HÁLÁS VAGYOK A MAGYAR MŰVÉSZETI AKADÉMIÁNAK

          

BESZÉLGETÉS AZ MMA KOVÁTS FLÓRIÁN-EMLÉKÉRMÉVEL KITÜNTETETT
BALASSA MARIANN-NAL


 Balassa Mariann átveszi a Magyar Művészeti Akadémia Kováts Flórián-emlékérmét a köztestület 2022. október 12-i közgyűlésén Vashegyi György elnöktől


2014 óta évente adják át a Magyar Művészeti Akadémia egyik köztestületi díját, a Kováts Flórián-emlékérmet. Az MMA alapító, örökös főtitkára tiszteletére alapított díjban az a személy részesíthető, aki hivatásbeli vagy civil tevékenységével jelentős művészeti és kulturális szervezőmunkát végez vagy a művészetszervezés, a művészeti igazgatás területén kiemelkedő tevékenységet folytat. Az idei díjazott Balassa Mariann lett, aki több mint 40 éve dolgozik a művészeti élet területén. A díj kapcsán Balassa Mariannt kérdeztük…

 

– Hogyan fogadta a díjat?

Nagyon meglepődtem, mert a gyászéven voltam túl, férjemet, Balassa Sándor zeneszerzőt, aki a nemzet művésze volt, tavaly május 14-én veszítettem el, és azon gondolkodtam, hogy van-e még valami teendőm az életben, eléggé el voltam keseredve. Ezen a mélyponton érkezett Vashegyi György elnök úr levele, amelyben tájékoztatott a díjról. 40 éve dolgozom a kultúra területén, különösen a Zeneakadémián, ahol már három generáció is végzett, amióta ott vagyok. Még diákkorukból ismerem a ma már neves zeneszerzőket, zenetudósokat, előadóművészeket.

Boldog vagyok, mert személyesen is ismerhettem Kováts Flóriánt, még a hősi időkből, amikor még áldott emlékű Makovecz Imrével és a 22 csodálatos művésszel megalapították a Magyar Művészeti Akadémiát. Sokat mentem a férjemmel különböző rendezvényekre, ott találkozhattam Flóriánnal, aki nagyon kedves volt, mindig volt ideje egy kis beszélgetésre is. Nagyon szerette az Akadémiát, sokat dolgozott érte, még akkor is, amikor nagyon beteg volt, akkor is ott találtam őt a Kecske utcában, a Makovecz-házban. Fontos nekem ez a díj, mert emlékeztet a nagy időkre. A férjem révén, aki az első időben alelnök volt, később újraválasztották, részese lehettem az alakulásnak. Ismertem tehát az Akadémia létrejöttét, működését, ezért most nagyon jól esett ez a díj, nagyon boldog vagyok.

 

Balassa Mariann a Kováts Flórián emlékdíj átvételét követő percekben

 

– Több mint 40 éve építi-segíti a kulturális-művészeti életet. Hogyan kezdődött a pályája az Artisjusnál, akkori nevén Szerzői Jogvédő Hivatalban?

– Dr. Ficsor Mihály, az akkori főigazgató hívott az Artisjusba, hogy az irodáját vezessem. Nagy nevek voltak az akkori elnökség tagjai: Kadosa Pál, Petrovics Emil, Balassa Sándor, Fényes Szabolcs, ott kezdődött a kulturális életben való részvételem. A Szerzői Jogvédő Hivatalnak egyik fő tevékenységi köre volt, hogy a fejlődő országokból továbbképzésre Magyarországra hozza a szerzői jogászokat. Ezt a genfi egyesület fogta össze. 22 fejlődő ország különféle kultúrájú képviselőinek kellett programot szervezni, ami nagy munka volt a különbözőségek miatt, de a visszajelzések mindig pozitívak voltak.  

Amikor Soproni József zeneszerzőt választották a Zeneakadémia rektorának, áthívott a Zeneakadémiára, hiszen a jogvédőből már minden szerzőt ismertem, ez megkönnyítette a munkát. Soproni József után is kitűnő rektorokkal dolgozhattam, Lantos István zongoraművész, Falvai Sándor zongoraművész, Batta András zenetudós és a jelenlegi rektorral, dr. Vigh Andrea hárfaművésszel is nagyon jól tudok dolgozni. 32 év a Zeneakadémián hosszú idő, ahol kölcsönösen segítettük, támogattuk egymás munkáját. 1996-ban a férjem megalapította a Zeneakadémia Alapítványt, ahol mind a mai napig kuratóriumi tag vagyok, és titkárként koordinálom a munkát. Az Alapítvány nagyon sokat tett a Zeneakadémiáért, főleg a fiatal muzsikusokért. Szerveztem kollégákkal együtt Pászthy Juliával, Devich Sándorral, Lantos Istvánnal koncert utakat Amerikába, ahol a fiatal tehetségek megmutathatták tudásukat, akik ma már elismert művészek; köztük olyan nagyságok, mint Kelemen Barnabás hegedűművész vagy Fodor Beatrix, az Operaház egyik vezető énekese, Fekete Attila tenor. Amerika mellett jártunk Olaszországban, Németországban, Ausztriában, amihez mind az Alapítványunk biztosította az anyagiakat és mi szerveztük. A tanárokkal együtt elkísértem én is a hallgatókat ezekre az utakra. Fizettük az ösztöndíjukat, itthon koncerteket rendeztünk számukra. A rektorok pedig minden munkámban támogattak. Kevés ember mondhatja el, hogy 40 évig úgy dolgozhatott és olyan kiválóságokkal, hogy az öröm volt a számára. Boldogan telt ez a 40 évem, számomra egy csoda volt. Emellett pedig a sors mellém rendelte a férjemet is, akit a jogvédőnél ismertem meg, és aki bölcsességével, nagy tudásával mindig a helyes útra terelt engem, és segített mindenben. Csodálatos ember és művész volt.

 

– Hogyan segíti még a zenei kiválóságokat?

– Közel 25 éve kezelem a Bartók–Pásztory-díj és a Weiner Leó-díj körüli munkákat. Ez is egy nagyon szép feladat, a díjátadók szervezése is hozzátartozik. 1983 óta adjuk át Ditta néni díját, a Weiner-díjat is közel 20 éve. Mindkettő szintén örömteli megbízatás.

 

– Férje életművét mi módon tudja megőrizni, gondozni?

– Egy éve veszítettem el a férjemet [2021. május 14-én – a szerk.], az egyéves évfordulóra megcsináltattam meg a síremlékét Madarassy István Kossuth-díjas szobrász- és éremkészítő művész segítségével. Szép és megható volt az átadás.

 

Felavatták BALASSA SÁNDOR zeneszerző, a Nemzet Művésze sírkövét, Madarassy István Kossuth-díjas szobrászművész alkotását a Farkasréti temető művészparcellájában (2022. VI. 21.) (Dr. Kutnyánszky Csaba és Kovács Zoltán emlékezése) (pdf)

(Parlando 2022/4. szám)



A férjem emlékére alapítottam egy díjat, melyet a Zeneakadémia Alapítvány fog kezelni. A tervek szerint 2023. január 20-án, a férjem születésnapján adjuk át először. A díjat kaphatja majd előadóművész, zenetanár és zeneszerző is, sőt tervezünk egy ösztöndíj-lehetőséget is fiatal tehetségeknek.


A férjem hagyatékának gondozása is az én feladatom. Nagyon sok segítséget kapok ebben a Magyar Művészeti Akadémiától, hiszen kijelöltek egy zenetudóst is, akivel mindent felleltározunk, majd az elkészült anyagok átkerülnek az Akadémiára megőrzésre. Készült egy könyv is, amely a férjem egész életművét bemutatja. 
Terényi Ede erdélyi zeneszerző készítette, aki pár hónappal a férjem előtt hunyt el, de még a férjem tudta lektorálni a kötetet, tehát félkészen áll a könyv, és ennek kiadását is vállalta a Művészeti Akadémia. Három év múlva lenne 90 éves a férjem, és az volt a kérésem, hogy akkora készüljön el a szép kivitelű, több száz oldalas album.

 

Nagyon hálás vagyok a Magyar Művészeti Akadémiának, mert különleges tisztelettel fordult mindig a férjem felé, és most a halála után felém is. Biztonságot nyújt ez a segítség, így meg tudom valósítani, hogy a férjem teljes életműve védve legyen és kutathatóvá váljon. Az eredeti kották a Széchényi Könyvtárban digitális formában megtalálhatók, az utolsó három művének a kottája nálam van, mert ki kellett adassam, hogy el tudják játszani. Megkeresnek művészek, karmesterek, hogy szeretnék előadni a műveit; adok kottákat, kérnek tőlem műismertetőket, szívesen biztosítom a számukra. Azt kell mondjam, hogy a férjem emléke meg fog maradni, nemcsak a művein keresztül – ő mindig azt mondta, hogy a művek, majd kiharcolják maguknak, hogy játsszák őket, persze ha jók –, de úgy látom, hogy sokat tesz a Magyar Művészeti Akadémia és a Zeneakadémia is azért, hogy fennmaradjon az emléke és művészete. Köszönet érte.

 

(Az interjút Gerbei Anita készítette)

 

 

 

Balassa Mariann életútja röviden itt olvasható.