Varga Bálint András*

(Budapest, 1941. november 3. – Bécs, 2019. december 31.)

Varga Bálint András (ump.emb.hu)

I.

1971 korszakos év a magyar zeneműkiadásban. Az akkor még egyetlen állami Zeneműkiadó Vállalat igazgatója, a széles nemzetközi kitekintésű, általánosan becsült, kereskedelemben Angliában pallérozódott Sarlós László szerződtet egy angol–orosz szakos bölcsészt, akit gyermekkori zongoraművészi ambícióitól talán csak a lámpaláz tartott vissza, s akinek kellemes hangját a Magyar Rádió angol nyelvű adásainak hallgatóin kívül már az Új Zenei Újságéi is ismerhettek: Varga Bálint Andrást. Szerepe új volt a kiadónál: a kortárs művek külföldi promócióját kellett ellátnia. A köztudat nem tartja számon, de egy zeneműkiadó munkájának csak egyik fele a kézirat gondozása és nyomdafestékhez juttatása. Ez nem kevesebb, de nem is több annál, ami egy gyermek nemzése és megszülése. A felnevelés ez után kezdődik. A mű sorsa is. El kell juttatni felhasználókhoz: előadókhoz, koncertrendezőkhöz, rádiókhoz, hanglemez-kiadókhoz. Varga Bálintot nappal ott találtuk a Vörösmarty téri irodaház 8. emeletén, ahonnan a világgal levelezett az általa jól beszélt számos nyelven – ne felejtsük: ebben az időben nemhogy számítógép nem volt még, de sokáig fax sem! –, este pedig hangversenytermekben idelátogató művészek és menedzserek társaságában láttuk viszont. A kiadóval azonos épületben, a Magyar Zeneművészek Szövetsége könyvtárában és tárgyalójában pedig gyakorta látott vendégül külföldieket, akiknek kottákat és hangfelvételeket mutatott. Ebben – a magyar zeneszerzők szerencséjére – nem korlátozta lámpaláz: tudott azon a borotvaélen táncolni, ami a művek iránti érdeklődéskeltéshez elegendő szenvedélyt mutatott, de korántsem annyit, hogy holmi tukmálás elől való menekülést váltson ki a partnerből. A bölcsész Varga Bálint megtanulta, amit a zenéről tudnia kellett, s tanulás nélkül tudta, bár bizonyára az évek hosszú során át sokat csiszolta, amit a kommunikációhoz „be kellett vetnie”. Neki köszönhető a 70-es években felfutott magyar zeneszerző-nemzedék megannyi külföldi sikere: Balassa Sándor, Bozay Attila, Durkó Zsolt, Kalmár László, Kurtág György, Láng István, Lendvay Kamilló, Szőllősy András nyugat-európai és amerikai játszottsága, nemegyszer megrendelései. S az akkori fiatalabbak sem maradtak ki a sorból: Csemiczky Miklós, Jeney Zoltán, Orbán György, Sári József, Sáry László, Vajda János, Vidovszky László – ha a sort folytatnám, apróbb betűkkel még magamat is idevehetném.

Közel húsz évig tartott ez a fénykor. Varga Bálint András 1990-ben lépett tovább: talán a kiadó megkezdődött és várható további változásai, talán a rendszerváltás adta lehetőségek okán, ezt sohasem kérdeztem meg tőle. Most sajnálom, hogy nem szántam magam – kérdés, ő szánta volna-e magát – életút-interjúra (akár velem, akár mással), sokat megtudhattunk volna arról, hogyan élte ő meg a szakmai úttörő szerepet, mikor mi okozhatott neki csalódást, s miként látja ő a „VBA” utáni évtizedeket. Meg a saját eltávolodása óta eltelteket: a két év magyar kulturális közszolgálatot Berlinben, majd 1992 és 2007 között a bécsi Universal Editionnál ugyancsak promóció ügyében eltöltött másfél évtizedet. Azokról sajnos keveset hallottunk, de olvashatjuk interjúköteteit: a világ vezető zeneszerzőinek tett föl körkérdéseket (Három kérdés – 82 zeneszerző), kiváló portrébeszélgetést publikált Witold Lutosławskival, Luciano Berioval, s többször szóra bírta azt a komponistát, akiért alighanem a legnagyobb szolgálatot tette, Kurtág Györgyöt.

Varga Bálint András (a kép baloldalán), Pierre Boulez, Astrid Schirmer (Boulez asszisztense), Marion von Hartlieb és Astrid Koblanck (az Universal Edition korábbi, illetve jelenlegi igazgatója) és Otto Tomek, az UE felügyelőbizottságának elnöke - Eric Marinitsch felvétele (Forrás: Muzsika, 2008. március)

Műsorait a Magyar Rádió három nívódíjjal, a kortárs magyar zenéért nyújtott promóciós tevékenységét az Artisjus két alkalommal jutalmazta.

Mi pedig ahányszor csak a mai zene nemzetközi megismertetéséért próbálnánk tenni, felsóhajtunk: bárcsak ma lenne egy Varga Bálint Andrásunk!

Hollós Máté

II.

A Varga Bálint Andrásnak dedikált KAMARAművek

Johannes Maria Staud (1974, osztrák zeneszerző)

Johannes Maria Staud: Four Miniatures for Piano Trio (2007)

(Dedicated to Bálint András Varga)

Vienna Piano Trio: David McCarroll (hegedű), Matthias Gredler (hegedú) Stefan Mendl (zongora)

*

Kurtág György (Nagygyörgy Sándor felvétele az 1970-es évek elejéről)

Kurtág György: Varga Bálint ligatúrája (2007)

Kurtág György: Varga Bálint ligatúrája (2007)

Zádory Édua (hegedű), Várdai István (gordonka) és Zsoldos Bálint (zongora)

III.

Varga Bálint András könyvei (pdf)

*Szerkesztette: Balázs István