125 ÉVE
SZÜLETETT ÁDÁM JENŐ
I.
Feuer Mária[1]
A néptanító
életműve (1971)
Ádám
Jenő
Feuer Mária
Jóformán az egész beszélgetésre
szánt helyet betöltené, ha megkísérelném a hetvenöt esztendős Ádám
Jenő életútjának állomásait, működési területeit felvázolni.
„Néptanítónak” vallja magát, s ez a hit nemcsak a sokoldalú pedagógiai
munkásságából, hanem szinte valamennyi megnyilvánulásából sugárzik: minden
iskolatípusban, végül a Zeneművészeti Főiskolán tanított szolfézst,
népzenét, módszertant, dalirodalmat; vezette az operai, majd az
ének-zenetanárképző tanszakot; dirigált, komponált, tankönyveivel a
relatív szolmizáláson alapuló új énektanítási módszer didaktikáját teremtette
meg. Ismeretterjesztő előadásai érdekes elődói egyéniségét
tükrözik; erdélyies fogamazását, ünnepélyes modorát, sajátos hanghordozását az
élő beszédben, beszélgetésben sem hagyja el.
- Tanár Úr nemrégiben az Élet és
Irodalomban felelevenítette „egy világsiker kurta történetét”, s elmondta,
hogyan írta meg a relatív szolmizációra épülő, híres iskolai énektanítás
módszertanát. A cikk szakmai körökben meglehetősen nagy visszhangot
keltett. Mit válaszolna az Önhöz eljutott véleményekre?
- A cikk
írásban csekély visszhangot keltett – nem is vártam többet. Nyilvánosan pláne
semmit. Ugyan mit is lehetett volna rá válaszolni? Bizonyos, hogy eljutott
mindenhová, mindazokhoz, akiket illet. Akadt néhány olvasó, aki ildomosabbnak
látta volna, ha a cikket más írja meg. Én igy egyenesebbnek ítéltem, miért
bíztam volna másra? Látom, vannak máris, akik levonták a tanulságait. Az ügyre
ekként pontot tehetünk. Csak egyet még. Záradékul hadd idézzem Kodály idevágó
szavait (1946): „nem tetszik nekem a Kodály-módszer szóhasználat. Helyesebb
lenne a magyar módszer (Hungarian system) elnevezés.” Íme, ez az ő egyenes óhaja. Illik követnünk.
- Engedje meg, hogy hetvenötödik
születésnapja alkalmából személyes visszaemlékezésre biztassam.
- Hetvenöt
év? Akik megérik, nagyjából ugyanúgy érzik az idők változását, közhely,
hogy a változások üteme nagyobb ma, mint bármikor valaha. Íme, előttem egy
ötven év előtt írt, sikerrel futott zenekari művem. Amikor
évtizedeken át hozzá nem jutottam, most lapozgatom, javítgatom. Effektusait
idézgetni furcsa érzés. Hogy szidta-szapulta modernségét, újdonatúj,
fülsértő zagyvaságát korholva az egykori kritika! Ma? Annyi idő
múltán, felújításra gondolva, tétován készülők letenni az illetékes lektor
elé. Tartok tekintetétől: „hol vagyunk ma már ettől?” Én, az egykor
ifjontan-délceg-hangos avantgardisták egyike, ma, mint kullogó, hangtalan hadastyán
szorongok.
A Mester és végzős növendékei egy
búcsúkiránduláson, 1925 júniusában, a Budai hegyekben.
Balról jobbra: Szelényi István, Szigeti Mihály,
Kertész Gyula, Bárdos Lajos, Kodály Zoltán, Kerényi
György, Seiber Mátyás, Ádám Jenő és Doráti Antal
Kodály
karja meghosszabításaként micsoda harcot vívtunk a népdalért, zenéért, s hová
lett annak sodrása? Egy nagymásodos aeol-kadencia akkor? Zenei istenkáromlás! A
zenei elvek egykori szentségeinek sora, skálástul, összhangostul, formástul,
dallamostul, mindenestül sutba vetett rozsdás óság. A szerző nem komponál
többé, jobbadán manipulál. Mindezt egy életkereten belül ily zsúfoltan megélni:
alig megfogalmazható érzés.
De
külső körülményeink is mások voltak. Tudja-e napjaink zeneszerzője,
hogy mi akkoriban heti hatvan-hetven órás robot árán szoríthattunk helyet
egy-egy vasárnapi komponálásnak? Az áhított érvényesülésre a nyilvánosság felé
nyíló szűk rés alig adott lehetőséget. Megélni belőle? Ugyan ki
gondolt afféle képtelenségre? „Az új magyar zene hónapja” komponistája hogyan
is venné észbe, mekkora kedvezésben van része? Hallja-e süketségét annak az
időnek, mikor az egyetlen Filharmóniai Zenekaron kívül semmi sem szólt,
nem volt rádió, televízió, magnó. Kottakiadás? Illúzió! Másolásra is alig
futotta. A ma szerzőjének műve hamar kottába öltözik, s a mikrofoniok
tucatjai sugározzák az Óperencián túl. E gondolat nem szánalomkeltés kíván
lenni, inkább eszméltetés egy eleddig nem ismert példátlan accelerando-ra.
- A pedagógus hogyan észleli a
változásokat?
-
A változások e tömény sűrűsége bizony gyakran szorongatja a
magamfajta időkbe révedezőt. A hirtelen feltörő jelenségek gyors
múlttá válása. Az iram. Sokt foglalkoztatott az önmaga sodrától elragadott
ifjúság kérdése, máig sem hevertem ki, hogy tíz éve el kellett szakadnom tőle.
Igen, igen. Felnyitjuk a fiatalság szemét, világosan feltárunk előtte
mindent, de – úgy látom – az etikai kötelezettségektől „kíméljük” öt.
Gyümölcsöskert, olló és permet nélkül! Hogyne foglalkoztatna, hiszen
forgolódhattam mégoly sokfelé is, tékozolhattam készségeim ezerfelé is, aminek
születtem: néptanító! Komponálhattam operát, dirigálhattam oratóriumot,
büszkélkedhettem tapsban, sikerekben; igazi helyem a katedrán, vagy a mikrofon
előtt leltem, főként, ha mögötte a hallgatók ezreit érezhettem. Nem
bánt, hogy a III. vonósnégyes befejezése helyett pódiumon, vagy filmen ágáltam
a zenéről: többre tartottam, hogy tanítok, az egyszerű ember
művelődést szolgálhattam.
- Népművelői
tevékenységét – például a televízióban – a legutóbbi időkig figyelemmel
kísérhettük.
-
A legélénkebben jelenleg is a népművelés érdekel. Negyedfél évtizede, hogy
belemelegedtem. „Egyszerű” emberekhez szólni – nincs enné összetettebb
feladat! Zabar, hogy mily gyakran szól egy-egy szakember egyetemi szinten. Ki?
Kihez, Tudós szakmabeliek egymáshoz? Pedig milyen sok szó esik a
népművelés, az ismeretterjesztés fontosságáról. A közérthetőséget gyakran szóáradat
takarja. Megesik, hogy valamiféle űrnyelven hadart, kígyóként tekergő
mellékmondathalmaz mélyen fulladozik a szemernyi gondolat. Tapasztalatból
tudom, hogy a rádiónak, a tv-nek is megvan a maga didaktikája. A didaktikával
való foglalkozást a Dián úti elemi iskolában kezdtem. Ennek éppen ötven éve.
amint ez a gyakorlat évtizedek folyamán csiszolódott, gyarapodott, dehogy is
gondoltam volna, hogy a sok apró tanítási mozzanat egyesülése egy nagy
tanítómester sugallatára énektanítási mozgalommá izmosodik.
- Ádám Jenő többször járt az
amerikai magyarok között. Mi vezérelte hozzájuk és mit tapasztalt náluk?
-
Hogy mit kerestem az Óceánon túli magyarok között? Nos hát, befejezvén az
évtizedes tv-sorozatot, világgá mentem szomszédolni. Hogy megvidámodtam volna
tőle? Aligha! Legalább úgy fáj a távollétük, mint legtöbbjének az
idegenség. Tíz év alatt három ízben, legutóbb egy álló esztendeig bolyongtam
közöttük.
- Tanár Úr, nem beszél amerikai
sikereiről, pedig azok is jócskán akadtak. Úgy tudom, például Cleveland
polgármestere a város aranykulcsával tüntette ki.
-
A távollévőket nemcsak a messzeség, az idő is elválasztja. Ez azt
jelenti, hogy többségükben, életkörülmények és élmények tekintetében
elidegenedtek. A hazai kulturális változások csak megkésve érik el őket.
Muzsikus lévén, zenét vittem, főként az új magyar nép- és műzene
alkotásait ismertettem. Bizony, újdonság volt mindenféle. Azt hiszem, hogy
például a New-York-i Town Hallban először csendült fel az ősi magyar
népzene. Hálásan vették és szívesen egyengették utamat.
-
Én meg hadd ragadjam meg az alkalmat, hogy szívből köszöntsem!
-
A hetvenöt év figyelmeztető, summázásra késztető. Nyugtalanító,
gyakran feddő számvetés. Mint afféle mindenes, aki sokfelé próbáltam
szolgálni, keresem, a valamelyes eredmény megnyugtató elégtételét. Talán abban
bízhatom, hogy amit tettem, az felszín alatt megbúvó érként szivárgott el oda,
ahová természetes rendeltetése vezette.
II.
Berkesi Sándor: Ádám Jenő, a néptanító, a „magyar módszer” kidolgozója
(Parlando
2017/2.)
III.
ÁDÁM
JENŐ - portréműsor (57:53)
A
portréfilmet rendezte, szerkesztette és vezette: Bartalus Ilona
IV.
Ádám Jenő művei a YouTube-n
Ádám Jenő: Zsoltár gyermekhangra (1:28)
A Péceli Gyermek- és
Ifjúsági Kórus előadása. Vezényel: Szilágyiné Szalai Zsuzsa. A felvételt
készítette: Barta Zoltán, Endrédi Tamás, Pataki Tamás. A videó Kőszegen, a
Jézus Szíve római katolikus templomban készült. További részletek a kórus
munkájáról a rutafakorus.hu oldalon.
Ádám
Jenő: Ó felséges Úr
(3:35)
2018 Cantate vasárnapján
a Vácon rendezett evangélikus kórustalálkozón énekelte a Gödöllői
Evangélikus Énekkar. Vezényel: Kertész H. Attila
Ádám Jenő - Krisztusom kívüled (2:31)
Előadja: DEOEC
MediChoir Hallgatói Kórus Vezényel: Veres Anett 2013.12.04. Debreceni Egyetem
Zeneművészeti Kar, Liszt Terem, AIDS Világnapi Jótékonysági Koncert A
felvételért köszönet Bánki Zoltánnak!
Ádám
Jenő: 130. zsoltár (1:30)
2012. október 31. -
Szeged-Honvéd Téri Református Egyházközség. A Reformáció emlékünnepe. Énekel a
szegedi protestánsok összevont énekkara. Vezényel Pivarcsik Tünde.