AVASI BÉLA 100
(Budapest, 1922.
VII. 20. – Szeged, 2002. IV. 14.)
zeneszerző, zenetudós
Avasi Béla
(MTVA Archívum)
A Budai Állami Tanítóképzőben érettségizett és népiskolai tanítói
képesítést (1942), a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán Kodály Zoltán,
Farkas Ferenc, Szabó Ferenc és Veress Sándor tanítványaként zeneszerző oklevelett szerzett (1947), zenetudomány–népzene szakon
végzett (1953), a zenetudomány kandidátusa (1987.
Varga község (Baranya vármegye) népiskolai tanítója (1942–1949), majd Kodály
Zoltán ösztöndíjasaként részt vett Lajtha László népzenei gyűjtésében
(1950–1953). Tanulmányai befejezése után az Országos Néprajzi Múzeum Népzenei
Osztályán Rajeczky Benjamin és Vargyas
Lajos munkatársa (1953–1961), a Szegedi Tanárképző Főiskola, ill. a
szegedi Juhász Gyula Tanárképző Főiskola Ének-zene Tanszéke
főiskolai tanára (1961-től).
Tudományos pályafutását népzenekutatóként kezdte: Kodály Zoltán
ösztöndíjasaként részt vett Lajtha László népzenei gyűjtésében
(1950–1953), egyúttal vizsgálta a magyarországi népi hangszerek történetét.
Később érdeklődése a népzene és a zeneelmélet határterületei felé
fordult, ill. részt vett a zeneelmélet főiskolai oktatási reformjának
kidolgozásában. Jelentős eredményeket ért el a magyar és rokon népek
ősi népzenéjének vizsgálata, s ezzel összefüggésben a tonalitás
jelenségének tisztázása terén. Lajtha László hagyatékának feldolgozója
(1963-tól).
Főbb
művei:
A széki
banda harmonizálása. Lajtha László gyűjtése és lejegyzése alapján.
(Néprajzi Értesítő, 1954);
Ötfokúságból hétfokúságba. (Ethnographia, 1956);
A magyarországi tekerő hangkészlete. (Néprajzi
Értesítő, 1959);
Hangközök a főiskolai zeneelmélet-oktatásban. (Szegedi Tanárképző
Főiskola Tudományos Közleményei, 1970);
Hangrendszerek és moduszok. 1–3. (Szegedi
Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei, 1978–1983);
A tonális válasz Bach „Das Wohltemperiertes Klavier” c.
műve fúgáiban. (Szegedi Tanárképző Főiskola Tudományos
Közleményei, 1982);
A tonális válasz az európai többszólamú műzenében
és népzenénkben. Kand. értek.
(Szeged, 1985);
Lajtha László lejegyzési módszere. (Magyar Zene, 1993).
Tankönyvei:
Zeneelmélet.
I–II. köt. (Bp., 1964–1965);
Ének. 1/a–1/b. Főiskolai tankönyv. Többekkel. (Bp., 1967, 2. kiad. 1968);
Zenetörténet. 2. Rokokó, korai romantika, a bécsi klasszikusok. (Bp., 1969);
Ének. Tanárképző főiskolai tankönyv. (Bp., 1974, 2. kiad. 1987);
Zeneelmélet. Főiskolai tankönyv. (Bp., 1973, 3. kiad. 1987).
AVASI BÉLA
A vikáriáló szext és a modális
válasz analógiája[1]
http://acta.bibl.u-szeged.hu/18319/
Függelék:
(Parlando, 2022/4.