ELHUNYT DÉKÁNY ENDRE

ZENESZERZŐ, KARNAGY, ZENEPEDAGÓGUS

(1945-2018)

DÉKÁNY ENDRE

SZAKMAI ÖNÉLETRAJZ

Családi háttér:

1945. október 14-én születtem Budapesten.

Édesanyám, Dékányné Félix Magdolna énekmester volt, Rómában (CONSERVATORIO DI MUSICA SANTA CECILIA) tanult a klasszikus olasz énekiskola, a „bel canto” virágzásának idejében. Édesapám, Dékány Kálmán énekes-színész volt, a Fővárosi Operettszínház vezető tenorja, majd a Magyar Rádió irodalmi osztályának rendezője.

Tanulmányok:

Édesanyám már egészen kiskoromban elkezdte zenei nevelésemet. 1956-tól a Magyar Rádió Gyermekkórusának tagja voltam, és a Gyermekkórus zeneiskolájában tanultam zongorázni. 1960-ban felvettek a Konzervatóriumba (ma „Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola) zeneszerzés szakra.

1965-ben tavaszán kiküldött műveim alapján felvettek Bernbe, a „Konservatorium für Musik” zeneszerzés szakára, de nem kaptam útlevelet.

Még ebben az évben, 1965-ben felvettek a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Karvezetés szakára. 1970-ben jeles minősítésű művész-tanári diplomát kaptam.

Bár soha nem volt indíttatásom, hogy énekes, vagy énektanár legyek, de a színházi és operai munkám miatt fontosnak tartottam, hogy az emberi hanggal kapcsolatos kérdésekben jártas legyek. Édesanyámtól, mint bármely más magánnövendék, öt éven át énekelni tanultam.

Munkahelyek:

1967-től, még, mint főiskolai hallgató, külön tanszékvezetői engedéllyel kezdtem dolgozni a Budapesti Nemzeti Színházban korrepetitor-karmesterként. Első bemutatóm Madách Imre „Mózes” című drámája volt, Sinkovits Imrével a főszerepben. 496-szor vezényeltem ezt az előadást. 1970-től a Nemzeti Színházbeli munkám mellett rendszeresen dolgoztam a Várkonyi Zoltán által igazgatott Vígszínházban is, mint zenei vezető.

1975-ben meghívtak a Szegedi Nemzeti Színházba karigazgató-karmesternek. Vezényeltem musicalt, operettet, operát. Szegedi tartózkodásom alatt elláttam a Szegedi Szabadtéri Játékok karigazgatói feladatait is.

1978-ban meghívtak a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Debreceni Tagozatára utazótanárnak, ezért az aktív színházi munkát feladtam. Tanítottam vezénylést, zeneelméletet és kamarazenét.

1979-ben Békés András rendező, főiskolai tanár felkért, hogy a Színművészeti Egyetemen osztályának a zenés mesterség tárgyat tanítsam. Ezt a munkát azonban egy év után, a Zeneművészetin megnövekedett feladataim miatt fel kellett adjam.

1984-ben pedagógiai munkám elismeréseként megkaptam a „Kiváló Munkáért” miniszteri kitüntetést.

1990-ben megkaptam az egyetemi docensi tudományos fokozatot. Még ebben az évben édesapám súlyos betegsége miatt vissza kellett jönnöm Budapestre. Az éppen akkor alakuló Szent István Király Zeneművészeti Szakiskola hívott meg. Zeneszerzést, zenetörténetet és zeneelméletet tanítottam. Első zeneszerzés növendékem ma a Bécsi Zeneművészeti Főiskola tanára.

Egyéb pedagógiai és ismeretterjesztői tevékenység:

1982-ben elhunyt édesanyám, és én vettem át, illetve folytattam énekmesteri, hangképző munkáját. Egyik növendékem, Iván Ildikó nyerte a világ első koloratúr énekversenyét Stuttgartban, 1988-ban. Ma a Vienna Konservatorium Budapest tanára. A hangképzést, a helyes artikulációt nem tartom műfajfüggőnek, ezért növendékeim között prózai színészek, jazz és popénekesek is vannak. Növendékem volt Mécs Károly, Igó Éva, Szemes Mari, Pécsi Ildikó, jelenleg is tanítom Tóth Augusztát, a Nemzeti Színház művésznőjét. A jazz és pop területéről a „Csillag születik” verseny első győztese, Tabáni István, a nemzetközi pályát befutott Wolf Kati szintén a növendékem.

1995-ben a Bartók Év „24 óra Bartók” rendezvénysorozatában felkértek egy előadásra „A kékszakállú herceg vára” című opera színpadi és zenei dramaturgiájáról. 1997-ben a Műszaki Kiadó felkérésére részt vettem egy zenetörténeti tankönyv pályázaton, melyet az opera születéséről írt tanulmányommal meg is nyertem. Sajnos, anyagi okok miatt, a tankönyv nem jött létre.

A Debrecenben töltött éveim alatt rendszeresen előadást tartottam az Egyetem szervezésében a XX. század zeneszerzőinek műveiről, alkotói módszeréről, zenei dramaturgiájáról. Zenepedagógus Szakszervezet nyaranta továbbképzést szervezett az alap és középfokon tanító kollégák részére. Ezeken, mint meghívott előadó a zeneelemzés és zenedramaturgia szekciót vezettem. 2008 novembere és 2009 júniusa között tíz előadást tartottam a ZENESZÍNHÁZBAN (V. Zrínyi u. 5.) az emberi hangról, kommunikációról, az egészséges és szép éneklésről.

Zeneszerzés:

Zeneszerzői munkám 1969-ben kezdődött, elsősorban színházi, rádiós és TV-film kísérőzenéket (nagyjából ötvenet) komponáltam. Néhány fontosabb:

· 1973. Vörösmarty Mihály „Csongor és Tünde” – Díszelőadás a Miskolci Nemzeti Színház alapításának 150. évfordulóján.

· 1975. Csibészopera – musical (Steinbeck „Tortilla Flat” című regényének adaptációja, szöveg Versényi László). A darabbal első díjat nyertünk Bécsben egy pályázaton. Az innsbrucki bemutatót azonban az osztrákok lemondták, mert nem kaptam útlevelet a próbák idejére. A darabot végül 1981-ben a Debreceni Csokonai Színház mutatta be.

· 1976. Beszterce ostroma – háromrészes TV játék.

· 1983. Pierre Boulle „Nagyúri mesterség” – TV film Kern András rendezésében. Ezért a munkámért 1984-ben a Veszprémi Filmfesztiválon zeneszerzői nívódíjat kaptam.

Különleges feladatok:

1970-ben készült Liszt Ferenc életéről egy magyar-szovjet koprodukciós film, a főszerepben Sinkovits Imrével (rendező: Keleti Márton). Engem kért fel Sinkovits Imre, akivel a Nemzeti Színházban, több darabban is együtt dolgoztam, hogy tanítsam be a hiteles „zongorista mozdulatokat”, illetve a forgatásokon „vezényeljem le” a szinkron kedvéért a Cziffra György által játszott darabokat.

1996-ban a „Sztracsatella” című filmben Kern András (a film rendezője is ő volt) kért fel, hogy az általa játszott karmester mozdulatait tanítsam be, illetve a forgatáson segítsem. A felhangzó Beethoven hegedűverseny felvételét is én dirigáltam.

Most, hogy betöltöttem a hetvenedik évemet, úgy érzem, eljött az ideje, hogy mindazt, amit az emberi hangról, a beszédről, artikulációról, a dallamosságról, a kommunikációról, az előadó művészetről, az emberi lélekről és a pedagógiáról megtanultam, amire az élet megtanított összefoglaljam, leírjam. Így született meg 2017 decemberében „A dráma, a muzsika a beszéd és az igazi Bel Canto” című könyvem.