajánlotta a Tzigane (Cigány) című népszerű szerzeményét. Vaughan Williams neki dedikálta Concerto Academico című művét, Gustav Holst pedig a kéthegedűs versenyt;

Babári József (Tab, 1893. október 20. – ?) hegedűművész, tanár. 1915-ben, Hubay Jenő tanítványaként végezte a Zeneakadémiát. Tanulmányait Bécsben fejezte be a híres Sevcsik tanárnál. 1917-ben hegedűművész mesteri állami diplomát nyert. Guarnerius hegedűje volt;

Bálint Ákos (Csíkszentimre, 1893. június 2.Gyergyószentmiklós, 1983) tanító, népművelő, tankönyvíró, zeneszerző, tanár.  A csíksomlyói tanítóképző intézetben 1912-ben nyert oklevelet. 1918-tól 1953-ig Gyergyószentmiklóson tanított, majd iskolaigazgató. Részt vett a Gyergyói Múzeum munkájában (1954-56). Évtizedekig Gyergyó zenei és művelődési életének egyik irányítója volt. Népdalgyűjtő, zeneműveket szerzett: ezek népdalfeldolgozások kórusra, dalok, egyházi énekek;

Bartók Béláné Ziegler Márta (Nagyszeben, 1893 Budapest, 1967), a zeneszerző első felesége;  Bartók Béla 1909-ben vette feleségül Mártát. Házasságuk, amelyből ifj. Bartók Béla (1910–1994) született. Nagyon hamar felismerte férje lángoló tehetségét. Az együtt töltött éveket e tehetség szolgálatába állította. Bármilyen áldozatra kész volt, szemgyengesége ellenére számtalan kottát másolt, cipelte a népdalgyűjtés kellékeit, erőpróbának minősíthető körülmények között utazott (többek közt elkísérte Bartókot a Görgény-vidéki és nyárádmenti gyűjtéseken). Talán a legnagyobb áldozata az volt, hogy teljes önzetlenséggel „adta át” bálványozott férjét a második feleségnek, a hasonlóan nagyszerű tulajdonságokkal felruházott Pásztory Dittának. A Mártával töltött évek nem akármilyen életszakasza volt a zeneszerzőnek: nagy művek születnek ekkor: A kékszakállú herceg vára, A fából faragott királyfi, a Két kép, az Allegro barbaro, a Román táncok, a Négy szlovák népdal, A csodálatos mandarin, a 2. vonósnégyes. (Csíky Boldizsár emlékezése nyomán)

Bodán Margit (Cegléd, 1893. december 11.New York, 1971) énekes színész, népdalénekesnő. Színi tanulmányait Rózsahegyi Kálmán iskolájában végezte, Maleczky Biancánál tanult énekelni. 1917-től a pozsonyi társulat tagja, majd Debrecenbe szerződött, ahol népszínművekben és klasszikus operettekben szerepelt. 1938 őszén hangverseny-körutat tett az USA-ban, ahonnan a háború kitörése után nem tért haza;

 

Csuka Béla (Budapest, 1893. október 18. – Szeged, 1957. szeptember 10.) gordonka- és viola da gamba-művész-tanár. Schiffer Adolf, majd Popper Dávid tanítványa. 14 esztendős korától hangversenyezett. 1911-13-ban Telmányi Emillel és Zsigmondy Gáborral „Berlini Magyar Trió” néven hangversenyezett. 1913-14-ben az Operaház zenekarának tagja, 1917-től 1944-ig magángordonkása. 1945-48-ban, majd 1957-ben ismét a szegedi opera együttes zenekarának magángordonkása. Hangszergyűjteménye (viola da gamba, pochette, stb.) az MNM tulajdonába került;

 

Demény /Dillmann / Antal (Budapest, 1893) katonakarmester, tanár. A Nemzeti Zenedében tanult. Színházi karmester volt Ausztriában és több magyarországi városban, majd katonai karnagy lett;

 

Hankiss János (Budapest, 1893 – Budapest, 1959. április 28.) irodalomtörténész, tanár és zeneíró. 1919-től a francia irodalom magántanára, 1923-tól rendkívüli, 1929-től 1950-ig nyilvános rendes tanár a debreceni egyetemen. Közben 1943-tól 1944 márciusáig közoktatásügyi államtitkár is. 1950-től a Debreceni Egyetemi Könyvtár tisztviselője és a francia irodalom megbízott előadója. A Debreceni Szemle, a Forrás szerkesztője, a Helicon című nemzetközi irodalomelméleti folyóirat alapító szerkesztője, a Kortársaink című irodalomtörténeti sorozat szerkesztője volt. Élete utolsó éveiben zenetörténettel foglalkozott (főként Liszt életével és munkásságával). 1958-ban az ő munkájának köszönhetően létesült a Zeneműtár;

 

Hauser Emil (Budapest, 1893 –) hegedűművész-tanár;

Honthy Hanna (eredetileg Hügel Hajnalka, Hajnal Hajnalka (Budapest, 1893. február 21.Budapest, 1978. december 30.) operettprimadonna. Rákosi Szidi színiiskolájának elvégzése után szerződtette a Népopera. Ezután Pozsonyban, Debrecenben lépett fel. Férjhez ment dr. Halmos Géza miniszteri tanácsoshoz, aki megalkotta számára a Honthy Hanna művésznevet. 1916-tól a főváros különböző színházaiban – Vígszínház, Revü Színház, Blaha Lujza Színház, Király Színház, Belvárosi Színház – kapott szerződést. 1925–27-ben és 1949-től a Fővárosi Operettszínház tagja volt, bár csak egyes szerepekre szerződött.  A második világháború után Gáspár Margit szerződtette a Fővárosi Operettszínházhoz a már jóval 50-en túli primadonnát. Operettek átdolgozásával (Csárdáskirálynő, Luxemburg grófja stb.) kreálták számára a „grande dame” szerepkört, egy-egy korábbi szerepet felnagyítva (Mme Fleury, Cecília). Honthy csak a színháznak élt: még 70 éves korában is énekórákra járt, és 80 éves születésnapján is fellépett még egyszer;

Klapsky Henrik (1893) nagybőgőművész-tanár. Tanulmányait Bécsben Rudolf Lustignál kezdte meg 1929-ben, ahol akadémiai oklevelet szerzett 1939-ben. 1942-től 1978-ig a Soproni Zeneiskolában, illetve 1956-tól a Szombathelyi Zeneiskolában tanított. 1914-től a soproni Szimfonikus Zenekar tagja volt, ahol hosszú évtizedeken keresztül, még patriarchai korban is dolgozott. Karvezetőként huszonöt éven keresztül a soproni Dalfüzér-kórus vezetője volt;

Knirsch Jenő (Budapest, 1893 –) hegedűművész, a Budai Zeneakadémia, a Szent Imre Gimnázium, a IX. kerületi Reálgimnázium és a csepeli állami engedélyezett magán zeneiskola tanára, a Budapesti Filharmóniai Társaság és a Székesfővárosi Zenekar első hegedűse, zeneszerző;

 

László Zsigmond (Nagytétény, 1893. május 23. – Budapest, 1981. július 28.)

zenetörténész, filológus, a zenetudományok kandidátusa, tanár. 1945-48-ban a Goldmark Károly Zeneiskola igazgatója, majd 1955-ig a fővárosi körzeti zeneiskolák zenetörténet tanára. Elsősorban verselmélettel,

ritmustannal, zenei prozódiával, és a magyar zenetörténettel, zenekritikával és

zenei műfordításokkal foglalkozott;

 

Lux József (Budapest, 1893 –) operaénekes-tanár. A Nemzeti Zenede opera tanszakán végzett. 1927-ben lett a budapesti Operaház tagja;

 

Murgács Kálmán (Sepsiszentgyörgy, 1893 –) zeneszerző, tanár;

 

Prahács Margit (Budapest, 1893. április 12. – Budapest, 1974. július 1.)

zenetörténész, esztéta, Liszt-kutató, a budapesti Zeneakadémia könyvtárának

vezetője. A budapesti Zeneakadémián Hegyi Emánuelnél tanult és zongoratanári diplomát szerzett (1917), majd a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen lélektani és esztétikai kollégiumokat hallgatott és doktorált (1924). A Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola könyvtárát vezette (1928–61), de kutatómunkáját nyugalomba vonulása után is egy évtizeden át folytatta. A budapesti  tudományegyetem magántanára (1937), ahol collegium musicumot szervezett;

Szegő Júlia /írói álnevei: Dobó Júlia (ez egyben a leánykori neve is), Donáth Irén, Dózsa Ilona / (Beregszász, 1893. április 19.Kolozsvár, 1987. november 7.) népdalgyűjtő, zenei szakíró. Budapesten, a Zeneakadémián tanult (1932), itt többek között Kelen Hugó és Popper Irma voltak a tanárai. Később a kolozsvári Bolyai Tudományegyetemen a lélektanszociológia szakon is diplomát szerzett (1948). Zenei pályájának megkezdéséig a kolozsvári Lepage könyvkereskedés alkalmazottja volt. 1944–48 között a kolozsvári Zenekonzervatórium, azután a kolozsvári Magyar Művészeti Intézet, a bukaresti Folklórintézet, majd a Román Akadémia kolozsvári fiókja munkatársaként dolgozott nyugdíjazásáig (1957). A negyvenes évek végétől, akkor még magánkézben lévő dokumentumok alapján, hozzákezdett Bartók Béla erdélyi tevékenységének kutatásához. Ennek első eredménye a népzenekutató Bartók Béláról írott könyve volt (1955), amelyet további Bartók-könyvek követtek;

Váczi Károly (Budapest, 1893. november 23.Budapest, 1976. július 19.) klarinétművész-tanár. Oklevelét 1922-ben a budapesti Zeneakadémián nyerte. 1922–1949 között az Operaházban szólóklarinétosként, majd (nyugdíjazása után) az ötvenes években a Fővárosi Operettszínház kisegítő zenekari tagja. A Nemzeti Zenedében 1922–30), a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán (1933–50), nyugdíjazása után 1960-ig a budapesti Erkel Ferenc Zeneművészeti Szakiskolában tanított. Nevéhez fűződik a századunk derekán működő kiváló klarinétművészeink (pl.: Balassa György, Berkes Kálmán, Meizl Ferenc, stb.) magas színvonalú képzése,

Vecsey Ferenc (Budapest, 1893. március 23. – Róma, 1935. április 5.) hegedűművész, tanár. Atyja, Vecsey Lajos, majd Hubay Jenő tanítványa, Berlinben Joachim Józsefnél tanult. 10 éves korában Berlinben lépett fel először, hangversenyútjai során bejárta Amerikát és Kelet-Ázsiát is. Elegáns játékmodorával, virtuóz készségével világhírt szerzett;

Weisz Ferenc (Budapest, 1893. augusztus 2. – Auschwitz, 1944. szeptember 30.) zongorista, tanár és zeneszerző. Néhány kivételtől eltekintve művei valószínűleg eltűntek. Munkássága főként Hollandiában bontakozott ki, mert több mint két évtizedig ott élt;

 

115 éve született

 

Bakos Zoltán (Budapest, 1898) zeneszerző. A Nemzeti Zenedében cimbalmot tanult Sey Dezsőnénél. Magyar nótákkal több pályázaton nyert;

 

Bánky Bányai Aladár (Újpest, 1898–) zeneszerző, tanár. A Nemzeti Zenedében tanult;

 

Csóka Béla (Budapest, 1898. július. 4. Budapest, 1972. július 2.) operaénekes

énektanár. A budapesti Zeneakadémián Sík Józsefnél, Szabados Bélánál, színpadi játékot Hegedűs Gyulánál tanult. Oklevelének megszerzése

után (1923) szerződtették az Operába, majd két év múlva a Városi Színházhoz

került. Külföldön, Európa számos városában is szerepelt, mint Bécsben,

Breslauban, Koppenhágában, az Oslo-i Rádió felvételeket is készített vele.

A Debreceni Városi Színház operaénekese (1931-44), majd a Budapesti

Operaház tagja 1948-ig, nyugdíjazásáig. 1936-1966 közt a Liszt Ferenc

Zeneművészeti Főiskolán, 1950-51-ben a Színművészeti Főiskolán tanított

éneket és hangképzést. 1964-től ismét szerepelt a Debreceni Csokonai

Színházban. Tanított a debreceni Kodály Zoltán Zeneművészeti Szakiskolában, majd 1967-től a szegedi Tömörkény István Gimnáziumban;

Eisemann Mihály /ered. Egresi Mihály / (Paripás, 1898. június 19. – Budapest, 1966. február 15.) zeneszerző, karmester, tanár.  Tanulmányait a budapesti Zeneakadémián végezte. Kodály Zoltán, Siklós Albert és Weiner Leó voltak a tanárai. Első szerzeményei 1927-ben jelentek meg (Szeret-e még, Lesz maga juszt is az enyém). Több mint 30 operettet írt. Ismertebb művei: Zsákba macska (1932); Egy csók és más semmi (1933); Én és a kisöcsém (1934); Fekete Péter (1943); Bástyasétány 77. (1958).

Ernster Dezső (Pécs, 1898.Zürich, 1981. február 16.) operaénekes, tanár. Tanulmányait Kalliwoda Olgánál kezdte, majd Bécsben D. Andersen és J. von Manowarda tanítványaként folytatta. 1923-ban Plauenben Wagner Tannhäuser c. zenedrámájának Hermann őrgrófjaként mutatkozott be. Ezután Düsseldorfban és Duisburgban-a két városban egyaránt működő – Deutsche Oper am Rhein-nél állott szerződésben. A harmincas évek végén a Berlini Operaház művésze volt. 1933 után Grazban énekelt, majd néhány évig Budapesten is élt. 1946-1959-ben a New York-i Metropolitan Operának volt basszistája. 1959-1966 között a düsseldorfi és zürichi Operaház tagja volt;

Fenyves Gábor (Cegléd, 1898 –) zongoraművész-tanár;

 

Harsányi Tibor / Születésekor: Hesser Tibor / (Magyarkanizsa, 1898Párizs, 1954) zeneszerző, tanár. Kodály Zoltán alatt végzett a budapesti Zeneakadémián, majd Párizsban telepedett le 1923-ban.

Kabos Ilona (Budapest, 1998. december 7. – London, 1973. május 27.) zongoraművész-tanár a budapesti Zeneakadémián Szendy Árpád tanítványa volt. A húszas évek elejétől hazai és külföldi hangversenyeken nagy sikerrel szerepelt. 1931–1936 között Budapesten a Zeneakadémián tanított. 1938-ban Londonban telepedett le. A nyilvános szerepléstől 1961-ben vonult vissza. Zongorapedagógusként működött Londonban és New Yorkban;

 

Kósa Sándor (1898-1935) zongoratanár. A Nemzeti Zenedében tanult (többek között Varró Margitnál). A Főiskolán működési engedélyt nyert. Az Újpesti Zeneművelő Egyesület konzervatóriumának a tanára volt;

 

Lehner Árpád (Budapest, 1898 ) zongoraművész-tanár. A budapesti Zeneakadémia növendéke volt. Oslóban élt, az ottani zeneakadémia tanára, az oslói szimfonikus zenekar karnagya volt;

 

Mándy Margit, Ujfalussyné (Szatmárnémeti, 1898. december 8.Budapest, 1982. január 31.) énekesnő, énektanárnő. 1933-ban a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán Molnár Imre tanítványaként szerzett énekművészi oklevelet. Debrecenben megkezdett pedagógiai és művészi munkáját Szentendrén, Szombathelyen, Veszprémben, majd Nagyváradon folytatta. 1945 után került Budapestre. 1948-49-ben a Színművészeti Főiskolán, majd 1950-1959 között a Bartók Béla Zeneművészeti Szakiskolában tanított;

 

Németh Döme Ferenc (Kőszeg, 1898. február 21. –1960) szerzetes, zenetanár, író. 1914-ben lépett a Szent Benedek-rend tagjai közé, 1921-ben szentelték pappá. Néhány hónapig Pápán, majd két évig Pannonhalmán tanított. 1921 és 1933 között ismét Pápán tanár, majd két évig Esztergomban, 1935-től Győrben tanított. Pápán az Iparos Dalkör karnagyaként is tevékenykedett. Daloskönyveket szerkesztett középiskolai osztályok számára;

 

Németh Mária (Körmend, 1898. március 13.Bécs, 1967. december 18.) operaénekes-tanár. Tanítónő, majd a budapesti Zeneakadémián Anthes Györgynél, majd László Gézánál tanult énekelni. A Városi Színházban tűnt fel 1922-ben, majd 1923–24-ben a budapesti Operaház tagja volt. 1924-ben a bécsi Állami Operához került. Bécsben énektanárként is dolgozott;

 

Rábaközi Rigó Gábor (Budapest, 1898Budapest, 1968. január 17.) zenekari karmester, zenekarvezető, tanár. A Nemzeti Zenedében zeneszerzést és esztétikát is tanult. 20 éves korában megszervezte a magyarországi cigányzenekarok kottaellátását. Elsőként hangszerelte cigányzenekarra Liszt II. Rapszódiáját. 1934-ben – Szigeti József hegedűművész tanácsára – a zeneileg jól képzett utánpótlás nevelése céljából megalakította a rádiózenekart (1934). A közelmúlt és a jelen sok kiváló prímása és szólistája (Toki Horváth Gyula, Lakatos Sándor, Boros Lajos, Kiss Elemér, Vörös Kálmán) az ő irányításával szerzett előadói, színpadi gyakorlatot, itthon és külföldön is elismert hírnevet;

 

Rieb Károly (Újpest, 1898 – Dunakeszi, 1984) egyházzenei karnagy, zenetanár. Szerteágazó egyházzenei tevékenysége mellett kiváló pedagógusként működési engedéllyel otthonában tanított;

 

Rózsa Anna (1898 ) operaénekes, tanár. Amerikában, Romániában és Milánóban tanult, 1921-ben Siebelként debütált Kolozsvárott. 1928-tól 1934-ig Olaszországban élt és koloratúrszoprán szerepektől a drámaiakig terjedt szerepköre. 1934-től 1944-ig Bukarestben működött. Visszavonulása után Kolozsvárott élt;

 

Szabó Emil (Gyula, 1898.-?) – zeneszerző, zenetanár;

 

Szalmás Piroska, Fischer Antalné (Budapest, 1898. augusztus 7. Budapest, 1941. augusztus 13.) kórusvezető, zeneszerző, pedagógus. A budapesti Zeneművészeti Főiskolán Székely Arnold, Kodály Zoltán, Weiner Leó és Thomán István tanítványa volt, zongoratanári oklevelet szerzett. 1928-ban kapcsolódott be a munkásmozgalomba. 1930-ban Népdalkórus néven szervezte meg a későbbi Szalmás-kórus néven ismertté vált ifjúmunkáskórust;

 

Szedő Miklós (Budapest, 1898. június 8.Budapest, 1978. augusztus 18.) operaénekes, tanár. Krammer Teréznél, Kovács Ferencnél, ifj. Ábrányi Emilné Wein Margitnál tanult énekelni. 1922. márc. 15-én mutatta be Kodály Zoltán Énekszó c. művét. Az Operaház szerződtette (1924), majd 1926-ban a Városi Színházhoz szerződött. Az 1930-as években ő volt az egyik legnépszerűbb magyar slágerénekes;

 

Szögi /Szeghy/ Endre (Szeged, 1898. november 16. – Szeged, 1972. június 19.)

zeneszerző, népzenekutató, zenetanár. A Zeneművészeti Főiskolán zeneszerzői, majd tanári diplomát szerzett. 1928-ban lett a Szegedi Tanárképző Főiskola énektanára. Nagy érdemeket szerzett az énektanár képzésben és kórusok szervezésében és vezetésében. Ő teremtette meg Szegeden Bartók és Kodály kultuszát. 1933-ban a főiskolán kamarakórust alapított, mely Szeged zenei életének jelentős tényezőjévé vált. 1954-ben alapította meg a Szegedi Kodály Kórust;

 

Dr. Sztárcsevich László (1898. április 3. –) operaénekes, ének-és zenetanár, zeneiskolai igazgató (Városi Színház, Halberstadt; Stadtische Oper, Berlin; aját zeneiskola Esztergom, Dorog)

 

Dr. Tóth Aladár (Székesfehérvár, 1898. február 4. – Budapest, 1968. október

18.) zenetörténész, zenekritikus, tanár. A budapesti tudományegyetemen diplomázott, majd 1925-ben doktori fokozatot szerzett Adatok Mozart zenedrámáinak esztétikájához című disszertációjával. Zenekritikus volt 1920-ban az Új Nemzedék, 1923-tól 1939-ig a Pesti Napló és a Nyugat című lapoknál, miközben 1926-tól 1929-ig a Zenei Szemle főmunkatársa volt. Kritikáiban elsőként értékelte Bartók Béla, Kodály Zoltán, Dohnányi Ernő és Weiner Leó, valamint a feltörekvő új művészgeneráció műveit és munkásságát. 1930–1931-ben, Szabolcsi Bencével közösen szerkesztője, részben írója volt a kétkötetes Zenei lexikonnak. Ennek átdolgozott, kibővített kiadása volt az 1960-as évek közepén kiadott háromkötetes Zenei lexikon. 1937-ben feleségül vette Fischer Annie zongoraművésznőt. A szélsőjobboldali politika térnyerése miatt 1940-ben

Svédországba emigráltak, ahol oktatással és előadások tartásával tartották fenn

magukat. 1946-ban tértek haza. Keresztury Dezső vallás- és közoktatásügyi

miniszter szeptember 1-jei hatállyal kinevezte a Operaház igazgatójának;

 

 

 

115 éve született

Alpár Gitta /1917-ig Klopfer Regina/ (Budapest, 1903. március 5. – Palm Springs, 1991. február 11.) operaénekes, tanár. 1919-től a Zeneakadémián Szabados Béla, Hilgermann Laura tanítványa volt. A budapesti Operaház tagja (1923–1925), de fellépett a Városi Színház több előadásában is. A müncheni Operaház (1925–1927), a berlini Staatsoper művésze (1927–1933). Bécsben élt (1933–1935), majd a fasizmus elől Londonba utazott, a Cochran Revü primadonnájaként lépett fel (1935), a Dubarryval ismertté vált a neve északi vendégjátékain; Svédországban, Norvégiában és Finnországban (1935–1936). New Yorkban telepedett le (1936), majd Kaliforniába költözött. Az USA-ban már csak néhány hangversenyen búcsúzott a színpadi és filmsikerektől;

Anday Piroska /eredeti nevén Andauer Piroska, külföldön Rosette Anday / (Budapest, 1903. december 22.Bécs, 1977. október 20.) operaénekes. Tanulmányait a Zeneakadémián végezte Bloch József, Hubay Jenő (hegedű) és Anthes György (ének) osztályában. Eközben a budapesti tudományegyetem bölcsészettudományi karán is tanulmányokat folytatott. Első nagy sikerét 1920-ban a Városi Színházban aratta a Carmen címszerepében. 1920–22-ben az Operaház ösztöndíjasa volt. 1921. szeptember 23-án írta alá szerződését a bécsi Staatsoperrel. A háború után előbb a Theater an der Wienben kezdte újra pályáját, csak később tért vissza a Staatsoperbe. Négy évtized után, 1961-ben Klütaimnésztra (Strauss: Elektra) szerepében búcsúzott a bécsi közönségtől. Fellépett a világ számos operaházában, gyakran vendégszerepelt Magyarországon is. Hírnevet szerzett oratórium- és dalénekesnőként is;

Angerer Margit / művészneve Margit von Rupp, Margit Schenker-Angerer /  (1903. június 11.London, 1978. január 31.) operaénekes-tanár. A budapesti Zeneakadémián végzett énektanárként. Bécsben képezte magát Arturo de Sanctisnál. Budapesti debütálása után 1926-ban a bécsi Staatsoper szerződtette, amelynek 1938-ig egyik vezető szopránja volt. Híres Strauss-énekesnő volt, korának egyik legjobb Octavianja. 1938-ban Londonba költözött, ahol élete végéig;

Balassáné Maróthi Magda (Győr, 1903. november 19. –) énektanár (Reichenbergi Opera; Zürichi Opera; Városi Színház, Budapest; Fővárosi Felsőbb Zeneiskola; Bartók Béla Zeneművészeti Szakiskola, Budapest);

Banda Márton (1903 –) hegedű- és brácsaművész, konzervatóriumi tanár;

 

Bartók Béláné, Pásztory Ditta (Rimaszombat, 1903. október 31.Budapest, 1982. november 21.) zongoraművész, tanár. Somogyi Mórnál a budapesti konzervatóriumban folytatta tanulmányait; 1922-től a budapesti Zeneakadémián Bartók Béla növendéke, 1923-ban Bartók felesége lett. Tanulmányait férje vezetésével tovább folytatta. Első közös fellépésük (1938. jan. 16.); a Szonáta két zongorára és ütőhangszerekre bázeli bemutatója volt. 1938-tól további kétzongorás hangversenyeket adott Bartókkal Európában és az USA-ban. 1940-ben a fasizmus térhódítása elől Bartókkal együtt az USA-ba emigrált. 1946-tól ismét Budapesten élt, 1960-tól koncertezett itthon és külföldön, főként Comensoli Máriával és Tusa Erzsébettel. Hanglemezfelvételei készültek Bartókkal (a kétzongorás Szonáta, 7 darab a Mikrokozmoszból); a Hungaroton Bartók-összkiadásában játszotta Bartók zongoraműveit, többek között a teljes Mikrokozmoszt és a Gyermekeknek sorozatot. Bartók 111. zongoraversenyét neki írta. Amikor férje halála után zongoraművészként a nyilvánosság elé lépett, szinte kizárólag csak Bartók-műveket játszott: hanglemezfelvételeken, hangversenyeken vállalkozott arra, hogy továbbadja Bartók műveinek előadási stílusából mindazt, amit elsajátított. 1986-ban megalapította a Bartók B. Pásztorty D.-díjat;

 

Berger Endre (Merán, 1903 ) gordonkaművész, tanár;

 

Bohrandt Lajos (Budapest, 1903–) orgonaművész, kántor, tanár. A Nemzeti Zenedében Sugár Viktor növendéke volt. 1917-től a budapesti Irgalmasrend kórházának templomában, 1922-től a budai Ferencesrend templomában volt orgonista;

 

Buza Gábor (1903–?) zenetanár;

 

Dévény Jenő (Budapest, 1903. július 16.Budapest, 1964. július 18.) karnagy, zeneszerző, tanár. Zongorázni és zeneszerzést Bátor Szidornál, orgonát Sárkány Sándornál tanult. Évekig vidéki színtársulatok zenekarát vezette, közben színpadi zenét komponált. Legnagyobb sikerét Déryné c. daljátékával aratta. 1931-től a Magyar Színház zenei tanácsadója; később hangszereléseket végzett a Columbia hanglemezgyár és több zeneműkiadó részére. Az ötvenes évek elejétől évekig munkás énekkarokat vezetett, 1954-től a Zeneműkiadó Vállalat könnyűzenei szerkesztője;

 

Farkas István (1903 – 1983) tanító, zenetanár;

 

Fejes János (Budapest, 1903–) karmester, tanár. A Nemzeti Zenedében és a Zeneakadémián (Bloch Józsefnél) tanult. Pályáját hegedűsként kezdte, majd az Orion és a Corvin mozik karmestere lett;

 

Ferch Irma / Koszó Jánosné / (Arad, 1903. január. 1.Budapest, 1977. október 15.) zeneszerző, tanár. A pécsi zeneiskolában énekelni tanult. 1940-ben Kolozsvárra került, majd 1942-től haláláig a fővárosban élt. Több megszakítással a Nemzeti Zenedében, a Budapesti Erkel Ferenc Zeneművészeti Szakiskolában s magánúton Major Ervinnél tanult komponálni. Negyedszázadon át a sportesemények, a ritmikus gimnasztika céljainak megfelelő zeneírás és zeneösszeállítás tudományára specializálta magát. Ő szervezte meg 1952. augusztus 20-ára a Népstadion megnyitásának zenei műsorát, s 1976-ig több ízben tartott tanfolyamokat a Testnevelési Főiskolán;

 

Gránát József (Tiszadob, 1903. június 6.Budapest, 1982. május 16.) hegedűművész, hegedűtanár, énekkari karnagy. 1917-ben a budapesti Zeneakadémiára került, ahol 1933-ban szerezte meg Kemény Rezső növendékeként oklevelét, közben már tanított. 1927-ben a Diósgyőri Vasgyár Férfikarának vezetését vállalta el. Emellett vezényelte a budapesti Általános Munkásegylet Vegyeskarát, a Rákospalotai „Szabadság” Férfikart és a Kőbányai Általános Férfikart is. 1948-ban ismét a hegedűjáték felé fordult, három éven át a Miskolci Városi Zeneiskolában tanított, melynek 1950-ig igazgatója is volt. 1951-től 1965ig a Fővárosi 2. sz. Körzeti Zeneiskolában tanított, s az Operaház zenekarában hegedült. A Magyar Munkásdalos Szövetség Országos karnagya volt;

 

Heinemann Sándor (Szászvár, 1903. december 28.Budapest, 1975. október 26.) zenész. Igazgatója és zenei vezetője volt a Royal Orfeumnak, majd a szórakozóhely átszervezése után a Fővárosi Nagycirkusz zenekarát vezette. 1967-től haláláig a Magyar Artistaiskolában zenét tanított;

 

Dr. Horusitzky Zoltán, (Pápa, 1903. július 18. Budapest, 1985. április 25.) zeneszerző, zongoraművész, tanár, költő. 1927-ben Hegyi Emánuel növendékeként zongoratanári, Kodály Zoltán tanítványaként zeneszerzői diplomát, ezekkel párhuzamosan a budapesti egyetemen államjogi doktorátust szerzett. 1949-ig a Székesfővárosi Felsőbb Zeneiskola tanára, majd igazgatója. Később a Bartók Béla Zeneművészeti Szakiskolában és a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán zongoratanár. Nyugdíjasként főként zeneszerzéssel foglalkozott. 1960-ban, az Állami Operaházban mutatták be Báthory Zsigmond c. operáját. A Fekete város c. operát a Magyar Rádióban adták elő;

 

Horváth Mihály (Kalocsa, 1903. június 6 –) zenetanár, zeneszerző, karmester A Pius Gimnázium zenetanára (1923–1948), az ének- és zenekar karmestere. A pécsi Liszt Ferenc Zeneiskola tanára (1949–), igazgatója (1952–1967), a Pécsi Zeneművészeti Szakiskola tanára. Öt éven át vezette a Pécsi Polgári Daloskört, a Pécsi Daloskerület karnagya;

 

Janthó Bertalan (Igló, 1903. december 22.) zenetanár, zenekari fuvolaművész (Király Színház, Budapest; Budapesti Hangversenyzenekar – zenekari művész; Rádiózenekar; Budapesti MÁV Szimfonikusok; Magyar Állami Hangversenyzenekar);

 

Kadosa Pál (Léva, 1903. szeptember 6. – Budapest, 1983. március 30.) zeneszerző, zongoraművész, tanár. Nyolc éves korában kezdett zongorázni Nagyszombatban, 15 éves korában Budapesten Pál Ilona folytatta oktatását, majd 1921-27 között Székely Arnold és Keleti Lili (zongora), Kodály Zoltán (zeneszerzés), valamint Weiner Leó (kamarazene) tanároknál a budapesti Zeneművészeti Főiskolán fejezte be tanulmányait. Zenei tanulmányaival párhuzamosan rajzolni, festeni tanult. Zongoraművészként 1923-ban lépett először a nyilvánosság elé. 1927-43 között a Fodor Zeneiskola tanára volt. 1928-ban megalapította a Modern Magyar Muzsikusok zeneszerzőcsoportot, amely hamarosan beolvadt az Új Magyar Zenei Egyesületbe (ÚMZE). Ez utóbbi az 1930-as években az Új Zene Nemzetközi Társasága (IGNM) tagjaként tevékenyen munkálkodott a modern zene terjesztésén, s kapcsolatot tartott fenn a legfontosabb európai kortárszenei rendezvényekkel is. Első önálló szerzői estjét (1933. máj. 2-án) az ÚMZE keretében rendezte. 1943-tól 1944-ig a Goldmark Zeneiskola tanára volt. 1945-től a budapesti Zeneművészeti Főiskola zongora-főtárgy tanára, később tanszékvezető egyetemi tanár. 1945-49 között a Művészeti Tanács elnökhelyettese; a Magyar Zeneművészek Szövetségének elnökségi tagja, több ízben ügyvezető elnöke is. A Szerzői Jogvédő Hivatal és nemzetközi szerzői jogi testület zenei bizottságának (CISAC) elnöke. A Londoni Royal Academy of Music, stb., a Deutsche Akademia der Künstel tagja. Több mint félévszázados pedagógiai múltja során zongoraművészek generációit (pl. Ábrahám Mariann, Szabó Csilla, Kocsis Zoltán, Ránki Dezső, Schiff András, Jandó Jenő zongoraművészt) nevelte;–

 

Kaszás Gyula (Budapest, 1903–) zenetanár, karnagy, zenei író, a csepeli államilag engedélyezett zeneiskolai igazgatója;

 

Lénárd János (Nagymaros, 1903–1955) villanyszerelő, autodidakta zenész. 1935-től 1945-ig vezette a nagymarosi kórust. 1955-ben bekövetkezett haláláig oszlopos tagja a férfikarnak;

 

Dr. Munkácsi Ernőné Mairovitz Erzsébet (Budapest, 1903. február 14. – 1994.)

zeneiskolai (Goldmark, Fővárosi Zeneiskolai Szervezet) és a Bartók Béla

Zeneművészeti Szakközépiskolai zongoraművész-tanár;

Nemesszeghy István (Kecskemét, 1903. január 13.Budapest, 1987. június 4.) gordon- és gordonkaművész, tanár. A budapesti Zeneakadémián Montág Lajosnál szerzett diplomát. 1925-41 között a Magyar Rádió zenekarának tagja; 1941-45-ben a kolozsvári Nemzeti Színház Magyar Operatagozatánál munkálkodott, mint zenekari muzsikus; 1945. dec. 1-jétől ismét a Magyar Rádió zenekaránál dolgozott 1966-ig;

Nyíregyházi Ervin (Budapest, 1903. január 19. – Los Angeles, 1987. április 10.) magyar születésű amerikai zongoraművész-zeneszerző, tanár. A budapesti Zeneakadémián Thomán István és Székely Arnold növendéke volt, majd Berlinben a Dohnányi Ernő és Frederic Lamond tanítványa lett. Tízéves korától már Európa-szerte hangversenyeket adott. 1930-ban az USA-ba költözött, ahol filmstúdióknak dolgozott;

Pártos István (Budapest, 1903. március 1.Amszterdam, 1920. február 4.) hegedűművész. Hubay Jenő tanítványa. Nagy reményeket keltő ifjú művész volt;

 

Peskó Zoltán /Peschko/ (Zsolna, 1903. augusztus 24.Budapest, 1967. április 17.) orgonaművész, zeneszerző, pedagógus. 1921 – 27 között a Zeneművészeti Főiskolán Antalfy-Zsiross Dezsőnél, Zalánffy Aladárnál, Siklós Albertnél, Thoma Józsefnél tanult, közben a középiskolai énektanári tanszakot is elvégezte. 1927-től 1929-ig a soproni tanítóképzőben tanított, majd a budapesti fasori evangélikus templomban orgonista és az evangélikus gimnázium énektanára. Ádám Jenővel létrehozta a Protestáns Énekkart. 1958-tól nyugdíjazásáig (1963) a Bartók Béla Zeneművészeti Szakiskola orgonatanára;

 

Pertis Jenő (Miskolc, 1903. szeptember 2.Budapest, 1971. április 29.) cigányprímás. 15 éves korától két évig idősebb Kóczé Antal zenekarában játszott, majd haláláig önálló cigányzenekar- vezetőként működött Budapesten;

 

Sass Dezső (Szederkény, 1903. január 31. –1993) orgona- és zongoraművész,  pécsi zeneiskolai és tanárképző főiskolai tanár;

 

Schwalb Miklós (Budapesten, 1903 február 20.) zongoraművész-tanár. Kovács Sándor és Dohnányi Ernő voltak a tanárai. Egyike volt a legtehetségesebb fiatal zongoraművészeknek, aki európai és amerikai turnéján jelentékeny sikereket aratott. A hangversenysorozatok után a bostoni New England Conservatory tanára lett;

 

Somfalvy Istvánné (Temesvár, 1903. október 12. –) debreceni szakközépiskolai és tanárképző főiskolai magánének-tanár;

 

Székely Zoltán (Kocs, 1903. december 8. – Banff /Kanada/ 2001. október 5.) hegedűművész-tanár, Bartók Béla gyakori kamara-partnere, zeneszerző. Tanulmányait Hubay Jenőnél végezte a budapesti Zeneakadémián, emellett Kodály Zoltántól zeneszerzést tanult, csellista barátjával, Hermann Pállal együtt. Tanulmányai után Kodály ajánlotta Bartók Bélának kamarapartnernek. Így már tizennyolc évesen szoros kapcsolatot építhetett ki Bartókkal. Első koncertjükkor Claude Debussy szonátáját és Ludwig van Beethoven Kreutzer-szonátáját játszották kortárs hegedűdarabokkal karöltve. Székely egyébként eljátszotta Bartóknak 1920-ban írt saját szólószonátáját is. Bartók neki ajánlotta a II. rapszódiát és a II. hegedűversenyt. Székely készítette Bartók Román népi táncaiból a hegedű-zongora átiratot;

 

Sződy Szilárd (Budapest, 1903. augusztus 19.) fővárosi gimnáziumok énekzenetanára, a Pedagógiai Szeminárium ének-zene tanszékének vezetője,

szakfelügyelő;

Vaszy Viktor (Budapest, 1903. július 25. – Szeged, 1979. március 12.) zeneszerző, karmester. Tanulmányait 1919–1925-ben végezte a budapesti Zeneművészeti Főiskolán. Hegedű szakon Zsolt Nándor, Kemény Rezső és Szerémi Gusztáv, zeneszerzés szakon Kodály Zoltán, Molnár Antal és Koessler János növendéke volt. 1925–1929-ben (diák vendégkarnagyként kezdve) a Székesfővárosi Zenekar, 1929–1941 között a Budapesti Egyetemi Énekkar, 1935–1941-ben a Budapesti Palestrina Kórus karnagya volt. 1929–1941 között a Zeneakadémián elméleti tárgyakat tanított. Kórusvezetőként több európai koncertturnét vezetett. 1941–1944-ben a kolozsvári Magyar Opera igazgatója volt. 1945-től a Szegedi Nemzeti Színház karmestere, 1948-tól zeneigazgatója, 1955–1957-ben ismét a Zeneakadémia tanára, 1957–1969 között a Szegedi Nemzeti Színház igazgatója, 1969–1975-ben újra zeneigazgatója és a Szegedi Szimfonikus Zenekar vezetője volt. A Szegedi Szabadtéri Játékok egyik megújítója és zenei irányítója. Nevéhez fűződik Bartók Béla Divertimento (1941), valamint Cantata profana (1930) című műveinek magyarországi bemutatója;

Weisz Péter Gusztáv (Mosonmagyaróvár, 1903. szeptember 1. - Amszterdam 1934. április 20.) karnagy, zongoraművész-tanár. A bécsi Konzervatóriumban tanult. Igazi nagy sikereit azonban Ausztriában és távolabbi külföldi városokban érte el. 1931-ben szerződött karnagynak az amszterdami Rembrandt színházhoz;

 

Zathureczky Ede (Igló, 1903. augusztus 24. – Bloomington, 1959. május 31.)

hegedűművész-professzor, Hubay Jenő tanítványa. Sikeres hangversenyeket adott Európában és az USA-ban. 1929-től a Zeneművészeti Főiskola tanára. 1943-1957 között főigazgatója. 1956-ban Bécsbe, majd 1957-ben az USA-ba ment, ahol a bloomingtoni Indiana University hegedűtanára volt. A Hubay utáni hegedűsgeneráció egyik legkiválóbb tagja. Különösen a romantikus és a modern hegedűirodalom (Bartók) kiváló előadója volt. Mint pedagógus is jelentős érdemeket szerzett;

 

 

110 éve született

 

Balázs Béla (Kolozsvár, 1908. május 29.) zenekari nagybőgőművész (Roósz Emil kvintett; Miskolci Filharmonikus Zenekar; Budapesti Hangversenyzenekar, MÁV Szakszervezetek Szimfonikus Zenekara; Déryné Népszínház zenekara zenekari művész, tanár);

 

Balla Péter (Hajdúszoboszló, 1908. augusztus 22.Budapest, 1984. december 11.) népdalgyűjtő, hegedűtanár. A Zeneművészeti Főiskolán Koncz Jánosnál kezdte a hegedűtanulást és a Nemzeti Zenedében Kladivkó Vilmosnál fejezte be (1938). Már 1932-ben végzett népdalgyűjtő munkát a Néprajzi Múzeumban. Népdalgyűjtő munkájában Lajtba László módszerét követte. Népzenei gyűjtés a bukovinai székelyek közt c. tanulmányát az Ethnographia közölte (1935). A református egyháznál 1938-tól 1945-ig a Soli Deo Gloria diákszövetség országos énekügyi titkára, majd 1952-ig a református Egyetemes Konvent országos énekügyi titkáraként működött. 1952–58-ban a Népművészeti Intézetben dolgozott, mint főelőadó népszerűsítette a folklórkutatást. 1958-tól nyugdíjazásáig (1972) Monoron volt hegedűtanár, majd Vecsésen élt;

 

Bartha Dénes (Budapest, 1908. október 2.Budapest, 1993. szeptember 7.)

zenetudós, zenei író, tanár. A berlini egyetem zenetudományi tanszakán 1930-ban szerzett zenetudományi doktorátust. Az OSZK alkalmazottja lett, majd 1935-től egyetemi magántanár és a Zeneművészeti Főiskola óradíjas tanára. 1939-1944 között a Pester Lloyd zenekritikusa. 1941-1844-ben szerkesztette a Magyar Zenei Szemlét. 1947-ben kinevezett tanár, 1951-ben pedig tanszékvezető lett a Zeneművészeti Főiskolán. 1961-től a Nemzetközi Zenetudományi Társaság elnökségének tagja, 1964-1966 között vendégprofesszor amerikai egyetemeken.
A zenetudományok kandidátusa 1952, doktora 1958, az MTA levelező tagja 1990. Az 1930-as évek elejétől számos zenetörténeti munkája jelent meg;

Bisztriczky Tibor (Arad, 1908 – Budapest, 1983) zenekari hegedűművész-tanár. Hubay Jenőnél végzett a Zeneakadémián, 1931-ben kapott művészi és tanári oklevelet. Közben jogi tanulmányokat is folytatott a Pázmány Péter Tudományegyetemen (1926-1932) és abszolutóriumot szerzett. 1942-ben a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumban gyakornok a Művészeti Osztályon. 1943 őszétől részben a Nemzeti Zenedében, részben a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán tanított. 1946-tól 1963-ig a győri Zeneművészeti Szakiskola, majd a Tanárképző Főiskola tanára, végül 1969-ig a győri Zeneművészeti Szakközépiskola hegedű tanszakának vezető tanára volt. 1969-től haláláig tanított Gödöllőn, Vácott és Budapesten a XX. ker.-i zeneiskolában. 1948-50-ben tagja volt az Operaház zenekarának;

 

Bleierné Herzog Lili (Budapest, 1908. november 4. ) a Fővárosi Zeneiskola

Szervezet hegedűtanára és a Vasas Központi Művészegyüttes tagja;

 

Bolvári /Szinok/ Zoltán (Budapest, 1908. október 9.) sárospataki és nyíregyházi tanítóképző karvezető-tanára;

 

Bőhm László (Budapest, 1908 ) orgonaművész és zeneíró, a ma is használatos

Zenei műszótár (1952.) megalkotója;

Csíky László Antal (Csombord, 1908. július 21.Marosvásárhely, 1972. május 26.) orgonaművész, karnagy, zenetanár. Zenei tanulmányait 1941–43 között végezte a budapesti Nemzeti Zenede orgonaosztályán Sugár Viktor tanítványaként, ennek előtte Nagyenyeden és Debrecenben szerzett kántortanítói képesítést. Olcsván, Hajdúszováton és Mátészalkán tanított. Mindenütt iskolai és felnőtt kórusokat is vezetett. 1942-ben Marosvásárhelyen telepedett le, a református Kistemplom kántora, általános és középiskolai zenetanár. 1951-től a Zeneiskola aligazgatója, zeneelmélet és karvezetés tanára. Tanítványai között voltak a későbbi rangos erdélyi zenei élet jelesei, Csíky Boldizsár, Szabó Csaba, Fejér Elemér, Terényi Ede és mások. 1957-ig a Kultúrpalota orgonistája is, 1955-től a Népi Művészeti Iskola igazgatója, A Református Egyházi Dalkör utolsó karnagya volt, annak 1950-es megszüntetéséig;

Dőtsch Zoltán (Budapest, 1908. augusztus 3. – Debrecen, 1984. december 28.)
hárfaművész, zeneszerző, egyházkarnagy, orgonaművész, karmester. Tanulmányait a budapesti Zeneakadémián végezte 1923-1929 között Mosshammer Ottónál (hárfa), majd 1926-32-ben Siklós Albertnél s Unger Ernőnél (zeneszerzés, karnagyképző) tanult. 1931-ben az esztergomi Érseki Tanítóképzőben egyházkarnagyi oklevelet szerzett. 1922-32-ben a budapesti Szent József-templom orgonistája; 1932-1942 között egyházkarnagya; 1939-től 1945-ig a Magyar Állami Operaház korrepetitora, helyettes karigazgatója; 1946-52-ben a budapesti Szent Mihály-templom orgonista-karnagya; 1952-68-ban a debreceni Csokonai Színház karigazgatója; 1953-1960 között a Debreceni MÁV Filharmonikusok hárfása; 1968-tól nyugdíjasként. 1932-42-ben a budapesti Férfi Dalegylet karnagya; egyben a Józsefvárosi Énekkar Egyesület elnök-karnagya; 1968-tól haláláig a Nyíregyházi MÁV Fúvószenekar karnagya;

Eisikovits Mihály (Balázsfalva, 1908. október 8. Kolozsvár, 1983. január 13.)

zeneszerző, zenetörténész. 1928-1933 között a kolozsvári konzervatóriumban zeneszerzést tanult, 1933-ban jogi doktorátust szerzett. 1935-től Temesvárott, 1945 után a kolozsvári konzervatóriumban és Művészeti Intézetben tanított, 1946-tól a kolozsvári G. Dima Zeneművészeti Főiskola tanára, 1950-1953 között igazgatója és több mint két évtizedig tanára. 1948-50-ben a kolozsvári Állami Magyar Opera igazgatója. Nevéhez fűződik a kolozsvári Magyar Opera együttesének megszervezése és a népoperák előtérbe állításával kialakított repertoár. Az ellenponttan oktatás korszerűsítése érdekében jelentős pedagógiai tevékenységet fejtett ki, több könyve és tanulmánya jelent meg e témakörben;

 

Érsek Mária (Kudzsir, 1908. december 11.Budapest, 1976. október 4.) zongoraművész, zenepedagógus. Zenei tanulmányait Kolozsvárott kezdte meg. 1933–1938 között a Zeneművészeti Főiskolán Siklós Albert mesteriskolájában elvégezte a zeneszerzés és karnagyképző tanszakot. Oklevelének megszerzése után 1946-ig a főiskolán tanított, 1945-től 1969-ig nyugdíjazásáig az Operaház karigazgatója volt. 1969-től a Színművészeti Főiskolán is oktatott;

 

Falk Zsigmond (Budapest, 1908. december 11. – Budapest, 1935) budapesti egyházkarnagy, gimnáziumi ének-zenetanár.1932-35 között a Zeneakadémia egxyházze és középiskolai énektanár szakán A Budapesti Élmunkás téri Szent Margit templom karnagya volt;

 

Frank Lajos (Budapest, 1908. július 26.) operaházi zenekari gordonkaművész, a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola és a Zeneakadémia tanárképző intézetének tanára, módszertani írások, tanulmányok szerzője. Tanulmányait 1924 és 1931 között a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola cselló tanszakán Schiffer Adolf növendékeként végezte. 1940-től az Albert Vonósnégyes tagja. 1942-től a Budapesti Hangversenyzenekarban és a Rádiózenekarban, 1945 és 1965 között a Magyar Állami operaházban szólamvezető gordonkaművész. 1954-től 1966-ig a budapesti Bartók Béla Zeneművészeti Szakiskola tanszékvezető tanára, 1966-tól nyugalomba vonulásáig a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Zenetanárképző intézete Budapesti Tagozatának tanára. Művei: Gordonkaiskola, cikkek, módszertani tanulmányok a Parlando hasábjain,

 

J. Irsai Vera (Budapest, 1908. október 12. – Budapest, 1971. december 7.)

zongoraművész-tanár, a Fővárosi Zeneiskola Szervezet központi igazgatója. A Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán tanult, 1945-ig magánúton tanított. A II. világháború után rövid ideig fővárosi zeneiskolai tanár, majd szakfelügyelő, ekkor kezdett úttörő jelentőségű szolfézskiadványokat összeállítani. 1947-ben jelent meg Zenei előképző c. tankönyve, majd 1951-ben négykötetes Szolfézs példatárt adott közre (a III-IV. kötetet Agócsy Lászlóval szerk.). 1950-ben megszervezte a fővárosi zeneiskolai hálózatot (Fővárosi Zeneiskola Szervezetet), amelynek igazgatója volt nyugdíjba vonulásáig (1968);

 

Ivánkovits Ferenc (Szeged, 1908. augusztus 21.) hegedűtanár, karmester (Zeneiskola, Nagykanizsa – hegedűtanár és uo. igazgató is; Nagykanizsai Szimfonikus Zenekar- karnagy);

 

Hadházi Kálmánné Bíró Katalin (Győr, 1908. február 7. ) nagykanizsai és

fővárosi zeneiskola szervezeti zongoratanár, körzeti igazgató;

 

Halász Béla (Pécs, 1908. október 11. ) kőszegi tanítóképző intézeti tanár, a Pécsi Székesegyház orgonistája, pécsi tanítóképzői és zeneiskolai tanár, orgonaművész;

 

Kazár Imréné (Budapest, 1908. május 6. –) gordonkatanár (Fővárosi Zeneiskola Szervezet – gordonkatanár; Fővárosi I. kerületi Állami Zeneiskola - gordonkatanár);

Kisteleky Géza (Budapest 1908 – Székesfehérvár 1943. május 12.) hegedűművész-tanár. 1931-ben okleveles hegedűtanári diplomát szerzett a Zeneművészeti Főiskolán. Ezt követően a tatai piarista gimnázium ének- és zenetanára, de ottani magániskolákban is oktatott. 1935-ben lett a magyaróvári piarista gimnázium ének- és zenetanára. 1936-ban városi és állami támogatással megalapította a magyaróvári zeneiskolát, amely a Városház utca 2. sz. alatti régi városháza emeletén kezdte meg működését. 19ö40-től igazgatói teendői mellett szolfézst és hegedűt is tanított a zeneiskolában, 1938. május 1-jétől karnagya lett a Magyaróvári Férfidalárdának, később a Hubertus kórusának és a gazdasági akadémia ifjúsági énekkarának. Tagja volt a Zeneiskolák Országos Szövetsége választmányának és a győri törvényhatósági dalos-kerület művészi bizottságának. 1940-ben Székesfehérvárra került az ottani zeneiskola élére;

 

Kuti Sándor (Budapest, 1908. május 18.Németország, 1945. április) zeneszerző, karnagy, tanár. A Fodor Zeneiskolában tanult. A Zeneakadémián Siklós Albert tanítványa volt (1930-34). Diplomáját Dohnányi Ernő irányítása mellett szerezte meg (1934). 1935-ben az Új Magyar Zene Egyesület műsorra tűzte néhány művét és egy zongoraszonátáját, amely nyomtatásban is megjelent Hollandiában. A Zeneakadémia elvégzése után magántanításból élt, zongorázást és zeneszerzést tanított, templomban orgonált, korrepetítori munkát végzett a Budapesti Énekkari és Zenekari Egyesületben. Zenekritikákat írt a Független Szemlében (1933–35). Ütemre cseng a csákány c. tömegdalát Hollós Korvin Lajos szövegére írta. Rövid ideig vezette az Antialkoholista Munkásszövetség (AMSZ) énekkarát. 1940-től munkaszolgálatos volt. 1944 nyarán Németországba deportálták. Legtöbb műve elveszett;

 

Láng György (Budapest, 1908. április 4.Budapest, 1976. április 3.) zeneszerző, író, tanár karnagy és grafikus. Kodály Zoltán növendéke volt a Zeneművészeti Főiskolán, ahol zeneszerzőként és karnagyként diplomázott A Tamás templom karnagya vagy a Beethoven tavasza, Haydnról, Boticelliről írt életrajzi regénye (Primavera) máig alapvető és népszerű olvasmány;

 

Miklóssy Irén Mária (1908–1978) operaénekes, tanár;

Mikó Magda (Mikófalva, 1908. március 24. –) hangversenyénekes, zenetanár (Országos Filharmónia; Fővárosi Zeneiskola Szervezet- énektanár);

 

Mindszenti Ödön /Szvoboda/ (Mindszent, 1908. május 9.Budapest, 1955. szeptember 9.) operaénekes, tanár. Torday S. Blanka tanítványa. Középiskolai tanár volt. 1946 – 48 közt az Endre Béla által vezetett vígopera-együttes tagja, 1946-tól haláláig a budapesti Operaház tagja;

 

Németh Anna (Kolozsvár, 1908. február 29.Budapest, 1990. március 7.) operaénekes, tanár. Zenei tanulmányait a budapesti Nemzeti Zenedében Marschalkó Rózsinál fejezte be. A budapesti Operaház 1935-ben szerződtette. Hamarosan a dalszínház vezető művésze lett. Oratóriuménekesként is működött;

 

Nádas Béla (Bp., 1908. május 15.Bp., 1978. április 21.) zeneszerző, szövegíró, zongoraművész, tanár. Tanulmányait a budapesti Nemzeti Zenedében, a Fodor Zeneiskolában, majd a Zeneművészeti Főiskolán Thomán István, Hír Sári, Kálmán György, Braun Paula, Ferenczi György (zongora) tanítványaként végezte. A könnyűzene minden műfajában maradandót alkotott;

 

Orosz Júlia (Budapest, 1908. március 31. – Budapest. 1994. augusztus 20.)

operaénekes, tanár. Pályája kezdetén Lichtenberg Emil együttesében szerepelt,

kezdetben karénekesnőként, később szólistaként. 1929-ben a Palestrina Kórus,

1930-ban a Mátyás-templom szólistája. 1933-ban a budapesti Zeneakadémián

egy tanév alatt három évfolyamot végzett el, majd magánúton tanult tovább

Palotai Árpád növendékeként. Az Operaház 1935-ben szerződtette;

Osváth Júlia (Rákospalota, 1908. február 15.Budapest, 1994. augusztus 20.) operaénekes, tanár. Énekesi karrierjét Lichtenberg Emil együttesében kezdte karénekesnőként, majd hamarosan a társulat szólistája lett. 1929-ben a Palestrina-kórus szólistája lett, majd 1930-ban a budapesti Mátyás-templomban énekelt. 1933-ban a Zeneakadémián egy tanév alatt elvégzett három évfolyamot és magánúton tanult tovább Palotay Árpád növendékeként. Az operaházban 1935-ben debütált Gara Mária szerepében Erkel Ferenc Hunyadi László című operájában. Az 1937-es salzburgi Ünnepi Játékokra Toscanini őt választotta az Éj királynője szerepére (Mozart: A varázsfuvola).  Jeles amatőr csillagász és hobbifestő is volt. A művésznő emlékére 2008-ban megalapították az Osváth Júlia-díjat;

Ötvösné Kádár Klára (Budapest, 1908. november 30.Budapest, 1981. december. 23.) zenetanár. 1926-ban iratkozott be a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola hegedűtanár-képző tanszakára. Block József és Hubay Jenő tanítványa volt. 1948-49-ben a Zenei Gimnáziumban hegedűt oktatott, majd 1949-ben a Zeneművészeti Főiskolára került, ahol főiskolai tanárként működött 1969-ig, nyugdíjazásáig. Később ugyanitt óradíjas tanárként tanított haláláig;

Paálné Falus Edith (Budapest, 1908. november 11. –) operaénekes, tanár (Budapesti Városi Színház-masgánénekes; Müncheni Állami Operaház-magánénekes; Városi Színház, Reichberg-magánénekes; Zeneiskola, Baja);

Perényi László (Valla, 1908. december 7. – Budapest, 1993. november 16.) főiskolai tanár, karvezető. A budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán 1933-ban tanítóképző intézeti és zenetanári (tanárai Harmat Artúr, Nagy Géza), 1937-ben ugyanott Kodály növendékeként zeneszerzői diplomát szerzett. 1928-tól 1948-ig különböző fővárosi gimnáziumokban és zeneiskolákban volt énektanár, 1941 és 1970 között a Liszt F. Zeneművészeti Főiskola énektanárképző és karvezető szakán tanár. Gimnáziumi kórusaival számos Bartók- és Kodály-művet mutatott be;

 

Sanits Gézáné (Érsekújvár, 1908. május 18. ) pozsonyi és zalaegerszegi

zeneiskolai zongoratanár;

 

Schleicher László (Pozsony, 1908. III. 30.-1999). Pozsonyban született (1908. március 30.). zenetanár, karnagy. Hegedű-zeneszerzés és karmester szakon a konzervatóriumban tanult. 1959-ig a belvárosi zeneiskola tanára volt, ahonnan egyházi tevékenysége miatt elbocsátották. 1960-tól nyugdíjazásáig a somorjai, majd 1698-tól a pozsonyhidegkúti zeneiskolában tanított hegedűjátékot, zeneelméletet és kamarazenélést. A pozsonyi Népművelési Intézetben szervezett karnagyképző tanfolyam vezetője és szakelőadója volt (1959-1975). A CSMTKÉ-nak alakulásától 1972-ig volt karnagya. 1999. január 17-én hunyt el Pozsonyban. Termékeny zeneszerző volt. Számos népdalfeldolgozást írt, hangszeres művei között egyaránt találunk orgonára, zongorára, hegedűre, oboára, fagottra, kamarazenekarra komponáltakat. Publikációiban főleg a karvezetés kérdéseivel foglalkozott. A Liszt Ferenc Társaság alapítója, főtitkára és zenei szakelőadója volt. A Cseh Zenei Társaság Régizenei Társulatának is tagja volt;

Stróbl Gyula (Újpest, 1908. február 10.) harsonaművész-tanár (Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara; Fővárosi Zenekar; Magyar Állami Operaház zenekara; Fővárosi Zeneiskola Szervezet-tanár);

 

Szabó Mária, Nemcsics Elekné (Kiszucza-Újhely, 1908 Pápa, 1984) tanítóképző intézeti ének-zenetanár. Tanulmányait a Nemzeti Zenedében kezdte. Zongora tantárgyból magántanuló volt, tanára Polónyi Elemér. 1938-ban végezte tanulmányait a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán, Harmat Artúr és Ádám Jenő növendékeként. 1939-40-ig a zsámbéki, 1940-48-ig Pápán a Ranolder Intézet tanítóképzőjének zenetanára. 1948-51-ig az államosított intézetben, majd több pápai általános- és középiskolában tanított, majd 1959-61-ig az Ének-zenei Általános Iskola volt. Egyidejűleg a pápai Pedagógus Énekkart is vezette. Nyugdíjba vonulása után kántori tevékenységet vállalt a Kertvárosi Plébánia-templomban;

 

Szathmáry Margit (Budapest, 1908. március 16.Budapest, 1983. július 12.) hegedűművész, pedagógus. A Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán Bloch Józsefnél, Zsolt Nándornál, Hubay Jenőnél tanult. Művészi diplomáját 1927-ben szerezte, majd a Magyar Női Zongoraötös első hegedűse volt. Több zenekarban játszott, részben koncertmesterként, majd a Fővárosi Zeneiskola Szervezet keretében több állást vállalt, részben tanárként, részben szakfelügyelőként;

 

Szomolányi János (1908-1962) operaénekes. 1935-ben debütált az Operaházban, melynek haláláig az énekese volt;

 

Tarjánné Bumer Margit (Budapest, 1908. augusztus 26. ) fővárosi zeneiskolai

szervezeti és dorogi zeneiskolai zongoratanár;

 

Tóth Dénes (Budapest, 1908. november 25. – Debrecen, 1955. április 30.)

zeneszerző, zenekritikus, tanár. Budapesten Siklós Albert, Rómában O. Respighi tanítványa. A budapesti tudományegyetemen doktorátust szerzett. Az Operaház korrepetitora volt. Az 1930-as években a Fodor-zeneiskolában, 1953 őszétől haláláig a debreceni Kodály Zoltán Zeneművészeti Szakiskolában tanított. Több lapnál, mint zene- és képzőművészeti kritikus dolgozott, majd megalakulásától 1953-ig a Színház és Mozi c. lap zenekritikusa volt;

 

Varga Pál (Prága, 1908. április 5. – Budapest, 1986. augusztus 1.) operaházi

karmester, zeneakadémiai idegen nyelvű szerepgyakorlat-tanár. Tanulmányait 1927 - 1932-ben a budapesti Nemzeti Zenedében végezte (orgona,

zeneszerzés, karmesterképző) Sugár Viktor, Lajtha László és Fleischer Antal

tanítványaként. 1929-1946 között a Magyar Állami Operaház (közben 1933-

1935-ben a Városi Színház) korrepetitora. 1947 és 1969 között a Magyar Állami Operaház karmestere volt. A legnagyobb sikereit francia és olasz operákkal aratta. 1969-től a budapesti Zeneművészeti Főiskolán az idegen nyelvű szerepgyakorlat tanára lett;

 

Wolf Endre (Budapest. 1908. február 14.Budapest, 1980. augusztus 30.) zongoraművész, tanár. Zenei tanulmányait a Fodor Zeneiskolában kezdte, majd a budapesti Zeneművészeti Főiskolán folytatta Székely Arnold, Szabados Béla és Unger Ernő tanároknál. 1935-1939 között Heinemann Sándor nagyzenekarában játszott Svájcban. 1945 után tagja volt Schenkelbach Fülöp zenekarának és a Lenhughes-együttesnek is. A legrangosabb szállodákban és szórakozóhelyeken játszott. 1950-1965 között az Orsz. Szórakoztatózenei Központ stúdiójában tanított;

 

 

105 éve született

 

Balassa György (Budapest, 1913. január 30. – Budapest, 1983. február 22.)

zenekari klarinétművész, zeneakadémiai klarinét, fúvós együttes, fafúvós

kamarazene tanár. 1937-39-ben Winterthurban (Svájc) a Rádiózenekar tagja.

1945-ben a Székesfővárosi Zenekar szerződtette. Az ebből az együttesből

szerveződött Magyar Állami Hangversenyzenekar tagjaként, később

szóló-klarinétosaként működött nyugdíjazásáig (1968). 1948-ban alapító tagként

dolgozott a Budapesti Fúvósötösben. Klarinétiskolát írt Berkes Kálmánnal, (1950);

 

Balázs András (Szentes, 1913. július 15. –Szentes, 1992.) ének-zenetanár és zeneiskolai tanár, karnagy. Balázs András (Szentes, 1913. - Szentes, 1992.). Szegeden szerzett földrajz-ének-zene szakos főiskolai diplomát. 1933-1974-ig tanított a Felsőpárti (Deák Ferenc) Általános Iskolában. 1951-től Szentes Város Szövetkezeti Bizottsága Vegyeskarának vezető karnagya. Számos rádiófelvételen vett részt kórusával. 1951-ben létrehozta a Munkásénekkart (Népdalkört), majd rövid ideig kórust vezetett szakmunkástanulóknak;.

 

Baráti György (Győr, 1913. április 3.– Santa Cruz, 1996. június 22.) zeneszerző, tanár;

 

Baricz Ferenc (Karánsebes, 1913. október 7. –) Fővárosi Zeneiskola Szervezeti és Budapest VI. kerületi zeneiskolai klarinéttanár, operettszínházi zenekari

művész, tanár;

 

Bródy Tamás (Kolozsvár, 1913. január 24.Budapest, 1990. július 6.) karnagy és zeneszerző. Zeneszerzői tanulmányait Kodály Zoltánnál, karmesteri diplomáját Unger Ernőnél szerezte meg 1933-ban a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán. Azóta bel- és külföldi színházaknál volt karmester. 1937 óta a Vígszínház zenei tanácsadója. 1947-től 1973-ig; a Fővárosi Operettszínház karnagya és zeneigazgatója;

 

Dános Lili, Szüdy Nándorné (Marosvásárhely, 1913. október 8. – 2010.

szeptember 4.) zongoraművész, zeneakadémiai tanár, operaházi korrepetitor;

 

Dávid Gyula (Kecskemét, 1913. május 6. – Budapest, 1977. március 14.)

zeneszerző, karmester, a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola, a

zeneiskolai tanárképző intézet és a Zeneakadémia fúvós kamarazene, fúvós

hangszerelés, zeneelmélet tanára; DÁVID GYULA(Kecskemét, 1913. máj. 6. – Bp., 1977. márc. 14.): zeneszerző, főiskolai tanár, Kossuth-díjas (1957), Erkel-díjas (1952, 1955). A Zeneakadémián 1938-ban végzett a zeneszerzés szakon, Siklós Albert és Kodály Zoltán tanítványaként. Kerényi György révén bekapcsolódott a Kodály vezette népdalgyűjtésbe. A harmincas évek derekán zenekritikával is foglalkozott. 1938-1945 között különböző zenekarokban brácsás, 1949 után a Magyar Néphadsereg Művészegyüttese zenekarának vezetője, 1945-49-ben a Nemzeti Színház karmestere. A Magyar Zeneművészek Szövetségének alapító tagja volt. 1951 és 1960 között a Zeneművészeti Főiskola tanáraként fúvóshangszerelést, fúvós kamarazenét és zeneelméletet adott elő, 1964-től a Főiskola tanárképző tagozatán tanított;

 

Faragó György (Budapest, 1913. november 14. – Budapest, 1944. december 7.)

zongoraművész, zeneakadémiai tanár. Nagy Géza és Dohnányi Ernő tanítványa. 9 éves korában lépett fel először Bp.-en, 11 esztendős korában már Mozart d-moll versenyművét játszotta. 1937–1944 között a Nemzeti Zenedében, 1937–1940-ben a Zeneművészeti Főiskolán tanított;

 

Forrai Miklós (Magyarszék, 1913. október 19. – Budapest, 1998. december 27.)

karnagy, egyetemi tanár. Magyarszéken született 1913. október 19-én. A

budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola tanára (1957 és 1963 között az

énektanszak vezetője); 1934-től 1948-ig a Forrai Kórus, 1948 és 1978 között a

Budapesti Kórus karigazgatója; 1973-tól 1991-ig a Liszt Ferenc Társaság

főtitkára, 1991-től társelnöke (a Társaságot ő támasztotta fel sok éves

tetszhalálából). Könyvet írt a karvezetésről, szolfézsműveket, kórusokat és más

zeneműveket adott közre, karnagyi munkásságát számos hanglemez  köztük

több nemzetközi nagydíjas felvétel  örökíti meg;

 

Földes Andor (Budapest, 1913. december 21. – Herrliberg, 1992. február 9.) zongoraművész, tanár és karmester. A Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán zeneszerzést Weiner Leótól, vezénylést Ernst Ungertől tanult. 1932-ben végzett Dohnányi mesterosztályában. Bécsben 1929-ben debütált, és ebben az évben megismerte Bartókot, akinek zongorára írt szerzeményeit ettől kezdve Bartók haláláig (1945) a szerző irányításával tanulta. Európában először 1933-ban tett koncertkörutat. 1940-ben először hangversenyezett New Yorkban. Ezután az Egyesült Államokban maradt, amerikai állampolgárságot kapott. 1948-ban Földes visszatért Európába, 1958-tól 1965-ig Saarbrückenben tartott mesterkurzusokat. Karmesteri pályán 1960-tól volt aktív. Zongorajátékában ez idő tájt a bécsi klasszikusokra, Schubertre és Bartókra specializálta magát, később Schumann és Debussy műveit is fölvette repertoárjára. Számos művet komponált és átiratokat készített többek között Kodály Háry Jánosának három részletéből;

 

Gábry László (Budapest, 1913. szeptember 9.Szverdlovszk, 1946. április 5.) orgonaművész, zeneszerző, tanár. A budapesti Nemzeti Zenedében Sugár Viktor (orgona) és Lajtha László (zeneszerzés) tanítványa volt. A budapesti józsefvárosi plébániatemplom orgonistája és karnagya s a Józsefvárosi Énekkar Egyesület helyettes karnagya volt;

 

Gál Zsuzsa (Ipolyság, 1913. február 5. – Budapest, 1979. november 2.) zenei

író, „Az én zeneszerzőm” c. népszerű zenei ismeretterjesztő sorozat alkotója. Zenét magánúton tanult. Később mozdulatművészeti tanári oklevelet szerzett. A budapesti Zeneművészeti Főiskola zenetudományi tanszakán tanult vendéghallgatóként. 1945-től a Magyar Rádió Ifjúsági Osztályán szerkesztő, ill. külső munkatárs. Fiatalok számára írt monográfiákat „Az én zeneszerzőm” címmel;

 

Gát József (Székesfehérvár, 1913. december 16. – Budapest, 1967. július 2.)

zongora-, csembaló- és klavichordművész, tanár. A Zeneakadémián harsonázni tanult, de tüdőbaja miatt abbahagyta. Később a zeneszerzés tanszakon Kodály Zoltánnál, a zongora tanszakon Bartók Bélánál tanult. 1937-ben Székely Arnold növendékeként szerezte meg oklevelét. 1945-ben megszervezte a hangszer nélküli zenei előképzést a fővárosi zeneiskolákban. 1947–1949 között a Nemzeti Zenedében zongorát, 1949-től haláláig a Zeneművészeti Főiskolán zongoramódszertant, karvezetést és szolfézst, élete utolsó évtizedében zongorázni tanított. Mint karnagy 1952-ig a Vándor-kórust, majd a Belügyminisztériumnak általa összeállított ének- és zenekarát vezényelte. 1952-től számos csembaló-és klavichordhangversenyt adott. A zongorajáték technikájának tudományos kutatója volt;

 

Geszler György (Budapest, 1913. február 1. – Budapest, 1988. január 9.) zeneszerző, tanár.  A budapesti Zeneakadémia zeneszerzés szakán 1931-35-ben Siklós Albert, a zongora-tanárképsző szakon 1935-37-ben Keéri-Szántó Imre növendékeként szerzett diplomát. 1935-49 között a Székesfővárosi Felsőbb Zeneiskola, 1950-61-ben a Fővárosi Zeneiskola Szervezet, 1961-től 1975-ig (nyugdíjba vonulásáig) a XI. kerületi Állami Zeneiskola zeneelmélet-, zeneszerzés- és zongoratanára volt. Főleg hangszeres zenét komponált;

 

Gyurkovics Mária (Budapest, 1913. június 19. – Budapest, 1973. október 28.) opera- és hangversenyénekes, tanár. A harmincas évek elején Jászó Györgynénél és Molnár Imrénél tanult a Zeneművészeti Főiskolán. 1937-ben, oklevelének megszerzése után szerződtették az Operához. Az Operaház repertoárjának és a Budapesten bemutatott oratóriumoknak csaknem valamennyi koloratúrszerepét énekelte. Kodály Z. Missa brevis, a szerző által vezényelt hangfelvételén ő énekelte a szopránszólót;

 

Hegedűs Tamás (Budapest, 1913) zeneszerző, tanár. A Nemzeti Zenedében tanult;

 

Horváth István (Újvidék, 1913. február 8.Budapest, 1995. március 28.) tanító, karnagy, dalszerző. 1932-ben Kalocsán szerzett tanítói és kántori diplomát. Pétfürdőn a tanyasi jellegű, nádfedeles iskolában kezdte pályafutását és az általa szervezett, 1967-ben megépült új iskolában fejezte be, amelynek 1946 és 1967 között, nyugdíjba vonulásáig igazgatója volt. 1946-ban beindította a szakmunkásképző iskolát, amelynek egy ideig vezetője is volt. Évtizedeken át a városrész szellemi irányítója: 1932-ben megalakította és 50 évig dirigálta az énekkart, iskolai kórust és zenekart szervezett, színjátszó csoportokban játszott és rendezett;

 

Jagamas János (Dés, 1913. június 8. – Kolozsvár, 1997. szeptember 15.) zenetudós, főiskolai tanár. 1936-40: a kolozsvári zenekonzervatóriumban, 1941-44: Budapesten a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán, 1947-48: Kolozsvárt tanult. Közben Alőrön tanító, Kolozsvárt óvónőképzői zenetanár, 1948: uo. a Magyar Zenekonzervatórium igazgatója. 1949-76: a Magyar Művészeti Intézet, ill. 1960-76: a George Dima Zenekonzervatórium lektora, adjunktus, majd a folklór, formatan, zenei írástört. előadó tanára, 1949-60: a kolozsvári Folklór Intézet kutatója, 1976: nyugdíjazásáig főkutatója. A Fekete-Körös völgyében, a Felső-Maros mentén, Kalotaszegen, a Mezőségen, a Kis-Küküllő és a Nagy-Szamos mentén, a csíki, gyergyói és udvarhelyi székelyek, a barcasági, gyimesi és moldvai csángók között kb. 6000 népi dallamot gyűjtött és jegyzett le (többsége kiadatlan. Kodály Zoltán növendékeként egész tevékenységét mestere eszméinek szellemében folytatta. Kiemelkedő szerepe volt az erdélyi magyar felsőfokú zenészképzésben;

Jodál Gábor (Székelyudvarhely, 1913. április 12.Kolozsvár, 1989. december 6.) zeneszerző, tanár. Kolozsvárt szerzett jogi doktorátust (1937), majd Budapesten Kodály Zoltán és Siklós Albert tanítványa a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán. 1942 óta Kolozsváron élt. Színházi, majd főiskolai korrepetitor, 1948-tól a Magyar Művészeti Intézet, 1950-től a Gheorghe Dima Zenekonzervatórium tanára;

Katona Lajos (1913-) operaénekes. 1942-ben debütált az Operaházban;

Kelemen László (Tatrang, 1913. szeptember 14.Budapest, 1981. február 1.) hegedűtanár. 1931-36 között a budapesti Zeneművészeti Főiskolán Waldbauer Imrénél hegedűtanári oklevelet szerzett. Előbb a Fővárosi Zenekar, később a Székesfővárosi Zenekar, majd a Magyar Állami Operaház, végül 1954-től a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarának volt tagja;

Kerényi Miklós György (Budapest, 1913. február 7.Budapest, 1988. augusztus 15.) operaénekes, énektanár. Kéry MargitKerényi Miklós Gábor. Iskolái: Berlin - Isa Alden; Conservatorio Milano - Aureliano Pertile; Budapest - Szamosi Lajos. Munkahelyei: 1931-1945. opera-, hangverseny-, rádióénekes; 1945-1949. Munkás Kultúrszövetség Énekiskola - vezető tanár; 1949-1988. Állami Zenekonzervatórium (= Bartók Béla Zene Szakgimnázium) Budapest tanszakvezető tanár; 1949-1955. Pedagógiai Főiskola, Budapest – énektanár; 1955-1969. Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Zenetudományi Intézet - ének módszertanár, gyakorlatvezető tanár; 1946-1988. Országos szakfelügyelő;

Kneifel Ferenc (Székesfehérvár, 1913. április 29. – Székesfehérvár, 2004., február 12.) karnagy, középiskolai ének- és zenetanár. Kodály Zoltán hatására 1949-ben a Zeneakadémián középiskolai énektanári diplomát szerzett. Pályafutását Székesfehérváron a szárazréti elemi iskolában kezdte. 1948-76-ig, nyugdíjazásáig a József Attila Gimnáziumban, az Ybl Miklós Gimnáziumban, a Május 1. Általános Iskolában tanított. Fejér megyei ének-zene szakfelügyelő. 1976-tól a Fejér megyei tanács VB Művelődési Osztálya közművelődési szakfelügyelője, majd a közoktatásügyi minisztérium országos szakfelügyelője. Közreműködött az ének-zenei tagozat Fejér megyei megszervezésében. A Prohászka templom karnagya. Vezette a Tóvárosi Földmíves Dalkört, az Öreghegyi Férfikórust, a Bőrgyárban, a Könnyűfémműben működő kórusokat, a Vadásztölténygyár Munkáskórusát, a későbbi Videoton kórust, Házfelügyelők Nőikarát, a MEKOVÁL és a MÁV Vegyeskart, valamint 1971-től az Építők Alba Regia Kórusát;

 

G. Kovács András (Abony, 1913. május 9.) általános iskolai igazgató, közművelődési felügyelő, énekkari karnagy-vezető (Mészáros Lázár Általános Iskola, Cegléd; Földváry K. Általános Iskola, Cegléd; Cegléd Városi Tanács VB Művelődésügyi Osztály közművelődési felügyelő);

 

Koromzay Dénes (Arad, 1913 – Boulder / Colorado, 2001. július 15.) brácsaművész-tanár. A kamarazene vezéregyénisége volt. 1913-ban született Aradon. Tanulmányait a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán végezte, akkor, amikor Bartók Béla is ott tanított. Az 1935-ben alapított Magyar Vonósnégyes művésze volt. Egészen a megszűnéséig, 1972-ig tagja volt az együttesnek. A Magyar Vonósnégyes egyike volt a világ legjobb vonósnégyeseinek, hosszú éveken át. 1962-ben Boulderben telepedett le, itt brácsát és kamarazenét tanított egészen 1996-ig, amikor nyugalomba vonult. 1984-ben Boulderbe vitte a Takács Vonósnégyest, s ezzel biztosította a magyar zene jelenlétét a híres coloradói egyetemen;

 

Kovács Lajos (Budapest, 1913. július 19.) ménfőcsanaki és győri tanító, szentendrei középiskolai ének-zenetanár, karnagy, tankönyvíró, szerkesztő;

Lisznyay Szabó Gábor (Budapest, 1913. december 8. – Budapest, 1981. május 22.) egyházzenész, zenepedagógus, tanár. Zenei tanulmányait a Fodor Zeneiskolában folytatta. 1931-ben felvételt nyert a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolára, ahol Harmat Artúr növendékeként 1934-ben egyházkarnagyi oklevelet, Siklós Albert irányítása mellett 1935-ben zeneszerzés diplomát, Dohnányi Ernő mesteriskolájában pedig 1937-ben zeneszerzői művészi oklevelet szerzett. Ezt követően a Zeneakadémia zongoratanára lett. Hosszú évtizedeken át a budapesti Terézvárosi templom orgonistája volt. 1950-től 1971-ig a budapesti Dohány utcai zsinagóga orgonamestereként működött. Tagja volt az OMCE művészeti bizottságának s tanára a budapesti római katolikus kántorképző tanfolyamnak;

Lorencz Mária (Budapest, 1913. január 20.) fővárosi zeneiskola szervezeti

zongoratanár;

 

Maros Ernő (Sopron, 1913. május 24.) soproni zeneiskolai fagott-tanár;

 

Mihályiné Wanausz Elza (Budapest, 1913. szeptember 22. –) Csillaghelyi Zeneiskola – vezető; Állami Zeneiskola, Veszprém);

 

Mohila Károly (Diósgyőr, 1913. január 30.) zenetanár, zenekari hegedűművész

(Polgári és Általános Iskola, Miskolc – ének-zene-, zongora- és hegedűtanár) Tanítóképző, Kilián György Gimnázium, Miskolc – Miskolci Szimfonikus Zenekar – zenekari művész);

 

Pázmány György (Budapest, 1913. július 10.Párizs, 1988. november 9.) zongoraművész, zeneszerző, zongoratanár. Zenei tanulmányait a budapesti Zeneművészeti Főiskolán végezte Székely Arnold, Dohnányi Ernő és Siklós Albert tanítványaként. 1932-ben tanári, 1935-ben művészi oklevelet kapott. 1936-ig mintegy ötven hangversenyt adott hazánkban és külföldön. A diszkriminációs törvények elől külföldre távozott, s ott is halt meg;

 

Perlaky Gabriella (Nagykanizsa, 1913. október 15.) nagykanizsai, jászberényi

hegedűtanár, zenekari hegedűművész;

 

Rakovits Miklós (Nyíregyháza, 1913. április 5. –) zenekari harsona- és gordonkaművész-tanár (Honvédzenekar – gordonkás és harsonás; Pénzügyőr Zenekar  - harsonás és gordonkás; Debreceni MÁV Filharmonikus Zenekar – harsonás);

 

Raffay Erzsébet (Budapest, 1913. szeptember 16. –) operaénekes, tanár. 1939-ben debütált az Operaházban, Cherubinként. 1940-49-ig volt a színház tagja, majd 1960-68-ig állandó vendége. Operai működésével párhuzamosan operett-primadonnaként jelentős sikereket aratott;

 

Rimanócziné Gallasy Etelka (Királyhida, 1913. augusztus 30.) nagyatádi és

sásdi zongoratanár;

 

Soóky István (Egyházgelle, 1913. május 23. –) orgonaművész, tata tóvárosi énekzenetanár, egyházi karnagy, miskolci orgonatanár és óvóképzői ének-zenetanár, továbbá gimnáziumi ének-zenetanár;

 

Suha Balogh József (Eger, 1913. augusztus 8.Budapest, 1974. május 4.) cigányprímás, hegedűművész, zeneszerző, tanár. Budapesten a Zeneművészeti Főiskolát végezte Hubay Jenő egyik legtehetségesebb tanítványaként. Zenekarával és gazdag repertoárjával meghódította a világot;

 

Szécsi Magda dr. Ferenczy Gézáné (Budapest, 1913. november 10.) fővárosi

zeneiskola szervezeti énektanár, az MRT szimfonikus zenekarának

szólamvezető hegedűművésze, a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola

és a Zeneakadémia budapesti tanárképző intézetének hegedű- és kamarazene tanára, prímárius;

 

Szervánszky Péter (Budapest, 1913. szeptember 13. – Budapest, 1985. március 27.) hegedű- és kamarazene-művész, a budapesti Hangversenyzenekar koncertmestere és a Waldbauer-Kerpely-vonósnégyes másodhegedűse. Ő mutatta be Magyarországon Bartók Béla II. hegedűversenyét 1944. január 5.-én Budapesten Ferencsik János vezényletével és a Székesfővárosi Zenekar közreműködésével, a Nemzeti Zenede tanára;

 

Szigeti Kilián (Szombathely, 1913. április 19.  Győr, 1981. december 25.)

bencés szerzetes, pannonhalmi főiskolai tanár, a rendi kórus vezetője,

zenetörténész, könyvíró-szerkesztő;

Takács Paula / Eredeti neve: Ermelinda Maria Paula Bernal-Scarpa / (Palermo, 1913. december 10.Budapest, 2003. augusztus 27.) operaénekes-tanár. Énektanulmányait a budapesti Zeneakadémián végezte 1931-1936 között Maleczky Bianca, Unger Ernő és Hoór Tempis Erzsébet növendékeként. 1935-ben II. díjat nyert a bécsi nemzetközi énekversenyen. 1941 és 1947 között a kolozsvári Nemzeti Színház Vaszy Viktor által frissen alapított operatársulatának magánénekesnője volt. A budapesti Operaházban 1947. december 20-án Puccini Turandot című operájának címszerepében mutatkozott be. 1969-ig volt a társulat hatalmas hangjáról nevezetes drámai szopránja. Ezután, nyugdíjas éveiben énektanítással foglalkozott;

Ticz János (Debrecen, 1913. július 1.) honvédségi zenekarok, valamint a

debreceni MÁV Filharmonikus Zenekar klarinétművésze, a Kodály Zoltán

Zeneművészeti Szakközépiskola tanára;

 

Veress Endre (Kolozsvár, 1913 ) hangversenyénekes, énekpedagógus és zenei

író, Pécs koncert- és iskolai életének jelentős személyisége;

 

Warga Lívia (Budapest, 1913. április 4.Budapest, 1988. január 12.) operaénekes. Zenei tanulmányait a Fővárosi Felsőbb Zeneiskolában kezdte Jászó Györgyné vezetésével, majd 1936-38-ban Milánóban és a budapesti Zeneművészeti Főiskolán végezte Székelyhidi Ferencnél. 1938-ban a Városi Színházban mutatkozott be, 1938- 1966 között a Magyar Állami Operaház magánénekese;

 

Weöres Sándor (Szombathely, 1913. június 22. – Budapest, 1989. január 22.)

műfordító, irodalomtudós, költő, író, tiszteletbeli zenepedagógus, akinek verseit

megszámlálhatatlan sok zeneszerző megzenésítette;

 

Zsoldos László (Budapest, 1913. június 106.) zeneszerző, tanár szövegíró;

 

 

100 éve született

 

Abonyi István (Nagyszeben, 1918. július 19.) operaházi zenekari hegedűművész, Fővárosi Zeneiskola Szervezeti hegedűtanár;

 

Almási Sándor (Hajdúnánás, 1918. február 10. ) zenekari fagottművész-tanár (Debreceni MÁV Filharmonikus Zenekar – zenekari fagott-művész; Országos Pénzügyőr Zenekar – zenekari művész);

 

Andó Mihály (Békéscsaba, 1918. július 31.) dalénekes, tanár;

 

Beregi János (Bácsbokod, 1918. május 3.–) zenekari hegedűművész, tanár (Szegedi Nemzeti Színház zenekara; Győri Kisfaludy Színház – zenekari művész, szólamvezető; Győri Filharmonikus Zenekar – zenekari művész);

 

Bólya Mária (1918. augusztus 25.–) zongoraművész-tanár (Konzervatórium, Pozsony; Szlovák Tanítóképző, Budapest; Fővárosi VI. és XIV. kerületi Állami Zeneiskola; Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola - korrepetitor);

 

Bordás Tibor (Arad, 1918. január 26.) szólóbőgős, gordontanár (Debreceni MÁV Filharmonikus Zenekar – szólóbőgős; Zeneművészeti Szakközépiskola, Debrecen – tanár; Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola ZTI Debreceni Tagozata – tanár);

 

Boros István Valér (Zetelaka, 1918. augusztus 18.Marosvásárhely, 1984. március 22.) laikus testvér, karnagy, orgonista. 1945-51: Csíksomlyón ének- és zenetanár, kántor-karnagy; 1967-84: Nagyváradon, Segesváron ill., Marosvásárhelyt a Szt. Imre plébánián kántorkarnagy. A magyar egyházi énekkultúrát a Magyar Kórus és más szakfolyóiratok révén sajátította el. Az ének- és zenetanításban kodályi elveket vallott. Kiválóan orgonált, improvizált. Egyházi énekeket szerzett és orgonakíséreteket harmonizált. A kántoriskola megszüntetése után magánúton képzett kántorokat. Állomáshelyein főleg gregorián dallamokat tanított be;

 

Dániel Ernő (Budapest, 1918. május 6.California,1977.) zongoraművész-tanár. A Zeneakadémián Dohnányi Ernő és Weiner Leó növendéke volt. 1939-ben Rómában Casellánál is folytatott tanulmányokat. 1941–44-ben a Zeneakadémia zongoratanszékén tanított. Emellett koncertező művész volt. 1949-től az USA-ban élt. A californiai zeneakadémia tanára és a Santa Barbara Symphony Orchestra zenei vezetője volt;

 

Delly Rózsi (Budapest, 1918. december 16.) operaénekes. Tanulmányait 1934-től a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán végezte, mestere Székelyhidy Ferenc volt. 1946-tól 1973-ban történt nyugalomba vonulásáig a Magyar Állami Operaház magénekese volt;

 

Czövek Lajos (Poroszló, 1918. március 27. – Debrecen, 2008. február 11.)

ének-zenetanár, karnagy, zeneszerző. 1947 és 1949 között a karcagi gimnázium, 1949-től 1952-ig a debreceni Tanítóképző Intézet ének-zenetanára lett, 1952 és 1955 között a debreceni Zeneművészeti Szakközépiskolában szolfézstanár és karvezető volt. 1956-tól 1959-ig a Kossuth Gimnázium ének-zenetanáraként működött. Nemzedékeket nevelt 1959 és 1983 között a debreceni Tanítóképző Főiskola tanáraként;

 

Eperjes Ferenc (Budapest, 1918. március 22. –) zenekari igazgató (Budapesti MÁV Szimfonikusok – zenekari igazgató; Bihari János folklór művészeti együttes - zenei vezető);

 

Fenyves Loránd (Budapest, 1918. február 20. – Torontó, 2004. március 23.)

hegedűművész-tanár, a Palesztinai Szimfonikus Zenekar (1948-tól az Izraeli

Filharmonikusok) koncertmestere, az Izraeli Vonósnégyes tagja, később a Genfi

Konzervatórium tanára;

 

Dr. Guman Istvánné Szarka Márta (Arad, 1918. május 19. –) debreceni

zeneiskolai, szakközépiskolai és tanárképző főiskolai hegedűtanár,

gyakorlóiskolai vezető tanár;

 

Harsányi Béla (Budapest, 1918. január 30. –) zeneszerző, szövegíró, előadóművész, tanár;

 

Horváth Anna (Szolnok, 1918. december 29. –) magánénekes, tanár (Fővárosi Operettszínház – énekkari művész és uo. primadonna is; Miskolci Nemzeti Színház – primadonna, Kassai Nemzeti Színház – magánénekes; Pozsonyi Nemzeti Színház – magánénekes; Szegedi Nemzeti Színház – magánénekes);

Joviczky József (Újpest, 1918. március 26.Budapest, 1986. augusztus 28.) operaénekes. Jemnitz Sándor fedezte fel. 26 éves korában, 1943-ban jutott be a Zeneakadémiára, ahol Walter Margit és Maleczky Oszkár voltak tanárai. Ők baritonná formálták hangját. 1947-ben végzett az akadémián és rögtön szerződtette az Operaház. Első évadjában Budanovits Mária segítségével tenorrá képezte át magát, s 1948-ban már ekként debütált Siegmund (Wagner: A walkür) szerepében;

Kenderessy Zoltán (Kaposvár, 1918. augusztus 17. –) a Budapest XIV. kerületi

Zeneiskola énekművész-tanára, igazgatóhelyettes, hivatásos énekkarok és a

Miskolci Nemzeti Színház magánénekese;

 

Krunity Dömötör (Szentendre, 1918. szeptember 8.Budapest, 1986. december 4.) karnagy, délszláv népzenekutató, tanár. Tanulmányait 1934-39 között a Budai Tanítóképzőben végezte Kishonti Barna tanárnál. 1940-51 között szerbhorvát nyelvű elemi, ill. általános iskolákban tanított. 1951- 73 között a budapesti szerbhorvát gimnázium ének-zene- és biológiatanára; 1973-tól a Damjanich J. szerbhorvát kollégium igazgató-helyettese, a gimnázium énektanára és kórusvezetője;

 

Kuttner Mihály (Budapest, 1918. december 9.Bloomington, 1975. október 10.) hegedűművész-tanár a Magyar Vonósnégyes másodhegedűse. Zenei tanulmányait a budapesti Zeneművészeti Főiskolán végezte Gábriel Ferenc (hegedű), Weiner Leó (kamarazene) és Waldbauer Imre (kvartett játék) tanítványaként. Reményi Ede-díjasként kiváló hegedűt kapott a hegedűkészítő Reményi Lászlótól. Mint Weiner-díjas 1939-ben alapította neves vonósnégyesét (Kuttner-Reismann-Harsányi-Baróti), ők mutatták be Weiner Leó Pastoral, fantázia és fúga c. III. vonósnégyesét. 1940-ben az USA-ba emigrált. Itt előbb a Lehner-Kuttner-Harsányi-Varga, majd a Székely Zoltán-Kuttner Mihály-Koromzay Dénes-Magyar Gábor vonósnégyes tagja;

 

Lánczi Éva (Budapest, 1918. október 18.Budapest, 1988. február 25.) operaénekes, tanár. Zenei tanulmányait a budapesti Nemzeti Zenedében Medek Annánál, a Zeneművészeti Főiskolán Molnár Imrénél és Ádám Jenőnél végezte.  1945-46-ban a Szegedi Nemzeti Színház operatársulatának ösztöndíjasa, 1946-49-ben magánénekese. 1949-75 között az Operaház kórusának tagja;

 

Lőrincz Zsuzsa (1918–) operaénekes, tanár;

 

Markó Lenke (Rozsnyó, 1918. június 12. –) ének-zenetanár (Leánynevelő Intézet, Aszód; Tanítóképző, Szarvas; Tanítóképző, Sopron; Állami Zeneiskola, Sopron;

 

Meszlényi Edit (Budapest, 1918. július 28. –) fővárosi zeneiskola szervezeti

zongora- és zeneelmélet-tanár, a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola

zongoratanára, tanulmányi vezetője;

 

Nádas Tibor (Budapest, 1918. december 7. –) operaénekes, tanár. 1946-ban debütált a szegedi Nemzeti Színházban. 1949-ig e színház, egy évadon át a Fővárosi Operettszínház, majd 1950 óta az Operaház tagja volt;

 

P. Nagy Ilona (Törökszentmiklós, 1918. december 3. –) zeneiskolai,

szakközépiskolai és tanárképző főiskolai tanár Debrecenben;

 

Szabó Lajosné Fülöp Júlia (Bálványosváralja, 1918. augusztus 20.) zeneiskolai szolfézs- és zongoratanár (Zeneiskola, Paks és Bölcske; Állami Zeneiskola, Dunaföldvár);

 

Dr. Sebestyén István (Szeged, 1918. augusztus 16. –) zenekari fuvolaművész.

továbbá zeneművészeti szakközépiskolai és tanárképző főiskolai fuvolaművész-tanár;

 

Szabó Lajosné Fülöp Júlia (Bálványosváralja, 1918. augusztus 20. –) paksi és

bölcskei és dunaföldvári zeneiskolai zongora- és szolfézstanár;

 

Takács Irma (Nasić, 1918. február 5. –) Nagykanizsán és Budapest VI.

kerületében zeneiskolai zongoratanár;

 

Tarjáni Tóth Ida (Budapest, 1918. május 16. ) cimbalomművész-tanár. Tanulmányait a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán végezte, ahol 1936-ban diplomázott. Cimbalomtanára Fodor Janka volt. Szólistaként öt világrészt bejárt. 1948 és 1957 között a Magyar Néphadsereg Művészegyüttesének tagja, majd az Operaház és az Állami Hangversenyzenekar művésze. Pedagógusként a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola ZTI budapesti tagozat cimbalom tanszakán működött; sok cimbalomátiraton kívül egy kétkötetes Cimbalomiskolát adott közre;

 

Dr. Tavasz Istvánné (Nagyvárad, 1918. február 5. –) ÁHZ zenekari

hegedűművész, és a fővárosi V. kerületi zeneiskola tanszakvezető

hegedűtanára;

 

Tibor György (Budapest, 1918. július 28.Marl, 1988. október 6.) hegedűművész, kvartett-primárius, zeneszerző, tanár. Zenei tanulmányait a budapesti Zeneművészeti Főiskolán végezte 1938-ban Waldbauer Imre (hegedű) tanítványaként, Kodály Zoltán (zeneszerzés), Molnár Antal (zenetörténet zeneesztétika) és Weiner Leó (kamarazene) tanároknál. 1938-44 között a Székesfővárosi Zenekarban játszott. 1945-48-ban a Magyar Állami Operaház; 1948-1956 között a Fővárosi Operettszínház koncertmestere; 1956-63-ban a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarának első hegedűse volt. 1963-1978 között (nyugdíjazásáig) a Marlban (NSZK) működő Philharmonia Hungarica Szimfonikus Zenekar szólamvezető hegedűművésze;

 

Wehner Tibor (Budapest, 1918. december 13. – Budapest, 1977. április 11.)

zongoraművész-tanár. A Zeneakadémián Keéri-Szántó Imrénél és Dohnányi Ernőnél a zongora, Kodály Zoltánnál a zeneszerzői szakon folytatta tanulmányait. 1939-ben zongoratanári és zeneszerzői, 1941-ben zongoraművészi oklevelet nyert. 1942-től a Zeneművészeti Főiskolán tanított, közben egy ideig Rómában és Bécsben tanult tovább és koncertezett. 1947-ben Dániel Ernő katedráját vette át;

 

Záborszky József (Tokaj, 1918. november 10. – Budapest, 2015. április) karmester, karnagy, zeneszerző, zeneiskolai igazgató. Thomán Máriánál tanult hegedülni, majd a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán Országh Tivadar növendékeként szerzett diplomát 1942-ben. 1954-ben a Budapesti Pedagógiai Főiskolán ének-zene szakos tanári diplomát is szerzett.1945 és 1954 között a Vámigazgatóság ének- és zenekarának vezetőjeként tevékenykedett. Ezt követően 1962-ig ének-zenét tanított a budapesti I. István Gimnáziumban. 1962-től 1968-ig a gyöngyösi Állami Zeneiskola, 1968 és 1985 között a Fővárosi XIV. Kerületi Állami Zeneiskola igazgatója volt. 1954-ben alapította meg az I. István Gimnázium Szimfonikus Zenekarát (mai nevén Zuglói Filharmónia Szent István Király Szimfonikus Zenekar), az ország leghosszabb ideje működő ifjúsági zenekarát (vezető karmesterként és művészeti vezetőként), amely mellett több formáció is működött, működik, többek között a Jubileumi Zenekar. 2000-ben zenekarával együtt Magyar Örökség díjban részesült;

 

 

95 éve született

 

Apor Judit (Budapest, 1923. február 11.) ceglédi zongoratanár, budapesti

szerkesztő, zenei író;

 

Arányi-Aschner György /Georg (Budapest, 1923. március 16.) a

székesfehérvári zeneiskola, majd a Fővárosi Zeneiskola Szervezet tanára,

később ausztriai zongoraművész-tanár, zeneszerző, oboaművész, aki már hosszú

évek óta az ausztriai Nagyfalván/Mogersdorfban él;

 

Dr. Baranyi Albertné Szabolcsi Irén (Makó, 1923. október 6.) makói zenetanár, győri közismereti iskolai ének-zenetanár, szegedi Tanárképző Főiskola gyakorló iskolájának ének-zene szakvezető tanára;

 

Bencze István (Erzsébetfalva, 1923. július 30.) zongoratanár, Budapest XX.

kerületi ének-zenetanár, templomi orgonista;

Benkő András (Fejérd, 1923. január 21.Kolozsvár, 2001. április 9.) romániai magyar zenetörténész. 1950-ben zenetanári diplomát szerzett a kolozsvári zeneművészeti főiskolán, majd ugyanitt a zenetörténet előadótanára. 1977-től a zenetudomány doktora (disszertációja: Bartók și România). Tudományos munkássága főleg Erdély zenei múltjára összpontosul. A rendszerváltás után elnöke volt a Romániai Magyar Zenetársaságnak (1989-1991), s egyik előadója a kolozsvári Bolyai Szabadegyetemnek (1991);

Boleman Dénesné (Makó, 1923. április 9.) szegedi tanítóképző főiskolai ének- és zongoratanár, közismereti ének-zenetanár, makói zeneiskolai

igazgatóhelyettes;

 

Borbély Gyuláné Dénes Erzsébet (Budapest, 1923. március 22.) zongoraművész-tanár (Szegedi Nemzeti Színház – korrepetitor; Magyar Állami Operaház – korrepetitor; Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola – tanár);

Bencze / Brenner / István (Erzsébetfalva, 1923. július 30.) orgonaművész, karnagy, zongoratanár. Zongoratanári diplomáját a Zeneakadémián szerezte 1948-ban, közben a Csepeli Papírgyárban dolgozott. 1950-ben szerzett második diplomájával egy magán-zeneiskolában kezdte pályáját, de egyidejűleg több üzemi énekkar karnagyaként is tevékenykedett. A pesterzsébeti evangélikus templom karnagya;

64.Bertalan Ákos, dr. (Veszprém 1923. január 24. – Balassagyarmat 2003. január)

Ügyvéd, muzsikus. Nevéhez fűződött a házimuzsikálás, amelyre otthonukba, a Béke Házába szép számban sereg-lettek a barátok és ismerősök. Ákos zongorajátéka élmény volt, de minden alkalommal bemutatkoztak mások is, néha ifjú muzsikusok, máskor néhány elszármazott előadó, a zeneiskola tanárai. Előfordult itt irodalmi est és könyvbemu-tató is. Szervezett hangversenyt ifjú muzsikus ösztöndíjának előteremtésére. Általában elmondható, hogy a jó ügyeket támogatta anyagilag, szellemileg, s ha kellett a jog eszközeivel is. Szerepet vállalt a Horváth Endre-hagyaték megőrzé-sében, a Horváth Endre Alapítvány létrehozásában. Az egyház jogtanácsosaként jelentős szerepe volt a gyarmati katolikus egyházközség államosított javainak a visszaszerzésében. Méltó jutalomként vehette át a Pro Urbe kitün-tetést, fáradhatatlan volt a másokért való tevékenységben. Kovalcsik András: B.Á. In: Bgyhohi 2003.

Dr. Borhy Ottó (Gyöngyös, 1923. április 4. – Keszthely, 2006. július 13.)

zeneiskolai tanár, igazgató, 1941-ben érettségizett Gyöngyösön, majd kántori

oklevelet szerzett az egri Tanítóképző Intézetben. Helyettesített Bp.-en a Mátyás templomban (1941–44), majd a Rózsák téri templom orgonistája volt (1942–44). 1946-ban hadifogságból került haza Gyöngyösre, ahol megbízták a helyi Zenepedagógus Munkaközösség megszervezésével. 1948-ban a Pázmány Péter Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karán doktorrá avatták. 1949-ben végzett a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán zongora szakon. 1958–61-ig a gyöngyösi Állami Zeneiskola tanáraként dolgozott. 1962-ben végzett a miskolci Zeneművészeti Szakközépiskolában orgona szakon. Az 1962–64-es éveket a szombathelyi zeneiskola igazgatójaként töltötte. 1964-ben Keszthelyen az akkor induló zeneiskola igazgatója lett. 1970 óta kihelyezett tagozatot is működtetett Tapolcán;

 

Bulhart Vilmos (Dorog, 1923. október 9. – Dorog, 1988. január 8.) fúvóstanár, fúvószenekari karnagy. A villanyszerelői szakma kitanulása után a Zeneművészeti Főiskola harsona tanszakán szerzett diplomát. Éveken át a Budapesti Jégrevüvel járta a világot. Dorogon az Erkel Ferenc Zeneiskolában tevékenykedett, valamint a Dorogi Bányász Zenekar másodkarnagya volt;

 

Csák Józsefné (Jászberény, 1923. szeptember 12.) zeneiskolai zongoratanár,

tanszakvezető, igazgató helyettes Jászberényben;

 

Csécsi József (Fegyvernek, 1923. július 26. –) zenekari művész (Szegedi Nemzeti Színház – ütőhangszeres művész; Békéscsabai Jókai Színház – koncertmester; Bartók Béla Állami Zeneiskola, Békéscsaba – hegedű szakoktató);

 

Csermely Józsefné (Miskolc, 1923. január 2.) budapesti, aszódi zeneiskolai

zongoratanár, fiókiskola vezető;

 

Csobádi Péter (Budapest 1923 ) orgonaművész, követségi titkár, a Philharmonia Hungarica első intendánsa. Az ötvenes évek elején a Magyar Rádió munkatársa, majd 1956-ban Bécsbe menekült. Tőle származik a Philharmonia Hungarica elnevezés. 1958 után Berlinben Fricsay Ferenc mellett dolgozott. 1969-től nyugdíjazásáig a kölni Deutsche Welle rádió zenei osztályának vezetője. Emellett a Salzburgi Húsvéti Ünnepi Játékok sajtófőnöke 1967 és 1993 között Herbert von Karajan munkatársaként. Meghívott előadó volt több német és osztrák egyetemen, számos zenei témájú könyv szerzője. Salzburg mellett élt;

 

Csongor József (Nádudvar, 1923. április 30. –) operaénekes (Magyar Néphadsereg Művészegyüttes – kórustag; Pécsi Nemzeti Színház – magánénekes; Debreceni Csokonai Színház – magánénekes);

 

Czeitler Márton (Soroksár, 1923. január 29. –) zenekari harsonaművész (Debreceni Csokonai Színház – zenekari tag, Zeneművészeti Szakközépiskola, Debrecen – tanár; Magyar Rádió Tánczenekara; Magyar Rádió és Televízió Szimfonikus Zenekara – zenekari harsonaművész);

 

Dr. Eősze László (Budapest, 1923. november 17.) zenetörténész, Kodály-kutató és zenei író, könyvkiadói zenei-irodalmi vezető, a Nemzetközi Kodály Társaság ügyvezető titkára (1975-1995). 1955-től nyugállományba vonulásáig dolgozott a Zeneműkiadó munkatársaként: először lektorként, majd a főszerkesztői munkakörben (1957-1961), végül pedig zenei-irodalmi vezetőként (1961-1987). Alkotói életműve a magyar és a nemzetközi zenetudományt egyaránt gazdagító, az egyetemes operatörténetet, Kodály Zoltán, Liszt Ferenc, Richard Wagner és Giuseppe Verdi munkásságát feldolgozó, forrásanyag-értékű és meghatározó jelentőségű;

 

Espán János (1923. november 29.) hegedűtanár (Állami Zeneiskola, Dorog – hegedűtanár; Állami Zeneiskola, Dunakeszi – hegedűtanár);

 

Fábry Edit (Budapest, 1923. június 1. –Budapest, 1990. október. 20.) énekes, tanár. Tanulmányait a Fodor Zeneiskolában kezdte, majd Berlinben T. Lemnitz és F. Leider irányításával fejezte be (1950-52-ben). Az OMIKE opera-együttesében mutatkozott be 1943-ban. 1947-48-ban a budapesti Operaház ösztöndíjasa, 1950-52 között a berlini Staatsoper stúdiójának magánénekese. 1955-60-ban az Országos Filharmónia szólistája. 1957-59-ben a drezdai Staatstheater, 1960-62 között a Fővárosi Operettszínház magánénekese. 1964-től a Bartók Béla Zenei Szakiskola, 1974-től a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola tanára;

 

Fasang Árpádné Orbán Éva (Budapest, 1923. szeptember 4. –) soproni

tanítóképzői és Főváros XII. kerületi zeneiskolai tanár;

 

Fejér György (Budapest. 1923. március 3.Budapest, 1979. február 4.) karmester gordonkaművész. 1936-39 között a budapesti Zeneművészeti Főiskolán Schiffer Adolf, majd Kerpely Jenő tanítványa volt. 1945-től a Székesfővárosi Zenekarnál, 1952-től a Magyar Állami Hangversenyzenekarnál működött, 1947-ig zenekari tagként, majd 1952-ig gordonka szólamvezetőként. Ettől kezdve zenekari munkája mellett fúvós korrepetitorként is munkálkodott. 1952-ben egész évadon át a Szegedi, majd 1954-56 között a Debreceni Filharmonikus Zenekart vezényelte. 1958-67-ben a Győri Filharmonikus Zenekar, majd 1977-ig a Postás Zenekar vezető karnagya volt;

 

Fülep Sándor (Debrecen, 1923. június 25.–) debreceni zenekari hegedűművész,

koncertmester, szólista és hegedűtanár;

 

Gáll Mihályné Agárdy Éva (Debrecen, 1923. augusztus 31. –) ének-zenetanár (Zója Általános Iskola, Püspökladány – ének-zenetanár; Karacs F. Gimnázium. Püspökladány- ének-zenetanár; Állami Zeneiskola, Püspökladány – zongora- és szolfézstanár;

 

Galsay Ervin (1923–1976) operaénekes. 1942-ben debütált a Goldmark-teremben, a Windsori víg nők Reichjeként. 1946-48 a budapesti Vígopera tagja, egyidejűleg 1946-tól az Operaház énekese 1973-ig;

 

Gerencsér Ferenc (Szentkozmadombja, 1923. szeptember 8. Szentkozmadombja, 1989. augusztus 28.) cimbalomművész, cimbalomtanár. 1947-1954 között a budapesti Zeneművészeti Főiskola Rácz Aladár cimbalomművész tanítványa. 1954-től a budapesti Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola tanára; 1966-tól haláláig a Zeneművészeti Főiskola Zenetanárképző Intézete budapesti tagozatának tanára; 1973-tól a miskolci Zeneművészeti Szakközépiskolában és a Zenetanárképző Intézet miskolci tagozatán is tanított. Rendszeresen hangversenyezett Szalay Józseffel;

 

Dr. Gyarmath Olga (1923-2007) középiskolai tanár, a Békés-Tarhosi Baráti Kör titkára, a Tudsz-e Tarhosért lelkesedéssel dolgozni? c. könyv szerzője;

 

Hadai Győző (Budapest, 1923 –Budapest, 1992. április 3.) zeneszerző, szövegíró, zongorakísérő. Hegedű- és zeneszerzés-tanulmányait Kemény Rezső és Lajtha László vezetése alatt végezte. Színházi karmesterként kezdte pályáját, végül a Thália Színház zenekarvezetője lett. Sok közismert szórakoztató zenemű zenéjének és szövegének szerzője;

 

Hadik István (Nagykikinda, 1923. december 30. ) zongoratanár (Állami Zeneiskola, Szombathely - tanár, majd igazgató-helyettes; Állami Zeneiskola, Baja – tanár; Tanárképző Főiskola, Pécs – tanár; Fővárosi Zeneiskola Szervezet- zongoratanár; Fővárosi VII. kerületi Állami Zeneiskola - tanár);

 

Hollós Lajos (Budafok, 1923. február 25. – Budapest, 2002.) zeneszerző, rádiós

zenei szerkesztő. Tanulmányait 1949 és 1953 között a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola karvezetés szakán végezte Vásárhelyi Zoltán, Szervánszky Endre és Szabolcsi Bence növendékeként; ugyanebben az időszakban Lajtha Lászlónál népzenei stúdiumokat folytatott. 1949-től számos különböző munkakörben - többek közt a Népművelési Minisztérium zenei előadójaként (1949-51), majd zenei osztályvezetőjeként (1951-53) - dolgozott, végül 1956-tól 1986-ban történt nyugalomba vonulásáig a Magyar Rádió zenei szerkesztője volt;

 

Huszár Klára (Budapest, 1919. május 29. – Budapest, 2010. június 13.) magyar

operarendező, dalszövegíró, műfordító, operarendező, dramaturg,

középiskolai ének-zenetanár, zenei író, műfordító;

 

Illyés Antalné Illyés Ilona (Kispest, 1923. augusztus 13.) magánének-tanár

(Magyar Állami Népi Együttes – énekes; Országos Filharmónia – énekművész; Egri Gárdonyi Géza Színház – énekes színész, Fővárosi Operettszínház – vendégművész; Fővárosi XIX., kerületi Államin Zeneiskola – magánének-tanár);

 

Illyés Jenő (Budapest, 1923. május 17.) zenekari trombitaművész (Honvéd Művészegyüttes; Postás Szimfonikus Zenekar);

Janda Iván (Pozsony, 1923. VII. 3.2007). Pozsonyban született (1923. július 3.) karnagy. A pozsonyi Comenius Egyetemen testnevelés-földrajz szakon tanári diplomát szerzett. A pozsonyi Pedagógiai Főiskolán elvégezte a zenei nevelés szakot. Kiváló sportoló volt, 1942-ben szlovákiai bajnok volt középtávfutásban. 1000 méteren elért eredményét tíz évig senkinek nem sikerült megdöntenie. 1950-ben a pozsonyi Magyar Pedagógiai Gimnázium tanára, 1954-től igazgatója lett. 1959-től nyugdíjba vonulásáig (1986-ig) a Pozsonyi Magyar Tannyelvű Alapiskola és Gimnázium igazgatója volt. 1950-től a Magyar Pedagógiai Iskola (Gimnázium) vegyeskarát, 1954-től 1961-ig az Ifjú Szívek énekkarát vezényelte;

Kincsesné Bán Éva (Budapest. május 14.) zongoratanár (Állami Zeneiskola, Baja; Állami Zeneiskola, Dunaújváros; Állami Zeneiskola, Hatvan, Fővárosi XXII. kerületi Zeneiskola; Fővárosi VIII. kerületi Állami Zeneiskola – zongora- és szolfézstanár);

 

Komor Ágnes (Budapest, 1923. augusztus 12. – Budapest, 2012. december 17.) a budapesti Operaházi zenekari hárfaművésze, zeneiskolai tanár (OMIKE). Az

Ifjú Operabarátok Körének alapítója és elnöke közel hat évtizeden át volt az

Operaház tagja;

 

Kónya Sándor (Sarkad, 1923. szeptember 23.  Ibiza, 2002. május 20.) 1951-ben indult el pályája a Fidelio és a Parasztbecsület egy-egy szerepével. Az 50-es években már portugál, spanyol és francia földön is komoly sikereket ért el. 1960-ban kezdődött karrierje az Amerikai Egyesült Államokban. 22 opera 287 előadásában énekelt a New York-i Metropolitan színpadán. A Metropolitan színpadától 1974-ben búcsúzott. A 60-as években szerepelt Budapesten is. 1988-ig a stuttgarti Zeneművészeti Főiskola professzora volt. A New York-i Metropolitan örökös tagja.  1996-ban a sarkadi kamarakórus a művész jelenlétében vette fel a Kónya Sándor Kamarakórus nevet. 1996-ban a város díszpolgárává avatta. 2003-ban a Múzeumkertben felavatták mellszobrát;

 

Koszó István (1923 ) operaénekes. 1947-ben debütált az Operaházban. 1954-ben megszűnt operai szerződése, 1956-ban Németországba távozott, ahol a stuttgarti opera tagja volt;

 

Kovács György (Budapest, 1923. június 21. ) zenekari művész, zeneiskolai tanár. 1943 és 1957 között a Székesfővárosi Zenekar, majd a jogutód Állami Hangversenyzenekar tagja volt. 1957 májusától már a Philharmonia Hungarica tagja volt 1980. augusztus 31-ig. Ettől kezdve 1993 szeptemberéig különböző zeneiskolákban tanított;

 

Kövesdy Pál /Paul/ (Budapest, 1923 ) opera-és koncerténekes, nemzetközi műkereskedő, műgyűjtő, művészeti író. Magyarországon (1945-56), később 1965-ig az USA-ban szerepelt. 1964-től galériatulajdonos lett New Yorkban;

 

Lázár Imre (Hódmezővásárhely, 1923. augusztus 5. –) hódmezővásárhelyi énekzenetanár, karvezető, zeneiskolai szolfézstanár, igazgató helyettes és mb.

igazgató;

 

Lengyelné Gramantik Sarolta (Diósgyőr, 1923. február 19. –) miskolci és

kazincbarcikai zeneiskolai zongoratanár;

 

Ligeti György Sándor (Dicsőszentmárton, 1923. május 28. – Bécs, 2006. június 12.) korszakos jelentőségű zeneszerző. 1950-től a budapesti Zeneakadémia zeneelméletet, ellenpontot és formai analízis tanára. 1956 után Bécsben telepszik le, majd Stockholmban vendégprofesszor. Az 1960-asévekben rendszeresen Tanít a darmstadti Nyári Új Zenei Kurzuson. 1972-től a kaliforniai Stanford Egyetem tanára, majd a hamburgi Zeneakadémia zeneszerzés professzora, később tanít a Svéd Királyi Zeneakadémián, a berlini Művészeti Akadémián, a hamburgi Szabadművészeti Akadémián, a bajor Szépművészeti Akadémián, az Amerikai Művészeti és Irodalmi Intézetben és Akadémián. 1993-tól a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia választotta tagjai közé, 1998-ban pedig a Francia Művészeti Akadémia tagja lett. 1967-ben kapta meg az osztrák állampolgárságot;

 

Máté Mátyás (Kétegyháza, 1923. február 5. –) szolnoki és békéscsabai zeneiskolai rézfúvóstanár, fúvószenekari karmester, zenekari művész (Szolnoki Szigligeti Színház; Néphadsereg Szimfonikus Zenekara; Bartók Béla Állami Zeneiskola – tanár; Békéscsabai Ifjúsági Fúvósok és a Békéscsabai Ifjúsági és Úttörőház Fúvószenekara – karmester);

 

Mayer Lajos (Nagytétény, 1923. július 15. –) mandolinművész-tanár, zeneszerző (Országos Filharmónia);

 

Melis György (Szarvas, 1923. július 2. – Budapest, 2009. november 27.)

operaénekes, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja. 1943-ban

került Budapestre. Először a Műegyetemre járt, majd 1945 és 1951 között a

Zeneakadémián tanult. A Magyar Állami Operaházba Tóth Aladár hívta

próbaéneklésre, amelynek sikere után ösztöndíjas lett. 1949-ben mutatkozott be és még abban az évben magánénekes lett. 1988-ban alapította saját díját: a Melis György-emlékplakettet évente adják a legszebb, legtisztább magyar kiejtésű énekesnek;

 

Nagy László (Nyírbakta, 1923. június 2. –) zenekari művész, zeneiskolai

rézfúvóstanár, hajdúböszörményi zeneiskolai igazgató, debreceni tanárképző

főiskolai tanár;

 

Nemesszeghy Lajosné, Szentkirályi Márta Ilona (Budapest, 1923. március 17.Kecskemét, 1973. július 13.) zenetanár, zeneiskolai igazgató. A budapesti Állami Tanítóképző Intézetben 1942-ben tanítói oklevelet, majd a pedagógiai Főiskolán levelező tagozaton ének–zene tanári képesítést szerzett. 1942-ben a kecskeméti Református Tanítóképző Intézetbe került gyakorló iskolai tanítónak és nevelőtanárnak. 1950-ben megszervezte az első, Kodály szellemében tanító ének–zenei általános iskolát, ill. annak első osztályát, ebből alakult ki a Kodály Zoltán Általános Iskola és Gimnázium, melynek 1952-től haláláig igazgatója volt. Részt vett a Nemzetközi Kodály Szeminárium szervezésében (1970, 1972). Jelentős szerepet játszott Kodály szülővárosában a mintaszerű zenei nevelés megvalósításában;

 

Németh Zoltán (Gic, 1923. március 30. –) általános iskolai ének-zenetanár (Écs,

Nyúl, Pannonhalma);

 

Pavlánszky Edina (1923 ) operaénekes. 1946-ban debütált az Operaházban;

 

Pödör Béla (Rábakecöl, 1923. április 7.2000.) Tanulmányait 1942 és 1949 között a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola karnagyképző, egyházzenei és ének-zenetanárképző szakán végezte Ádám Jenő, Bárdos Lajos, Harmat Artúr, Vásárhelyi Zoltán és Werner Lajos növendékeként. 1949-ben került a Magyar Néphadsereg Művészegyüttese (Honvéd Művészegyüttes) énekkarához, ahol előbb korrepetitorként, majd karnagyként, végül vezető karnagyként dolgozott;

 

Réti Zoltán (Nagyoroszi, 1923. május 14.) ének-zene- és szolfézstanár, karnagy (Tanítóképző, Balassagyarmat – ének-zene- és rajztanár; Nógrád megyei ének-zene szakfelügyelő; Rózsavölgyi Márk Állami Zeneiskola, Balassagyarmat – igazgató);

 

Róna Frigyes (Budapest, 1923. május 16. – Budapest. 1985. október 29.)

karmester, műfordító. 1968-tól haláláig a salgótarjáni szimfonikusok karmestere. Tanulmányait 1941-48 között a budapesti Nemzeti Zenedében (zeneszerzés) Hammerschlag János, Szervánszky Endre és Lajtha László tanároknál folytatta, majd a budapesti Zeneművészeti Főiskolán a karmesterképzőt Ferencsik Jánosnál végezte. 1949-52 között a Belügyminisztérium Szimfonikus Zenekar; 1952-53-ban a Győri Filharmonikus Zenekar vezető karmestere; 1953-58-ban a Miskolci Opera és a Városi Szimfonikus Zenekarkarmestere, 1958-63-ban a Kecskeméti Katona József Színház vezető karmestere. 1963-66 között a Ghanai Egyház zenei fakultásának zeneszerzés és karmesterképző tanára, opera együttest is szervezett. 1968-tól haláláig a Magyar Állami Operaház korrepetitor-karmestere; egyben a Salgótarjáni Városi Szimfonikus Zenekar vezető karmestere volt. Számos opera és operett szövegkönyvét fordította. Több gyermekopera, zenés játék szövegét, ill. verseit írta;

 

Réti Zoltán (Nagyoroszi, 1923 ) kántor, zeneiskola igazgató, zenetanár, kórusvezető, festőművész. 1942-ben végzett a miskolci Tanítóképzőben, tanítói és kántori oklevelet kapott. 1946. után Patvarcon tanít, kórust vezet, kántorizál.1953-ban Budapesten szerez zenetanári oklevelet, az általa alapított balassagyarmati Zeneiskola igazgatója, tanára húsz éven át, karnagyként az ország egyik legrégebbi alapítású dalegyletének vezetését veszi át 1949-ben. Évtizedekig tanít a Bajcsy Általános Iskolában, a Balassi Bálint Gimnáziumban;

 

Sándor Judit (Budapest, 1923. október 10. – Budapest, 2008. október 23.)

opera- és dalénekes, a Zeneakadémia hangképzés tanára. 1949-ben

Cherubinoként (Mozart: Figaro házassága) debütált. 1948-ban szerződtette az

Operaház, amelynek 1978-ig volt tagja;

 

Sárközyné Simon Piroska (Budapest, 1923. december 15. –) cinkotai tanítóképző intézet és a Fővárosi Zeneiskola Szervezeti zongoratanára;

 

Schwartz Oszkár (Rákospalota, 1923. április 26. – Budapest, 2005. október 31.)

operaházi zenekari ütőhangszeres művész, a budapesti Zeneakadémia és a

Zeneiskolai Tanárképző Főiskolai tanára. 1943 és 1949 között a Magyar Rádió

Zenekarának, 1945-től 1984-ig a Magyar Állami Operaház Zenekarának tagja.

1949-től 2001-ig a budapesti Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola,

1968-tól a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Zenetanárképző Intézete

Budapesti Tagozatának tanára volt;

 

Dr. Sebestyén István (Szeged, 1918. augusztus 16. –) zenekari fuvolaművész-tanár (Szegedi Nemzeti Színház Zenekara; Szegedi Szimfonikus Zenekar; Zeneművészeti Szakközépiskola, Szeged; Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola ZTI Szegedi Tagozata);

 

Serei Antal (Madaras, 1923 Pápa, 1994) általános iskolai tanító, karnagy, kántor. Újvidéken szerzett tanítói, Kalocsán kántori diplomát, majd karnagyi vizsgát tett. Sokrétű zenei képességével négy évtizeden át szolgálta az oktatás és a város közművelődésének ügyét. Nagy létszámú ének- és zenekart alakított a pápai Zalka Máté Általános Iskolában, ahol 30 évig dolgozott (1954-1983). Előtte Takácsiban tanított 1950-54-ig. Tagja volt a Városi Fúvószenekarnak, a pedagógus színjátszó-csoportnak, a Pedagógus Kórusnak, több évig karnagyként vezetője is;

 

Sinkó György (Budapest, 1923. július 20. –) operaénekes, tanár. A budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán végezte tanulmányait 1946 és 1953 között, Závodszky Zoltán és Luigi Renzi növendékeként. 1951 és 1953 között a budapesti Operaház ösztöndíjas magánénekese, 1953-tól 1977-ig a Szegedi Nemzeti Színház magánénekese. 1967-től a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola szegedi tagozatának tanára.

 

Somorjai Ferenc (Budapest, 1923. október 3. – Székesfehérvár, 2009)

székesfehérvári zeneiskolai zongora- és zeneelmélet, valamint közismereti

iskolai ének-zenetanár, karnagy; Székesfehérvár zenei életének meghatározó

egyénisége, aki évtizedeken keresztül valóságos zenei intézményként szervezte

a város zenei életét;

 

Sőtér Magda (Szombathely, 1923. június 25. –) Budapest XIII. kerületi

zeneiskolai és Színház és Filmművészeti Főiskolai egyetemi énektanár;

 

Szabó László (Hajdúdorog, 1923. július 25. –) operaházi trombitaművész, a MN

Zeneművészeti Szakközépiskolájának, és a Zeneakadémiai tuba, rézfúvós

kamarazene tanára;

 

Szalma Ferenc (Szeged, 1923. március 19.Budapest, 2001.szeptember 29.) operaénekes-tanár. 1946-tól 1951-ig a Szegedi Orvostudományi Egyetem hallgatója; énekelni Nürnbergben és Bambergben, illetve a szegedi konzervatóriumban (1952-1955) tanult. A Szegedi Nemzeti Színház társulatában 1951-től 1956-ig énekkari tag, 1957-től 1963-ig magánénekes. 1963-tól 1984-ig a Magyar Állami Operaház magánénekese;

 

Szécsi Klára (Budapest, 1923. november 9. –) az MRT Szimfonikus Zenekarának brácsaművész-tanára;

 

Dr. Szende Ottó (Budapest, 1923. december 15. –) zeneiskolai hegedűtanár

(Budapest VII. ker.), fővárosi pedagógiai- és szakfelügyelő, tankönyvíró, a

neveléstudományok kandidátusa.

 

Szentkirályi Márta, Nemesszeghy Lajosné (Budapest, 1923. március 17. –

Kecskemét, 1973. július 13.) ének-zenetanár, karnagy, a kecskeméti Kodály

Iskola igazgatója;

 

Szigeti László (1923 ) operaénekes, tanár. A Néphadsereg Művészegyüttesében kezdte pályáját. 1960-62 a debreceni Csokonai Színház, majd az Operaház tagja lett;

 

Tóth József (1923 ) operaénekes. 1957-ben debütált a debreceni Csokonai Színházban, melynek évtizedekig a művésze volt; 

 

Tóth Sándor (Kiskunfélegyháza, 1923. május 17. –) zenés színházi zenekari

hegedűművész, közismereti és zeneiskolai hegedűtanár;

 

Vajda Cecília (Budapest, 1923. április 15. –  London, 2009. november 27.)

magyar karnagy, karigazgató, a LFZF karének, karvezetés, kargyakorlat,

vezénylési gyakorlat, szolfézs tanára, a Brit Kodály Társaság alapítója;

 

Varsányi László (Budapest, 1923. szeptember 11. – Budapest, 2005. augusztus

9.) zongoraművész-tanár. Tanulmányait 1936 és 1948 között a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola zongoraművész és -tanárképző szakán dr. Keéri-Szántó Imre és dr. Böszörményi-Nagy Béla növendékeként végezte. 1951 és 1968 között a Ceglédi Állami Zeneiskolában, 1968-tól nyugalomba vonulásáig a Budapesti Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolában tanított;

 

Vermes Mária (Budapest, 1923. november 23. –) hegedű- és kamarazenei művész, budapesti és pécsi zeneiskolai tanárképző főiskolai, továbbá a Zeneakadémia hegedű és gyakorlati tanítás tanára, a budapesti a Szent István Király Zeneművészeti Szakközépiskola tanára. A Magyar Hárfástriónak 1950-től, az alapítástól volt a tagja;

 

Virágh Endre (Vasvár, 1923. március 23.Budapest, 1999) orgonaművész, tanár. A Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán 1950-ben egyházkarnagyi diplomát szerzett, tanára Bárdos Lajos, Kodály Zoltán, Forrai Miklós, Vásárhelyi Zoltán, Gárdonyi Zoltán, Harmat Artúr és Nagy Olivér volt. Orgona művész-tanári oklevelét 1955-ben kapta, Pécsi Sebestyén növendékeként. Prágában Jirí Reinbergernél, Párizsban Marcel Duprénél, Rómában Fernando Germaninál tanult tovább. 1955-től 1986-ig a miskolci, 1967-től 1986-ig a budapesti Bartók Béla Zeneművészeti Szakiskola tanára. A budapesti Belvárosi Főplébániatemplom karnagya volt;

 

Völgyi Ernő (Gödöllő, 1923. július 13. –) A MÁV Szimfonikusok- zenekari

harsonaművész, zeneművészeti szakközépiskolai tanár Debrecenben;

 

 

90 éve született

 

Ábrahám Miklós (Túrkeve, 1928. december 7.Mezőtúr, 2011. július 4.) hivatásos előadóművész, nótaénekes;

Ág Tibor (Pozsony, 1928. IV. 13.) karnagy, zenetanár. Tízéves korában kezdett hegedülni, majd egy évvel később a városi zeneiskolában Albrecht Sándor tanítványaként tanult zongorázni. Évekig csellózott és klarinétozott is. Járt az orsolyák tanítóképzőjének gyakorlóiskolájába, háromnyelvű elemibe, polgári fiúiskolába és kereskedelmibe. A családot 1945-ben a magyarok gyűjtőtáborába, Ligetfalura deportálták, ötvenkilós csomaggal, ahonnan kijutottak Magyarországra. 1946 februárjába a zöldhatáron visszaszöktek a táborba. A tábort 1946 nyarán oszlatták fel. A hontalanság éveiben nem járhatott iskolába. Az állampolgárság megszerzése után (1949. augusztus 1-jétől) a Csemadok Központi Bizottságának alkalmazottja lett. Az 1950-ben megnyílt magyar Pedagógiai Gimnáziumban a felvételi vizsga alapján a 4. évfolyamba sorolták. 1951-ben érettségizett. 1951 és 1953 között a Komenský Egyetem zenetudomány-néprajz szakán tanult, de 1953-ban a NÉPES művészeti vezetője lett. Feloszlatása után az Ifjú Szívek Dal- és Táncegyüttes karnagya, majd igazgatója lett. 1962-ben a dunaszerdahelyi Járási Művelődési Központba került, 1963 óta Nagymegyeren él. A hetvenes években a Nyitrai Pedagógiai Fakultás Magyar Tagozatán intonációt és karvezetést oktatott. Ág Tibor több mint 16 000 népdalt gyűjtött a Csallóköztől Bodrogközig elnyúló hatalmas területen. Számos előadást tartott a Csehszlovák Rádió Magyar Adásában, több népzenei tárgyú publikációja jelent meg. A hatvanas években sorra alakultak a kórusok. Ág Tibor 15 (!) kórusnak lett a vezetője. Ott volt a CSMTKÉ bölcsőjénél, és egy bő évtizeden keresztül vezényelte a kórust;

J. Balla Mária (Paks, 1928. október 16.) énekművész-tanár (Zeneművészeti Szakközépiskola, Debrecen; Liszt Ferenc Zeneiskola, Pécs; Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola ZTI Pécsi Tagozata – tanszékvezető énektanár;

 

Balog István (Budapest, 1928. szeptember 11. –) tubaművész-tanár. 1948-tól a Postás Szimfonikus Zenekar, 1951-től a Honvéd Művészegyüttes tagja volt, közben 1952-1955 között a X. kerületi Zeneiskolában tanított. 1955 áprilisában hagyta el Magyarországot. Berlini, majd frankfurti állomások után müncheni zenekarokban játszott. 1957-ben csatlakozott a Philharmonia Hungaricához. 1966-tól a gladbecki városi zeneiskola tanára és a rézfúvós tanszak vezetője lett. 1991-ben nyugdíjba ment;

 

Balogh Dénes (Budapest, 1928. december 12. –) Fővárosi Zeneiskola Szervezeti

és IV. kerületi zenetanár, zeneszerző, blockflöte-művész, a Camerata Hungarica

együttes alapító tagja;

 

Bánkövi András (Budapest, 1928 - Dunaújváros, 2004) zongoratanár. A Zeneművészeti Főiskola elvégzése után 1952-ben kezdte pedagógus pályáját Budapesten. 1953-55 között Pécsett zenetanár. 1955-től 2002-ig tanított a Dunaújvárosi Állami, a későbbi Sándor Frigyes Zeneiskolában. 1964-88 között az intézmény igazgatóhelyettese, majd 2002-ig nyugdíjas óraadó tanárként vett részt a zeneiskola munkájában. A 2002/2003-as tanévben az iskola perkátai kihelyezett tagozatán tanított. Mint zongorakísérő dolgozott a Vasmű Táncegyüttesnél (1956-63), a Dunaújvárosi Vegyeskarnál (1956-88);

 

Bárdos Anna (Szeged, 1928. március 18.) operaénekes (Szegedi Nemzeti Színház – magánénekes; Madách Színház, Budapest; Pécsi Nemzeti Színház – magánénekes);

 

Barnácz István (Miskolc, 1928. február 28. –) békéscsabai zeneiskolai

rézfúvóstanár-tanszakvezető, zenekari és kamara kürtművész;

Béres György (Makó, 1928. január 27.) pap, kántor, egyházzenész, a gregorián zene tudósa. 1951-ben szentelték pappá, két évig káplánként működött, majd a kőbányai Szent László templom kántora. Zenei tanulmányait 1953-56 között Harmat Artúrnál, Bárdos Lajosnál, Werner Alajosnál és Gergely Ferencnél magánúton, majd 1957-61-ig a Bécsi Zeneakadémia egyházzenei tanszakán végezte. 1954-től 1956-ig az Esztergomi Szemináriumban gregoriánt és liturgikát tanított, valamint vezette az Esztergomi Bazilika kórusát. 1956-ban elhagyta Magyarországot. A rendszerváltás után visszatért az országba és megalapította a Magyar Gregorian Társaságot, amelynek elnöke is volt;

Bige József (Sarkad, 1928. augusztus 24.) hangszeres népművész (Magyar Állami Népi Együttes hangszeres szólistája);

Botka Valéria (Arak, 1928. január 10. – Budapest, 2013. szeptember 28.) karnagy, ének-zenetanár. Tanulmányait 1950 és 1954 között a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán végezte Ádám Jenő, Gát József, Kodály Zoltán, Szabolcsi Bence és Vásárhelyi Zoltán növendékeként. 1954-ben férjével, Csányi Lászlóval megalapította a Magyar Rádió Gyermekkórusát, amelyet 1986-ig vezetett. 1970-ben az Állami Operaház Gyermekkarának is alapítója - e kórus élén szintén 1986-ig állt;

 

Botvay Henrik (Sopron, 1928. január 9. –) operaházi zenekari hegedűművész,

pécsi tanárképző főiskolai tanár, szakfelügyelő, a Sibelius Akadémia /Helsinki/

tanára;

 

Chiovini Márta (Szolnok, 1928. április 2. –) zenekari hegedűművész (Magyar Állami Operaház és Budapesti Filharmóniai Társaság – szólamvezető);

 

Czapó Endre (Budapest, 1928. november 27. –) trombitaművész (Népművelési Minisztérium Zenei Osztály – munkatárs; Nemzeti Színház – főtitkár; Magyar Hanglemezgyártó Vállalat – stúdióvezető);

 

Csillagné dr. Gál Judit (1928 – Budapest, 1987) középiskolai ének-zenetanár, karnagy, főiskolai tanár, kandidátus. Pedagógiai munkája mellett a művészetpszichológia terén is folytatott tudományos munkát;

Deák Tamás (Székesfehérvár, 1928. április 27. –) zeneszerző, karmester, trombitás és zenetanár. Mintegy ötven táncdal, harminc szimfonikus könnyűzenei darab, húsz jazz-kompozíció, rajzfilmzenék, balettzenék szerzője. Többek között a Mézga család és a Dr. Bubó televíziós rajzfilmsorozatok és a Macskafogó zenéjét szerezte, ő játszotta Lusta Dick szólóját, valamint a No, megállj csak! szovjet rajzfilmsorozat főcíméhez is az ő zenéjét használták fel. 1969 óta Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola dzsessz tanszakának tanára, a Deák Big Band vezetője;

Demetrovics Szilárdné (Nagyatád, 1928. október 24. –) zenekari hegedűművész-tanár (Győri Kisfaludy Színház zenekara-zenekari művész; Győri Filharmonikus Zenekar-zenekari művész; Liszt Ferenc Állami Zeneiskola, Győr – tanár);

Dobó László (Szeged, 1928. december 24. –) kecskeméti és makói zeneiskolai zongoratanár, zeneszerző;

Dombrádi Sándor (Büdszentmihály, 1928. április 18. –) zenekari tubaművész

(Győr-Sopron megyei Rendőrkapitányság Zenekara; Győri Filharmonikus Zenekar – alapító tag);

Erdélyi Miklós (Budapest, 1928. február 9.Budapest, 1993. szeptember 1.) karmester. Főiskolai tanulmányait 1946-1951 között végezte a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán (a Zeneakadémián). Tanárai voltak többek között Ferencsik János (karmesterképzés), Kókai Rezső (zeneszerzés) és Zalánfy Aladár (orgona). Pályafutását fiatal karmesterként a budapesti Vígoperában kezdte. 1950–51-ig a Magyar Rádió énekkarának helyettes vezetőjeként működött. 1949–51 között a budapesti Harmónia Hangversenyzenekar karmestere volt. 1951-ben az Operaház korrepetitorává, majd 1957-ben karmesterévé nevezték ki. Hamarosan ő lett az Operaház egyik legtöbbet foglalkoztatott dirigense. Legkiemelkedőbb sikereit Mozart operáinak vezénylésével éret el, de számos jelentős zenemű felújításának és bemutatójának is irányítója volt. A kortárts művek sorában az ő nevéhez fűződik Mihály András: Együtt és egyedül (1967) és Ránki György: Az ember tragédiája (1969) c. operájának ősbemutatója;

Dr. Falvy Zoltán (Budapest, 1928. augusztus 28. – Budapest, 2017. június 15.)     zenetörténész, a zenetörténész, a zenetudományok doktora, zenei író, szerkesztő, az OSZK Zeneműtárának munkatársa, az MTA Bartók Archívum tudományos titkára, az MTA Zenetörténeti Múzeum vezetője, az MTA Zenetudományi Bizottságának tagja, a Nemzetközi Zenetudományi Társaság elnökségi tagja, a Nemzetközi Fúvószenei Tanács alelnöke;

Füredi László (Arad, 1928. április 18. –) magyar zenész, zenekritikus, zenetörténész. Zenei tanulmányait a temesvári Művészeti Intézetben (1948-49) és a kolozsvári Gheorghe Dima Zeneművészeti Főiskolán (1949-50) végezte. A temesvári Banatul Állami Filharmónia hegedűse. Első zenekritikája 1948-ban jelent meg a Szabad Szó hasábjain. Zenei tárgyú cikkeit, tanulmányait magyar, román, német és szerb lapok közölték,

Fridl András (Óradna, 1928. április 9. –) nyíregyházi, sátoraljaújhelyi fagott-tanár, igazgató-helyettes;

 

Dr. Gaál Istvánné Lukinich Katalin (Jobbágyi, 1928. március 8. –) miskolci,

gyöngyösi zongora- és szolfézstanár, zenetanár, Veszprém megyei

szakfelügyelő;

 

Gönczy Tibor (Zemplénagárd, 1923. július 10. –) ének-zenetanár (Budapest Százados úti és Práter utcai általános iskola; 5. sz. Általános Iskola, Nyíregyháza; Zrínyi Ilona Gimnázium, Nyíregyháza; Bessenyei György Tanárképző Főiskola, Nyíregyháza – ének-zene tanszéken tanár; a Nyíregyházi Zrínyi Ilona Gimnázium leánykarának vezetője);

 

György Istvánné Pintér Mária (Budapest, 1928. június 10. –) ének-zene- és szolfézstanár, karvezető (Fővárosi 6. sz. Körzeti Zeneiskola /Fővárosi XI. kerületi „Weiner Leó” Állami Zeneiskola – szolfézstanár; a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola ZTI budapesti tagozata gyakorlatvezető tanára, metodikai jegyzetek írója;

 

Gulyás László (Debrecen, 1928. november 3. – 1993) zeneszerző, szerkesztő, a Magyar Állami Népi Együttes zenekarának alapító zenei vezetője. Műveinek jelentős részét az Együttes zenekara számára írta, gyakran kórus kísérettel. Emellett kantátákat, balettzenéket, gyermekoperát is komponált. Egyik jelentős műve a Lajtha László által rendelkezésére bocsátott "Széki muzsika", mely 1951 óta az együttes repertoárján folyamatosan szerepelt;

 

Herédy Éva (Szolnok, 1928. február 29.) operaénekes, színházi karmester, tanár (Miskolci Nemzeti Színház – operaénekes, és uo. korrepetitor is);

 

Hidas Frigyes (Budapest, 1928. május 25. – 2007. március 7.) zeneszerző

karmester. Tanulmányait 1946 és 1951 között a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola zeneszerzés szakán, Viski János növendékeként végezte. 1950/51-ben az Ifjúsági Színház karmestere, 1951-től 1966-ig a Nemzeti Színház zenei vezetője, 1974 és 1979 között a Fővárosi Operettszínház zenei igazgatója;

 

Id. Hoch Bertalan (Dunabogdány, 1928. augusztus 3.) zenekari oboaművész

(Honvéd Központi Zenekar; Budapesti MÁV Szimfonikus Zenekar; Magyar Állami Operaház és Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekara);

 

Horváth László (Pécs, 1928. március 26.) pécsi és siklósi zeneiskolai zongoraés

szolfézstanár, igazgató, általános iskolai ének-zenetanár;

 

Horváth Zoltán (Budapest, 1928. augusztus 30.) a miskolci Déryné Színház, a

debreceni Csokonai Színház, a pécsi Nemzeti Színház rendezője, a Fővárosi

Operettszínház művészeti vezetője, a Szegedi Konzervatórium ének

tanszakának, majd a Zeneművészeti Főiskola Tanárképző Tagozatának a

színpadi játék és a színészmesterség tanára;

 

Jakabné Balla Mária (Paks, 1928. október 16. –) paksi általános, továbbá pécsi

zeneművészeti szakközépiskolai ének-zenetanár, pécsi zeneiskolai tanárképző

intézeti énekművész-tanár;

 

Jandó Jenő (Szentlőrinc, 1928. november 3.Pécs, 2008. január 28.) zeneszerző, zenepedagógus, karnagy. Tanári pályája során 1951-53

között Pécsszabolcson, 1953-68 között Pécsett az Ágoston téri általános

iskolában, majd 1968-tól 1981-es nyugdíjba vonulásáig a Leőwey Klára

Gimnáziumban tanított. Az iskolai kórusok mellett 1955-től a Szénbányászati

Tröszt és a Pécsi Építők Kórusának karnagyaként tevékenykedett, utóbbi -

különböző néven szereplő, az elmúlt 20 évben Pécsi Madrigálkórusként működő együttesnek haláláig karnagya volt;

 

Janurik Mihály (Szarvas, 1928. július 25. –) békésszentandrási és szarvasi

közismereti iskolai ének-zenetanár;

 

Jereb Ervin (Budapest, 1928. április 18. – Budapest, 1996. december 23.) zeneszerző. Tanulmányait autodidaktaként végezte. 1957-től a Magyar Rádió zenei rendezője volt. Több mint száz szimfonikus könnyűzenei karakterdarabot írt, komponált rádióoperát, filmzenét, kísérőzenét rádió- és tévéjátékokhoz, szólóhangszeres, zenekari, verseny- és kamaraműveket;

 

Juhász István (Rákospalota, 1928. augusztus 13.Budapest, 1980. november 30.) oboaművész, zenei rendező. 1950-1955 között a budapesti Zeneművészeti Főiskolán Gáti Zoltán növendéke volt. 1957-58-ban a pécsi Zenei Szakközépiskola oboatanára; 1958-59-ben a Fővárosi Operettszínház zenekari tagja, 1960-tól haláláig a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat zenei rendezője. Vezetésével készült nemzetközi nagydíjas hanglemezek;

Kapus Béla (Kiskunfélegyháza, 1928. november 28.) gimnáziumi és tanítóképző főiskolai ének-zenetanár, karnagy. Kántortanítói oklevelét 1948. június 26-án kapta meg. 1954-ben Szegeden ének-zene tanári oklevelet, 1968-ban a József Attila Tudományegyetemen bölcsész diplomát szerzett pedagógiából. 1949. május 2-án a Péteritói Általános Iskolában kezdte pályafutását. 1949. augusztus 9-én a helyi Petőfi Sándor Általános Iskolához került, 1951. szept. 1-jével a Tanítóképző tanára lett. 1954-től a helyi középiskolás fiúkollégiumhoz helyezték főhivatású nevelőnek; közben tanított a Tanítóképzőben, majd a Petőfi Gimnáziumban; 1958-től 2004-ig a kiskunfélegyházi Móra Ferenc Gimnáziumban;

Kilényi-Witschurke Beatrix (Madrid, 1928. augusztus 24. -) zenekari timpanista (Kecskeméti Katona József Színház; Stadtheater, Freiberg; Landestheater, Altenburg;

Kissné Puruczkay Mária (Gádoros, 1928. október 27. –) szentesi zeneiskolai

hegedűtanár;

 

Kistétényi Melinda (Budapest, 1928. július 25. – Budapest, 1999. október 20.)

zeneakadémiai szolfézs-, korrepetíció-, kamaraegyüttes- és improvizáció-tárgy

tanára, karmester, orgonaművész, költő;

 

Kovács Mátyás (Kunszentmárton, 1928. január 30. –) budapesti közismereti énekzenetanár, zenei kottaszerkesztő (EMB);

 

Kovalcsik János (Medgyesegyháza, 1928. augusztus 25.Budapest, 1987. december 15.) fuvolaművész-tanár. Zenei tanulmányait a budapesti Zeneművészeti Főiskolán Hartai Ferencnél végezte el. 1952-56 között a Honvéd Művészegyüttes, 1957-84-ben a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarának első fuvolása volt;

 

Kovátsné Mózner Gabriella (Homokszentgyörgy, 1928. szeptember 21.)

általános iskolai ének-zenetanár (Gyöngyöspata, Kaposfő, Kaposvár), zenei

könyvtáros (Budapest);

 

Kuster András (Győr, 1928 –) A Philharmonia Hungarica brácsaművésze volt 1960-tól. „1953-ban bekerültem a bencés rend ellen zajló politikai perbe, és tíz év kényszermunkára ítéltek. A csolnoki bányában dolgoztam egészen a forradalom kitöréséig. A sors iróniája, hogy néhány évvel később épp egy bányászvárosba kerültem a Philharmonia Hungaricával."

 

Lantos Rezsőné (Kecskemét, 1928. május 19. – 2009. július 18.) fővárosi

gyakorló gimnáziumi ének-zenetanár, zeneakadémiai gyakorlatvezető tanár,

vezetőkarnagy, tankönyvszerző, a Kodály-módszer külföldön is ismert

terjesztője. 1947-től 1949-ig a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola ének szaktanító kurzusát végezte el, professzora többek közt Ádám Jenő, Kodály Zoltán, Gárdonyi Zoltán volt. 1950-től a Munkaerőtartalékok Hivatala kórusának, későbbi nevén a KISZ Központi Művészegyüttes Énekkarának korrepetitora, karnagya majd vezető karnagya. 1967-től a Fazekas Mihály Gyakorló Iskola és a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola gyakorlatvezető énektanára. Társszerzője több alsó tagozatos ének-zene tankönyvnek,

Lendvay Kamilló (Budapest, 1928. december 28. – 2016. november 30.)            zeneszerző, tanár. A Zeneakadémián Viski János tanítványa volt. Volt karmester a Szegedi Nemzeti Színházban, zenei vezető az Állami Bábszínházban, a Honvéd Együttes művészeti vezetője, a Fővárosi Operettszínház karnagya, majd zeneigazgatója – a Rádió zenei lektora 1962-től. S ily szerteágazó muzsikus tevékenység után 1973 óta elméleti tárgyak tanára a Zeneművészeti Főiskolán, zeneelméleti tanszakának vezetője 1977 és 1995 között, docensi, majd egyetemi tanári rangban;

Dr. Lukács Ervin (Budapest, 1928. augusztus 9. - Budapest, 2011. február 18.) karmester. 1951-ben az Állami Zenekonzervatóriumban (Sugár Rezső tanítványaként) zeneszerzést tanult. 1956-ban a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán (Somogyi László tanítványaként) karmesterképző oklevelet kapott. 1954–1956-ban a Néphadsereg Művészegyüttesének karmestere. 1956–1957-ben a miskolci Nemzeti Színház operatársulata és a Miskolci Szimfonikus Zenekar vezető karmestere, 1957-től a Magyar Állami Operaház tagja. 1956-tól 1959-ig, és 1982-től a Zeneművészeti Főiskola karmesterképző tanszakának tanára. 1981 és 1987 között a Postás Szimfonikus Zenekar művészeti vezetője. 1987–1990-es években a Magyar Állami Operaház főzeneigazgatója, 1989-től örökös tagja. 1989-től a Japán Filharmonikusok első állandó vendégkarmestere. 1991-től 1994-ig az Állami Hangversenyzenekar zeneigazgatója, 1995-től állandó vendégkarmestere;

 

Maros György (Budapest, 1928. augusztus 10. –) korrepetitor (Szegedi Nemzeti Színház; Petőfi Színház, Budapest; Debreceni Csokonai Színház; Fővárosi Operettszínház; Szegedi Nemzeti Színház);

 

Mártonné Borbély Edit (Debrecen, 1928. október 9. –) zongora korrepetitor-tanár (Állami Népi Együttes - tánckari korrepetitor; Honvéd Művészegyüttes – tánckari zongora korrepetitor; Építők Vadrózsák Művészegyüttes – tánckari zongora korrepetitor);

 

Masopust Rezső (Budapest, 1928. július 4. –) zenekari hegedűművész,

koncertmester, tanár (Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara, Pfalz Orchester, Ludwigshafen – koncertmester; Magyar Állami Operaház - zenekari művész; Budapesti MÁV Szimfonikus Zenekar – hangversenymester; Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola ZTI Győri Tagozat – tanár);

 

Meixner Mihály (Budapest, 1928. november 13. – Budapest, 2016. január 5.) zenei szerkesztő, író.  Zenei Tanulmányait a Nemzeti Zenedében és az Állami Zenekonzervatóriumban végezte. Tanára volt Szervánszky Endre és dr. Major Ervin, Vaszy Viktortól magánúton vezénylést tanult. 1957-től a Magyar Rádió munkatársa: előbb szerkesztő, majd 1976 és 1992 között osztályvezető, 1992-től 1994-ig főmunkatárs, 1993/94-ben a szerkesztőségi tanács elnöke, 1994-től szerződéses munkatárs. Számtalan rádiós-televíziós zenei műsor szerzője, szerkesztője, műsorvezetője, ismeretterjesztő tanulmányok írója, a TIT Szabadegyetemének előadója;

 

Mészáros Tivadar (Komárom, 1928. április 5.) vezetőprímás (Rádiózenekar; Honvéd Gyalogezred; BM Duna Művészegyüttes –vezetőprímás);

 

Dr. Nagy Miklós (Rábacsanak, 1928. június 27. –) középiskolai ének-zenetanár,

megyei ének-zene szakfelügyelő, tanítóképző főiskolai tanár, zenei szakíró,

szerkesztő;

 

Pálfalvi József (Budapest, 1928. október 12. –) zeneszerző, zeneiskolai

zeneirodalom-, zeneelmélet- és szolfézstanár, tankönyvszerkesztő, író (Népművelési Gimnázium – ének-zenetanár, kóruskarnagy; Fővárosi VI. kerületi (Tóth Aladár) Állami Zeneiskola – zeneirodalom-, zeneelmélet- és szolfézstanár, korrepetitor; Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola katonai zenész tiszthelyettes képző);

 

Palotásné Nemecz Edit (Budapest, 1928. július 4. –) zeneiskolai szolfézs- és zongoratanár (Fővárosi Zeneiskola Szervezet, I. körzet – szolfézstanár; Fővárosi VII. kerületi Állami Zeneiskola, - igazgató-helyettes; Fővárosi I. kerületi Állami Zeneiskola – igazgató-helyettes);

 

Dr. Papp János István (Nyírbátor, 1928. július 23. –) ének-zenetanár, karnagy,

etnográfus (Felsőfokú Tanítóképző Intézet  Gyakorló Iskolája, Debrecen – tanár; Felsőfokú Tanítóképző Intézet – tanár; a Tiszántúl népzenéjének kutatója);

 

Párkai István (Budapest, 1928. június 30. –) zongoratanár, karnagy,

zeneakadémiai kargyakorlat, vezénylési gyakorlat, szolfézs, zongorakíséret éskorrepetíció tanár, professor emeritus. Tanulmányait 1938 és 1955 között a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola zongora (1938-53) és karmesterképző (1950-1955) szakán végezte Ambrózy Béla és Somogyi László növendékeként. 1953-tól a Zeneakadémia karvezetés tanszakának tanára, később adjunktus, docens, egyetemi tanár, 1981-től 1994-ig a középiskolai énektanár és karvezetőképző szak tanszékvezető egyetemi tanára. 1963-ban megalapította a Liszt Ferenc Kamarakórust;

 

Pászti Miklós (Budapest, 1928. március 4. – Budapest, 1989. február 12.) zeneszerző, énektanár, karmester-művészeti vezető. Zenei tanulmányait 1944-46 között a Székesfővárosi Felsőbb Zeneiskolában zeneszerzés szakon kezdte Szatmári Géza és Hajdú Mihály növendékeként. 1946-50 között a budapesti Zeneművészeti Főiskola egyház-karnagyképző, középiskolai ének- és zenetanárképző, valamint zeneszerzés szakán tanult. 1950-től 1954-ig a Magyar Állami Népi Együttes korrepetitora, majd karnagya volt. 1954-55 között a Belügyminisztérium Központi Művészegyüttes énekkar-vezető karnagya; 1955-1958 között öntevékeny ének és zenekari együttesek, így az OKISZ Központi Énekkar és Szimfonikus Zenekar vezetője. 1958-60-ban a Belügyminisztérium Duna Művészegyüttes zenei vezetője; 1960-64-ben a Budapest Táncegyüttes zenei vezetője; 1964-85 között a Magyar Állami Népi Együttes énekkar alapító karigazgatója. 1986-ban alapította meg az Állami Énekkart (most Nemzeti Énekkar);

Pernye András (Újpest, 1928. november 19. – Budapest, 1980. április 4.) zenetörténész, zenei szakíró, újságíró. Fiatal korában aktívan sportolt, írónak készült. 16 évesen azonban gyermekbénulás áldozata lett, és felnőtt életében tolókocsihoz volt kötve. Berkes Kálmántól klarinétozni, dr. Vasady Balogh Lajostól zeneszerzést tanult. A hangszeres pályára lépést maradandó bénultsága megakadályozta. Ezért zenetudománnyal kezdett foglalkozni. 1952-ben kezdte meg a szakot a Zeneakadémián. Bartha Dénes, Szabolcsi Bence, Bárdos Lajos, Gárdonyi Zoltán és Ujfalussy József voltak a tanárai. Kiváló zenei tárgyú könyvei és cikkei jelentek meg. Egyike volt az elsőknek, aki szakíróként fölkarolta a dzsesszzenét. 1963-tól a Bartók Béla Zeneművészeti Szakiskolában tanított, és 1965-től mindvégig a Zeneakadémián is. A Magyar Nemzet zenekritikusa volt 1954-1979 között. A Magyar Rádióban jazz-történeti sorozatot vezetett 1959-1974 között. Országos és tartós népszerűségre tett szert a „Ki mit tud?” zsűritagjaként. Írásai rendszeresen jelentek meg a Parlandóban;

Péter Miklós (Budapest, 1928. szeptember 7. – Budapest, 2014. február 4.) fővárosi zeneiskolai szervezeti és dunakeszi zeneiskolai zongora- és szolfézstanár, a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola igazgató-helyettese, Művelődési és Kulturális Minisztériumi zeneiskolai országos szakreferens, a zeneoktatási reformbizottság titkára, az OSZK igazgatója, a PARLANDO szerkesztő bizottsági tagja és a folyóirat zenei írója, tudósítja (
(
Péter Miklós búcsúztatója (Szirmai László, Parlando, 2014/3.);

Petress Zsuzsa (Budapest, 1928. december 11.Budapest, 2001. március 4.) színész, primadonna. 1949-ben végezte el a Színiakadémiát, a Fővárosi Operettszínház már utolsó éves korában szerződtette. 1966 és 1968 között több helyen is fellépett, így szerepelt Győrben, Kaposvárott és Miskolcon is. 1974-től az USA-ban élt, alig játszott Magyarországon;

Petz Ferenc (Csepel, 1928. augusztus 5. –) MRT Szimfonikus Zenekarának

zenekari művésze, zeneakadémiai ütő, ütő kamarazene, ütő zenekari irodalom

tanár;

 

Rajna Tamás /Thomas / (Budapest, 1928. december 21.) zeneszerző,,

zongoraművész-tanár.1963-től a Guildhall Zeneművészeti Főiskola professzora,

majd a Surreyi Egyetem előadója, 1970-től a Fokvárosi Egyetem zongoratanára;

 

Rácz Norbert (Jászapáti, 1933. október 8.Budapest, 1987. február 3.) prímás, zeneszerző. Zenei tanulmányait édesapja irányításával végezte. Élete során kb. háromezer csárdást, hallgatót, verbunkost, nótát, dalokat Ady, Petőfi, József Attila verseire, sanzont, táncdalt, rapszódiát s más zenekari darabokat komponált;

 

Révész László (Debrecen, 1928. február 6. – Budapest, 2003. április 22.) karnagy, tanár, szerkesztő.  A Nemzeti Zenedében hegedűt és zeneszerzést tanult, majd a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán Viski János (zeneszerzés) és Vásárhelyi Zoltán (karvezetés) tanítványa. 1949-ben, még főiskolásként, a Vándor-kórust vezeti. 1956-ban középiskolai énektanári és karvezetői diplomát szerzett. 1957-től az együttes megszűntéig a Munkásőrség Központi Kórusának művészeti vezetője, később a Vám- és Pénzügyőrség Liszt Ferenc Férfikarát irányítja. Vezető tanárként és szakfelügyelőként működött a budapesti általános és középiskolákban, majd 1960-ban a Magyar Rádió szimfonikus rovatának vezetője lett. 1984-től néhány éven át a Rádió komolyzenei osztályának helyettes vezetője volt;

 

Sellei János (1928. április 21. –) zongorista, tánczeneoktató, zeneszerző;

 

Soós Szabó Edit (Kecskemét, 1928. június 9.) előadóművész-énekes;

 

Szász Árpád (Déva, 1928. január 28. ) zenekari gordonkaművész, tanár, kamaraművész. Tanulmányait 1948 és 1955 között a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola gordonka szakán Zsámboky Miklós növendékeként végezte. 1950-től 1954-ig a Magyar Néphadsereg Művészegyüttese zenekarának szólamvezetője; 1954 és 1958 között a Magyar Állami Operaház zenekarának tagja; 1958-tól 1988-ban történt nyugalomba vonulásáig ugyanott magángordonkás. 1953-tól a Pauk-, 1958-tól a Weiner Vonósnégyesben csellózott;

 

Szél Pál (Szeged, 1928. január 25. –) miskolci és szegedi zeneiskolai hegedűtanár, megyei szakfelügyelő;

 

Szele Margit (Debrecen, 1928. április 14. –) operaénekes-tanár (Állami Operaház – magánénekes; Déryné Népszínház –operaénekes);

 

Tarnay Gyula (1928 –) operaénekes. 1960-ban debütált az Operaházban. 1964-ig, majd 1966-tól az Operaház tagja, közben a zürichi opera művésze;

 

Tóth Ferenc (Komló, 1928. december 20.) általános iskolai ének-zenetanár,

karnagy, többek között Kodály kórusműveinek kiváló interpretátora;

 

Tóth Lajos (Pestszentlőrinc, 1928. november 10.) operaházi zenekari

szólamvezető hegedűművész, kamaraművész, hegedűtanár;

Tuduka Oszkár (Székelyhíd, 1928. március 9.Gyula, 2015. május 16.) erdélyi magyar zenekritikus, közíró. 1948-ban beiratkozott a kolozsvári Gheorghe Dima Zeneművészeti Főiskola zenepedagógia szakára, amelyet három elvégzett év után egészségi okokból abbahagyott. A Bolyai Tudományegyetem Filológiai Karának magyar nyelv és irodalom szakán 1955-ben szerzett tanári oklevelet. 1956-tól 1988-ban történt nyugdíjazásáig Nagyváradon, a jelenleg Ady Endre nevét viselő középiskolában tanított magyar irodalmat. 1991–99 között az újrainduló római katolikus gimnázium óraadó tanára, 1998-tól előadótanár a Partiumi Keresztyén Egyetemen. Tanári munkája mellett, 1955 óta, rendszeres zenekritikusa a város zenei életének. Zenekritikai cikkei a helyi napilapban, alkalmi írásai az Utunkban és az Előrében jelentek meg;

Tusa Erzsébet (Budapest, 1928. január 5. – Budapest, 2017. augusztus 24.) zongoraművész-tanár, zenei író. 1948-ban diplomázott a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán, tanára Dániel Ernő és Kadosa Pál volt. 1949-től 1954-ig a Szombathelyi Állami Zeneiskola, 1954 és 1957 között a Győri Zeneművészeti Szakiskola, 1957-től 1961-ig a Szegedi Zeneművészeti Szakiskola, 1961-től 1968-ig a budapesti Bartók Béla Zeneművészeti Szakiskola tanára. 1967-től az Országos Filharmónia szólistája. 1976-tól 1983-ig a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Zenetanárképző Intézetében tanít, 1989 óta a tokiói Musashino Zeneakadémia professzora. 1990-től 1996-ig a Magyarországi Zenetanárok Társaságának elnöke. Európa-szerte hangversenyezett, és mesterkurzusokat vezetett. Ő mutatta be 1961-ben Bartók zongorára és zenekarra írott op. 2-es Scherzóját, továbbá kortárs magyar szerzők több művét. Zongorajátékát számos hanglemezfelvétel örökíti meg. Írásai rendszeresen jelentek meg a Parlandóban;

 

Ujj Viktor Géza (Debrecen, 1928. március 11. – Miskolc, 2009. június.)

zeneszerző, zeneiskola alapító-igazgatót, koncert- és művelődésszervező,

karnagy, fuvolatanár. Borsod-Abaúj-Zemplén megyében, majd

Sátoraljaújhelyen és Miskolcon élt és dolgozott. Sátoraljaújhelyen 1958-ban

alapította meg a Lavotta János Alapfokú Művészetoktatási Intézményt, ahol

zenekart is létrehozott, elindítva ezzel az ottani zenei életet. Miskolcon a

Bányász Fúvószenekarnak volt karnagya, később a fúvószenekari

karnagyképzést Miskolcon ő vezette be. A komponálás mellett tanított

zeneiskolában, a miskolci Erkel Ferenc Zeneiskola igazgatója volt. A szendrői

AMI viseli a nevét;

 

Tóásó Lajos Imre (Budapest, 1928. augusztus 28. –) zenekari klarinétművész

(MÁV Szakszervezet Fúvószenekara; Honvéd Művészegyüttes; BM Szimfonikus Zenekar);

 

Ujj Viktor Géza (Debrecen, 1928. március 11. –) fuvolaművész-tanár (Állami Zeneiskola, Nyíregyháza-tanár; Állami Zeneiskola, Sátoraljaújhely – igazgató; Erkel Ferenc Zeneiskola, Miskolc - igazgató; Diósgyőri Vasas Művészegyüttes szimfonikus és fúvószenekarának karmestere);

Vámos László (Budapest, 1928. január 30.Budapest, 1996. február 3.) rendező-tanár. 1950-ben végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskola rendezői szakán. A Nemzeti Színház rendezője volt 1950-től 1952-ig, 1952 és 1955 között pedig a debreceni Csokonai Színház főrendezője lett. 1955-ben a Madách Színházhoz szerződött, ahol 1973-ig rendezett. Shakespeare: Hamlet című darabjának 1962-es nagy sikerű rendezése után 1967 és 1980 között az Operettszínház főrendezője, 1982 és 1990 között pedig a Nemzeti Színház művészeti vezetője és főrendezője volt. 1981-ben megválasztották a Magyar Színházművészeti Szövetség főtitkárának, amely tisztséget 1990-ig töltötte be. 1960-ban a Színház- és Filmművészeti Főiskola rendezőtanára, később a színházrendezői tanszék vezetője lett. 1994-től a Magyar Állami Operaház főrendezője, 1995-től haláláig, - 1996-ig - megbízott főigazgatója volt. Rendszeresen rendezett a Magyar Televízióban és a Magyar Rádióban is;

Váry /Várz / Ferenc (Gyula, 1928. november 29. – Budapest, 2004. július 26.)  zeneszerző, zeneelmélet-tanár. Budapesten, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola zeneszerző szakán szerzett diplomát.1959-től tanított a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolában;

 

Varga András (1928 ) operaénekes. Tanulmányait a Szovjetunióban végezte, majd 1949-ben a Fővárosi Operettszínház tagja lett. (A Dohányon vett kapitány Ivánjaként debütált.) 1954-től volt az Operaház művésze;

Verestóy Ilona (Brassó, 1928. december 30.) erdélyi magyar zenepedagógus, zenei szakíró, tankönyvszerkesztő. Főiskolai tanulmányait Kolozsváron, a Gh. Dima Zenekonzervatóriumban (1949–52), majd Bukarestben (1960–62) végezte. Zenetanár Marosvásárhelyen, az Unirea Középiskolában (1957–65), majd a Művészeti Líceumban (1965–84). Zenepedagógiai tevékenysége mellett két tanéven át (1975–77) szerkesztette a Marosvásárhelyi Rádióban A rádió énekórája c. műsort;

Vincze Károly (Újpest, 1928. július 16. ) zeneiskolai hegedűtanár (Fővárosi Zeneiskola Szervezet 5. sz. körzet – hegedűtanár; Fővárosi VIII. kerületi Állami Vándor Sándor Zeneiskola – hegedűtanár és tanszakvezető is);

Virágh Endre (Vasvár, 1928. március 23. ) orgonaművész-tanár (Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola, Miskolc- tanár; Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola, Budapest – tanár);

Dr. Zoltai Dénes (Gyula, 1928. március 6. Budapest, 2008. szeptember 21.) esztéta. Tanulmányait magyar-filozófia szakon a Pázmány Péter Tudományegyetem Eötvös Kollégiumának hallgatójaként, 1946 és 1950 között végezte, 1951-től 1953-ig aspiráns. 1953 és 1958 között vidéken középiskolai tanár, 1962-től 1972-ig a Magyar Tudományos Akadémia Filozófiai Intézetének munkatársa, majd esztétikai osztályának vezetője. 1972 és 1977 között az ELTE Bölcsészettudományi Karának esztétikai tanszékén docens, 1977-től ugyanott egyetemi tanár, tanszékvezető. 1979 és 1988 között az MTA Filozófiai Intézet tudományos igazgatóhelyettese, majd tudományos tanácsadója. 1988-tól az ELTE BTK esztétika tanszékének egyetemi tanára. 1989-től a Lukács György Alapítvány kuratóriumának alelnöke. A filozófiai tudományok kandidátusa (1968), majd doktora;

 

 

85 éve született

 

Almásy László (Budapest, 1933. január 6. Budapest, 2005. október 14.)

zongoraművész, zeneszerző, a Zeneakadémia zongorakötelező és zongorakíséret tanára. Tanulmányait 1951 és 1960 között a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola zeneszerzés (1951-1959) és zongora (1956-1960) szakán végezte Viski János és Ambrózy Béla növendékeként. 1960-ban lett az Országos Filharmónia szólistája, 1964 óta tanított a Zeneakadémián,

 

Angi István (Ozsdola, 1933. október 16.) zeneesztéta, filozófus, a kolozsvári ZF

tanára, kritikus, publicista. Esztétikai tanulmányai jelentek meg az Árkos 1971

(Sepsiszentgyörgy, 1972), Bartók-dolgozatok (1974), Zenetudományi írások

(1977) és A filozófia műhelyében (1978) c. gyűjteményes kötetekben, valamint

több román és német nyelvű kiadványban. Dévald László gyűjtéséből aforizmakötetet állított össze és vezetett be Gondolatok a művészetről (Téka 1975) címmel. Többször publikált a Parlandóban is;

 

Barlay Zsuzsa (Budapest,1933. augusztus. 16.) operaénekes.

1953–1959 között a Magyar Rádió énekkarának tagja, 1959–61-ben az Országos

Filharmónia szólistája, 1961-től az Operaház magánénekesnője;

 

Bede Fazekas Csaba (Sellye, 1933. december 25.) énekes színész. Zenekonzervatóriumot végzett, majd Ascher Oszkárnál színészetet tanult 1963 és 1965 között. 1963-ban az Állami Déryné Színházhoz szerződött. 1968-tól 1974-ig a győri Kisfaludy Színház tagja volt. Egy évadot játszott a debreceni Csokonai Színházban, 1975-ben pedig a győri színház magánénekese lett. Vendégművészként fellépett a Magyar Állami Operaházban, a Miskolci Nemzeti Színházban, a Szegedi Nemzeti Színházban és a Szegedi Szabadtéri Játékokon. 2013 óta a Magyar Művészeti Akadémia tagja;

 

Berdál Valária (Kőszeg, 1933. július 4.– Szeged, 2003) operaénekes.

1955-től 1980-ig a Szegedi Nemzeti Színház magánénekese;

 

Bozsér Zoltán (Békéscsaba, 1933. május 18.) zongora- és szolfézstanár, a

Budapest XV. kerületi Zeneiskola (Hubay Jenő) alapító zeneiskolai legendás

igazgatója;

 

Bozzay József (Nagykanizsa, 1933. július 24.) bajai, zirci, pápai hegedű-,

szolfézs-, zongoratanár, vonós kamarazenekari vezető, kóruskarnagy;

 

Csupka Gabriella (Kassa, 1933. szeptember 28.) zongoratanár (Liszt Ferenc Állami Zeneiskola, Győr; Fővárosi XXI. kerületi Fasang Árpád Állami Zeneiskola);

 

Csupor László (Kötcse, 1933. november 19. Kaposvár, 2008.) kaposvári fuvolatanár, megyei fafúvós szakfelügyelő, kaposvári zenekari fuvolaművész, kottaszerkesztő-közreadó;

 

Déry Gabriella (Budafok, 1933. október 12.) 1958-ban lett a Magyar Állami

Operaház énekkarának tagja, majd 1958-tól magánénekesnője. Pályája kezdetén főként koloratúrszerepeket énekelt, de hamarosan áttért a drámai szoprán szerepkörre és az Operaház vezető drámai szopránja lett. 1990-

ben a társulat örökös tagjává választották. Az Operaházban énekmesterként is dolgozott;

 

Dobos Lászlóné (Pécs, 1933. május 8.) szolfézstanár (Állami Zeneiskola, Baja; Liszt Ferenc Állami Zeneiskola, Pécs; Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola ZTI Pécsi Tagozata – szolfézs módszertan – tanár; Pécsi Nevelők Háza Kamarakórus tagja);

Erdész Zsuzsa (Budapest, 1933. február 9.2006. november 2.) operaénekes. 1955-ben szerzett operaénekesi diplomát a Zeneművészeti Főiskolán, Molnár C. Pálné növendékeként. 1957. szeptember 1-jétől lett magánénekes;

Fódi János (Tósokberénd, 1933. november 19.) zeneiskolai klarinéttanár,

fúvószenekari karmester;

 

Forgács Éva (Budapest, 1933. augusztus 22.) opera- és dalénekes, zeneiskolai

tanár, kiváló zenei ismeretterjesztő;

 

Gombos Éva (1933) operaénekes, tanár;

 

Gyimes Ferenc (Kispest, 1933. szeptember 21.) ének-zenetanár, zenei

könyvtáros, szerkesztő, zenei műfordító;

 

Gyimesi Kálmán (Csenger, 1933. május 13.) operaénekes, tanár. Főiskolai tanulmányait a Zeneművészeti Főiskolán végezte 1957-1962 között, ahol Lendvai Andor tanítványa volt. 1962-1963 között Siena-ban Gina Cigna tanítványa volt. 1962 óta a Szegedi Nemzeti Színház magánénekese, 1992-től örökös tagja. 1990-2002 között Szeged önkormányzati képviselője volt. 1990-ben a kulturális bizottság elnöke lett, de 1992-ben lemondott erről a tisztségről. Előadó-művészi tevékenysége mellett jelentős pedagógiai munkássága; ma is aktív énekmester,

 

Inguszné dr. Barabás Rita (Budapest, 1933. szeptember 4.) középiskolai énekzenetanár, bölcsészdoktor, karnagy;

Hajdu Lóránt (Bukarest, 1937. augusztus 12.) Zongorát Chitz Klárától, zeneszerzést Szelényi Istvántól tanult a budapesti Bartók Béla Zeneművészeti Szakiskolában. A Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán Szervánszky Endre növendékeként diplomázott. 1966-ban Első zongoraversenyével első díjat nyert a Queen Marie José International Competition versenyen. Nyugalomba vonulásáig a budapesti Weiner Leó Zeneművészeti Szakközépiskola zeneszerzés- és zongoratanára volt. Alapító tagja az Alkotó Muzsikusok társaságának;

Háray Ferencné Székely Ilona (Budapest, 1933. június 26.) a budapesti Bajza

utcai ének-zenei tagozatos általános iskolaalapító ének-zenetanára, főiskolai

gyakorlatvezető-tanár, karnagy;

 

Hargitai Miklós (Jászberény, 1933. május 21.) zenekari brácsaművész-tanár (Magyar Állami Operaház – szólamvezető is; Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola ZTI Miskolci Tagozata – brácsatanár);

 

Hegedűs Emmi (Budapest, 1933. július 22.) zenei munkatárs (Magyar Rádió);

 

Hoppéné Kőnigsberg Zsuzsanna (Budapest, 1933. november 18. – Budapest,

2009. január 8.) fővárosi X., IX. és XII. kerületi szolfézstanár;

 

Horváth Károly (Szakony, 1933. október 18.) népművelő, ének-zenetanár, kórusvezető (Állami Zeneiskola, Nova – tanító; Általános Iskola, Hernyék - tanító; Művelődési Központ, Lenti –népművelési csoportvezető; Általános gimnázium, Lenti – ének-zenetanár);

 

Huga Sándor (Esztár, 1933. augusztus 7.) tanár (Zeneiskola, Kisvárda – vezetőtanár, igazgató; Ének-zenei Általános Iskola, Debrecen-Csapókert – tanár; Gyengénlátók Általános Iskolája és Nevelőotthona, Debrecen – tanár);

 

Hunya Alajosné Galla Erzsébet (Nagyléta, 1933. június 10.) zeneiskolai szolfézs- és általános iskolai ének-zenetanár (Óvónőképző, Gyoma; II. sz. Általános Iskola, Gyoma; Állami Zeneiskola, Gyomaendrőd – igazgató);

 

Illés Kálmánné Németh Klára (Pécel, 1933. február 11.) zeneiskolai zongora-, szolfézs- és általános iskolai ének-zenetanár (Zeneművészeti Szakközépiskola, Debrecen – korrepetitor; Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola ZTI Debreceni Tagozata –gyakorlatvezető tanár);

 

Ivasivka Mátyás (Miskolc, 1933. január 12.) középiskolai ének-zenetanár,

karnagy, tanítóképzői zenetörténet- és szolfézstanár, zeneszerző ( Liszt Ferenc Állami Zeneiskola –szolfézstanár; Goldmark Károly Állami Zeneiskola, Keszthely; Tanítóképző Intézet, Zalaegerszeg – zenetörténet- és szolfézstanár; Nagy Lajos és Janus Pannonius Gimnázium, Pécs – ének-zenetanár, karnagy; Janus Pannonius Gimnázium Ének-Zenetagozatának vezetője; A Mecseki Szénbányák Kodály Férfikarának és az ÁFÉSZ Janus Pannonius  Női Karának karnagya);

 

Jagasich Péter (1933-) operaénekes. Pályáját oboaművészként kezdte. 1965-ben kezdett énekelni tanulni, és mint Ferencsik János felfedezettje, 1967-ben lett az Operaház tagja. 1969 óta a freiburgi opera tagja;

 

Jákó /Jakobovits / Jenő (Mindszentpuszta, 1933. szeptember 29.) zenekari gordonkaművész-tanár (Győri Filharmonikus Zenekar – zenekari művész; Állami Zeneiskola, Abony - gordonkatanár; Fővárosi II. kerületi Állami Zeneiskola – gordonkatanár; zeneiskolai tankönyvek-kották írása, szerkesztése);

 

Járfás Tamás (Budapest, 1933. október 16.Pozsony, 1966. november 24.) hangmérnök. A budapesti Zeneművészeti Szakiskolában Sugár Rezsőnél folytatott zeneszerzés-tanulmányokat, 1957-ben Budapesten elektromérnöki diplomát szerzett. 1955-től a Magyar Rádiónál zenei rendező, 1963-tól az ELTE akusztikai intézetének tudományos munkatársa. Nemzetközi viszonylatban is jelentékeny tudományos munkásságot fejtett ki az elektroakusztika területén, több nemzetközi kongresszus (Stuttgart, 1959 Koppenhága, 1962; Smolnice, 1963; Ličge, 1965; Berlin, 1965) részt vevője és előadója volt. Hazánkban az elsők között foglalkozott gyakorlatban az elektronikus zenével. Repülőszerencsétlenség áldozata lett;

 

Jasper Bella (1933—1992) operaénekes, tanár;

 

Juhos Lenke, dr. Sárhelyi Jenőné (Szeged, 1933. június 6.) békés-tarhosi tanár,

népművelő, orosházi és békéscsabai középiskolai ének-zenetanár, megyei

szakfelügyelő, tankönyvíró-szerkesztő;

 

Kármán György (Szeged, 1933. március 6. – Budapest, 2008. május 29.)

zongoraművész. Tanulmányait 1949 és 1958 között a Zeneakadémia zongora szakán, Ungár Imre növendékeként végezte. 1966-tól 1998-ig a budapesti Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola ének korrepetitor-tanára; 1958 és 1977 között az MTV főmunkatársa (operaszerkesztő, a televíziós zenei népművelés, a zenei vetélkedők és portréműsorok egyik elindítója); 1977-től 1990-ig az Országos Filharmónia osztályvezetője. 1990 óta külső munkatársként ismét az MTV-nél dolgozott, az egyházi és vallási műsorok szerkesztőségében. 1996 óta zsidó liturgikus zenét tanított az ORZSE-n, 2001 óta egyetemi magántanárrá kinevezve, tanszékvezetői megbízatással, professzor emeritusként. 1968-tól az Országos Rabbiképző-Zsidó Egyetem zsinagógájának orgonistája volt;

 

Kapitány Katalin (Csicsó, 1933. november 3.) budakeszi közismereti iskolai és

budapesti óvónőképzői szakközépiskolai ének-zenetanár, valamint zeneiskolai

tanár és igazgatóhelyettes Budapest XVI. kerületében és karvezető;

 

Károlyi Elemér (Mohács, 1933. május 13.) zenekari gordonkaművész (Kossuth Akadémia; Magyar Állami Operaház; Déryné Népszínház);

 

Kerényi Mária (Kispest, 1933. február 3.) zenei újságíró, főszerkesztő-helyettes,

zenekritikus, rádiós műsorvezető, zenés színházi énekkari művész, újságíró,

zenekritikus, szerkesztő, fordító. 1951 és 1959 között Budapesten az Állami Zenekonzervatóriumban énekelni tanul Kerényi Miklós György növendékeként; 1951 és 1954 között az Idegen Nyelvek Főiskolájának hallgatója. 1957/58-ban a Fővárosi Operettszínház Énekkarának tagja; 1958 és 1968 között a Magyar Állami Operaház énekkari művésze; 1968-tól a Muzsika szerkesztőségi munkatársa, 1971-től olvasószerkesztője, 1981-től 1988-ban történt nyugalomba vonulásáig főszerkesztő-helyettese. Nyugalomba vonulása után az Új Magyarország, jelenleg a Magyar Nemzet zenekritikusa volt;

 

Kerényi Sándor (Madaras, 1933. február 21.) zenekari oboaművész,

szakközépiskolai tanár;

 

Kocsár Miklós (Debrecen, 1933. december 21.) zeneszerző, tanár, karnagy.

1963-ban pár hónapig a Zeneműkiadó szerkesztője volt, majd még ugyanebben

az évben a Madách Színház zenei vezetője és karmestere lett. 1972-ig dolgozott

a színházban, ezt követően a Bartók Béla Zeneművészeti Szakiskolában

zeneszerzést tanított. Oktató munkája mellett 1974-től a Magyar Rádió

népzenei rovatának vezetője, majd 1983-tól 1995-ig a Zenei Főosztály helyettes

vezetője volt. Kocsár Miklós életműve szorosan kötődik a költészethez, így

fontos szerepet töltenek be a vokális művek, kórusművek, dalok, kantáták,

oratóriumok, amelyeket többnyire magyar költők verseire írt (Weöres Sándor,

Juhász Gyula, Nagy László, Csanádi Imre, Kányádi Sándor stb.), de komponált

kantátákat, misét, oratóriumot, zenekari darabokat, versenyműveket, hangszeres

szólódarabokat és dalokat is;

 

Koczka István (Jászapáti, 1933. március 21.) füzesabonyi zeneiskolai

gordontanár, közismereti iskolai ének-zenetanár, igazgató helyettes;

 

Komjáthy György (Budapest, 1933. december 2.) rádiós könnyűzenei

szerkesztő. 1952-1959 között a Bartók Béla Zenei Szakközépiskola orgonazeneszerzés-népzene szakán tanult, ahol Gergely Ferenc, Szelényi István, C. Nagy Béla és Hajdu Mihály tanították. 1958-1993 között a Magyar Rádió

technikai rendezője, majd zenei szerkesztője volt. 1964-1998 között a Vasárnapi

koktél, 1965-1993 között a Csak fiataloknak, 1970-től a Töltsön egy órát

kedvenceivel, 1971-től a 25 perc beat és A beat kedvelőinek című műsorok

szerkesztője volt. 1986-1997 között a Danubius Rádió zenei szerkesztője volt. 1995-től az Infórum Rádió zenei szerkesztője, 1999-től pedig a Sláger Rádió Nem csak fiataloknak című kívánságműsorának társszerkesztője;

 

Komlóssy Erzsébet (Salgótarján, 1933. július 9. – Budapest, 2014. április 22.) opera-énekesnő,énekmester. Tanulmányait a budapesti Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola ének szakán végezte 1950 és 1955 között, László Géza növendékeként. 1955 és 1958 között a Szegedi Nemzeti Színház, 1958-tól 1988-ig a Magyar Állami Operaház magánénekese, 1988-tól ugyanott énekmester. a színház örökös tagja és mesterművésze;

 

Koós Andorné Sándor Ida (Ipolytarnóc, 1933. szeptember 9.) balassagyarmati és mezőtúri zeneiskolai szolfézstanár, közismereti iskolai ének-zene tanár,

igazgató;

 

Kovács Jánosné Flegmann Zsuzsanna (Budapest, 1933. június 7.) zongoratanár (Fővárosi XI. kerületi „Weiner Leó” Állami Zeneiskola; Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola, Budapest);

 

Kovács Zsuzsa (Budapest, 1933. június 7.) szakközépiskolai zongoratanár (Fővárosi Zeneiskola Szervezet; Bartók Béla Zeneművészezi Szakközépiskola – zongoratanár; Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola – nemzetközi ügyek főelőadója);

 

Körber Tivadar (Gyula, 1933. július 13.) középiskolai ének-zenetanár,

szakközépiskolai és főiskolai zenetörténet-tanár, karvezető, tankönyv- és zenei

író, a PARLANDO szerkesztőbizottságának egykori tagja;

 

Láng István (Budapest, 1933. március 1.) zeneszerző-tanár. Tanulmányait 1950-től 1958-ig a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán végezte Viski János és Szabó Ferenc növendékeként. 1957 és 1960 között a Színház- és Filmművészeti Főiskola zenei tanársegédje, 1966-tól 1984-ig az Állami Bábszínház zenei tanácsadója, 1973 és 1990 között a Zeneakadémia kamarazene tanszékének adjunktusa, docense, majd egyetemi tanára. 1978-tól 1990-ig a Magyar Zeneművészek Szövetségének főtitkára, 1984 és 1987 között az Új Zene Nemzetközi Társasága Végrehajtó Bizottságának, 1990-től 1993-ig a Nemzetközi Zenei Tanács Végrehajtó Bizottságának tagja;

 

Dr. Lázár Szabolcsné Záborszky Ilona (Szeghalom, 1933. augusztus 22.) zeneiskolai zongora-, szolfézs- és általános iskolai ének—zenetanár (Állami Zeneiskola, Karcag- uo. igazgató-helyettes is; Állami Zeneiskola, Kisújszállás – igazgató),

 

Láposi Dániel (1933) operaénekes, tanár. 1962-ben debütált a kolozsvári román operában, a Szerelmi bájital Nemorinójaként. 1971-ig e színház, attól kezdve pedig a budapesti Operaház tagja volt;

 

Loránd István (Budapest, 1933. június 14.) zeneszerző, középiskolai énekzenetanár (Zeneműkiadó Vállalat – zenei szerkesztő; Textilszakszervezet zeneiskolája – tanár; Kafka Margit Gimnázium – tanár);

 

Maczelka Ferenc (Hódmezővásárhely, 1933. május 7.) szegedi és kecskeméti

zenekari- és kamarazenei fuvolaművész, hódmezővásárhelyi és kecskeméti

zeneiskolai tanár, lajosmizsei ifjúsági fúvószenekari karmester;

 

Meszlényi László (Kaposvár, 1933. április 10.) oboaművész-tanár. Tanulmányait 1958 és 1961 között a Szegedi Konzervatórium Tanárképző Intézetében végezte, oboatanára Lantos Sebestyén volt, majd magánúton Schwáb Nándornál képezte tovább magát. 1969 és 1981 között a Szegedi Szimfonikus Zenekar oboása. 1968-tól a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola szegedi konzervatóriumának, illetve utódintézményeinek oktatója. Az 1970-es években megalapította és karmesterként vezette a historikus szemléletű szegedi Musica Parlante Kamarazenekart; az együttessel külföldön is vendégszerepelt. Kutatási területe az oboaoktatás, illetve a barokk zene korhű előadása. Számtalan szakcikke jelent meg a Parlando és a Muzsika hasábjain,

 

Dr. Mező Judit, Bencze Lászlóné (Szeghalom, 1933. május 16. – Debrecen, 2017. június 30.) debreceni tanárképző főiskolai énektanár, karvezető, népzenekutató. A Magyarország keleti területén végzett népzenei gyűjtése és kutatása jelentős mértékben gazdagította a Magyar Tudományos Akadémia Zenetudományi Intézet archívumát, és hozzájárult a Tiszántúl népzenei hagyományainak megismertetéséhez. Püspökladány Város Önkormányzata 2003-ban Díszpolgári címet adományozott számára;

 

Mikes /Mlider / Ibolya (Budapest, 1933. június 2.) operaénekes, tanár

(Országos Filharmónia – szólista; Pécsi Nemzeti Színház – magánénekes; Berni Operaház – magánénekes);

 

Miklós György (Budapest, 1933. január 19.) zongora- és kamarazene művésztanár; Tanulmányait 1949 és 1955 között a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola zongora szakán végezte Böszörményi Nagy Béla, Solymos Péter és Weiner Leó növendékeként. További diploma: 1958: Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola: gordon szaktanár. Munkahelyek: